Magyar Ifjúság, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-03 / 1. szám

Dobi István elvtársat, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét 60. szüle­tésnapján kiváló érdemei el­ismeréséül a párt központi­­ bizottsága és a minisztertanács javaslatára az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Érdem­rendjével tüntette ki. Tizennégy évvel ezelőtt a német fasiszták Vecsés határában orvul meggyilkolták Steinmetz I­ Miklós magyar származású szovjet parla­mentert. Emlékművét 1956-ban az ellenforradalmárok lerombolták, amelyet most újjáépítettek. A jégszínház társulata új jégrevü­­jének bemutatójára készül. Képün­kön jégbalett-jelenet. Kovács Ma­rietta és Kuharovitz Miklós elő- 1959 JAN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­9 49 A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA SZÁM 1959. JANUÁR 3. 111. ÉVFOLYAM Az ifjú kommunisták mai nemzedéke DÍSZÜNNEPSÉG A KIMSZ MEGALAKULÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJÁN szívében érzi a negyven év küzdelmeinek dicső emlékeit . Idős és fiatal kommunisták gyülekeztek december 29-én este a MÉMOSZ székházában. A kommunista ifjúsági mozga­­t­­lom megalakulásának negyvenedik évfordulóján hívta őket ünnepi gyűlésre a KISZ Központi Bizottsága és Budapesti Bi­ss­zottsága. Idős férfiak és asszonyok, akik negyven esztendővel ezelőtt ott voltak az első harcokban; akik jól emlékeznek még­­ az Eötvös utcai házra, ahol az ifjúmunkás szövetség a párthoz csatlakozott; akik részvevői voltak a KIMSZ első kongresszu­­­­sának, vagy éppen az illegalitás nehéz esztendeiben vettek részt a küzdelemben. A múlt történetei elevenednek meg a várakozás perceiben, a rég nem látott régi harcostársak szorították örömmel­­ kezet, s az ott lévő fiatalok figyelemmel hallgatták a szavakat a széksorokban, a régi harcosok szavait, akiknek az élete ma­­ már — maga a történelem, a magyar kommunista,­ ifjúkom­munista mozgalom története. Majd felcsendültek a magyar Himnusz akkordjai, s Nezvál Ferenc elvtárs, a KIMSZ régi harcosa megnyitotta az ünnepi­­ gyűlést, majd átadta a szót Komócsin Zoltán elvtársnak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának. A magyar kommunista if­júsági mozgalom úttörőinek, alapítóinak forradalmi tettei­re, 40 év nehéz, de minden­képpen felemelő, dicsőséges harcaira emlékezünk. Négy évtized távlatából kommunis­ta megbecsüléssel és tisztelet­tel gondolunk azokra az elv­társainkra, akik az elsők vol­tak. Az ifjú kommunisták mai és ezután következő nem­zedékeinek a szívében tovább él azoknak az emléke, akik 40 év küzdelmeiben életüket áldozták, mártírhalált haltak eszméinkért, céljainkért. For­ró elvtársi szeretettel üdvö­zöljük — azokat, a ma már veterán harcosokat — akik 40 évvel ezelőtt részt vettek a kommunista ifjúsági mozga­lom életrehívásában, akik a Horthy-fasizmus negyedszáza­da alatt illegalitásban küz­döttek, majd a felszabadulás utáni években a helytállás példamutatóiként szolgálták, ügyünket. — kezdte beszédét Komócsin Zoltán elvtárs, majd így folytatta: — A kommnunista párt élet­re hívása után, a magyar munkásmozgalom ifjúsági osz­tagának forradalmár harcosai (Folytatás a 2. oldalon.) Ü­nnepi ülést rendezett a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és Budapesti Bizottsága a Rózsa Ferenc művelődési otthonban a KIMSZ megalakulásának 40. évfordulója alkal­mából. Képünkön az ünnepség elnöksége és a részvevők egy csoportja. Kevesebb aránytalanság, állandósult bérezési rendszerek, sokkal kisebb munkaerő-hullámzás A bérezés 1958-as eredményei a KGM-ben Közérdekű kérdéssel keres­tük fel a Kohó- és Gépipari Minisztérium munkaügyi fő­osztályát: mi a helyzet az új év kezdetén a bérezésben? Íme a kérdések és a válaszok: Mit hozott az elmúlt eszten­dő ebben a sokat vitatott kér­désben? — Talán bevezetésül egy adatot: a gépipari vállalatok­nál 1958-ban a keresetek a terv szerinti mértékben emel­kedtek. A harmadik negyed­évben 2,6 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző év hasonló időszakában. Ter­mészetesen az emelkedés sem volt egyenletes; az üzemek felhasználták az emelést a kereseti arányok javítására. Ahol a fizetések emelkedtek, azok a területek általában az elmúlt esztendőkben elmarad­tak az általános emelkedés mellett. Ez persze nem jelenti azt, hogy ma már nincsenek aránytalanságok. A korábbi évekhez viszonyítva azonban nem olyan kirívóak. Bizonyí­téka ennek az is, hogy sokkal kisebb a munkaerőhullámzás, és például a fiatalok is sok­kal inkább megmaradnak eredeti szakmájuk mellett.­­ Az 1958-as évben dolgoz­ták ki a vállalatok először a bérezési szabályzatokat Meg­szűnt a bérezési bizonytalan­ság, s a bérezési rendszerek túl sűrű változtatása. Tovább fejlődtek azok a rendszerek, s egyre több helyen vezetjük be azokat a formákat, ame­lyek ösztönzően hatnak a munkásokra, jutalmazzák az átlagon felüli teljesítményt. Itt mondanám el, hogy nagymértékben csökkent a bé­rezési viták száma. Ma már arról adhatunk számot, hogy ebben a kérdésben viszonylag nyugodt állapot uralkodik. Minden bizonnyal jelentkez­tek hibák is, melyek ezek? — Voltak, nem kis szám­mal. Nem szabályozták pél­dául azt, hogy az egyes szak­mákban hogyan sorolják be a munkásokat. Gyakori jelenség volt ez, különösen az új mun­kások felvételénél. Előfordult, hogy betaanított szakmunkást 9 forintos órabérrel vettek fel, s amikor látták, hogy nem tud ennek megfelelően dol­gozni, levettek a fizetéséből. Ezek az intézkedések különbö­ző vitákra adtak okot. Hiba az is, hogy a bérezési rend­szerek nincsenek világosan, minden dolgozó számára ért­hetően leírva. Hiba volt, hogy egyes bérszabályzatokban nem biztosították a szakszervezet közreműködését, másokban pe­dig olyan jogot adtak a szak­­szervezeti bizalmiaknak, amely gátolta az egyszemélyi vezetést.­­• Fentiekből adódnak fel­adataink. Az új szabályzatok április 1-én lépnek életbe. A kiadandó rendeletek kötelezik a vállalatokat, hogy a mun­kások besorolását részletesen szabályozzák. Az új rendelet lehetővé teszi, hogy teljesít­ménybérben foglalkoztassa­nak olyan dolgozókat is, aki­ket az eddigi szabályok sze­rint ebben nem foglalkoztat­­hattak. Számos olyan panasz volt, hogy a vállalatok túl nagy tartalékokat gyűjtenek. A munkások jogosan tiltakoz­tak, hogy ez elvonja jogos bé­rüket. Ebben is történnek vál­tozások. Mi várható az új esztendő­ben? — 1959-ben a munkások bé­re tovább emelkedik. Nem egyenletesen, de összességében 1,72 százalékkal. Egyes válla­latoknak a béremelés lehető­ségét függővé tesszük attól, hogy milyen létszámmal dol­goznak. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy egyes vállalatok előnybe ke­rültek azáltal, hogy többség­ben alacsony bérkategóriájú munkásokat alkalmaztak. Olyan rendszert vezetünk be, hogy a tervezett létszámon fe­lül dolgozik az üzem, akkor viszonylag kisebb és ha a ter­vezett létszám alatt, akkor nagyobb lesz a béremelés le­hetősége. Ettől az intézkedés­től azt várjuk, hogy a válla­latok nagyon meggondolják a felesleges létszámemelést. Már működik a zuglói áramszolgáltató alállomás. Az alállomás építését 1956-ban kezdték meg, rendeltetése, hogy a borsodi és tiszapalkonyai erőműben termelt villamosenergiát Buda­pestre és a Dunántúlra eljuttassa. A 150 millió forint költség­gel épült alállomás az ország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye.­­ Arabok a Duna partján (2. oldal) Az „A“-épület 3 lakója (3. oldal) gyMÉip Ifin TONNÁS ,UU PRÉS Nem kisebb dologról van szó, mint az élüzem cím elnyeréséről. Ennek előfeltétele a DIMAVAG-ban, hogy határidőre el­készüljön ez az óriási, 100 tonnás körhagyó sajtológép, amely­nek befejezésén ifjúsági KISZ-brigád dolgozik. BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL: Az Egyesült Államokból négyszáz, Ausztráliából 30 fiatal utazik a ViI. VIf-re Hetvenöt országban készül­nek a fiatalok a VII. Világ­­ifjúsági Találkozóra. Irakból az eddigi legnépesebb küldött­­ség utazik a bécsi fesztiválra. Szenegálban, Dahomeyben, Francia-Szudánban és más af­rikai országokban már javá­ban folynak a gyűjtések a VIT-küldöttek utazásának fe­dezésére. Ausztrália —m­a Bécstől leg­távolabbi kontinens — sem akar lemaradni. Már megkezd­ték a VII. VIT népszerűsítését és az ausztráliai küldöttek útiköltségeire való gyűjtést, amely legalább 30 ausztráliai fiatal részvételét teszi majd lehetővé a bécsi fesztiválon. Az Egyesült Államokban is nagy léptekkel haladnak az előkészületek. Több száz elő­készítő bizottság alakult, így például New Yorkban, Chica­góban, Detroitban, Los Ange­lesben, továbbá a chicagói, antiochi, indianai, portlandi és más egyetemeken. Az elő­készítő bizottságok képviselői nemrég New Yorkban talál­koztak, s gyűlésükön részt vettek a quakerek és néhány diákszervezet képviselői is. Elhatározták, hogy legalább 400 képviselőt küldenek a bé­csi VIT-re és 23 ezer dollárral járulnak hozzá a nemzetközi fesztiválalaphoz, amely a gyarmati és távoli országok fiataljai számára könnyíti meg a részvételt a fesztiválon. O. M. H. cAz „kin izríl“ m­AhMi... yy Amikor Velay falu parasztasz­­szonyai négyszáz évvel ezelőtt fa­pálcikákra erősített fonalat for­gattak egy keményre tömött pár­nán, így kiáltott fel az akkori spa­nyol király hitvese: „Ó, az édes szál!” Ettől a naptól fogva valósá­gos zarándok hely­­ett a kis fran­cia falucska és a kor asszonyai egyre-másra rendelték az „édes szálat”, amely később „derítette­­csipke” név alatt a nők rajongásá­nak tárgya lett. A történelmi ké­peken gyakran találkozunk a híres csipkékből vert Medici-gallérral, a különös szépségű szövedékekkel, melyek legyezők, kesztyűk ékes­ségét szolgálva drága ékszerként gazdagították a hölgyek kelléktá­rát. A magyar kézimunka is valósá­gos kincsesládája az ötleteknek és a szépségeknek. A buzsáki, a sár­közi hímzés, a halasi fekete-fehér csipke, s a mezőkövesdi matyó kézimunka- motívumok üde bája ősrégi rajzokat örökítenek meg. Dédanyákról unokákra szállt ezek­nek a hímzéseknek és házi szőtte­seknek pillangós képe. A dédanyák késői unokái most neonfények alatt alakítják ki a pompás „édes szájú” térítőket, függönyöket, gallérokat, kendőket, a fürge ujjak hímezte párnákat és falvédőket. A fonal művészetének rajongói a nemrég alakult Kézi­munka Kedvelők Klubjában az Üllői út 31. számú házban, az el­ső emeleten ismerkednek egymás alkotásaival. Itt találkozunk az országos hírű Lórik nénivel is, aki Szegedről ruccant fel, hogy legsi­kerültebb kézimunkáit bemutassa a fiataloknak. Az asztalokon hazai és külföldi szaklapokat böngész­getnek az érdeklődők. Csere-beré­­re is sor kerül, hisz minden egyes munkát, mint értékes alkotást tar­tanak nyilván és a Jó csere bi­zony gazdag ajándéka a szép ott­honnak. F. 3. Tibetben keresik a havasi embert A legújabb érdekességek a titokzatos lényről B. F. Pozsnyev professzor nyilatkozata a Magyar Ifjúságnak A szovjet tudósok már ki­lenc hónapja dolgoznak az úgynevezett „havasi ember” titkának megfejtésén. Közöt­tük igen neves tudósokat ta­lálunk, mint Obrucsev tanárt, Pozsnyev professzort. Fel­kerestük Moszkvában B. F. Pozsnyevet, aki a következők­ben számolt be a „havasi em­­ber”-ügy legújabb fejlemé­nyeiről. — A titokzatos lény megfej­tése előrehaladott állapotban van. Kutatóink a Pamir, a Tien San-vidékén követik a „havasi ember” nyomát. Nyu­gati tudósok is fáradoznak ezen a munkán a Himalája völgyeiben. Az adatok azt bizo­nyítják, hogy valóban létezik ez a különös lény főleg Kína észak-nyugati és nyugati ré­szében. Ezért a kínai tudósok is teljes erővel belekapcsolód­tak ebbe a munkába és kimu­tatták hogy a „havasi ember” leggyakoribb előfordulási he­lye nem a Himalája déli ré­sze, ahogy ezt eddig feltéte­leztük, hanem Tibet pusztasá­gai és a Sindin—Ujgur auto­nóm terület vidéke. A Ge Lan tudós a tibeti vadászok között járt és leírta, hogy itt láttak „mi ge”-ket, ahogy itt a „havasi embert” nevezik. Mint állatot tartják számon ezt a félig majom, fé­lig emberfejű lényt, amely hosszú hajat visel és két lá­bon jár. Találtak „mi ge” étel­­maradványt ,a cseré­ptárgy­ak­ pedig tibeti kolostorokban őr­zik. Ezek a cserépedények egyébként egyházi szertartá­sok elengedhetetlen eszközei. — Cin Pen professzor arról ad hírt hogy 1947-ben Csao Nyi Can falu lakossága élve elfogott egy „mi­sét”, amely azonban hamarosan meghalt. Bőrét lenyúzták és a helyi templomban őrzik. — Burchan professzor meg­írta, hogy 1957-ben a Lobner­­tó mellett egy helyi vadász lelőtte a vadembert. Szintén lenyúzták a bőrét, amelyet most a kurtszki terület veze­tője őriz otthonában. — A Mongol Népköztársa­ságban külön expedíció kutat a „mi­gék” után. A lakosság sok értékes felvilágosítást nyújt a tudósoknak. — Nepálban, a Himalája déli lejtőjén egy múzeumban őrzik a „havasi ember” csuk­lóját. Éppen most várjuk a csuklóról készített felvételeket. Itt nemrég találtak két le­húzott fejbőrt. A skalpolást valószínű maguk a vadembe­rek hajtották végre. — A szovjet tudósok foly­tatják a kutatómunkát, egy­általán nem vadász-sport cél­lal, hanem fontos biológiai célzattal. K. F. Emlékmű-kompozíciónak­­ megfelelne ez a szovjet űrhajó­­tervezet, amelyet a szovjet mesterséges holdaknak szentelt prá­gai kiállításon mutattak be a szovjet konstruktőrök.

Next