Magyar Ifjúság, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-31 / 13. szám
s Cuba ■ Territorio Libre de Analfabetismo il betűhadsereg a ton As — Ma délelőtt meglátogatjuk a „Moncada” laktanyát — közölte reggelizés közben kísérőm, közelmúltban végetért kubai utazásom egyik napján. Orientében, Kuba keleti tartományában és fővárosában, Santiago de Cubában akkor már sok mindent láttam, tapasztaltam. Mégis a természetes érdeklődésnél fokozottabb izgalmat váltott ki az ígért program: közvetlen közelről láthatom a helyet, ahol 1953. július 26-án 175 fiatalember — köztük Fidel Castro — egyetlen géppuskával, s megtakarított pénzükön vásárolt fegyverekkel indult rohamra a Batista-zsarnokság és a jenki gyarmati uralom fellegvára ellen. — Megérkeztünk — szólt gépkocsivezetőm, a hirtelen fékezés után. Majd meglepetésemet látva, hozzátette: — A Moncada laktanya előtti téren vagyunk, ahol a hősies, de vereséggel végződött támadás után a tízszeres túlerővel rendelkező zsoldosok 70 elfogott fiatalt agyonlőttek. A „Moncada“ A kubai történelem hősi fejezetére gondolok, amikor nézem a tágas teret övező épületeket, s magam próbálom megkeresni a Moncada komor falait. De kísérőm határozott léptekkel indult a frissen festett, világosszürke, vörös díszítésű épület felé. A laktanyához illő kőfal, drótkerítés helyén virágos ösvény és törpe pálmasor, a homlokzaton a régi rosszemlékű nevet felváltó „Ciudad Escolar 26 de Julio”, azaz „Július 26 Iskolaváros" felirat látható. Az új köntösbe öltözött épület kertes udvarában egy új hadsereg, a „betűhadsereg” fiatal katonái, fiúk és lányok vesznek körül. Közvetlenül a múlt év áprilisi playaghroni fegyveres intervenció meghiúsítása után hagyták el a fiatalok a „Július 26 Iskolaváros” kényelmesen berendezett épületét. A Sierra Maestra, az Escambrey elhagyott hegyi falvaiba indultak... Az analfabetizmus felszámolása ugyanis nem tűrt halasztást! 1953-ban az ország lakosságának 37,5 százaléka nem tudta leírni a nevét. És ez az arány Batista uralmának utolsó évében elérte a 40 százalékot! A falvakban az iskolaköteles gyerekek 70 százaléka nem ismerte meg a betű, az írott szó örömét. A forradalmi kormány elsősorban a fiatalokat, az Ifjú Felkelők Szövetségét szólította harcba az írástudatlanság ellen. „Magunk készítette tutajjal mentünk.. És a százezer fiatalból álló „betűhadsereg” santiagói osztaga is győztesként tért vissza a nyolc hónapi kemény harc után... Az iskolaváros udvarán, a sorba rakott hátizsákok között, az országban mindenütt ismert feliratú zászlócskát lengetett a szél. A kubai ifjúság elsőnek — és ma még egyedül — szőheti a vörös selyemlobogóra egész Latin-Amerikában: „Cubar— Territorio Libre de Analfabetismo” — „Kuba — analfabetizmustól szabad terület.” — A Sierra Maestrában, abban a körzetben is, ahol a mi brigádunk volt a múlt év májusában, a parasztok legnagyobb része nem tudott írni, olvasni — mesélte a körém csoportosuló fiatalok szóáradatának lecsillapodása után Oneida Viant, a gyűrött egyenruhában is bájos mulatt kislány. — Cienaguilla községig, a hegyvidék lábáig autóbuszszal utaztunk. Onnan kisebb csoportokban, helyi vezetőikkel, gyalog vágtunk a térképen fel sem tüntetett kis hegyi településekhez. — A mi csoportunknak út, közben több hegyi patakon kellett átkelnie — vette át a szót Esmerido Cumba néger őrsvezető. — Az esős évszak miatt különösen a Jara patak duzzadt szélesre. A felszerelés, a sok holmi, s a legkisebbek miatt csak a magunk készítette tutajjal kelhettünk át a megvadult vízen. Már a túlsó parthoz közeledtünk, amikor a legkisebb fiút — idő előtt akart leugrani — elsodorta az ár. Az úszni tudók azonnal, parancs nélkül, ruhástul ugrottak utána, s megmentették bajtársukat. — A pihenő után további kétnapos út végén érkeztünk a falunak nemigen nevezhető hegyi településre. Templom volt benne, de az iskolát hiába kerestük. Az urak — mesélte egyik „tanítványom” — 56 éves parasztbácsi — sohasem mondták a népnek, hogy olvasson, hanem csak azt, hogy higgyen. Bennünket viszont azzal a feladattal küldtek, hogy a felnőtteket és a gyerekeket megtanítsuk írniolvasni és azután bővült ismereteik birtokában gondolkozzanak, higgyenek. A koromfekete 16 éves őrsvezető a parasztokkal nappal kávét szüretelt, este pedig a petróleum lámpa gyér fénye mellett betűvetésre tanította őket. A vizsgadolgozat Végül — ha másért nem — az ingét díszítő „kiváló gárdista”-jelvényt látva, fel kellett tennem az utolsó kérdést: milyen eredménnyel végezte megbízatását a brigád? — A parasztok vizsgadolgozata volt számunkra a legnagyobb elismerés. Levelet küldtek Fidel Castro parancsnoknak, amelyben megköszönték a kormánynak, hogy elküldte hozzájuk a brigadistákat és megtanították őket írni-olvasni. Amikor az egykori Moncada laktanya udvarán beszélgettem a hegyekből visszatért fiatalokkal, Fidel Castro szavai jutottak eszembe: „Gondolkodó ifjúságot akarunk. Nem olyat, amely vakon követi a mi példánkat, hanem olyat, amely saját meggyőződéséből lesz forradalmár. Ennek a gondolkodó, harcban edződő forradalmi ifjúságnak a legjobbjait tömörítő szervezet, az Ifjú Felkelők Szövetsége tartja kongresszusát ezekben a napokban Havannában. Az alfabetizálási csata után a kubai fiatalokra most a félévszázados gyarmati elnyomás súlyos gazdasági, szellemi örökségének teljes felszámolása vár. Salgó László -Vi' Az első felvételek egyike, amely a fegyverszünet aláírása után készült Algír arab negyedében. A nép boldogsága leírhatatlan. Befejeződött a hosszú, sok áldozatot követelő harc. i % ■■ » %, 4* s -M ^ 0f fewwiiwfíyfcw,.,,.* *1■ ' Az OAS hadat üzent a ,,fegyverszünet”-nek, ezért ropognak még ma is a fegyverek Algériában. De a francia kormány is lépéseket tesz végre, hogy helyreállítsa a rendet és megfékezze Sátán tábornok bérgyilkosait. AZ ÚJ KUBA ÚTJAIN A szabad Kubába vezeti az olvasót V. Lisz tov képekkel illusztrált könyve, amely elsősorban a kubai dolgozók, munkások és parasztok hétköznapjaival foglalkozik. Bemutatja Fidel Castro küzdelmes életét és harcát hazája szabadságáért és az új élet hajtásait ebben a függetlenné vált latin-amerikai országban. (Táncsics Könyvkiadó.) Heg nincs gyümölcs. v mIUsz/W/. V igyunk több gyümölcslét/ Országos diáktanácskozás Budapesten A Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának épületében az Országos Diákbizottság a fővárosi és vidéki egyetemek képviselői előtt számolt be az elmúlt másfél esztendő munkájáról. Várnai Ferenc, a KISZ KB titkára megnyitó szavai után Berecz János, az Országos Diákbizottság főtitkára tartott referátumot. Beszédének elején a diákok nemzetközi harcának jelentőségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy ebben a küzdelemben igen nagy részt vállal magára a Nemzetközi Diákszövetség. Beszámolója a továbbiakban azt elemezte, hogy az NDSZ alapelveinek szellemében milyen kapcsolatot építettünk ki a különböző országok diákszervezeteivel. Beszámolt azokról a nemzetközi találkozókról, konferenciákról, amelyek hazánkban kerültek megrendezésre és szólt a magyar diákdelegációk útjairól. Berecz János beszámolójában nagy helyet kapott az elkövetkező feladatok ismertetése is. Leszögezte, hogy a továbbiakban is következetes politikai harcot kell folytatni a békéért, s vele párhuzamosan a gyarmatosítás felszámolásáért. Beszámolt azokról a nagy rendezvényekről — az NDSZ végrehajtó bizottságának közeljövőben Indonéziában sorra kerülő üléséről, a Leningrádban megrendezendő VII. kongresszusról, s a nyáron Helsinkiben rendezendő fesztiválról —, amelyekre a magyar diákoknak is fel kell készülniük. Mint fontos feladatot említette meg a kapcsolatok további kiszélesítését, hogy ezzel is elősegítsük a nemzetközi diákmozgalom egységének megvalósítását. Prandler Árpád, az Országos Diákbizottságnak az NDSZ mellé delegált képviselője számolt be ezután munkájáról, majd a résztvevők szólaltak fel. Az országos diáktanácskozás végezetül megválasztotta az Országos Diákbizottságot, amely elnökévé Várnai Ferencet, a KISZ KB titkárát, főtitkárává Berecz Jánost, a KISZ egyetemi osztályának vezetőjét választotta meg. TÖRTÉNELEM - DIÓHÉJBAN De Brazza francia tiszt ISISIO • expedíciójával francia be- i L• folyás alá helyezi a Kongó jobbpartján, az Oubangui torkolata és a Livingstone-vízesés közötti területet. Brazza a Kongó jobbpartján — nem messze a Stanley-Pooltól — megveti a mai Brazzaville alapját. Szemben, a balparton, Stanley alapítja meg Leopoldville-t Belga-Kongó későbbi fővárosát. __ Február 24-én Anglia egyez100/rtményt köt Portugáliával, leert amelyben — válaszul a belga és francia terjeszkedésre — Portugáliát ismeri el a Kongó torkolatvidékének „tulajdonosául”. Franciaország, Belgium és az Afrika gyarmatosításába újonnan bekapcsolódó bismarcki Németország együttes tiltakozásának eredményeként ül össze novemberben a Kongó jövőjével is foglalkozó berlini konferencia. A Kongó-konferencia rész- foram vevői — miután érvénytelenltették az angol—portugál megállapodást — a február 26-án kelt „berlini főaktában” kinyilatkoztatják: a Kongó-vidék nagy része a II. Lipót belga király elnöklete alatt álló nemzetközi társaság fennhatósága alá tartozik. Lipót ennek alapján megalapítja az úgynevezett „Független Kongó Államot” (Etat Independant du Congo), amelynek uralkodója és tulajdonosa lesz. Az 1890-ben alapított Katanga Társaság több expedíciót küldött Katanga felkutatására, Delcommune, Stairs, Bia Francqui, Brasser vezetésével. A mai Katanga legnagyobb része 1793-ra a II. Leopold birtokát képező „Független Ahaife Kongóllam”-hoz kerül. A nagyravágyó Stanley — a Brazza vezette francia expedícióval való találkozás után — már nemcsak bíztató híreket küldött Brüsszelbe, illetve Gibraltárba, ahol egy ideig Strauch ezredes tartózkodott. Hiszen Francia-Kongó alapjait már megvetették. Stanleynek sietnie kellett, ha teljesíteni akarta II. Lipót — Leopold — megbízatását: létrehozni az uralma alá tartozó Kongó államot. Stanley egyre feljebb nyomult a Kongón, s közben újabb és újabb gyarmatosító állomásokat szervezett, amelyekben helyőrséget hagyott hátra — európai tisztek vezetésével. * '/.A Szerződés — rummal Legfőbb ténykedése azonban, a törzsfőnökök megvásárlása volt. Pontosabban: földjeik, s a bennük rejtőző kincsek tulajdonba vétele — néhány kiló csillogó rézdrótért, színes vásznakért, de főképpen néhány üveg rumért. Brüsszelibe küldött leveleiben újabb és újabb rum-szállítmányokat sürget, amelyre nagy szüksége volt a néger törzsfőnökök leitatásához. A részeg néger főnökökkel azután könnyű volt „aláíratni leigázásukat", néhány X-et rajzoltatni, vagy pecsétjüket a szerződésre nyomatni. De a puskaporos hordókat is tölteni kellett, mert Stanley és csapata gyakran használták fegyvereiket is... Olykor azonban — ha Stanley nem rendelkezett megfelelő sereggel — cselhez folyamodott. Hajlandó volt arra is, hogy „testvérével” fogadjon egyet a szerinte „állatias” afrikaiak közül, így történt a mai Leopoldville alapjainak lerakásakor, Kintamo falu közelében. .. A háború szelleme Ngaljema, az egyik ntamo-törzs 34 éves főnöke, már korábban „barátságba” került Stanley-vel, azonban népét állandóan zaklatták a belga zsoldban álló kereskedők, a katonák pedig kényszermunkára hurcolták férfiaikat és kíméletlenül behajtották az adókat. Stanley Kintamo közelében tábort vert embereivel, akiknek többsége zanzibári volt — amikor felkereste őt Ngaljema, oldalán fiával, Endjeli-vel. Ngaljema tiltakozott a „fehér” falu létesítése ellen. De Stanley jóelőre felkészült... Sátrába hívta Ngaljemát és fiát, s ajándékokkal próbálta őket megpuhítani. .. A két néger főnök azonban nem engedett. — Kintamo a mi falunk. Én és embereim építettük. Nem akarunk magunk között fehér embereket látni! — mondta Ngaljema. , — Jól van — ravaszkodott Stanley. — Nem bántjuk falatokat. Mi Kintamótól távol építjük meg házainkat, ahová sok fehér ember jön és kereskedni fognak. A fehér emberek nem akarnak nektek károkat okozni. Majd elefántcsontot vásárolnak tőletek. Ngaljema, aki mellesleg elefántcsonteladással is foglalkozott, felhevülten válaszolt: — Elég! Elég! — kiáltotta a sátorban. — Útdíjára mondom, hogy ne gyertek Kintamóhoz! Nem akarunk fehér embert látni! Menjünk innen, Endreli! Stanley azonban mindent előlkészített a — mint írta — a „babonás szeszélyes és hitszegő” törzsfőnökkel szemben... Kiszaladt a sátorból az udvaron felállított kínai gonghoz lépett és két kanálalakú ütővel verni kezdte. Ngaljema és Endjeli összebújtak az ijedtségtől és remegve kérdezték: — Mi ez?... — Szellem! Fétis! A háború szelleme!. .. — Nem lehet, Bula Matari („Sziklazúzónak” nevezték el Stanley-t, amikor útépítésnél dinamittal sziklát robbantott)! — Ez bizony a háború jele! A szellem a gonoszokra zúdítja a katonákat! — mondta Stanley. A „démonok" — Nem, nem! — Jól gondold meg — figyelmeztette őt Stanley. — Ez egy gonosz szellem... — És Stanley minden erejével ütni kezdte a gongot. S mintha elszabadultak volna a gonosz istenek, a fák közül és a sátor közelében a földön álló „En Acrant” bárkából — mint a „démonok” — ugráltak előre Stanley zanzibári katonái. Ellepték a sátor előtti teret, s Ngaljema harcosai fegyvereiket eldobálva, hanyatt-homlok menekültek. Stanley megragadta a remegő Ngaljemát: — Ne félj, Bula Matari a testvéred... Ha mellém állsz és betartod ígéreted, megvédtek a gonoszoktól. Vagy ellenem jössz? Ha-ha-ha! Hol vannak a harcosaid? Ngaljema mindent megígért, amit Stanley kívánt tőle. Ő pedig hajlandó volt igazi „vérszerződést” kötni Ngaljemával, hogy ezzel, az afrikaiak számára szent szertartással láncolja magához a becsapott és tudatlan törzsfőnököt. Hogy Stanley mennyire nem volt önzetlen „testvére”, bizonyítja az a számvetés, amit „A Kongó állam alapítása” című könyvében írt le: Ngaljemának 103,5 font értékű ajándékot adott (többek között 30 törülközőt), amíg ő csupán 11,8 font értékű ajándékot kapott (közte egy 5 font értékű elefántagyarat). .. Ngaljemát azonban sikerült felhasználnia a belga Kongó-gyarmat létrehozásához, mint „hű szövetségest”... 6 millió kiló kaucsuk Több mint 400 törzsfőnököt sikerült így Leopold szolgálatába állítania, mikor 1884-ben Berlinben megkezdődött a nemzetközi Kongó-konferencia. Ezen elismerték II. Leopold „jogát” Kongóra vonatkozóan. A határokat azonban nem jelölhették ki, mert Közép-Afrika jelentős részéről akikor még pontos térkép sem volt. Különösen arról a területről, ahol a mai Katanga-tartomány húzódik. Stanley a berlini konferencián az amerikai küldöttség „technikai tanácsadójaként” működött, s ezzel lényegében végetért a „koronás üzletember” szolgálatában eltöltött tevékenysége. Kongó nagy része — arany csillagokkal díszített kék lobogó alatt — II. Leopold birtoka lett. Az autógyártás rohamos fejlődése ekkor elsősorban a gumiabroncshoz szükséges vadkaucsuk iránti keresletet növelte. Leopold gyarmatosító ügynökei nem kímélték a kongóiakat,levágták kezüket, ha nem szolgáltatták be a fejadóként kötelező vadkaucsuk mennyiséget. 1885 július elsején Bomában partraszállt a király és Kongó ünnepélyes „birtokba vétele” után a kaucsuk-kivitel növelésére buzdította gyarmatosítóit. Ekkor még — a becslések szerint — 20 millió lakosa volt Kongónak... 1891- ben 81 ezer kiló vadkaucsukot szállítottak ki Kongóból, 1901-ben már 6 millió (!) kilót. A lakosság ugyanezen idő alatt 10 millióra csökkent! Levágott kezek.A két szemtanú jelentése az akkori állapotokról : Glawe angol utazó: „Huszonegy levágott fejet szállítottak Stanley Fallsba, ahol Baum kapitány a háza előtt lévő virágágyásokat szegélyezte velük”. Clark amerikai misszionárius. ..Néhány dolgot akarok közölni önnel. Az őrcsapatok cselekedeteiről van szó... Emlékszik, hogy nemrégen elraboltak 11 csónakot és agyonlőttek az ikotó törzshöz tartozó több embert. Kegyetlenkedésük bizonyítékául magukkal vittek több levágott kezet, amelyek közt három gyermekkéz volt. Egy evezőstől megtudtuk, hogy az egyik még élt, amikor levágták a kezét, de nem hittük el a dolgot. Három nap múlva értesültünk, hogy ez a gyermek még mindig él. Odaküldtem embereimet, hogy meggyőződjenek a dolgokról, s azok magukkal hozták a kislányt. Jobb keze le volt vágva... Nem tudom, hány embert gyilkoltak meg a kaucsukért, de egyet mondhatok: nagyon sokat”. Kongóban tízmillió afrikai vérzett el II. Leopoldért, amikor egyre csábítóbb hírek érkeztek Brüsszelbe a katangai kincsesbányáról... Belgiumból féltucat expedíciót küldenek Katangába, neves geológusokkal. Cecil Rhodes, a kíméletlenségben talán mindenki mást túlszárnyaló angol gyarmatosító is tudta, hogy a később róla elnevezett „Rhodéziában” réz-lelőhelyek húzódnak, s Európában elterjedt a hír, hogy halála előtt Livingstone is talált rezet Katangában. A réz azonban nem csábította annyira Leopoldot, mint az arany — amely talán ott lehet, a Bangwedo-tó vidékén... Cecil Rhodest pedig annál is jobban foglalkoztatta a Fokvárost Kairóval összekötő Afrikavasút megépítése, amely végig brit gyarmati területen haladna át.... A portugálok viszont még reménykedtek, hogy összeköthetik Afrikanyugati és keleti partján fekvő két gyarmatukat, Angolát és Mozambique-t Az „ütközőpont” a mai Katanga és Észak-Rhodézia vidékén volt. Rhodes csapatai szétverték a portugálokat és északi irányban , Kongó és Katanga felé törtek. Katanga határa II. Leopold az utolsó pillanatban csapatokat küldött Cecil Rhodes terveinek keresztülhúzására — „jogos birtokának” megvédésére. A Copper Belt — a „réz övezet” — északi része, Felső-Katanga néven így került Kongóhoz, a belga király birtokához. A „koronás üzletember” Londonba utazott, ahol Lord Salisbury-vel, s az East African Company (Kelet-Afrikai Társaság) vezérigazgatóival tárgyalt Kongó déli és nyugati határairól. Stanley a szerződést angol részről írta alá! A legvitatottabb kérdés Katanga határainak megállapítása volt. Belga-angol vegyes bizottságok utaztak a helyszínre. A krónikák beszámolnak egy Vandgem nevű belga diplomatáról. Pénzzel és pezsgősüvegekkel jól felszerelve érkezett Katangába, a mai Kispushi rézbánya vidékére — a határmegállapító bizottsággal... Robert Williams skót mérnök akkor már végzett ott geológiai kutatásokat — Rhodézia felöl jövet. És rezet talált! A belga tisztviselő felismerte a döntő pillanatot és a teherhordókkal több láda champagne-t hozatott a tárgyalósátorba. Az angol kollegák nem kérették magukat és a pezsgőbe temették gondjaikat. .. Folyt a patakban hűtött pezsgő... a belga tisztviselő pedig tudta, hol kell meghúzni a térképen a határt Katanga és Rhodézia között! így került a mesés Copper Belt egy része Katangához... De hogy még milyen kincsek rejtőznek a katangai szavanna alatt, akkor még senki sem sejtette. .. Sebes Tibor (Folytatjuk.) 1893: Ngaljema, a „testvérré” fogadott törzsfőnök Stanley gongütésére a zanzibáriak rávetették magukat Ngaljema harcosaira (A korabeli rajzok Stanley: A Kongó-állam alapítása c. könyvéből vall Pezsgősüvegek Katangaban