Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-23 / 12. szám

AFRIKAI LEVÉL Az örök feledés esti A­ frikai útitervemet készítve a legfontosabbak közé so­roltam egy látogatást valamelyik Szent Erdőben. Hiszen, ha csak futólagos képet is próbálok rajzolni a füg­getlenné lett nyugat-afrikai országok ifjúságáról, nem elé­gedhetek meg az új iskolákba való bepillantással, vagy a fiúk és lányok táncainak megtekintésével. Mert ahogyan igaz az, hogy Conakry tengerparti sétányának padján franciául tanuló guineai autószerelő zsebében tranzisz­toros rádió szól, azt is hozzá kell tenni, hogy a Kindiába vezető út mentén aludttejet és túrót áruló lányok egyet­len iskolát jártak: a Szent Erdő iskoláját. Afrikának sok­féle arca van... Amikor azonban Mali, vagy Guinea falvaiban járva érdeklődni kezdtem a Szent Erdők iránt, különös vála­szokat kaptam. Maliban Farakoro Koné, a Szudáni Unió Párt bougouni járási titkára a fétisekről kezdett beszél­ni, különös szobrocs­kákról, faragványokról, s varázslókról, akiknek ma is áldozatokat mu­tatnak be, ajándékokat visznek nekik. Persze, a fétisek fájához, vagy a varázsló háza elé tett ajándékok — s ez cso­dálatos? — éjjel mindig eltűnnek... De ezek ártatlan dolgok — mondta Farakoro Koné. Volt idő, amikor a kor­mányszervek erélyes harcot indítottak a néha gyilkosságokat is , elkö­vető varázslók ellen. Azonban a nép nem mindig értette meg, mi­ért üldözik ezeket a „mindent tudó” embere­ket, akik nekik gyógyu­lást hoznak. „Rá kellett ébrednünk — mondta —, hogy az ősi és a gyarmatosítók által is szított vallási fanatiz­must nem küzdhetik le egyik napról a má­sikra”. Sajnos, a fran­ciák nem büntették szi­gorúan a vallási szertar­tások során bemutatott emberáldozatot — in­kább felhasználták a varázslókat saját cél­jaikra. A francia hely­tartókkal együttműködő varázslókat nem volt nehéz elmozdítani, de sokfelé ma is nagy a tekintélyük. És a Szent Erdők? Farokóro Koné erről nem beszélt... Másutt egy fiatal ta­nítót faggattam, aki haj­landó volt néhány dol­got elmondani, de azt tanácsolta: ne kíván­csiskodjam a Szent Er­dő közelébe, amelybe most már ő sem te­heti be a lábát... Gui­neában egy vidám fe­kete sofőr, aki azon ritka afrikaiak közé tar­tozott, akik a volán mellett énekelnek, egye­­nesen ezt mondta: „ön nem tudhatja meg, mi történik. Ott. Amikor engem felavattak, mindent elfelejttettek vjelem. Ha elmonda­nám, mit csinálunk a Szent Erdőben, talán azonnal megölne az átok.” Ám később mégis tőle­ tudtam meg egyet-mást a fia­talság életre felkészítésének erről az ősi iskolájáról. De közben ismételten figyelmeztetett arra, hogy mindez nem vele, hanem „pajtásával történt”... A fiú tizennégy éves lehetett, amikor esténként a falu véne beszélgetésre hívta őt és kioktatta sok mindenre, amire felnőtt korá­ban, illetve ha majd férj lesz, szüksége lehet. Az öreg bölcs készítette őt fel a többi hasonló korú fiúval együtt a Szent Erdőben való kéthónapos tartózkodásra. Nagy búcsúzási ceremónia után vonultak a varázsló vezetésé­vel az őserdő egyik elkerített részébe, ahonnan csak a vadá­szat, halászat, az ősi táncok és más ismeretek elsajátítása után térhettek vissza a faluba. A részletek felől azonban hiába érdeklődtem. Szila, a sofőr azt mondta, hogy ami­kor a fiúk visszatérnek a Szent Erdőből, mindent eléget­nek, az ott használt edényeket is összetörik. És visszatér­ve a faluba, fogadalmat kell tenniök: senkinek sem árul­ják el, mi történt velük az őserdő bambusznádkerítéssel kö­rülvett részében... A lányok fogadalma még szigorúbb és sokfelé a Szent Erdőbe való elvonulásuk is hosszabb ideig tart. Főleg Guinea őserdővel borított részében, a gerzék vidékén. Mint gyermekek vonulnak egy asszony, a Zolé vezetésé­vel a Szent Erdőbe, ahol nevüket is „elfelejtik”, testüket minden alkalommal más és más színű festékkel, agyaggal mázolják be, hogy elűzzék maguktól a gonosz szellemei­ket. A Zolé megtanítja a lányokat mindarra, ami egy leen­dő asszonynak, anyának kötelessége. A táncok egymást köve­tik, amíg elérkezik a legnagyobb esemény, az operáció, amelyet a leányok Szent Erdejének egyetlen férfiláto­gatója, a varázsló végez. A primitív eszközökkel végrehaj­tott műtét rendeltetése, hogy az asszony kevesebb ér­deklődést mutasson férje iránt, akinek több felesége is lehet... A fájdalmas operációt a szertartásoknak megfe­lelően újabb tánc követi — egészen a végkimerülésig. Ettől kezdve a leány élete megváltozik. Ami eddig tör­tént vele — semmivé lesz. Hamarosan elhagyják a Szent Erdőt. De előbb Zolé vezetésével sor kerül az „örök feledés estjére”, az „utolsó estére”, amely majd mindent feledtet velük... A Zolé különös rizsételt készít, varázsfüveket és erős fűszereket főz bele. A lányok jól laknak belőle, mielőtt el­hagynák a Szent Erdőt. És az „örök feledés estjén” tesz­nek fogadalmat: mindent elfelednek, amit a Zolé velük tett. Ha megszegnék esküjüket, a Zolé és a varázsló gondos­kodik arról, hogy életükkel fizessenek ... A lányok — felgyújtva táborukat, hogy a férfiak semmit­ől se tudjanak meg — immár visszatérhetnek a faluba, találkoznak családjukkal, de „nem ismerik meg őket”. Ü­ nevet kapnak és várják a férjhezmenetelt... De erről majd legközelebb. Sebes Tibor Guineai gyermekek, fejüktől a bokájukig; érő lepelt addig visel­hetnek, amíg nem avatták őket felnőtté ... Szárított gam­evekérből őröl lisztet a Szent Erdőből hazake­­rült guineai lány Szabadítsuk ki őket Még 1200 görög hazafi síny­lődik a görögországi közép­kori börtönökben. Fiatalon ke­rültek a nyirkos cellákba, a sötét kazamatákba, mert részt vettek a Nemzeti Ellenállás­ban, harcoltak a fasizmus el­len, hazájuk felszabadítá­sáért. Mint Lukasz Arvanitisz, aki fegyverrel támadt a né­met megszállókra, míg 1944 júniusában letartóztatták és kegyetlenül megkínozták. Há­rom piciny gyermeke siratta, amikor 1946-ban halálra ítél­ték. A tiltakozás megmentet­te életét, de gyermekei azóta se­m látogathatták meg őt a börtönben ... Fotisz Pacsotasz athéni munkás volt, amikor a hitleristák betörtek Görögor­szágba. Kezében fegyvert fo­gott, amíg az utolsó német megszállót kiűzték. A reakció ezért zárta börtönbe, amely­ben 19 esztendeje szenved rokkantan és súlyos betegségek­ben... A börtönökben szenvedő, de ügyükért ma is bátran kiálló hazafiak üzenettel fordultak a világ fiataljaihoz, a haladó emberiséghez, hogy küzdjenek a görög politikai foglyok ki­szabadításáért. Erre az üze­netre válaszol majd a március 23—24-én Párizsban összeülő nagy nemzetközi konferencia. Előkészítő bizottsága március 2-án alakult meg Párizsban, neves személyiségek részvéte­lével, Colette Kahn, az Em­beri Jogok Nemzetközi Ligája főtitkárának elnökletével. A nemzetközi közvélemény, amely hozzájárult Manolisz Glezosz és más hazafiak kisza­badításához, kivívhatja a még börtönben levő hős ellen­állók szabadságát! Athanasiu Hristoforos / Több megbecsülést érdemel ABÚTOR­ ~m~TI_ TERVEZÉS 'VJ£ A Varia-bútorok nagy kö­zönségsikere, az újabban meg­jelent Csillag-berendezés szépsége, harmóniája készte­tett arra bennünket, hogy megkeressük és bemutassuk azokat a tervezőket, akik a korszerű és modern magyar bútorokat tervezték. A józsefvárosi kis ház — a Faipari Gyártástervező Inté­zet — a magyar bútortervezés fellegvára. Már amennyire fellegvárnak lehet nevezni az egyemeletes, szűk udvarú, garádicsog kis épületet, ahol az udvari igen szűk műhely­ben készítik el a prototípuso­kat. Igaz, nagyon modern gé­peken. A tervezők irodájában Ke­néz Zoltán bútortervező ipar­művész, a tervezőgárda veze­tőjének asztalán színes fo­tók, a tervezőintézet legújabb készítményeiről. Két évvel külföld előtt — Küldjetek valamit a pá­rizsi kiállításra! — telefonál­tak az intézetnek, s modern, alacsony, kerámialapos do­hányzóasztalt­­ készítettek nagy sietve. Kint sikert ara­tott, azonnal rendelést kapott belőle az intézet. — Valahogy így vagyunk mindennel — meséli Kenéz Zoltán. — Nagyon szeretnénk újat, modemet adni a lakos­ságnak, az embereknek. Le­faragják, megcsonkítják, s mire kikerül a forgalomba, bizony, csak nagy vonalakban viseli elképzeléseinket. — Az egyik bútoripari szakember kint járt külföldön. Hazaérkezése után felkere­sett, s nagy hévvel elmagya­rázta, hogy a külföldön be­mutatott új bútorok úgyne­vezett „rányíló’’ ajtóval ké­szülnek. Próbáljuk meg mi is bevezetni az ipari széria­­gyártásban, mert szép és nyi­tása kényelmes. Szó nélkül megmutattam a „Modul”, a „Csillag” szobaberendezések szekrényeit. Mi már két éve „rányíló ajtóval” gyártjuk. Pedig nem jártunk külföldön Lenyesett elképzelések A korszerű és modern la­kásberendezés első és igen kedveltté vált berendezése, a Varia. 1959-ben készítette a Gyártástervező Intézet. A kisméretű lakásokra és az ol­csó bútor ellátására gondoltak a tervezők. Ezért készítettek kétajtós szekrényt, szétnyit­ható rekamiét, alacsony fe­hérneműs szekrényt. Az el­gondolások szerint egy ke­reső fiatal fiú, vagy leány ezekből megteremtheti jö­vendő otthonának „bútoralap­jait”. Kiegészítésként há­romajtós szekrény, majd kis szekrényegységek, — könyv­nek, üveges vitrinrész, bár­szekrény — készült. A terve­zők elképzelése szerint a csa­lád helyzetéhez mérten ezek a kiegészítő bútorok magas­ságban is, mélységben is fel­­töltötték a fekhelyből és a két szekrényből álló úgynevezett „alapberendezést”. Az elképzeléseiket előbb az ipar — a szériában gyártható nagy bútorfelületek miatt — azután a kereskedelem — a komplett eladható Varia-szo­­bához való ragaszkodás miatt — módosította. Ma tehát kapható ugyan komplett „Va­­ria-berendezés”, de hiába ke­res a vásárló kis kiegészí­tő bútorokat, vitrint, bár­szekrénykét, amivel a fehér­neműszekrényeket magas­ságban kiegészítheti — nem kapható. Ugyancsak hasonló sorsa van a Hangulat-szobának. Ez az igen szép és tetszetős bé­rrendezés eredetileg állítha­tó polcokkal készült, arra számítva, hogy egy család­ban a könyvek idővel gyara­podnak, s az utána vásárolt kiegészítő polcokkal jobban elosztható a tér. A kereske­delem kérésére az ipar a pol­cokat rögzítette, s ha valak­­történetesen könyveiket sze­retné a „Hangulat” polcai­ra helyezni, bizony nem so­kat rakhat rá. — A kenyeret, a halat sze­letelik — magyaráz hévvel Kenéz Zoltán. — Mindenki annyit vesz belőle, amennyit szükségesnek lát. Vélemé­nyünk szerint a lakásberende­zésnél a „szeletéit’’ bútorok? a jövő. Szekrényoldalakat szekrényajtókat, polcokat kell gyártani, amit a tervezők ál­tal elkészített rajzos tervek szerint maga a bútorvásártr a lakásában illeszt és áll­ össze. Elképzeléseinket az 1962-es ipari vásáron mutat­ták be, ahol az úgynevezet „Svéd fal” ilyen szeletelt bú­tor. A fiatalok annyi polc­cal, szekrénnyel szerelik é­­s úgy helyezik el a fal men­tén, ahogyan akarják. Természetesen a „Svéd fa­­lal” sem ment simán min­den. Kétszer vetették vissza azzal a megjegyzéssel, hogy fémanyaga megdrágítja. Fa drágulásról már nem lehetett szó, mert faanyagot a modern Fotó: Csuzi, bútorgyártás szinte nem is­­ használ. Forgácslemezből,­­ pozdorjalemezből készülnek­­ a műanyagbevonatú, csinos, 1 derűs bútorok. Ma már nem­­ dolgoznak rugóval, epedával.­­ A rugókat úgynevezett poli- b­ureténhab helyettesíti, a fa­­i teleknek lemezvákuk van.­­ Bútor, esetlen gramm fa 1 nélkül­ i­s Több törődést, figyelmet . A faipari gyártástervező,­­ mint a példák is bizonyítják, lépést tart a világon legkor-­­ szerűbb bútortervezéssel,­­ technológiai terveik párhu-­­ zamosak a modern bútor-­­ gyártással. A Csillag-, a 11 Modul-berendezések már, 1 azonos síkfelületből állnak 't, össze, más-más variációban, s ft s ezzel jelentősen csökkent­­ a­­ g­­yártási költség. A tervezőin- i in­tézet fiatal szakembereinek a­z II sikerek ellenére kevés lehető- í s ségük van, hogy külföldi szak- ( a mai tanulmányúton vegye-­­ H nek részt, akárcsak a baráti , H államokban is. Pedig a nem- n­em­zetközi kiállításokra küldött­­ delegációkban részt vevő egy-­­ egy bútortervező iparművész­­ részvétele bizonyára sokat kamatozna.­­ Az intézet csaknem min- 1 den munkatársi idegen nyel­­­­vet tanul, hogy eredetiben el­­í­vassa a külföldi szaklapokat,­­ s az egyénileg fedezett uta-­­ zásokon —­ ahol kevés re-­­­mény van szakmai ismeretek­­ szerzésére — ismereteket sze­­r­rezzen.­­ Évente egy alkalommal, a­­ Budapesti Ipari Vásáron­­ nyílik mód és lehetőség­ a Fa-­i ipari Gyártástervező művei-­­ nek bemutatására. A berende-­­­zések általában igen szépek és­­ nagy sikert aratnak. Ezekből­­ egyelőre sajnos keveset lá- 1 , tűnik viszont a bútorboltok ki­­s rakataiban. A fővárosban már­­ van néhány bemutatóterem t­íz Iparművészeti Vállalat és­­ kisipari szövetkezetek ke­lésében. A magyar bútorter­vezés megérdemelné, a lakás­­kultúra megteremtése meg­kö­vetelné, hogy állandó bu­­dapesti bemutatóterme és rendszeres vidéki kiállításso­­rozata legyen a Faipari Gyár­­ástervező Intézetnek. S amíg Tiás művészeti ág iparművé­szeinek neve ismertté válik, a bútortervező iparművészek személyes munkájának meg­ismertetésére nincs mód. Az „Építőművészet” című szaklap rendszeresen közöl felsőépítészi munkákat, ter­veket. Az ismertetések kivé­tel nélkül középületek,, szó­rakozóhelyek, intézmények berendezésére vonatkoznak. A ma embere, a ma fiatal­sága maga körül a születendő islpl­­a művészit és korsze­­■űt látja, ugyanak­kor nincs rendszeresen tájékoztatva, nincs tanáccsal ellátva a mo­­dern lakáskultúra megterem­­téséhez, otthonának­­berende­­zéséhez. Úgy gondoljuk, hogy így,, a korszerű, fejlődő, la­­káskultúrával foglalkozó fo­­góirat sokat segíthetne a közízlés nevelésében. S végezetül maguk a terve­zők is megérdemelnének több erődést. A kis józsefvárosi házat jogosan lebontásra ítélte a kerületi tanács. A tíz méter hosszú teremben 11 tervező dolgozik. Miután a ebontás újabb határozatok szerint csak 1967-ben lesz, eddiig továbbra is ilyen zsú­­folt munkakörülmények kö­zött álmodhatják terveiket. A külföld figyelme az utóbbi időben nemcsak a ma­gyar stílbútorok, hanem a modern bútorok felé is for­­dul. Érdemes lenne ennek a kis tervezőgárdának több le­hetőséget, művészi munká­inkhoz több segítséget nyúj­tni. Kovács Margit :Csillag” berendezés dolgozó sarokká alakítva. Egy korszerű lakószoba svéd fallal berendezve az óbudai kísérleti lakótelepen. . .... !is Mit tudnak a mi harcko­csijaink? Erre a kérdésre a dísz­szemlék nem adhatnak rész­letesebb választ, mert hi­szen a harci alkalmazás so­rán dől el, melyik eszköz milyen teljesítményekre ké­pes. A laikusok alaposan elcso­dálkoznak azon, amikor a tizennégy tonnás szovjet harckocsik legalább 15 kilo­méteres sebességgel szelik a vizet. Ezt a különleges úszó harckocsit légtartályai tart­ják a felszínen. A közel nyolc méter hosszú és há­rom méter széles harceszköz szárazföldön 45 kilométert tehet meg óránként; 76 mi­­liméteres lövegével és 7,62-es géppuskájával komoly tíz­­erőt képvisel. Személyzete három fő. Ehhez hasonló, ki­tűnő konstrukciójú harcko­csit egyetlen NATO-ála­m hadseregében sem találha­tunk. És mi történik akkor — az adott harchelyzetben —, ha kisebb-nagyobb patakon, vagy harckocsi-árkon kell át­kelni és „hagyományos” épí­tőanyagot sem lehet igény­be venni? Nos, az előretörő harckocsik számára ez sem jelenthet akadályt. Ilyenkor — amennyiben az áthidaló távolság nem haladja meg az 50 méter — alkalmazásra kerül a rohamhíd. A szovjet hadseregben a világ legkorszerűbb harcko­csiját, a T—54-est használ­ják fel hídverésre. A mint­egy 15 méter hosszú híd­mező összecsukott állapotban helyezkedik el a jármű te­tején. A rohamhíd építése és bontása gépi úton, hidrauli­kus szerkezet segítségével, rendkívül gyorsan történik. Az első hídtagot a behelye­zés után szabályozható bak­kal támasztják alá, a követ­kező hídvető harckocsi már erre áll rá és onnan bocsát­ja le a második hídtagot. A harcban megtörténhet, hogy a folyót az ellenség tűz alatt tartja, s hídépítés le­hetetlen. Ebben az esetben a harckocsik víz alatt úszva kö­zelítik meg a túlsó partot. Az ilyen vállalkozás végre­hajtására kijelölt harci jár­műveket különleges tömítő felszereléssel látják el. A megfelelő felkészítés után az átkelő­i páncélosok képesek átlag 5—15 kilométeres se­bességgel, 4—5 méter mély, 800—1000 méter széles folyó medrén keresztül haladni. A motor üzemeltetéséhez és a személyzet levegőszükségle­tének, biztosításához a torony tetejére a legmagasabb víz­felületen túl érő csövet sze­relnek, amelyet egy bolya tart a felszínen. HARCKOCSIK-MINDEN CELRI ■ ♦•a ' ÍJ A mindent tudó harckocsi a rohamhidat is magával viszi. A terepen a kisebb folyók, szakadékok nem jelentenek akadályt. A szükséghíd percek alatt elkészül és máris haladhat a harckocsi a megadott célpont felé.

Next