Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-23 / 12. szám
AFRIKAI LEVÉL Az örök feledés esti A frikai útitervemet készítve a legfontosabbak közé soroltam egy látogatást valamelyik Szent Erdőben. Hiszen, ha csak futólagos képet is próbálok rajzolni a függetlenné lett nyugat-afrikai országok ifjúságáról, nem elégedhetek meg az új iskolákba való bepillantással, vagy a fiúk és lányok táncainak megtekintésével. Mert ahogyan igaz az, hogy Conakry tengerparti sétányának padján franciául tanuló guineai autószerelő zsebében tranzisztoros rádió szól, azt is hozzá kell tenni, hogy a Kindiába vezető út mentén aludttejet és túrót áruló lányok egyetlen iskolát jártak: a Szent Erdő iskoláját. Afrikának sokféle arca van... Amikor azonban Mali, vagy Guinea falvaiban járva érdeklődni kezdtem a Szent Erdők iránt, különös válaszokat kaptam. Maliban Farakoro Koné, a Szudáni Unió Párt bougouni járási titkára a fétisekről kezdett beszélni, különös szobrocskákról, faragványokról, s varázslókról, akiknek ma is áldozatokat mutatnak be, ajándékokat visznek nekik. Persze, a fétisek fájához, vagy a varázsló háza elé tett ajándékok — s ez csodálatos? — éjjel mindig eltűnnek... De ezek ártatlan dolgok — mondta Farakoro Koné. Volt idő, amikor a kormányszervek erélyes harcot indítottak a néha gyilkosságokat is , elkövető varázslók ellen. Azonban a nép nem mindig értette meg, miért üldözik ezeket a „mindent tudó” embereket, akik nekik gyógyulást hoznak. „Rá kellett ébrednünk — mondta —, hogy az ősi és a gyarmatosítók által is szított vallási fanatizmust nem küzdhetik le egyik napról a másikra”. Sajnos, a franciák nem büntették szigorúan a vallási szertartások során bemutatott emberáldozatot — inkább felhasználták a varázslókat saját céljaikra. A francia helytartókkal együttműködő varázslókat nem volt nehéz elmozdítani, de sokfelé ma is nagy a tekintélyük. És a Szent Erdők? Farokóro Koné erről nem beszélt... Másutt egy fiatal tanítót faggattam, aki hajlandó volt néhány dolgot elmondani, de azt tanácsolta: ne kíváncsiskodjam a Szent Erdő közelébe, amelybe most már ő sem teheti be a lábát... Guineában egy vidám fekete sofőr, aki azon ritka afrikaiak közé tartozott, akik a volán mellett énekelnek, egyenesen ezt mondta: „ön nem tudhatja meg, mi történik. Ott. Amikor engem felavattak, mindent elfelejttettek vjelem. Ha elmondanám, mit csinálunk a Szent Erdőben, talán azonnal megölne az átok.” Ám később mégis tőle tudtam meg egyet-mást a fiatalság életre felkészítésének erről az ősi iskolájáról. De közben ismételten figyelmeztetett arra, hogy mindez nem vele, hanem „pajtásával történt”... A fiú tizennégy éves lehetett, amikor esténként a falu véne beszélgetésre hívta őt és kioktatta sok mindenre, amire felnőtt korában, illetve ha majd férj lesz, szüksége lehet. Az öreg bölcs készítette őt fel a többi hasonló korú fiúval együtt a Szent Erdőben való kéthónapos tartózkodásra. Nagy búcsúzási ceremónia után vonultak a varázsló vezetésével az őserdő egyik elkerített részébe, ahonnan csak a vadászat, halászat, az ősi táncok és más ismeretek elsajátítása után térhettek vissza a faluba. A részletek felől azonban hiába érdeklődtem. Szila, a sofőr azt mondta, hogy amikor a fiúk visszatérnek a Szent Erdőből, mindent elégetnek, az ott használt edényeket is összetörik. És visszatérve a faluba, fogadalmat kell tenniök: senkinek sem árulják el, mi történt velük az őserdő bambusznádkerítéssel körülvett részében... A lányok fogadalma még szigorúbb és sokfelé a Szent Erdőbe való elvonulásuk is hosszabb ideig tart. Főleg Guinea őserdővel borított részében, a gerzék vidékén. Mint gyermekek vonulnak egy asszony, a Zolé vezetésével a Szent Erdőbe, ahol nevüket is „elfelejtik”, testüket minden alkalommal más és más színű festékkel, agyaggal mázolják be, hogy elűzzék maguktól a gonosz szellemeiket. A Zolé megtanítja a lányokat mindarra, ami egy leendő asszonynak, anyának kötelessége. A táncok egymást követik, amíg elérkezik a legnagyobb esemény, az operáció, amelyet a leányok Szent Erdejének egyetlen férfilátogatója, a varázsló végez. A primitív eszközökkel végrehajtott műtét rendeltetése, hogy az asszony kevesebb érdeklődést mutasson férje iránt, akinek több felesége is lehet... A fájdalmas operációt a szertartásoknak megfelelően újabb tánc követi — egészen a végkimerülésig. Ettől kezdve a leány élete megváltozik. Ami eddig történt vele — semmivé lesz. Hamarosan elhagyják a Szent Erdőt. De előbb Zolé vezetésével sor kerül az „örök feledés estjére”, az „utolsó estére”, amely majd mindent feledtet velük... A Zolé különös rizsételt készít, varázsfüveket és erős fűszereket főz bele. A lányok jól laknak belőle, mielőtt elhagynák a Szent Erdőt. És az „örök feledés estjén” tesznek fogadalmat: mindent elfelednek, amit a Zolé velük tett. Ha megszegnék esküjüket, a Zolé és a varázsló gondoskodik arról, hogy életükkel fizessenek ... A lányok — felgyújtva táborukat, hogy a férfiak semmitől se tudjanak meg — immár visszatérhetnek a faluba, találkoznak családjukkal, de „nem ismerik meg őket”. Ü nevet kapnak és várják a férjhezmenetelt... De erről majd legközelebb. Sebes Tibor Guineai gyermekek, fejüktől a bokájukig; érő lepelt addig viselhetnek, amíg nem avatták őket felnőtté ... Szárított gamevekérből őröl lisztet a Szent Erdőből hazakerült guineai lány Szabadítsuk ki őket Még 1200 görög hazafi sínylődik a görögországi középkori börtönökben. Fiatalon kerültek a nyirkos cellákba, a sötét kazamatákba, mert részt vettek a Nemzeti Ellenállásban, harcoltak a fasizmus ellen, hazájuk felszabadításáért. Mint Lukasz Arvanitisz, aki fegyverrel támadt a német megszállókra, míg 1944 júniusában letartóztatták és kegyetlenül megkínozták. Három piciny gyermeke siratta, amikor 1946-ban halálra ítélték. A tiltakozás megmentette életét, de gyermekei azóta sem látogathatták meg őt a börtönben ... Fotisz Pacsotasz athéni munkás volt, amikor a hitleristák betörtek Görögországba. Kezében fegyvert fogott, amíg az utolsó német megszállót kiűzték. A reakció ezért zárta börtönbe, amelyben 19 esztendeje szenved rokkantan és súlyos betegségekben... A börtönökben szenvedő, de ügyükért ma is bátran kiálló hazafiak üzenettel fordultak a világ fiataljaihoz, a haladó emberiséghez, hogy küzdjenek a görög politikai foglyok kiszabadításáért. Erre az üzenetre válaszol majd a március 23—24-én Párizsban összeülő nagy nemzetközi konferencia. Előkészítő bizottsága március 2-án alakult meg Párizsban, neves személyiségek részvételével, Colette Kahn, az Emberi Jogok Nemzetközi Ligája főtitkárának elnökletével. A nemzetközi közvélemény, amely hozzájárult Manolisz Glezosz és más hazafiak kiszabadításához, kivívhatja a még börtönben levő hős ellenállók szabadságát! Athanasiu Hristoforos / Több megbecsülést érdemel ABÚTOR ~m~TI_ TERVEZÉS 'VJ£ A Varia-bútorok nagy közönségsikere, az újabban megjelent Csillag-berendezés szépsége, harmóniája késztetett arra bennünket, hogy megkeressük és bemutassuk azokat a tervezőket, akik a korszerű és modern magyar bútorokat tervezték. A józsefvárosi kis ház — a Faipari Gyártástervező Intézet — a magyar bútortervezés fellegvára. Már amennyire fellegvárnak lehet nevezni az egyemeletes, szűk udvarú, garádicsog kis épületet, ahol az udvari igen szűk műhelyben készítik el a prototípusokat. Igaz, nagyon modern gépeken. A tervezők irodájában Kenéz Zoltán bútortervező iparművész, a tervezőgárda vezetőjének asztalán színes fotók, a tervezőintézet legújabb készítményeiről. Két évvel külföld előtt — Küldjetek valamit a párizsi kiállításra! — telefonáltak az intézetnek, s modern, alacsony, kerámialapos dohányzóasztalt készítettek nagy sietve. Kint sikert aratott, azonnal rendelést kapott belőle az intézet. — Valahogy így vagyunk mindennel — meséli Kenéz Zoltán. — Nagyon szeretnénk újat, modemet adni a lakosságnak, az embereknek. Lefaragják, megcsonkítják, s mire kikerül a forgalomba, bizony, csak nagy vonalakban viseli elképzeléseinket. — Az egyik bútoripari szakember kint járt külföldön. Hazaérkezése után felkeresett, s nagy hévvel elmagyarázta, hogy a külföldön bemutatott új bútorok úgynevezett „rányíló’’ ajtóval készülnek. Próbáljuk meg mi is bevezetni az ipari szériagyártásban, mert szép és nyitása kényelmes. Szó nélkül megmutattam a „Modul”, a „Csillag” szobaberendezések szekrényeit. Mi már két éve „rányíló ajtóval” gyártjuk. Pedig nem jártunk külföldön Lenyesett elképzelések A korszerű és modern lakásberendezés első és igen kedveltté vált berendezése, a Varia. 1959-ben készítette a Gyártástervező Intézet. A kisméretű lakásokra és az olcsó bútor ellátására gondoltak a tervezők. Ezért készítettek kétajtós szekrényt, szétnyitható rekamiét, alacsony fehérneműs szekrényt. Az elgondolások szerint egy kereső fiatal fiú, vagy leány ezekből megteremtheti jövendő otthonának „bútoralapjait”. Kiegészítésként háromajtós szekrény, majd kis szekrényegységek, — könyvnek, üveges vitrinrész, bárszekrény — készült. A tervezők elképzelése szerint a család helyzetéhez mérten ezek a kiegészítő bútorok magasságban is, mélységben is feltöltötték a fekhelyből és a két szekrényből álló úgynevezett „alapberendezést”. Az elképzeléseiket előbb az ipar — a szériában gyártható nagy bútorfelületek miatt — azután a kereskedelem — a komplett eladható Varia-szobához való ragaszkodás miatt — módosította. Ma tehát kapható ugyan komplett „Varia-berendezés”, de hiába keres a vásárló kis kiegészítő bútorokat, vitrint, bárszekrénykét, amivel a fehérneműszekrényeket magasságban kiegészítheti — nem kapható. Ugyancsak hasonló sorsa van a Hangulat-szobának. Ez az igen szép és tetszetős bérrendezés eredetileg állítható polcokkal készült, arra számítva, hogy egy családban a könyvek idővel gyarapodnak, s az utána vásárolt kiegészítő polcokkal jobban elosztható a tér. A kereskedelem kérésére az ipar a polcokat rögzítette, s ha valaktörténetesen könyveiket szeretné a „Hangulat” polcaira helyezni, bizony nem sokat rakhat rá. — A kenyeret, a halat szeletelik — magyaráz hévvel Kenéz Zoltán. — Mindenki annyit vesz belőle, amennyit szükségesnek lát. Véleményünk szerint a lakásberendezésnél a „szeletéit’’ bútorok? a jövő. Szekrényoldalakat szekrényajtókat, polcokat kell gyártani, amit a tervezők által elkészített rajzos tervek szerint maga a bútorvásártr a lakásában illeszt és áll össze. Elképzeléseinket az 1962-es ipari vásáron mutatták be, ahol az úgynevezet „Svéd fal” ilyen szeletelt bútor. A fiatalok annyi polccal, szekrénnyel szerelik és úgy helyezik el a fal mentén, ahogyan akarják. Természetesen a „Svéd falal” sem ment simán minden. Kétszer vetették vissza azzal a megjegyzéssel, hogy fémanyaga megdrágítja. Fa drágulásról már nem lehetett szó, mert faanyagot a modern Fotó: Csuzi, bútorgyártás szinte nem is használ. Forgácslemezből, pozdorjalemezből készülnek a műanyagbevonatú, csinos, 1 derűs bútorok. Ma már nem dolgoznak rugóval, epedával. A rugókat úgynevezett poli- bureténhab helyettesíti, a fai teleknek lemezvákuk van. Bútor, esetlen gramm fa 1 nélkül is Több törődést, figyelmet . A faipari gyártástervező, mint a példák is bizonyítják, lépést tart a világon legkor- szerűbb bútortervezéssel, technológiai terveik párhu- zamosak a modern bútor- gyártással. A Csillag-, a 11 Modul-berendezések már, 1 azonos síkfelületből állnak 't, össze, más-más variációban, s ft s ezzel jelentősen csökkent a gyártási költség. A tervezőin- i intézet fiatal szakembereinek az II sikerek ellenére kevés lehető- í s ségük van, hogy külföldi szak- ( a mai tanulmányúton vegye- H nek részt, akárcsak a baráti , H államokban is. Pedig a nem- nemzetközi kiállításokra küldött delegációkban részt vevő egy- egy bútortervező iparművész részvétele bizonyára sokat kamatozna. Az intézet csaknem min- 1 den munkatársi idegen nyelvet tanul, hogy eredetiben elívassa a külföldi szaklapokat, s az egyénileg fedezett uta- zásokon — ahol kevés re-mény van szakmai ismeretek szerzésére — ismereteket szerrezzen. Évente egy alkalommal, a Budapesti Ipari Vásáron nyílik mód és lehetőség a Fa-i ipari Gyártástervező művei- nek bemutatására. A berende-zések általában igen szépek és nagy sikert aratnak. Ezekből egyelőre sajnos keveset lá- 1 , tűnik viszont a bútorboltok kis rakataiban. A fővárosban már van néhány bemutatóterem tíz Iparművészeti Vállalat és kisipari szövetkezetek kelésében. A magyar bútortervezés megérdemelné, a lakáskultúra megteremtése megkövetelné, hogy állandó budapesti bemutatóterme és rendszeres vidéki kiállítássorozata legyen a Faipari Gyárástervező Intézetnek. S amíg Tiás művészeti ág iparművészeinek neve ismertté válik, a bútortervező iparművészek személyes munkájának megismertetésére nincs mód. Az „Építőművészet” című szaklap rendszeresen közöl felsőépítészi munkákat, terveket. Az ismertetések kivétel nélkül középületek,, szórakozóhelyek, intézmények berendezésére vonatkoznak. A ma embere, a ma fiatalsága maga körül a születendő islpla művészit és korsze■űt látja, ugyanakkor nincs rendszeresen tájékoztatva, nincs tanáccsal ellátva a modern lakáskultúra megteremtéséhez, otthonánakberendezéséhez. Úgy gondoljuk, hogy így,, a korszerű, fejlődő, lakáskultúrával foglalkozó fogóirat sokat segíthetne a közízlés nevelésében. S végezetül maguk a tervezők is megérdemelnének több erődést. A kis józsefvárosi házat jogosan lebontásra ítélte a kerületi tanács. A tíz méter hosszú teremben 11 tervező dolgozik. Miután a ebontás újabb határozatok szerint csak 1967-ben lesz, eddiig továbbra is ilyen zsúfolt munkakörülmények között álmodhatják terveiket. A külföld figyelme az utóbbi időben nemcsak a magyar stílbútorok, hanem a modern bútorok felé is fordul. Érdemes lenne ennek a kis tervezőgárdának több lehetőséget, művészi munkáinkhoz több segítséget nyújtni. Kovács Margit :Csillag” berendezés dolgozó sarokká alakítva. Egy korszerű lakószoba svéd fallal berendezve az óbudai kísérleti lakótelepen. . .... !is Mit tudnak a mi harckocsijaink? Erre a kérdésre a díszszemlék nem adhatnak részletesebb választ, mert hiszen a harci alkalmazás során dől el, melyik eszköz milyen teljesítményekre képes. A laikusok alaposan elcsodálkoznak azon, amikor a tizennégy tonnás szovjet harckocsik legalább 15 kilométeres sebességgel szelik a vizet. Ezt a különleges úszó harckocsit légtartályai tartják a felszínen. A közel nyolc méter hosszú és három méter széles harceszköz szárazföldön 45 kilométert tehet meg óránként; 76 miliméteres lövegével és 7,62-es géppuskájával komoly tízerőt képvisel. Személyzete három fő. Ehhez hasonló, kitűnő konstrukciójú harckocsit egyetlen NATO-álam hadseregében sem találhatunk. És mi történik akkor — az adott harchelyzetben —, ha kisebb-nagyobb patakon, vagy harckocsi-árkon kell átkelni és „hagyományos” építőanyagot sem lehet igénybe venni? Nos, az előretörő harckocsik számára ez sem jelenthet akadályt. Ilyenkor — amennyiben az áthidaló távolság nem haladja meg az 50 méter — alkalmazásra kerül a rohamhíd. A szovjet hadseregben a világ legkorszerűbb harckocsiját, a T—54-est használják fel hídverésre. A mintegy 15 méter hosszú hídmező összecsukott állapotban helyezkedik el a jármű tetején. A rohamhíd építése és bontása gépi úton, hidraulikus szerkezet segítségével, rendkívül gyorsan történik. Az első hídtagot a behelyezés után szabályozható bakkal támasztják alá, a következő hídvető harckocsi már erre áll rá és onnan bocsátja le a második hídtagot. A harcban megtörténhet, hogy a folyót az ellenség tűz alatt tartja, s hídépítés lehetetlen. Ebben az esetben a harckocsik víz alatt úszva közelítik meg a túlsó partot. Az ilyen vállalkozás végrehajtására kijelölt harci járműveket különleges tömítő felszereléssel látják el. A megfelelő felkészítés után az átkelői páncélosok képesek átlag 5—15 kilométeres sebességgel, 4—5 méter mély, 800—1000 méter széles folyó medrén keresztül haladni. A motor üzemeltetéséhez és a személyzet levegőszükségletének, biztosításához a torony tetejére a legmagasabb vízfelületen túl érő csövet szerelnek, amelyet egy bolya tart a felszínen. HARCKOCSIK-MINDEN CELRI ■ ♦•a ' ÍJ A mindent tudó harckocsi a rohamhidat is magával viszi. A terepen a kisebb folyók, szakadékok nem jelentenek akadályt. A szükséghíd percek alatt elkészül és máris haladhat a harckocsi a megadott célpont felé.