Magyar Ifjúság, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-04 / 27. szám
Jenőnek „jó volt Tizennégy éves volt, amikor, — otthon még csak üzenetet sem hagyva, a szomszéd fiúval útnak indultak Nagykanizsáról. A kétségbeesett idős szülők (Jenő a hat gyerek közül a legfiatalabb) már aznap kerestették a rendőrséggel — hiába. Holecz Jenő — miután öt lágert megjárt — a nyugat-németországi Mainzba került egy fjúsági otthonba. Ott „szabad választás’ állt előtte. Tanulhat, amit csak akar (ha meg tud élni idegenben havi 30 márkából.) Gyárba mehet dolgozni, (ha beéri a csaknem fele fizetéssel, ami a kiskorúaknak jár) s ha ez sem tetszik, ott vannak a Mainz környéki módos parasztgazdáik, azok szívesen „segítenek” a magyar fiúikon. Jenőn is „segítettek". A 30 holdat Dezsin gazda vette magához. Lakást, ruhát kapott, s még zsebpénzt is minden hónapban. Éheztették? Nem. Bántották? Dehogy bántották. Jenőnek tulajdonképpen sokkal szerencsésebb volt a sorsa, mnt sok-sok társának. Akkor hát miért? Miért rohant Jenő mégis lélekszakadva Mainzba, amikor meghallotta, hogy magyar vöröskeresztesek, járnak ott? Miért állt izgatottan eléjük, s mondta határozottan: — Haza akarok menni! Nem majd egyszer, de most mindjárt. Ha lehetne, legszívesebben magukkal együtt mennék. ‘ Vannak érzések, amelyeket megfogalmazni nehéz. Ám vannak tények, amelyeket a tizenhéey éves gyerek még nem tudott felismerni, de a tizenhétéves fimalembe már igen. A jövő. Ezen töprengett még hónapok óta az emberré növő cselédfiú. Mi lesz belőle? Mi lehet belőle, ha továbbra is ott marad Dezsin gazdáiknál? Cseléd. Cseléd egész életére. És, ha eljön tőlük? Csavarogjon? Próbálkozzon bányamunkával, mint egy barátja tette? Keressen módos rokonokat, mint a harmadik társa?k élet, a jövő képe egyre inkább foglalkoztatta az emberré növő gyereket. De ahogyan gondolkodott, úgy látott egyre nagyobb homályt, kiúttalanságot, s csak egyetlen fénylő, kicsi pontocskát: hazajönni... majd talán otthon. , Hazajönni? És kinek higgyen: a szüleinek, akik azt írják, rábízzák a döntést, nem erőszakolják a hazatérését, de azt nyugodtan állítják, hogy semmi baja nem történik idehaza? Vagy higgyen Dezisin gazdának és a többieknek, akik börtönről, deportáltakról tudtak mindig újabb és újabb rémmeséket? Mit tegyen? Ekkor érkezett Mainzba a Magyar Vöröskereszt delegációja. Jenő ott állt egy nagyon kedves, halkszavú ősz aszony előtt. Ez az asszony az öreg szülőkről beszélt, akik sírva keresték őt fel már kétszer is Budapesten olyankor, amikor Jenő hosszabb ideig nem írt levelet: nézzék meg, nem történt-e baja az ő fiúknak? Egyszerű szavakat mondott ez az őszhajú asszony, de Jenő most már érezte, ki az, akinek hihet ... A fiú három hete itthon van. Szüleinél, Sztálinvárosban a Rákóczi tér 6-ban. Leírjam a találkozást? Képzelje el az olvasó, hogy két öregembernek, a számukra örökre elveszettnek hitt legkisebb fia, egyetlen szó értesítés nélkül, Európa túlsó végéről egyszercsak betoppan. Holecz néni szeme most is elhomályosul, ha meséli: — Jövök haza, még beszélgetek is egy szomszédemberrel, mondom neki, hor, ha fön az uram honnan valamit, akkor átviszem neki. Mert tudja kedvesem, az én uram negyven évet dolgozott a téglagyárban, és most minden idejét a halászattal tölti. Hát én bolond öregasszony csak beszélek a szomszédnak, az megint, hogy nézzek csak fel a lépcsőházablakba, aki van ott. Nézem, hát a Jenő. Remegtek a lábaim, alig bírtam a lépcsőt, de jött már lefelé a gyerek nevetve, öleltem, csókoltam, s csak tapogattam a kezemmel, hogy érezzem, igaz lehet-e ez a nagy öröm. A legkisebb fiú hazatért, az öreg szülők most azt tervezik, valamilyen szakmára adják. Ha lehet, ha felveszik, motorszerelőnek, mert ahhoz lenne a legtöbb kedve. Nézem a barnára sült, megemberesedett gyereket. Már fiatalember, de a haja kisfiúsan égnek áll elől. A mama nevetve öleli meg: — Ugye ezeket a kis rövid hajszálakat nézi kedvesem? Pici kora óta ez a szököm az én Jenőmnek, hogy amikor aludni készül, a haját tépdesi a kezével. Úgy látszik, ez a szokása odakint is megmaradt. Igen, a szokása megmaradt, de ugyan ki vette ezt észre, kinek volt ő kedves, kit érdekelt, hogyan alszik egy magyar cselédfiú, akinek „jó dolga" volt Dezsin gazdánál? Sárdi Mária Jenő ma már újra a Duna-parton horgászik. Hazaérkezett.. . Jó tud Ha megőrzi júliusi és augusztusi mozijegyeit, minden 10 db jegyért szépkivitelű művészfotót kaphat a filmszínházakban id romház pincéjében gyertyafény pislákol. Hat fiatal fiú ül körül egy ütött-kopott kis asztalt és izgatott hangon vitatkoznak: — A fegyverek már megvannak, elvonulhatnánk a hegyekbe! — És ha rablókkal, meg banditákkal találkozunk? — Akkor majd harcolunk velük. Az asztal mellett, kis gödörben három ócskavas hever — a fegyverek! Nyél nélküli, kettétört bajonett, rozsdás vívótőr, életlen, kicsorbult konyhakés,hegymászókötél, és négy játékpisztoly. Hosszú hónapok óta gyűjtik ezeket a „fegyvereket”, hogy valóra váltsák álmukat: kivonuljanak a budai hegyekbe és ott katonásért játszanak. Már pontosan kiterveltek mindent: keresnek egy barlangot, ott alszanak éjszakánként, igazságosan beosszák egymás között, hogy ki, mikor áll őrséget és saját maguk főznek majd. — De a Vakarcs majd félni fog — jegyzi meg gúnyosan az egyik kócos hajú, szeplős arcú fiú. — Te vagy a gyáva! — tiltakozik nagy hangon a Vakarcsnak gúnyolt, vékonycsontú kamasz. — Majd meglátjuk, hogy ki fél? Ebből aztán nagy vita kerekedett. Végül elhatározták, a hegyekbe való kivonulás előtt csinálnak egy próbát, hogy mindenki bebizonyíthassa bátorságát. Egy iskolai füzetből kitépnek hat lapot, kettőre halálfejet rajzolnak. Akik a halálfejes lapokat húzzák, azok éjjel megtámadják a romépület mellett lévő irodai raktárt és elhoznak egy írógépet. Majd azzal írják meg a hadparancsokat. Vacares és Tóbi húzták a halálfejes lapokat. Szó nélkül a gödörhöz léptek és kivettek belőle két játékpisztolyt. Tisztelegtek a többieknek és elindultak — végrehajtani a feladatot. Késő éjjel volt már, az utca teljesen kihalt. — Vakarcs, félsz? *— kérdezte remegő hangon Tóbi. — Én nem, és te? — Kicsit — vallotta be szégyenkezve társa. Közben megérkeztek a raktár elé. Az épület előtt egy idősebb bácsi csoszogott fel és alá — az éjjeliőr. Vakarcs hirtelen elhatározással eléje toppant, és mutáló, kamaszos hangon rákiáltott: — Kezeket fel! Az öreg éjjeliőr rémülten lökte az ég felé a kezét s még moccanni se mert. Tóbi elszedte a kulcsokat és kinyitotta a raktárhelyiséget. Megragadta az első keze ügyébe kerülő írógépet és kilépett az utcára. Ekkor érkezett oda egy késői járókelő, aki csodálkozva rájuk kiáltott: — Hát ti mi az ördögöt kerestek itt? A fiúk ijedtükben eldobálták játékpisztolyaikat, a zsákmányolt írógépét és hanyathomlok menekültek — haza. Másnap feljelentés érkezett a kerületi rendőrkapitánysághoz és megindult a nyomozás az „ismeretlen tettesek” ellen. Néhány óra múlva a kis társaság ott sorakozott a kapitányságon a nyomozótiszt előtt. Az „ügy” nem bizonyult bonyolultnak — a gyerekek szinte pillanatok alatt őszintén bevallottak mindent, jóformán kérdezés nélkül. — Nem bonyolult, de mégis rendkívül nehéz ügy — gondolta a nyomozótiszt — és igaza volt. Ha szigorúan vizsgáljuk az esetet, rablási kísérlet történt — bár igaz, játékpisztolyokkal. Ezek a gyerekek azonban valójában nem rabolni akartak Izgalmas, érdekes kalandokat akartak átélni, kipróbálni egymás és saját maguk ügyességét, bátorságát. Nem rendőrségi ügy ez. Ügy, de inkább figyelmeztetés a felnőttek, a mi számunkra. Valjuk be őszintén: sokszor elfeledkezünk arról, hogy valamikor mi is voltunk gyerekek, és mi is szerettünk volna kalandokat, izgalmas történeteket átélni. Ezeknek a gyermekeknek a romantikát, a romos pince jelentette, a gyertyafény a koromsötétben. Minden vágyuk az volt, hogy egyszer eljuthassanak a hegyekbe, őrt állhassanak a barlang előtt. Bűn ez? Nem — ez kaland, romantika! A gyerekek szülei már tudnak a történtekről és most aggódva várják, hogy mikor hívják be őket a rendőrségre, mikor vonják őket felelősségre. Mert azt mindannyian érzik, hogy felelősséggel tartoznak gyermekeikért. Valamennyien rendes, becsületes emberek, munkások, pedagógusok, katonatisztek és minden bizonnyal később gyergyermekeik is hozzájuk hasonló dolgos, becsületes emberek lesznek. Megnyugtathatjuk őket: ebből az ügyből nem lesz akta, a rendőrségi ügy. Ez azonban nem jelenti, és nem is jelentheti, hogy befejeződött minden Most kell elkezdődnie valaminek és ez nem más mint saját gyermekeik, s gyermekeik vágyainak megismerése. Ezek az édesapák és édesanyák szeretik gyermekeiket, ellátják őket minden széppel és jóval. Ez azonban még nem minden. A jó szülőnek ismernie kell gyermekét, tudnia kell, milyen vágyai, álmai vannak. S a gyerekek ilyen és hasonló álmai egy kis törődéssel könnyen valóra válthatók, hiszen legtöbbször egészséges, korukhoz méltó álmok, vágyak ezek. Nem kellene most a szülőknek aggódniuk, ha mondjuk egy szombat, vasárnap az egyik pedagógus vagy katonatiszt apa hóna alá csapva egy sátorlapot, felvitte volna a budai hegyekbe ezeket a kis kamaszokat. Ott megtanította volna őket nyomot olvasni, őrséget állni, kedvükre kúszni, mászni. Egy eldugott kis' budai ' barlang, ahol őrséget állhatnak a gyerekek, egy egész világot jelentett volna számukra És ezt az érzést ismerik a mai szülőlök is, hiszen ők is voltak gyerekek. Vigyék el hát kirándulni gyermekeiket, éljék át velük az akkor megálmodott álmokat és akkor egészen biztos ilyen eset mégegyszer nem fordul elő. Nem kell majd félniük attól, hogy gyermekeik neve egy rendőrségi aktán szerepel. Sólyom József A vásárlók kívánságára | i i i i finn] EBSJ■ ■■■ | CORVIN ÁRUHÁZ « és az ÚJPESTI ÁRUHÁZ minden szombaton délután 5 óráig tart nyitva Bő áruválasztékkal és udvarias kiszolgálással állanak a vásárlók rendelkezésére FEJÉR MEGYÉBŐL A VIT-re utazik a sárszentmiklósi ifjúsági férfi röplabda-csapat, amely megnyerte a megyei bajnokságot. ★ Negyvenezer forintot fizettek be eddig a VIT-alapra a Fejér megyei kiszisták. Ezenkívül 46 000 VIT-sorsjegyet adtak el. * Repülő-brigádokat alakítottak a sztálinvárosi járás fiataljai. Vállalták, hogy a nyár idején segítenek a tsz-eknek az építkezésekben és a termésbetakarításban. Ezek a brigádok mindig oda utaznak majd, ahol a legnagyobb szükség van a segítésre. ★ A pártkongresszus tiszteletére július 1-től versenyt kezdenek a Dunai Vasmű, a Vadásztölténygyár, a Könnyűfémmű és a Finommechanika ifjúsági export-brigádjai. ★ „A szakma ifjú mestere”mozgalom tovább szélesedik Fejér megyében. Eddig újabb 11 üzemben jelentkeztek a fiatalok, hogy megszerezzék a megtisztelő címet. Emellett már megtörténtek az első jelentkezések a „szocialista munka ifjú brigádja” cím elnyeréséért indított versenyhez is. ★ Háromszáz fiatal traktoros csatlakozott a megyéből az országos traktoros versenyhez. A megyei KISZ-bizottság vállalta, hogy elintézi: ezek a fiatalok úgynevezett nyújtott műszakban, illetve kétszer tizenkétórás műszakban dolgozhassanak. Száz újabb önkéntes segítőbrigád alakult a falusi KISZ- szervezetekben. A brigádok vállalták, hogy segítenek a termelőszövetkezeti építkezéseknél és a községfejlesztési tervek valóraváltásában. ★ A megye KISZ-szervezetei vállalták, hogy a nyáron felépítik három termelőszövetkezet gazdasági épületeit. Ebben a munkában 25 ifjúsági komplexbrigád vesz részt. A brigádtagok között vannak kőművesek, asztalosok, villanyszerelők, lakatosok és ácsok. INDENÜTT, ahol segíteni kell... 4- SIKERESEN INDULT A ROHAM A LÁPVILÁG ELLEN + KÉSZÜLNEK A BADACSONYI SZŐLŐTERASZOK + GIMNAZISTA LÁNYOK SZEDIK A GAZDAG GYÜMÖLCSTERMÉST * ...•»♦ • Akaduje, akaduje, haj-haj-hajj! Krumpli-héja, krumplihéja ... Száll a kiszisták harci csatakiáltása a gémek lakta ■ hansági vizes rétektől a hires tokaji szőlőkig, a szeszélyes Bod-rogzug partjaitól a balaton-boglári gyümölcsösökig. Kiszista természetátalakítók dagasztják a sarat, ahol a dömper és a földgyalu elsüllyedne, megszelídítik a „nagy koporsó”, a Badacsony meredek lejtőit, a bogyiszlói Duna-szakaszt erős töl- Iéssel veszik közre. Egy hete már, hogy a KISZ nyári önkén- t hí -tes ifjúsági táborai megnyitották kapuikat és azóta itt is, ott is hazánk legkülönbözőbb részein vidám nóta veri fel a táj csendjét, víztükör, hegy, sűrű erdők visszhangozzák a kiszisták csatakiáltásait. Fehér foltok, amelyeket elkerülnek a makadám-utak, vad területek, amelyeken a természet szeszélye terem csupán vadszőlőt — most mind benépesültek budapesti egyetemistákkal, veszprémi ifjúmukásokkal, pécsi bányásztanulókkal, ózdi gimnazistákkal. Hogy gabonát, szőlőt adjanak az országnak és munkát a jövő térképét készítőknek. Induljunk nyomukba. Irány: a bécsi országút 157-es kilométerköve, a boglári Balaton-part, a badacsonylábdi nádas ... Hansági képek Gépkocsink nehezen birkózik a felázott földúttal és amikor hétfőn hajnalban beívelünk az újudvari Sziklai Sándor önkéntes építőtábor kapuján, kihalt sátrak és árván lengedező zászló fogad. A fiúk! Még látszanak, amint vállukon lapáttal lassan eltűnnek a hansági cserjék mögött, hatalmas szalmakalapjaikon a még álmosan vörös fénnyel záző felkelő nap sugarai táncolnak. Futás, utánuk. Barátjaimat alig ismerem meg. A messzeségbe szimatolva haladnak, énekelnek és a dalhoz lépteik nyomán nedves fű cuppogása adja a kíséretet. Az egyik Pats Antal, a másik Angyal Ferenc, a harmadik Herceg János — mindhárman bicskei gimnazisták. Mondjuk ki, kicsit „múlásán" érkeztek, mert előző nap még a bicskei állami gazdaság kertjében ütötték csapra a söröshordókat, hogy kellő élménnyel búcsúzzanak a gimnáziumtól — örökre. „Megértek” — bejárták ballagva a gimnázium folyosóit és már másnap reggel a Hanságba indultak. Elfelejtettem mondani, hogy indulás előtt 31 forintért vettek „prérisapkát” — esernyőnek és napernyőnek is beillő szalmakalapot. Gondjaik, amelyekkel érkeztek? Pats Anti, a sátor Tónija műszerész inasnak megy, de előtte: — Elhatároztam, hogy szétnézek errefelé. A jónak elrontója sosem voltam és itt jó, hasznos munka folyik. Rám sok reszelés vár, nem árt, ha ,,megkóstolom" a szerszám nyelét... Herceg János egyetemre megy, szappan, fogkefe mellé ezért tankönyvet is csomagolt. — Biológus leszek, ha július 15-én megfelelek a felvételin. Fizikából és biológiából vizsgázom, és ha munkából hazajövünk, tanulni fogok. Lesz elég időm, mert csak 6 órát dolgozunk, ebédre itthon vagyunk. A harmadik, Angyal Ferenc így nyilatkozott: — Pilóta szeretnék lenni. Lehet, hogy évek múlva elrepülök újra a Hanság felett. ■: Alattam villanypóznák nyílegyenes csatornák, széles utak. Lenézek és kicsit lejjebb ereszkedem: itt voltam még gyerekfejjel, ennél a nyúlfarknyi csatorna résznél... ... És most itt vannak. A kijelölt parcellánál munkába állnak Mint a vajba, úgy megy be az ásó a talajba és nedvesen jön ki. Egy ásónyom és már talajvízzel találkoznak. A sor eleje félméteres árkot ás és akik mögöttük mennek ,tovább mélyítve az árkot, lábuk elé csurog a fél méter mély árokból felszabaduló talajvíz. Alig lehet ásni, mert már ömlik a víz. A fiúk leállnak. Mit kellene tenni? — Emeljünk töltést! — mondja valaki. És valóban, az elől haladók maguk mögött kis töltést emelnek, s a lezúdulni kész víz békésen megáll. A munka folytatódik. Lent víz és fent víz. Elered az eső. Mintha a természet már az első napon kibabrálna a fiúkkal. Valaki kiált: — Srácok, sztriptíz! — Ingyen zuhany! Az ingek lekerülnek a felső testről. Ázik Janszki József 105 kilós teste is. A csornai gimnazista talán fogyókúrát tart? — Dolgozom én eleget. Otthon apámnak segítek damasztot szőni. Mégsem fogyok le. Itt pedig agyon etetnek bennünket. Lloyd, Minkó és a király — Nálunk Tanganyikában ez nem meleg. Lloyd Binagi, aki Tanganyikából hozott magával valami trópusi melegséget, afrikai akcentussal tartott kiselőadást még akkor, amikor forrón tűzött a nap és nem esett az eső. A Közgazdaságtudományi Egyetemen tanul — egyelőre csak magyarul. A Hanságba azért jött, mert: — Szeretem magyarokat... ami szocialista az jó. Most a „király” kért szót, az albán Cseribasi Musztafa, akit Lloyd nevezett el királynak, a bizonyos Musztafa király után. — Tiranában óriási parkot és mesterséges tavat építenek az idén az albán komszomolisták. Én még nem megyek haza, mert csak egy éve érkeztem, de a tiranai rohammunka nem hagyott nyugodni. Itt most „kiélhetem" magam — meséli ragyogó magyar nyelven és hozzáteszi: — Itt még „király” is vagyok, mert otthon sok Musztafa van. A sapolnicei erőmű építője gyakorlott mozdulattal húzza lábára a csizmát, miután két ásónyomás között megigazította lábán a fehér kapcát." Minko Docsev: Bulgáriában egy villanygyárban dolgozott és a gyár küldte Magyarországra tanulni. — Nekem megy a munka. Tudja mi volt Tapolnicében? Meséli és közben ássa a földet és csodálkozva mondja: — Mennyi víz! Interjú a szertárban Kardeván Jenő, magyar-német, szakos tanár a Hanságtanyai tábor alumínium garázsában székel, labdák, pinponghálók, könyvek között. Furcsán fest komoly arcával az építők egyenruhájában és amikor megkérdezem, talán a fiúk lelkiátalaklását figyeli itt a nehéz munkában, ő mosolyog: — Átalakulás? Na, nem egészen. Jók ezek a fiúk már, nagyon rendesek. — Tanár úr, pumpát tetszik tudni adni? — áll meg a bejáratnál egy nyurga fiú. — Az is van... Aztán, tudja, néhány kolléga valahogy nem bízik ezekben a fiúkban, számukra a Pető csak az a név, amely után az osztályozó naplóban számjegyek következnek ... — Tanár úr, felszerelnénk a ping-pong-hálót. — Vigyétek ... Már sokat beszéltem nekik a Hanságról. Ez a mi körzetünk és a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos gimnáziumból ötvenen jöttünk. Ma kimentem velük dolgozni. Csak úgy, heccből. Ötvenen felül vagyok... — Tanár úr, egy jó vidám könyvet. Itt az „indul a bakterház”. Most mondja, van ennél jobb, mint ezeknek a hansági srácoknak labdát kiadni? Apropos! Egy fiú felé int: — Kisfiam! Szaladj már a 15-ös sátorhoz és mond meg nekik, hogy a sakkot hozzák vissza. Megbolondultak a balatonboglári állami gazdaság meggyfái és gazdag termésükkel bár szemet kápráztatnak, de gazdasági vezetőket is ijeszgetnek. Ki szedi le ezt a rengeteg meggyet? És még serény kezekre vár a szőlő-tőke kötözés is. Az ijedelem nem tartott sokáig. A bogléri parton felépült a tábor és benépesült fiatal gimnazista lányokkal, akik az újságírót emigyen fogadják: — Adjunk a vendégnek csokoládét. — Jöhet — mondom én. És már kiáltoznak: — Csokoládé, mikoládét hám! — Köszönöm, nagyon finom. A tiszta táborban sétálok. Rendezett sorok, egyszerű, de tiszta zuhanyok, az ágyakon Bemutatom Búza Józsefet. Azt mondták itt Badacsonyban, hogy legjobban ő tud tájékoztatni a badacsonyi szőlőtelepítési munkákról. Egyben ő a badacsonyi építőtábor műszaki vezetője. Főfoglalkozása: — Első éves Kertészeti Főiskolai hallgató vagyok. — Tessék? — Kevesli? Előtte évekig állami gazdaságokban dolgoztam. Orra alatt kis bajusz, hullámos fürtökben dús haj és nagy szakértelem. Lerajzolja nekem a Badacsony keresztmetszetét és megmutatja, hol fekszik az a három hold 717 négyszögölnyi terület, amelyet negyvenöt fokos lejtése miatt már évekig nem műveltek, s ahol éppen ezért a cserje és a vadszőlő az úr. Furcsa hallani nehéz munkáról itt Badacsonyban, az üdülők és strandok rengetegében. Negyven centi patyolat fehér lepedő hajol a pokrócokra. Esik az eső, s a lányok mind táborban vannak. Tegnap? Csacsogva mesélik a történteket. — „Irtó” jó volt. Meggyet szedtünk. Enni? Ki győzi azt a sok meggyet enni? Nagy Gizi, a csillogó szemű ózdi gimnazista: — Én szőlőt kötöztem. Volt, aki, több száz tőkét megkötözött. Nekem nem új ez a munka. A nagymamához járok a gyümölcsösbe. .. olyan rutinom van. Tényleg lejön jövő héten a KISZ Központi Együttese? — úgy tudom. — Hát az finom lesz, ízlett a mi csokoládénk? — kérdezi ravasz komolysággal. A „csokoládét" még egyszer megköszönöm, mélyen megfordítják a talajt, a rétegvonalak mentén partfalakat építenek, e célra 2000 köbméter követ kell felhordani a hegyre kézzel, mert a meredek lejtőt a gépkocsik bizony nem másszák meg. A szőlőteraszok kiépítése után ez az új földdarab száz hektó finom badacsonyi bort szolgáltat majd. Addig is ásni, csákányozni, cserjét irtani. Amikor ott jártunk, már az egész területen kiirtották a cserjéket és a kézi sarogjákat kővel megpúpozva mászták a hegyet a fiatal szőlőtelepítők. A színpad mellett pattog a ping-pong labda. Munka után a kertészeti főiskolások az elődöntőket vívják. Amennyire ping-pongozás közben lehet beszélni, válaszolgatnak, s közben megtudok egy furcsaságot. Kérem, mondják, ez az egész munka nekünk tantárgy. Támfal építés? Jövő tavaszai kollokvium. Szőlőépítés? Két vizsga. Lapátforgatás? Vizsga — egy életre .. . Vizsga támfalépítésből, szőlőtelepítésből, másutt gátépítésből és ... munka, és hazaszeretetből. Nem nehéz őket megtalálni. Ha valaki keresné őket, csak kérdezze meg a legutolsó vándortól, hol vannak a kiszisták, az is megmondja. — Ott, arra felé, ahol csákány töri a földet és nóta száll. Ott arra felé, ahol cudar nehéz a munka és erős kezekre van szükség... Komornik Ferenc „Leszedik a meggyet..." Az „elsőéves“ műszaki vezető Az első ásónyomok. A vizes talaj engedelmeskedik az építőknek Történetünk három főszereplője, kissé szokatlan beállításban: Ángyal Ferenc Pats Antal, Herceg János. MEGJELENT AZ IFJÚSÁGI DALOSKÖNYV A KISZ Országos Ifjúsági Sportbizottsága kiadásában megjelent „A harcban nem szabad megállni’» című ifjúsági daloskönyv, amely többszáz dalt tartalmaz. A mozgalmi dalok, indulók szövege és kottája mellett számos népi táncjáték leírását és térrajzát is megtalálhatják benne a fiatalok. A könyv, kis példányszámban jelent meg, ezért csak előfizető olvasóinak tudja biztosítani az Ifjúsági Lapkiadó vállalat. A könyv ára félvászon-kötésben 25 forint, egészvászon-kötésben 28 forint. Megrendelhető az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat címén, vagy a 61704-1s számú csekklapon.