Magyar Ifjúság, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1960-07-02 / 27. szám
Szamosszegen a falu végén él. Ami Lajosnak hívják. Bajusza deres, ritkás haja ősz, csak a szemén lobog valami különös tűz, mely elevenné és fiatalossá varázsolja ráncoktól szabdalt arcát. Mesemondó, a népművészet mestere. Huszonöt kilométer hosszú magnetofonszalag őrzi mindazt, amit Lajos bácsi elmondott tündérek, sárkányok, csodálatos kalandokban részt vevő emberek világáról. A mese megmaradt emléknek, melyet ma tátott szájjal hallgatnak a gyerekek, akik mindig ott sündörögnek a háza körül. Lajos bácsi szereti őket, gyönyörködik a csodákra váró, izgalmakra éhes, okos gyermekszemekben. Mert számukra már mindaz csak mese, amiről az öreg „mesélő király” beszél, ott a falu végén. Szellemidézés az ügyesen izzosan történt nemre- Új gén, Borika, a nagylámpagyártás egyik gncdolgozója megbetegedett. A derekára, a lábaira panaszkodott. Az üzemi orvost kiírta betegállományba. y Másnap reggel Benkőné, az egyik állománygyártó, elhíresztelte, hogy éjjel szellemeket idézett, és azok megjósolták, hogy Borika lába megbénul. A nagylámpagyártás asszonyai elké-pedve hallgatták őt, s bizony volt olyan y is, aki előre megsiratta Borikát. Amikor y aztán kissé megnyugodtak, akkor meg a g kíváncsiság nem hagyta őket nyugton, y kérték Benkőnét, idézzen nekik is szelylemeket, jósolja meg az ő jövőjüket is. y A tízórai szünetben bevitte a mosdóba , az egyik legfiatalabb, leghiszékenyebb y asszonyt, M. Pálnét, és — mivel úgyis y tudta, hogy minden vágya ez, — gyönyöyrű, szőke, kék szemű kislányt jövendölt y neki. Egy másik asszonynak azt üzenték y a megidézett szellemek, hogy meghal a y férje, egy harmadiknak... De ki tudná y felsorolni, hányféle üzenettel tömte te- y.le a kíváncsi asszonyok fejét még aznap. ^ , hogy mi történt azután? ^ Borika — aki különben már sokkal jobban van — a mi- y 1 nap belátogatott. Mikor megtudta, mit mondott Benkőné az yő lábáról, úgy elfutotta a pulykaméreg, hogy majdnem neki- y [ ment. De aztán türtőztette magát, odaállt a „jósnő" elé és csak mennyit mondott: „Ide figyeljen, maga főszellem! Azt nem hagyta meg magának az éjszaka egyik túlvilági sem, hogy én maga bejövök és összeverem magát?!" . A többiekből harsány nevetés tört ki e szavak hallatára. „ Mi ebből a tanulság? Csupán annyi, hogy egy modern új nagyüzem gépeinek zajában, vidám, elégedett emberek között is ! feltétlenül elpusztulnak a szellemek. A felidézőjüknek pedig m!i különösen nem teremhet sok babér! Leopold Györgyi g ________ _ Kezdetben bizonyos közönnyel vetyltem tudomásul, hogy a táncos ötórai tea -i- % ' betört életünkbe. Csak akkor kezdtem a 163, y ! dologgal komolyabban foglalkozni, ami , . JZ ! kor nyilvánvalóvá vált, hogy a táncos tánCC3l » ! ötórai tea nem szórványos jelenség töb- y bé, hanem széles népi tömegeket egyesítő nemzeti mozgalom. Mert hogy nemzeti megmozdulással állunk szemben, az iránt semmi két-ség nem merülhet fel. Akárhányszor tanúi lehetünk, amint délceg ifjak és ábrándos tekintetű leánykák sietnek a táncos ötórait hirdető vendéglátóipari egységek felé. Ha szem elől tévesztenénk az éttermek, eszpresszók portálján díszelgő felírást — „Táncos ötórai tea” — , könnyen azt hihetnék, hogy közönséges vendéglátóipari machinációról van szó, amely kizárólag a forgalom növelésére irányul. A határtalanul józanon csengő „tea” szócska azonban eleve kizár minden ilyen irányú feltételezést. Ellenben nagyon is valószínűnek tűnik, hogy a sokat ostorozott vendéglátóipar jobb belátásra tért és lankadatlan harcot hirdetett a rumisszák ellen. Az meg különösen frappáns, hogy éppen a tea józanító erejét állította csatasorban a bor-sör-pálinka rossz hírű triumvirátusa ellen. Mert szóba jöhetett volna mondjuk a fekete is, higy i szén a dupla nemkevésbé kitűnő adu az antialkoholista mozygalom kezében. . , , y 5 Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy ilyen körülmények között kutya kötelességemnek tekintettem a Békegalamb nevű ö vezetű nagyüzemi szórakozda meglátogatását, mely osztályok- 'A 0 felettiségére és áraira való tekintettel remélhetően oroszlán- % $ részt vállal magára a nemes küzdelemből. K _ Kérek egy pohár teát citrommal! — mondtam. A pin- D í cér utánozhatatlan undorral tekintett rám, majd foghegyről as közölte, hogy tea, sör és bor nincs, viszont korlátlan mennyi őrségben fogyaszthatok rumot, konyakot, valamint más rövid- y V. italokat, és ha olyan ronda gusztusom van, esetleg feketét. y y — Nem szép dolog ez, uram — mondtam rezignáltam — y ! Táncos teát hirdetnek és rumot adnak a vendégnek. g y A pincér szomorúan felsóhajtott. y A _ Higgye el, uram, hogy mi legszívesebben ötórai palin-Z kát hirdetnénk, tánc nélkül. Csak hát, sajnos, felettes hatósá-ygok is vannak a világon, kérném szépen. Ivanics István y V. _ Y. A U dalom1 AZ AUTÓBUSZRÓL sokan szállnak le Gödrekeresztúron. A feketébe öltözött férfiak, ünnepi ruhás asszonyok nagy batyukkal, csomagokkal vágnak neki a Vidákpuszta felé kanyargó meredek gyalogútnak. A kalauz még utánuk kiált: — Aztán visszafelé megmondják ám, maradt-e még eladó lány az intézetben? Mert én is onnan akarok nősülni! És ezt valószínűleg nem szánta tréfának, mert három esztendő óta már huszonnyolc lány ment férjhez a vidéki állami gondozottak sorából. Tizennégy-tizennyolc éves lányok otthona a vidákpusztai intézet. Otthona csakugyan, hiszen igazi sohasem volt nekik. Vagy, ha mégis volt valamikor, hát az élet vihara nagyon korán kidobta őket onnan. Azóta járják az ország különböző intézeteit, voltak nevelőszülőknél, némelyik elsorolni sem tudja, merre járt zaklatott kis élete során. Sokszor elsuttogták egymásnak a hálótermek emeletes ágyain, átbúslakodott magányos vasárnapokon az intézeti társalgókban, hogy azért mennyire más az élete azoknak, akik családban nevelődnek. Jól tudta ezt a vidákpusztai igazgató, amikor megengedte, hogy a hetenként egyszer megtartott filmvetítésekre eljöhetnek a környékbeli fiúk is. Azóta minden péntek este ott szorongnak illedelmesen a hátsó sorokban. Az intézeti lányok külön ülnek a terem első részében s természetesen ott vannak a nevelők is. Vasárnap délutánonként pedig magnetofon hangjára táncolnak a nagyteremben. Ilyenkor komlói bányászok, Pécs környéki munkások is érkeznek az autóbuszon. És egy csepp szeszesital nélkül, az illendőség szabályait szigorúan betartva, kitűnően szórakozik Vidákon mindenki. Ennek persze, törvényszerű folytatása, hogy lánykérés is sűrűn történik. De ugyan kitől? Hiszen a fiúk jól tudják, hogy a lányoknak többnyire nincs senkijük. S akkor aztán hosszú beszélgetés következik az igazgatói irodában. — Semminek sem szabad titokban maradnia... — mondja Békés András igazgató. És elmondja a kislány hibáját, jó tulajdonságait. Ezen az akácillatú szombaton három leány esküvőjére készülődnek. A déli busz messziről jött vendégeket hozott. Sallangos, felvirágozott szekerek érkeztek a környékbeli falvakból. A három vőlegény hozzátartozói, barátai jöttek. A menyasszonyok részéről senki, senki. Csak az utolsó pillanatban toppant be egy fiú, akit ugyancsak az egyik intézetből engedtek el a nővére lakodalmára. Apjuk, mostohaanyjuk van, de azoktól egy sor írás nem sok, annyi sem érkezett... HANEM AZÉRT mégsem szánnivaló a három menyasszony. Tizenhat-tizenhét esztendősök, csinosak, szerelmesek. És bátran léphetnek az új rokonság elé, mert őket sem eresztik ám el innen csak úgy, egy szál ruhában. Ma például ők a vendéglátók. Ami nem csekélység, hiszen vagy százötven embert hívtak meg ebédre-vacsorára. Az intézet kapuja nem látszik a tömérdek virágtól, KISZ egyenruhás lányok fogadják a vendégsereget, az irodában szünet nélkül cseng a telefon és a távirathordó jó párszor megjárta a kanyargós, meredek utat. Az igazgató felesége öltözteti hófehér selyembe a három kis menyaszszonyt, a szőke-barna fejecskékre felkerül a koszorú, meg a hosszan leomló fátyol. Az intézet nagytermében a vörösterítős asztal előtt ott áll a községi tanács VB-elnöke, vállán az anyakönyvvezető széles nemzetiszínű pántjával. S a virághímes borítású anyakönyvbe beíródik a három új házaspár neve... ... Odakint a kertben pattogó Indulót játszik a zenekar, vidám rigmusokat szavalnak a násznagyok, hatalmas tálakban párolog a tyúkleves, illatozik vagy hatféle pecsenye. Újabb szekerek, gépkocsik érkeznek, a járási pártbizottság, a Nőtanács, a megye, a KISZ-küldöttséged. S persze, ők sem jönnek üres kézzel; villanyvasaló, damaszt-készlet, gondosan összeválogatott szerviz kerül elő a csomagokból. Meg is jegyzi valaki: — Van itt rokonság, talán jobb is mint a vérszerinti... Egyszercsak tusst húz a zenekar. Előkerül a sok-sok ajándék. Az ajtóban megjelenik az igazgató, meg az intézet pedagógusai. Kezükben egyúj bőrönd, abban meg szépen összeválogatott, finom fehérnemű az új menyecskék számára. A megyei gyermekvédő osztály útravalója. VIRRADATIG TART a mulatság. Csak a reggeli autóbuszok repítik haza a vendégsereget. A vonaton együtt utazom a Szemicsek családdal. Az ő János fiúk most viszi haza feleségnek a kis Molnár Katát. — Anyja helyett anyja leszek én... — mondja az új anyós és magához öleli az asszonykát. — A negyven rózsatő a kertünkben neki termi a virágot — toldja meg Szemicsek bácsi is és kicsit megremeg a hangja. Vásárosdombó állomáson lekászálódnak. S a vonat ablakából még látom az új menyecske pirospettyes ruháját; ott virít a kis falu fehérre meszelt házai során. Sietve tárul valahol egy virágos kiskert léckapuja, nagymama totyog elő a házból és magához öleli az unokája asszonyát. Aki végre, végre igazán hazaérkezett... Szekeres Ilona KÁLVÁRIA TANULSÁGOKKAL „Fiatal szakmunkás vagyok, lassan 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkezem. Kálváriám ott kezdődött, hogy beiratkoztam a Közlekedési Gépészeti Technikum esti tagozatára ...” — ezekkel a sorokkal kezdődik Horváth László olvasónk levele. Kálvária, mert tanulni akart? Lehetséges ez? Miért a harag? Hét esztendővel ezelőtt egy reggelen Horváth néni ismét másodmagával lépett be a KISTEXT-gyár kapuján. Azelőtt a férjével járt együtt munkába. A férje meghalt, s ott maradt három kisgyerekkel. Nagyon nehéz volt! De talán már könnyebb lesz, hiszen Laci szakmunkás lett, esztergályos és itt kapott munkát ő is a gyár fenntartó részlegében. Igen, hét éve már ennek. Laci közben letöltötte soridejét a határőrségnél és amikor leszerelt, a szíve újra csak ide húzta vissza. A régi, kedves gyárba, a jólismert barátok, jólismert gépek mellé. De egy gondolat már egyre többet foglalkoztatta: tanulni kellene! Jelentkezett a technikumba. Az első esztendő eredménye: 4,14-es tanulmányi átlag. Egyszer az üzemrész vezető mérnöke megszólította: — No, fiam, nemsokára kollégák leszünk. A műszaki osztályon üresedik egy hely. Magának szántam. Laci boldog volt. A dicséret kárpótolta a gúnyos megjegyzésekért, amelyeket azért kapott, mert „állandóan a könyveket bújja”. Nemrégiben az üzemi újságban megjelent a képe. Úgy írtak róla, mint a fenntartó részleg egyik legjobb fiatal esztergályosáról. Ráadásul ez az ígéret is! Igaz, a műszaki osztályon valamivel kevesebb lenne a keresete, de örömmel ment volna olyan emberek közé, akiktől nagyon sokat tanulhatna. De nem sikerült. — A hely megüresedett, de nem én kerültem oda. Különösen az bántott, hogy olyan valakit helyeztek oda, aki, tudom, nem ért ahhoz a munkához ... Egyszer figyelmetlen volt. Az esztergakés csaknem csontig hasította két ujját. Az orvos bekötözte a sebet, és a fiú szédelegve ült le a műhely egyik sarkába. Jött a művezetője. Akiben annyira bízott, akitől olyan sokat várt, ezzel toldotta meg a fájdalmát: — Tudtam, hogy ez lesz a vége! Mert mindig a tanuláson jár az esze! Laci már felnőtt férfi, de majdnem elsírta magát. Ez jobban fájt, mint a kötésen átvérző seb. Betegállományba került és napokon át töprengett, hogy otthagyja-e a munkahelyét. Úgy érezte, mindenki rossz szemmel néz rá, amióta tanul. Pedig nem pályázik ő senkinek az állására. Vagy talán az egyműszakos beosztás miatt van a harag? Bíztató ígéret... Elhatározta, hogy elmegy. A Halmi dűlőn van egy gépgyár, ott érdeklődött. Kellett az esztergályos, de amikor megtudták, hogy esti iskolára jár, becsukódott előtte a kapu. Egyik barátja a MÁVAG szerszámműhelyében érdeklődött. Ott is hasonló volt a válasz. Végre biztató ígéretet kap, a kispesti Vas és Fém Ktsz-ben. Kedvesen fogadják, amikor munkára jelentkezik. — Na, csakhogy itt van. Ő maga lepődik meg a legjobban, amikor két nap múlva az elnök hivatja, és szigorú hangon, mint aki erőszakkal tolakodott be, ráförmed: — Ki vette fel magát ide? Ki ígért a tanuláshoz igazodó délelőtti beosztást? Megkapták a fejmosást azok is, akik felvették a fiatal esztergályost. És Horváth László, akinek hét esztendőn keresztül egy helyen pihent a munkakönyve, ismét vehette a batyuját. Hová menjen? Talán a régi barátok segítenek majd. Azok megértik, hogy tanulni akar. Annak idején a Vörös Csillag Traktorgyárban volt ipari tanuló. A gyár kapuja most újra megnyílt előtte. Megkapta az ígéretet arra, hogy segítik majd tanulmányaiban. De azért a történet névtelen ► szereplőinek akad mit levonni tanulságképpen. .11 * V Az esti iskolák problémája még nem tisztázott kérdés. 4 Vannak már megoldást ígérő elképzelések a jövőt illetően, ► de néhány dolgot ma sem árt világosan látni. Ezért kerestük fel Kálmán János elvtársat, a KKGM munkaügyi osztályának vezetőjét, aki a következőket válaszolta: — Köteles-e az üzem dél-előtti műszakban foglalkoztat-ani azokat, akik iskolába járnak? — Rendelkezéseink kimondják, hogy azokat, akik valamilyen iskolába jelentkeztek , nem szabad éjszakai műszakyba és olyan munkakörbe be- osztani, amely gátolja őket tanulmányaik elvégzésében. De a kérdés nem ilyen egyszerű. v4 Az üzemnek teljesítenie kell a tervét, az üzemben anyák dolgoznak, az üzemben sportolókat is szép számmal talál vélünk, s ha a továbbtanulókat " ideszámítjuk, mindjárt kide- rül, hogy nehéz összhangot te-remteni. Annyi biztos: ha az4 üzem beleegyezett és javasolta az illetők továbbtanulását, ►, akkor arra is kötelezte magát, hogy a továbbképzéshez szükséges feltételeket megteremtse. "4 Természetesen, csak ami a munkaidőt illeti. ^ — Képzettségnek megfelelő ^4 munkakörben helyezik-e azok .4 kát, akik befejezték tanulmá- L nyaikat? Köteles-e őket az új üzem elhelyezni? y — Az üzemnek nincs ilyen ^ kötelezettsége. Nem is kell. Az eddigi tapasztalatok azt ^ mutatják, hogy legtöbb helyen ' már a tanulás ideje alatt új munkakörben dolgozhatnak. y — Joga van-e az üzemnek ►, elutasítania a dolgozó felvételi k' kérelmét azért, mert az esti .4 iskolára jár. — Van joga. Ha a dolgozó f.nak nem tudja biztosítani tanulásához a feltételeket, akkor ^4 nincs mit tenni. Arra viszont 4 egy üzem se kérheti alkalmazazottját, hogy ne folytassa tanulmányait. Ha a vállalat és .4 az üzem nem jut közös neve- *4 zőre, akkor hozzájárulással kell kiadni annak a munkakönyvét, aki olyan munka- .4 helyre akar menni dolgozni, *4 ahol nyugodtan tanulhat az ►. iskolában is.8. — H. ›› [4 EREDMÉNYES TÁRGYALÁSOK (Folytatás az 1. oldalról.) tunk a vezetőkkel, műszaki szakemberekkel s mindenhol őszinte és konkrét volt a beszélgetésünk és kendőzés nélkül elmondották, milyen eredményeik s ugyanakkor milyen problémáik vannak. Az összbenyomásunk az volt, hogy Ausztriában jelenleg jó a konjunktúra, de gondolnak a jövőre. Ez sarkallja őket arra, hogy tovább bővítsék kapcsolataikat a szocialista országokkal, így velünk is. — MILYEN JELENTŐSÉGÉT LÁTJA AZ ELMONDOTTAKON TÚL MINISZTER ELVTÁRS A KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSÁNAK? — Első ízben történt 1956. óta, hogy a magyar kormány minisztere az osztrák fél kérésére és meghívására hivata■ los látogatást tett Ausztria- 14 ban. Azokat az embereket, akikkel most tárgyaltunk, ed-dig is ismertük. Ismeretsé- » günk azonban személytelen % volt. Ez a látogatás azonban L bebizonyította, hogy a szemé- ► lyes kapcsolatok, tárgyalások ,4 és beszélgetések igen alkal- % masak arra, hogy jobban L megértsük egymást, tisztázzuk a problémákat s kapcso- v latainknak a perspektíváját % kül- L is. Ezt a célt szolgáltatöttségünk azzal is, hogy most meghívta Pittermann .4 alkancellárt s az osztrák ál- v4 lamosított ipar számos veze- h tőjét hazánkba, hogy ott to- ► vább folytassuk sikeres tár- .4 gyalusainkat. '■ SÓLYOM JÓZSEF :4 ► női siemmel STRANDSZEZON STRANDRUHÁK Minden nyár hoz valami újat a fürdőruha-divatban. Tavaly uralkodóvá vált az egybeszabott, szoknyás fürdőruha. Most is újdonságról számolhatunk be: a legújabb fürdőruhák anyaga emprimémintás. Minden, ami divatos, együtt van a fürdőruha-modellen. Tessék figyelmesen megnézni, eredeti párizsi, anyaga virágos is, bördürös is, derékban zsinórszerű megkötött öv díszíti, vállpántja a legújabb divatszabály szerint, széles. A fürdőruha anyagából készült az úszósapka is. Német modell a fehér alapon tarkapöttyös napozó. Háta derékig gumizott, szoknyája nagyon bő, globnis. Nagyon csinos. Strand után, az esti tánchoz bemutatunk egy kisestélyit is. Szép vállmegoldását strasszrű ékesíti. —ács — Ez a modern viselkedés? Vasárnap délután a Margitszigeten sétáltunk. Az újjáépített Casinóból kellemes zene hallatszott. Mikor bementünk, a táncparketten már javában folyt a tánc. Sajnos, minden asztal foglalt volt, s mi kénytelenek voltunk beérni azzal, hogy a táncparkett mellett állva nézzük a táncolókat. Ekkor történt a következő eset. A parkett körül méla fiatalemberek álltak, tapssal és csettintgetéssel kísérték a zene ritmusát. Egyszerre két leány „vágódott” be a parkettre, s elkezdtek együtt rángatózni. A szó eredeti értelmében, rángatták, cibálták egymást, közben hangosan nevettek és biztatták két barátnőjüket, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A hívást tett követte, két újabb leány rohant be és most már négyen rángatóztak, s igyekeztek túltenni egymáson. A parkett szélén tapsoló, csettintgető fiúk egyszeriben felélénkültek. Most már nem a zenével törődtek, a lányokkal voltak elfoglalva, s hangos megjegyzéseket tettek: „Micsoda lányok!" és ehhez hasonlót —, egyesek gúnyosat, mások dícsérőt. Azután kettő közülük odament, szétválasztotta a leányokat és most már így folytatták tovább ezt a táncnak nevezett valamit. Közben a többiek ismét tapsolni kezdtek s tovább folytatták a megjegyzéseket. A lányok, most már úgy látszik, meg voltak elégedve, hiszen akadt valaki, aki hajlandó volt velük együtt rángatózni. Én is fiatal vagyok, 19 éves. Szeretem a modern ruhát, a zenét, a táncot. De nem volt ez a viselkedés túlzás? — Ez a modernség! — jegyezte meg valaki. Én feltűnési viszketegségnek nevezném. Jó, hogy nem mennek egyenesen a fiúkhoz, s nem kérik fel őket! Vagy ezek után ez sem lehetetlen? Valóban , ez a modernség? Úgy érzem, hogy a történtek után a lányok helyett, fiú létemre szégyellni kell magam, mert viselkedésük a leányokra nézve lealázó. Vagy én vagyok ósdi felfogású? Szeretném, ha több fiú és fiatal leány megírná a véleményét, így kell modernül viselkedni? Várom a válaszukat! J. ATTILA: Apró tanácsok I Süteményt, tortát csak vízbe I mártott késsel szeleteljünk. 36 I meleg vízbe mártsuk be a kést, I kissé csapjuk le róla a vizet, s a nedves késsel vágjuk a süte- i ményt. A nedves kés szépen szeleteli a meleg kenyeret is. [ Az edényekben leégett ételt rövid idő alatt szépen feloldhatjuk, ha langyos vizet öntünk az edénybe, s ebbe egy kis kony- i hajót is teszünk. A néhánynapos száraz kalácsot mártsuk egy pillanatra hideg tejbe, s középmeleg sütőbe melegítsük át. Olyan lesz, mint a friss. A túlsózott ételt megjavíthatjuk, ha evőkanálnyi ecetet, s ugyanannyi porcukrot teszünk bele. A zsír nem spriccel, ha egy csipetnyi sót teszünk az edénybe. Mielőtt bármilyen tésztába mazsolaszőlőt teszünk, hempergessük meg lisztben, vagy olvasztott vajban. Akkor nem süllyed le a sütemény aljára. B UD APEST / asztalos kőműves festő ács bádogos vízszerelő villanyszerelő tetőfedő szakmákra ipari tanulóknak felvesz az . „Április 4” MAGASÉPÍTŐ ÉS SZERELŐIPARI KSZ. Bp., VIII., Auróra u. 23—25. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. NYÁRI DIVATGYÖNGYÖK különleges választékban a Váci utca 30. sz. alatti AJÁNDÉK- és BIZSUBOLTBAN