Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-05 / 27. szám
SOK SZÁZ LAKÁSRA VÁRÓ BUDAPESTI FIATAL NAZAS NEVÉBEN KÉRJÜK: Változtassák meg AZ MI 31-OS RENDELETÉT — MÉLTÁNYOS, HOGY A FŐVÁROSBAN SOK SZÁZ 2—4 SZOBÁS, ÖSSZKOMFORTOS lakásban egyedül, vagy ketten lézengenek? — érvényesüljön AZ AZ ELV, AKI SZORONG, NE SZORONGJON, AKI JOGIGÉNYÉNÉL NAGYOBB LAKÁSBAN LAKIK, KÖLTÖZTESSÉK KISEBBE — MEDDIG LESZ MÉG „ÖSSZKOMFORTOS KUTYA SZOBA?” — HOGYAN LEHETNE MAHOLNAP 250 MUNKÁSCSALÁDNAK LAKÁSA A VIII. KERÜLETBEN? Kinek ne lenne olyan ismerőse, aki évek óta vár lakásra. Egy jó barátom állhatatos módon öt évig volt vőlegény. Most megnősült végre, persze lakás nélkül. Mások nem sokat filozofálnak, mondván: ez az élet rendje, majd csak lesz valahogy, s bár fanyalogva, de beköltöznek az anyós mellé. Ismét mások közösen takarékoskodnak egy kis családi házra, többen pedig társadalmi munkabrigádokban dolgoznak az építkezéseken, hogy a legközelebbi években lakáshoz jussanak. Egyszóval, nagy gond a lakás. A sajtó a korábbi hónapokban talán nagyobb tüzet is csapott az épülő, a közeljövőben átadásra kerülő lakásokról. (Bár igaz, a forradalmi munkás-paraszt kormány nagy erőfeszítéseket tesz, azt azonban látni kell, hogy a közeljövőben átadásra kerülő lakások — 1958—59-ben — a budapesti lak gondoknak csak kisebb részét oldják meg.) Például az érdekelt jámbor VIII. kerületi olvasó mindjárt magára gondol s reménykedni kezd, — s elindul a tanács lakásosztályára, hátha sikerül? S most látja: a kerület igényjogosultjainak előjegyzési listáján a legjobb esetben is csak a néhány századik helyen áll. Csak meg kell hallgatni annak a hetvenöt fiatal párnak a véleményét, akik egyetlen nap i — a múlt szombaton esküdtek egymásnak a VIII. kerületi anyakönyvvezető előtt örök hűséget. — Lakásuk van? Hová mennek? A válaszok zöme: albérlet, az anyóshoz, rokonhoz, stb. Egy fiatal mérnök elég lakonikus válasza: — Zsúfolódunk, zsúfolódunk ... Ez tehát az érem egyik oldala. S a másik? 500 jogigényen felüli szoba A múlt év tavaszán jelent meg az MT. 35-ös számú rendelet kiegészítése, amely a bérleti jogviszonyt rendezte. E rendelet kimondta: akik jogigény felett laknak, azok kötelesek lakásukat hat hónap alatt elcserélni, vagy pedig a lakásba társbérlőt kijelölni. Akiknél vitathatatlan volt, hogy magasan igényjogosultságuk feletti lakásban laknak, azok szaladtak fűhöz, fához, ügyvédek egész sikerehada lepte el az ügyészséget, és sorra keresztülhúzzák a tanács intézkedéseit. Végső fokon hiába állapította meg a tanács, hogy a VIIl. kerületben több mint 500 szobában jogigényen felül laknak, akaratát mégsem érvényesítheti. Pedig ez nem kevesebb, mint 250 munkáscsalád mostoha lakáskörülményeinek megoldását segítené elő. Akkor miért nem megy? A sok tiráda helyett beszéljenek a tények... Akad ilyen is. Pogáts Vilmos békésen éldegélt Práter utcai három szoba összkomfortos lakásában, míg meg nem kapta a tanács felszólítását, „lakását hat hónapon belül cserélje el, vagy jelöljön ki társbérlőt”. Pogáts ekkor gyorsan lemondott a lakásról. Ó, nem, nem a tanács javára. A lakást sürgősen eladta a FIK-nek. Aztán elszelelt a kerületből. Szegény, biztosan nem a híd alatt lakik azóta... alatti, főúri módon berendezett villáját, illetve annak 50 százalékos lakrészét, amit úgy örökölt. Eddig ő lakott benne. Most azonban az ölébe pottyant állami lakást elfoglalta, miközben ügyvédek szaladgálnak jobbra, balra, hogy a paragrafus értelmezése szerint a Krúdy utcai lakás is őt illesse. (Mivel az elhalálozáskor a lakásban tartózkodott), Csutak Éva nyilvánvalóan soha vissza nem térő jó üzletet remél. Hát ez volna a szocialista törvényesség, hogy az ilyen villaeladással egybekötött lakfoglalót védelmezzenek? Betűvágás nélkül az a véleményünk, hogy az említett személynek nincs joga a Krúdy utcai lakásra! Mindaddig, míg e rendelet zömében csak óhajok tára lesz, s nem ruházza fel határozott intézkedési joggal a kerületi tanácsokat, addig lesznek még olyan aktuális furcsaságok, mint a Népszínház utca 24-ben, ahol a II. emelet 1-ben, egy három szoba összkomfortos lakásban két idős néni három kutyával éldegél. Ki vitathatja: helyesebb lenne a három eb helyett egy nagy családot helyezni a lakásba! A két idős néninek minden bizonnyal megfelelne egy szoba-konyhás lakás is. Hogy honnan vegyék ezt? Van elég olyan lakás, ahol hét-nyolcan is szoronganak. Az aggályoskodók majd így vélekednek: nem lehet ezt végrehajtani, mert szóbanforgó javaslatunkkal kimerítjük az állampolgári nyugalom megzavarásának fogalmát. Kérdezzük: kiket zavarunk ezzel? A munkásokat, akiket mostoha lakáskörülményeikből 2,5 szobás összkomfortos lakásba költöztetnénk? Nem kétséges, hogy sokan szívesen elviselnék állampolgári nyugalmuk ilyenféle „megzavarását”. Az érdekelt főbérlők azonban nem várják meg jámboran, míg a kerületi tanács intézkedik, s ezért a legkörmönfontabb módon manipulálnak saját zsebükre az állami tulajdonnal! Csak nagyon kevesen tesznek úgy, mint az egyik József körúton lakó bárónő, aki több szobás lakásába társbérlőként egy fiatal házaspárt fogadott. Cserebere eladom... Lelekács Sándor KÖZÉRT- alkalmazott családi házat építtet. Jól teszi, ha van rá pénze. S hogy több legyen, ezt biztosította magának — lakáscserével. A Lujza utca 27—29 II. 41. alatti lakását negyedmagával egy társbérleti lakrészre cserélte el. Hogy mennyiért? Azt Schütz Antalné Lándler Jenő utca 38. alatti lakos tudná megmondani. Lelekács kérését azzal indokolta, hogy a Városliget környékén szeretne lakni. Persze arról hallgatott, hogy ez a társbérlet csak átmeneti ugródeszka a már épülő családi házba. Végtére is nevetséges dolog, hogy az állami tulajdonban lévő lakásokkal nem a tanács rendelkezik, hogy azt a legjobban rászorulók részére utalhatná ki, hanem azé lesz a lakás, akinek pénze van azt megfizetni. Tapasztalatainkat szándékosan vettük egy munkáskerületből, s ha itt ötszáz jogigényen felüli lakószoba van, akkor milyen az arány például az V., vagy a XII. kerületben? Értesülésünk szerint már hozzákezdtek a rendelet bizonyttpontjainak átdolgozásához. Ezért is javasoljuk a Minisztertanácsnak, újólag vizsgálja meg a 35-ös rendeletet, mert mi úgy véljük, hogy az elmúlt hónapok gyakorlata e rendelet néhány paragrafusának hibás voltát bizonyítja. Egyben javasoljuk: a Lakáscserét minden jog fenntartásával csak a tanácsok lakásosztályán keresztül engedélyezzenek. Tehát a bérlő kijelölésének joga is a lakásosztályé legyen. A lakáscserék idejét mérsékeljék három hónapra, s e határidő letelte után a kerületi tanács hajthassa végre a lakáscserét. © Megfontolandó: bizonyos kategóriáknál esetleg dolgozzák ki a sokszobás lakások progresszív bérét, hogy ezzel is szorítsák azokat a lakáscserére, akik jogigényüknél magasabb, többszobás összkomfortos lakásban laknak. Zele Ferenc Egy szegény „igényjogosult“ villatulajdonos A 31. paragrafus módot adra is, hogy kijátsszák az nént említett rendeletet. ■ A Krúdy utca 9-ben egy étszoba összkomfortos lakásán súlyos betegen feküdt albérlő. Halála előtt három appal leánya , Csutak Éva - gyorsan beköltözött a laásba. Évánk a 35-ös rendelet l. paragrafusa értelmében ogutódlást jelentett be, miözben két napilapban is poém néhány százezerért hirdeti a 111., Emőd utca 15. szám Megérkezett az idei első kenyérgabona szállítmány a nyolcvan éves Gizella-malomba. Képünkön Dományi Aladár, a malom igazgatója és Rékai Gábor (jobbról), a Terményforgalmi Vállalat igazgatója a vaskúti állami gazdaságból érkezett első búzaszemeket vizsgálja. Az idén lesz két éve, hogy Zalai Imre egy késő őszi napon fejébe nyomta kalapját, felvette kabátját és elment hazulról. Felesége, két gyermeke aznap este hiába várta, nem ment haza. Nem is tért haza soha többé! Két hónap múlva üzent az éter hullámain, hogy áthajózott Amerikába, ne haragudjanak rá, majd visszajön értük és őket is elviszi. Azóta több levelet írt, de már nem írja, hogy visszajön. A levelek is ritkulóban vannak, így történt, hogy Zaláné, született Cara Mária egyedül maradt két gyermekével. Ki tudja lemérni, felfogni ma már, hogy mi mehetett végbe akkor ebben a vékony, gyenge, törékeny kisasszonykában. Csak sejteni lehet. Példás családi életet éltek. A férj jól keresett, mindenük megvolt, szerették egymást. Éltek-haltak a gyermekekért. Négyéves, örökké csacsogó kisleányuk és egy hatéves, éppen iskolába készülő buksi kisfiúk volt. Irigylésre méltó családnak látszottak. És egy őszi napon mindez semmivé lett. Mi szánhatta meg az apát, milyen szörnyű démoni erők ragadhatták el mint a forgószél és repítették a föld másik felére? Nem tudni. Az aszszony sem tudja. Egy rossz szavuk egymáshoz nem volt. Zaláné számára talán a legrettenetesebb az volt, hogy nem tudta megérteni, miért történt mindez? Búcsú nélkül, hűtlenül örökre eltávozni! Hazugság, alakoskodás lett volna minden addig a férje részéről? Nem, ez lehetetlen! Ezt nem tudta elhinni. Csoda, hogy a nagy rászakadt miértbe nem pusztult bele. De nem pusztult! Csendben, megadással viselte sorsát. Élnie kellett. Két gyermeke volt. Harminc éves, ha elmúlt, de lágy, puha haja alig észrevehetően őszülőben van. Szája körül két mély ránc húzódik, ami soha nem tűnik már el. Soványabb és sápadtabb lett. E két év felért egy évtizeddel. ITs ha most valaki azt hiszi, hogy a történetnek ezzel vége, az csalódik. A történet most kezdődik igazán. Egy nemes, hőslelkű asszony története. Zaláné egyedül neveli gyermekeit. De hogyan? Úgy, hogy gyermekei nem is sejtik, hogy egyedül maradtak, hogy talán soha többé nem is látják apjukat. Az anya finom ösztönével felismerte, mit jelentene számukra, ha megtudnák az igazat. A gyermekek nagyon szerették, most is szeretik apjukat. Az anya a szerelmében megrabolt, kifosztott, kicsúfolt feleség nem rombolta szét gyermekei illúzióját apjukban. Ülünk egy nagyobb baráti társasággal együtt a kis családnál. Régi ismerősök, barátok, akik ismerték őket még azokból az időkből, amikor boldogok voltak, amikor az asszony még tudott önfeledten kacagni gyermekei egy-egy csínytevésén. Csendben beszélgetünk erről, arról, ami éppen eszünkbe jut. Egyszer csak halljuk, hogy a gyermekek veszekednek. A kis szőkefürtű kisleányraak a játékát nem valami udvarias bátyja elrontotta. A kisleány sírni kezdett. — Megállj! Megmondalak apukának! Így, csak ennyit mondott és rettenetesen sírt hozzá. A kisfiú láthatóan megdöbbent. Úgy hallgatta kishúga fenyegetését, mintha a legsúlyosabb következményektől félne. A helyzet olyan egy kívülálló számára, hogy azt hihetne — az apa minden pillanatban betoppanhat és a kisleány a nyakába ugorva elpanaszolja rakoncátlan bátyja viselkedését, aki a háttérbe sompolyog és várja apja igazságos, de szigorú büntetését. Most a kisfiú odamegy húgához, minden kedvességét elővéve, simogatja haját, arcát és gyengéden mondja: — Ne mondd meg apukának! Odaadom a rollert, csak ne mondd meg! Bánatos, esdő szemeikkel néz a húgára. A kisleány elmosolyogja magát, könnyeit széttörli kis kezével és már megy is a bátyja után, hogy a rollert birtokba vegye. Mindannyian megkövülten, csendben hallgattuk az akaratlanul kihallgatott párbeszédet. Nem mertünk egymásra nézni. Nem mertünk megszólalni, attól félve, hogy valami ostobaságot találunk mondani. Társaságunkban egy idősebb hölgynek a szemében könny csillogott. Mi, férfiak is nehezen tudtuk megállni, hogy el ne érzékenyüljünk. Hogyan? — töprengtünk magunkban. A gyermekek nem tudják, hogy apjuk végleg kilépett családi körükből? Nem tudják, hogy idegen országok, nagy-nagy tengerek választják el tőlük? Honnan van ennek az asszonynak, ennek a nagyszerű anyának bátorsága, ereje ahhoz, hogy a nap minden órájában végigjátssza lélekölő, embertelen szerepét? !A megrendítő epizód után mégis sok mindent megtudtunk. Megtudtuk, hogy az anya úgy beszél a gyermekeknek már két éve az apáról, mintha az mindennap haza jöhetne. Mintha csak ide, a szomszédba ment volna. Az apa élő személy maradt a gyermekeknek. Születés-, névnapját mindig megünneplik. Ilyenkor az anya beszél kisfiának, leányának arról, hogy milyen volt az apa gyermekkorában. Elmeséli kiszínezve, megszépítve azt, amit valamikor a férje mondott el neki egy-egy meghitt órájukban. Az apának ott a fényképe a falon. Vidám, hetykeképű, stuccolt bajuszú, fiatal férfi. Mosolyog. A gyermekek tisztelettel állnak meg előtte, elmondják neki kicsi szívük féltve őrzött titkát. Ha vendég érkezik, a kisleány így szól hozzá: — Ide tessék ülni apuka helyére, ő még nincs itthon, de anyuka azt mondja, hogy nemsokára hazajön. És így megy ez már két éve. Hogy az asszony szereti-e még a férjét? Reménykedik, hogy egyszer talán mégis visszatér a nagyvilágból? Ki tudja? Nem valószínű. Ha szereti, annál rosszabb neki. Szíve mindennap felvérezhet, amikor férje emlékét idézik. Ha nem szereti és végleg kivetette magából a hűtlen férjet, akkor még nagyobb kin és gyötrelem lehet számára a megvetett, gyűlölt férfiról szeretetet, tiszteletet táplálni gyermekeiben. De ki lát bele egy asszony szívébe? Aki anya, mindenekelőtt édesanya! Megmentette a kis családi tűzhelyet a felborulástól, megmentette a kisgyermeki szíveket a csalódástól. Később, ha azok okosodnak, felnőnek, úgyis megértik anyjuk tettének okát. Akkor értik meg igazán, mit tett értük az édesanyjuk. Az illúzió, a szeretet, ami ma még as apjuk iránt van, egyszer szertefoszlik, eltűnik, mint a buborék, de csak azért, hogy helyét még inkább a megérdemelt, az igazi, az arra méltó édesanya foglalja el, az a nagyszerű, csodás édesanya, aki képes ilyen kegyes „csalás”-ra. Gaál Jenő ÉPÜLŐ ATOMREAKTOR az Április 4. gépgyár egyik szerelőbrgndja a fizikai kutató intézet atomreaktoRÁNAK SZIVATTYÚIT SZERELI, Újpest. A gyárváros kéményeit már elhagytuk, a Blagojev Termelőszövetkezetet keressük. A múlt ősszel szövetkezetbe állt tizenöt bolgár kertész munkája eredményének jó híre hozott erre bennünket. Amerre a szem ellát, gondosan megművelt táblák. A harminckét holdas gazdaságban szép rendben sorakozik egymás mellett a karalábé, zeller, paprika, paradicsom. 300 000 forint állami hitellel kezdték, ezt már mind visszafizették, 200 000 Ft nyereség áll a számlájukon, s ha minden jól megy — úgy számolják —, másfélmillióval zárják az első esztendőt. Kemény, hozzáértő, becsületes munka gyümölcse. Egyrészről valóban az, de menjünk csak közelebb, lássuk, kik dolgoznak a táblákon? Tizennégy-tizenhat, éves kislányok ülnek, gyomlálnak egy csoportban. Ugyan kik ezek, s honnan kerültek ide? Nem közelebbről, mint a zalai határszélről, Tótszerdahelyről, s a környező falucskákból. Egyszerűen bérmunkásoknak toborozták őket a tavasszal, az újpesti termelőszövetkezetbe. Húsz kislány. Van közöttük, aki járt már tavaly is Pesten. — Tavaly nem szövetkezetben voltam, hanem csak úgy egy gazdánál. Csepelen. — És hol volt jobb? — Ó, itt több sokkal. Jobban bánnak az emberrel... Igen, a kislányok elégedettek. 900—1000 forintot keresnek egy hónapban, kosztot is kapnak, van is hol aludniuk. És mit kell ezért dolgozniuk? — Nem is tudom én — mondja az egyik. — Mikor világos van, kelünk, mikor sötét, fekszünk. — No, de szabadidő... — Szabadidő? Az nem nagyon akad. — És vasárnap? — A! Vasárnap sem sok. Csak délután. Délelőtt dolgozunk vasárnap is. — És délután? Ismeritek már Pestet? — Hát néha kimegyünk a Városligetbe... Húsz kislány Zalából. Ők elégedettek a sorsukkal, ők még nem tudják, hogy másképpen, hogy szebben is lehet élni. De engedtessék meg nekünk, hogy mi ne legyünk elégedettek. Tisztelet-becsület a tizenöt kertésznek, akik valóban a semmiből varázsoltak jól jövedelmező, virágzó szövetkezetet. Ám azt mégsem hallgathatjuk el, amit a kislányokkal tesznek, végeredményben nem más, mint kizsákmányolás. Egy termelőszövetkezetnek nem lehet az a lényege, hogy tavasztól őszig több bérmunkást alkalmaz, mint ahány önálló tagja van. Ha azonban a jó terméseredményért mégis erre kényszerül, legalább annyit köteles lenne biztosítani a fizetett bérmunkásoknak, amenynyi egy állami gazdaság idénymunkásának kijár. Az állami gazdaság idénymunkásának napi keresete 40 —45 forint — a mi zalai kislányaink 30 forintot kapnak egy napra. A napi munkaidő az állami gazdaságban — kivéve az aratás napjait — tíz óra, a vasárnap pedig pihenőnap! Az állami gazdaság köteles megfelelő szállást biztosítani — az újpesti tsz-ben az egy embernek sem túlságosan széles vaságyakon kettesével alszanak a fiatal lányok. Meghatározott munkaidő, heti pihenőnap, törvényes munkabér, megfelelő szállás — ez az, amit a hivatalos forma is előírna. De menjünk még egy kicsit tovább. Húsz kislány a messzi Zalából itt tölt egy nyarat a főváros határában. Már hónapok óta itt vannak, s Budapestből úgyszólván csak a vurslit ismerik. Az újpesti KISZ-bizottságnak van olyan terve, hogy több alkalommal elviszik a lányokat városnézőbe, a vurslin kívül más szórakozóhelyekre is. Jó lenne a tervet minél előbb megvalósítani, de ehhez is idő kell — szabadidő. Legalább a minden dolgozónak kijáró vasárnapi munkaszünnap. A termelőszövetkezet tudja másunk szerint szocialista szektor a mezőgazdaságban — amit a Blagojev Tsz-ben a zalai kislányokkal tesznek, az viszont, véleményünk szerint nem más, mint kizsákmányolás. Gondolkodniuk kellene ezen a szövetkezet vezetőinek, s ha már arra kényszerülnek, hogy bérmunkásokat alkalmazzanak, juttassanak nekik tisztességesebb részt a haszonból (amihez ezek a kislányok is hozzásegítik őket), s biztosítsanak számukra kulturáltabb munka- és életkörülményeket. A fiatal, de máris jó hírű szövetkezet nevén ne essék ilyen csúnya folt. Sárdi Mária AAAAAAAAA A tűzoltólétra Dél felé járt az idő, amikor Győr legforgalmasabb pontján a Nagyszálló előtt hatalmas tűzoltólétra állt meg. A tűzoltók gyorsan leugráltak a gépkocsiról, s elkezdték a létrát felfelé nyújtani, több emeletnyi magasságba, a szálló fala mellett. Pillanatok alatt hatalmas embercsoport verődött össze, körülfogták a létrát, nyújtogatták a nyakukat felfelé. Kis idő múlva már a tér többi részén is nagy csoportok álltak, kimeredt szemmel figyelve a tűzoltók minden mozdulatát. Azok pedig nem csináltak túl sokat, amikor a létra teljes magasságában kinyújtózott, nyugodtan leültek és vártak. — Valaki öngyilkos lett a szobában, és csak az ablakon keresztül tudják kivenni. — Belülről már ég minden, csak még a tűzoltóautót várják a fecskendővel. — Megrepedt a ház fala, és most nem mer senki felmenni. Ilyen, és ehhez hasonló találgatások születtek, és szálltak tovább. Szinte mindenki feszültségben élt — állt, figyelt, nehogy elmulasszon valamit a következő percek megdöbbentő eseményeiből. Aztán ez is elkövetkezett. Megjelent egy kék munkaruhás, vékony dongájú fiatalember, kezében méternyi hosszú neoncsővel, s örülve a nagyszámú nézőközönségnek, kecsesen fellibegett a létra csúcsára. Az emberek azonban hálátlanok. Amint látták, hogy semmi borzasztó nem történik, mérgelődve siettek tovább. — Ezért álltunk itt már negyedórája? Az ember már arra sem számíthat, hogy lát valami érdekességet... (— Kovács —) Sopánkodás helyett... Példázat egy kezdeményezésről, amelynek akadályait legyőzték az ifjúmunkások Történt pedig, hogy a Lánggépgyár KISZ-bizottsága az ifjúmunkások kérésére elhatározta: társadalmi munkában, a fiatalok aktív támogatásával KISZ-üdülőt építenek Balatonszántódon, a vállalat üdülője mellett. A bizottságnak az volt a célja, hogy e társadalmi munkában még erősebb kollektíva alakuljon ki a gyár kislistáiból és a szervezeten kívüli fiatalokból. Dénes István, a vállalat építészmérnöke, társadalmi munkában készítette el a tervrajzokat. A tervet eljuttatták a Balatoni Bizottsághoz, mely az építkezést engedélyezte. Felkeresték a gyár igazgatóját, Bakonyi elvtársat, s arra kérték: biztosítson az ifjúmunkásoknak olyan munkát, amely a gyár tervét képezi, s amelynek elvégzésén túlórában dolgoznának a fiatalok. A túlórában végzett munka ellenértékét az üdülő építésére fordítanák. Ehhez a vállalat igazgatója természetesen csak akkor járulhatott hozzá, ha a felsőbb szervektől erre engedélyt adnak. A KISZ-bizottság tagjai nem torpantak meg... Müller István, Makó Lajos, a KISZ-bizottság tagjai, és Dénes István, a tervező, a Kohó- és Gépipari Minisztérium általános gépipari igazgatóságán elmondták: — Engedélyezték az elvtársak, hogy a gyár ifjúmunkásai túlórát végezzenek valamilyen tervfeladaton. S ismertették elgondolásukat. — Ez szép, ezt meg kell csinálni — volt a válasz, — de csak abban az esetben, ha a vasasszakszervezet is hozzájárul. A vasasszakszervezetben Szőnyi Miklós elvtárs helyeselte a Láng-gyári ifjúmunkások kezdeményezését. A következő állomás: a KGM tervgazdasági főosztálya. Itt Talyigás elvtárs, főosztályvezető, fél óra alatt elintézte a fiatalok kérését. Szóbelileg azonnal hozzájárult a fiatalok kezdeményezéséhez, azzal a meghagyással, hogy a vállalat közölje a főosztállyal, hogy milyen természetű munkát kíván adni a fiataloknak. A fiatalok a szóbeli engedély alapján május 14-én hozzákezdtek a munkához, s eddig több mint 8400 forint gyűlt össze az ifjúmunkások társadalmi munkájából. Különösen kiváló munkát végeztek a Kazánüzem ifjúmunkásai, ahol a gyáregység vezetői is a legmesszebbmenőkig támogatták munkájukat, s eddig 734,5 társadalmi munkaórával 5743,15 forintot fizettek be a KISZ- üdülő építésére. Az üdülő hetvenezer forintos költséggel épül. A fiatalok szombat, vasárnap szabad idejükben részt vesznek az építkezésen. Ők végezték az alapozási munkát, több ezernyi téglát, hullámpalát szállítottak az építkezéshez. Eddig öt húsz-húsz tagú csoport dolgozott már Balatonszántódon. Legutóbb vasárnap tizennégy KISZ-tag és hat szervezeten kívüli fiatal vett részt az akcióban. Lelkes munkájukat csak dicséret illeti. Úgy tervezik, hogy július végén avatják a KISZ-üdülőt. Egy hónap múlva a Láng-gépgyár legjobb tizenhat ifjúmunkása már ott üdülhet a Balaton partján, saját üdülőjükben. Megérdemlik. Z. F. 3 kérdés» 3 válasz Hol foglalkoznak ejtőernyős sportolók képzésével? — érdeklődött Deák Sándor csepeli fiatal. A Magyar Honvédelmi Sportszövetségnek minden megyében és fővárosi kerületben van ejtőernyős szakosztálya, ahol szívesen fogadják a legbátrabbak sportja iránt érdeklődő fiatalokat. A csepeliek keressék fel a kerületi MHL elnökséget (Bp., XXI. ker. Rákóczi u. 69.) s itt jelentkezhetnek. Hajós szeretne lenni Molnár József gerjeni lakos, s érdeklődik, hol jelentkezzék felvételre? A MAHART tájékoztatása szerint minden évben, a hajózási idény megkezdése előtt vesznek fel katonai szolgálatot letöltött fiatalokat matróznak. A hajózás kalandokat ígérő, romantikus szakma, több ezren kérték alkalmaztatásukat a Duna és tengerjáró hajókon. Ezeknek a kérelmeknek nem tudnak eleget tenni, mert hajóparkunk kicsi, nincs matrózigény. Milyen pályát válasszak? — kérdezi Paksy Zoltán nyékládházi fiatal. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási osztályának tanácsa alapján a borsodi fiataloknak a lakhelyükhöz legközelebb eső — tehát a diósgyőri és a miskolci üzemekben kell tanulófelvételre jelentkezniük. Felvétel folyik esztergályos, lakatos, tüzikovács, öntő, marós, hegesztő szakmákban* EZEK A MAI GYEREKEK — Mondd fiam, te vetted meg a gyereknek ezt az átkozott bűvészkönyvet? ÚJ KÖNYVEK Stendhal „A szerelemről” című klasszikus műve megjelent a Bibliotheca Kiadónál. Lélektani megfigyelések hatalmas tömegére támaszkodva alapozza meg az „öszszehasonlító szerelemtudományt.’* A látható ember a címe Balázs Béla filmesztétikai tanulmánykötetének, mely sokáig hozzáférhetetlen volt a magyar olvasóközönség számára. „Költemények, rajzok” címmel jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál Kassák Lajos verseskötete, mely többszáz versét és harminckét rajzát tartalmazza. Madarász Emil „A kék ház” című regényéből a kitűnő költő után a Jeles prózaírót is megismerjük. Hitelesen ábrázolja egy dunántúli kisváros bővérű, vagy hullásra ítélt figuráit. Egy szovjet munkáscsalád költségvetése a címe Tatarszkaja most megjelent könyvecskéjének, melyből megtudjuk, hogyan aránylanak a közszükségleti cikkek árai egy átlagos keresetű munkáscsalád jövedelméhez. „Vesztegzár alatt” címmel jelent meg a Móra Ferenc Kiadónál Csákány György könyve, mely egy pestisgyanús hajó vesztegzár alatt levő utasainak vitájába kapcsolódva ismerteti a fertőző betegség elleni küzdelmet, s köztük annak magyar hőseit. „Magyar táj, magyar ecsettel" a címe Juhász Gyula versgyűjteményének, mely a Magyar Költészet Gyöngyszemei sorozat Új kötete, lovagja Victor Hugo drámájából készült francia film. Főszerepben: Danielle Darrieux és Jean Marais ALKOTMÁNY, DÓZSA, SZIGET (MARGITSZIGET) mozik műsora Sportfogadási és Lottó Igazgatóság KÖZLEMÉNYE: LOTTÓZÓK FIGYELEM! Június 4-én, pénteken de 10 órakor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában (Dimitrov tér 8.) sorsolják a 77. Játékhét lottószelvényeit. 4 június havi szelvények jutalomsorsolása Előtte „Dupla vagy semmi” Játék.