Magyar Ifjúság, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-02 / 1. szám
Tavaly ilyenkor ugyanezen a helyen tettük közzé komolytalan krónikánkat, ilymódon járulva a szilveszter ünnepi pompájához. Miután megállapítást nyert, hogy törekvésünk nagyobb példányszámcsökkenést nem idézett elő, ezúttal ismét belevegyítjük a szatíra szemérmes húrjainak dallamos pengését a tömzsi pezsgősüvegek diadalmas durrogásába. Egy vezetéstől örökre eltiltott gépjárművezető így fogalmazta meg szilveszter helyét a történelemben: — Szilveszter olyan, mint a gépkocsin a visszapillantótükör. A pohár fenekére néz az ember, és látja a megtett Utat. Mire valaki csendesen, megjegyezte: — Valamint az áldozatokat, akiket útközben elhagytál. Azt hiszem, e közbevetett megjegyzés alkalma® lehet alább következő észrevételeink jellemzésére is. GÖRABÖLYDED NÉP VAGYUNK A napokban felfigyeltem egy táblázatra, amely érthetően feltárta előttem a föld lakosságának testsúly-helyzetét e naptári évben, országonként mutatva rá a rideg valósság érdekességeire. E célszerű kis dokumentum petit fett (legerőteljesebb) betűtípussal szedett rubrikáját elolvasva, megtudtam, hogy momentán, mi magyarok vagyunk az emberiség legkövérebb nemzete. Átlagos testsúly tekintetében messze magunk mögé utasítottuk Nyugatot és Keletet egyaránt. Ha mérlegre állnánk, sok ezer tonnára rúgna a különbség, amellyel a világ előtt járunk, persze arányosan viszonyítva a számokat. Hozzá kell tennem, hogy e kimagasló eredményt nem a kivételes klasszisoknak köszönhetjük, akik a cukorborsótól is tokát növesztenek, hanem az egyszerű emberek millióinak, akik lehetetlent nem ismerve terebélyesednek városon és falun, egyaránt. Kövérségünk okát én nemcsak az állati fehérjék mértéktelen fogyasztásában látom. A legfestményibb karaj sem javíthatna fel bennünket a világelsőségig, ha a fizikai és szellemi igénybevétel arányban állna a táplálkozás mennyiségével. Csakhogy fordított arányban áll, ez itt a bökkenő. A SZAXOFON BUKÁSA • • • • A zene kedvelőinek nincs okuk panaszra, ifjúságunk érett ízléssel terjeszti a dzsessz-kultúrát. Sokan kétkedve figyelik az amatőr zenekarok elburjánzását a magyar dzsesszéletben. Nincs igazuk. Az amatőr együttesek számát tekintve, még nagyon messze vagyunk a világszínvonaltól. Az UNESCO bizalmas adatai szerint például csak Angliában negyvenezer gitárzenekar pengeti hangszerét, holott a szigetország tudvalevőleg nem tartozik a zenei nagyhatalmaik közé. Ezzel szemben mi a helyzet nálunk? Budapesten mindösszekétszáznegyven amatőr társulat lappang, s akikor még a vidékről nem is beszéltünk. Hány olyan faluról tudunk (csak éppen nem büszkélkedünk vele), ahol még mindig a hegedű, a brácsa, vagy súlyosabb esetben a szaxofon szedi nap mint nap áldozatait. Ideje volna végre felismerni, hogy a konzervatív hangszerek felett eljárt az idő, és a piszton ma már ugyanolyan szánalmas anakronizmus, mintha valaki cimbalmon improvizálná a jó öreg Gonzalest. A gitáré a jövő! Mivel magyarázom én a gitár nagyszerű diadalát? Mindenekelőtt azzal, hogy viszonylag olcsó és mégis látványos. Mert szép hangszer mondjuk az orgona is, de ha engedheti meg magának egy átlagdiák, hogy utánfutós gépkocsira szerelt orgonakolosszussal jelenjen meg a heti rendes házibulin! Másrészt ha a gitárt nyakba függeszti az ember, és bekapcsolja az erősítőt, azt képzel magáról, amit akar. Ha kellő fantáziával áldotta meg az ég, akár Beatlesnek is érezheti magát. SZAPORODÁSBÓL ELÉGTELEN Nemegyszer szemünkre vetették az idén, hogy népszaporodási statisztikánk szégyenletes. Az irodalmi lapok fújták meg a riadót, majd az általános megdöbbenésbe sorra bekapcsolódott a többi orgánum is. Komoly bírók, bábaasszonyok, pedagógusok és játékárusok szólították fel az ifjúságot, hogy csináljon valamit, különben kivész a magyar, és aztán nézhetünk. Nem kétséges, súlyos felelősség hárul a fiatalokra a nemzeti lét nagy kérdéseinek megoldásában, de vajon helyesen járunk-e el, amikor egyértelműen elmarasztaljuk őket? Nem hinném. Fiatalokkal folytatott beszélgetéseim arról győztek meg, hogy kedvező légkörben, képesek lennének túlszárnyalni a legszaporább ázsiai népeket is. Mire gondolok? Elsősorban a közlekedés nyomasztó gondjaira. Jogos óhajnak tartom, hogy a gyermekáldással várjunk az első gépkocsiig. Hány meg hány érzelmekben gazdag házasság lendülete tört meg azon, hogy elhamarkodottan szaporodni kezdtek, s így az egymás iránti szerelmet nem tudták átmenteni egy maszszív gépkocsiba. Ám tételezzük fel, hogy nem kiált Octávia után az egész társadalom. Akkor még mindig megoldásra vár a háztartás gépesítése, Európa felfedezése hetven dolláros alapon, s más megannyi apró tétel, melyekről beszélni is röstell az ember. Fejtegetéseimből kiderül, hogy ifjúságunk nem a gyermekáldástól idegenkedik, hanem a villamostól. Hiszem, hogy a vázolt problémák megoldása után egyetlen fiatal sem ülne ölbe tett kézzel, ha a gyorsabb szaporodásra felszólítanánk. Arra persze a későbbiekben is választ kellene találnunk, hogy ki, hol és miből tartja majd el a szaporulatot. ÉRDEMES VOLT-E ZABOT HEGYEZNI? Januárban még úgy látszott, hogy a Magyar Irodalmi Lexikon első kötetének megjelenése minden más eseményt háttérbe szorít a hazai irodalomban. Az A-tól K-ig terjedő irodalmi közvélemény feldúltan káromolta a lexikont és bűnös kezek aknamunkájáról seppegett. Az L és Zs közöttiek a várakozás álláspontjára helyezkedtek — a második kötet még hátra vant — ámbár gúnyos félmosolyaik nem hagytak kétséget az iránt, hogy korántsem lesznek elégedettek a szerkesztők munkájával. E gondterhes napokban ütötte fel fejét a könyvpiacon Salinger könyvecskéje, a Zabhegyező. Először döbbent csend támadt, s a kritikusok közül többen elvesztették a fejüket Aztán megjelent az első glossza, s erre vérszomjas tigrisként felhördült az irodalmi aréna, hogy egyetlen borzalmas harapással felfalja a szelíd fordítót ét okolták ugyanis a könyv páratlan sikeréért, holott gyaníthatóan az író keze is benne volt a dologban. Állítólag fordítás közben olyan hatásvadászó trükkökre ragadtatta magát, hogy azok még Weöres Sándor Antik eclogájánál is olvasmányosabbá teszik a Zabhegyezőt. Az év utolsó irodalmi felhördülését ugyancsak külföldi író okozta: Jean Paul Sartre, a Nobel-díjjal. Ha elfogadja, meghajtjuk az elismerés zászlaját és amennyiben alkalomadtán erre jár, tisztelettel megkérjük, hogy ültessen ő is facsemetét, Rabindranath Tagore és Quasimodo fácskái mellé Balatonfüreden. Miután nem fogadta el, és később igen szimpatikusan megmagyarázta, hogy miért nem, elismerésünk még szembeszökőbb méreteket öltött és legott rávetettük magunkat Sartre könyveire. „Brilliáns író! — mondogattuk egy-egy könyv, vagy dráma után. — Csak azt tudnánk megérteni, hogy képes egy ilyen kitűnő koponya annyi pénzt — kétszázötvenezer svéd koronát! — kidobni az ablakon.” És sziszegtünk, mint akinek a fogát fúrják egy rozsdás fúrógéppel. MIBŐL ÉLNEK? A napokban láttam egy statisztikai kimutatást arról, hogy ki mivel foglalkozik az országban, hivatalosan. E kimutatás szerint 23 600 olyan munkaképes férfi él közöttünk, aki önszántából nem foglalkozik semmivel, azaz nem dolgozik. Ezen elgondolkoztam. Már hogyisne gondolkoztam volna el, amikor tudom, hogy nálunk a munka nem egyszerűen csak becsület és dicsőség dolga, hanem mellékesen a megélhetés forrása is. Kérdezem én: miből élhet az a férfi, aki már elmúlt tizennyolc éves, de még nem érte el a nyugdíjkorhatárt és nincs semmiféle munkaköre, még félállása sem? Először a lottóra gondoltam, demiután kiszámoltam, hogy 2016 őszén jutunk csak el a négyezredik ötös találatig, beláttam, hogy erről nem lehet szó. Négy találatból viszont nem dőzsölhet a nyertes, dologtalan. Csalásról, lopásról, sikkasztásról szintén nemigen lehet szó, mivel adott esetben a rendőrség gyanúja nyilván a foglalkozásnélküliekre terelődnék elsősorban. Csalásból, lopásból, sikkasztásból csak azok kovácsolhatnak tőkét, akik becsületes foglalkozással bírnak, s mint ilyenekre, a gyanú árnyéka sem vetődik. Számos friss példával tudnám igazolni, hogy egy-egy köztiszteletnek örvendő, ám rossz útra tévedt igazgató leleplezése milyen hallatlan gondot okoz a rendőrségnek. Mert a bűnüldözés természete már ilyen: elsősorban a kétes elemeket vesszük sorra, a csak, ha már azokból kifogytunk, akkor nézünk szét a feddhetetlenek házatáján. Summa summárum, én a magyarázatot nem lelem, és mindmáig rejtély előttem, hogy mit csinálhat ez a 23 600 ember az idejével. Legalább vállalnának valami hivatalt, hogy jobban teljen az idő, ahogy mások is teszik. De ők nem vállalnak. Nem és nem. Pedig ha szudnák, mennyivel gyorsabban elrepül a nap bent a hivatalban, ahol mégiscsak elsakkozgat, kávézgat az ember, mint otthon, négy fal között, egyedül. Ezt bárki megmondhatja. PIGALLERA MAGYAROK! Hát ezt is megértük! Járja a külföldet a magyar, szinte zabolátlanul és roppant büszke rá, hogy végre mi is külföldiek vagyunk. Eddig mi bámultuk a hozzánk érkező turisták luxuskocsijait a szállodák előtt, most ők bámulnak minket, ha valahol megjelenünk és tornádóként süvítünk át az áruházakon. Mert ami másnak a Louvre, vagy az Ermitázs, az nekünk a Gum, a Lafayette, vagy éppen Darvas úr, itt a szomszédban. Ismerek egy fiatalembert, aki a nyáron két hetet töltött Rómában. A Capitóliumot ugyan nem látta, viszont hazaérkezése után kilencezer forintot árult ki azokból a holmikból, amelyeket hetven dolláros kontingenséből összevásárolt a római zsibpiacon. Szemtanúk állítják, hogy amikor alkudozni kezdett, a piacon leállt az élet, s a káprázatos szókincsükről ismert olasz zsibárusok mind köréje tódultak és jegyzeteltek. Kétheti embertelen hajsza után hazatért, és most dolgozik tovább valami hivatalban, s mi ezt tűrjük! Ahelyett, hogy megtennénk külkereskedőnek. Persze, jönnek hozzánk is a népek, különösen nyár idején. A Balaton nagy vonzóerő még mindig, pedig mit meg nem teszünk azért, hogy ha nem is egyik napról a másikra, de fokozatosan leszámoljunk vele! Nagy adóssága ez még az országos idegenforgalomnak! Egyelőre azonban különösebb megtorpanástól nem kell tartani. A külföldiek özönlő áradatán nem látni rést, téliszalámit majszolva paskolják a vizet a kijelölt helyeken. Ó igen, a téliszalámi! Mennyit beszéltünk róla a nyáron, édes istenem, már-már olyan áhítattal, mint egykor a szent koronáról. Mintha bizony nemzeti ereklye volna minden dekája, s most falánk gyomrok martaléka lesz, holott múzeumban lenne a helye, legalább. Pedig nincs igazunk. A téliszalámi nem műemlék, hanem élelmiszer, amely egy bizonyos fajta igényt elégít ki, éppen úgy, mint, teszem azt, a nyomfehérnemű, vagy akár a Skoda gépkocsiba beszerelhető praktikus rádió. EGY MESÉS BÚCSÚZTATÓ Isten a tanúm rá, hogy nem sírom vissza sportéletünkbe a züllött profizmust. De ha történetesen lappangott volna bennem valami halvány nosztalgia az aljas profizmus iránt, azt is kiölte a Liston—Cassius Clay ökölvívó világbajnoki döntő, amely — a tv jóvoltából — végleg lemeztelenítette előttem a professzionizmus sivár világát. Ha az ott látottakat összevetem, mondjuk, egy Sebők II—Szabó találkozóval — ahol szirénázó mentő várja a mérkőzés végét —, csak mosolyogni tudok a profizmus szánalmas megszállottjain. Ezzel korántsem azt bizonygatom, hogy tisztán látok, a profizmus—amatőrizmus bonyolult kérdéseiben. Itt van például Imperial, a csodamén. Neve bizonyára nem cseng ismeretlenül azok fülében, akik olvassák a lapokat, hallgatják a rádiót, nézik a televíziót és a filmhíradót. Sikereivel éveken át bűvöletben tartotta a turf finomlelkű közönségét és a Pénzügyminisztériumot. Nevét csak áhítattal volt szabad kiejteni a fogadóirodákban és a kabaré színpadokon. S mindez olyan országban, ahol a professzionizmus hitvány feje már rég a porba hullt. Márpedig ki tagadná, hogy Imperiál profi volt? Hajszolta a pénzt, amíg bírta, s miután a startpisztoly durranása nem tudta többé lázba hozni, fájdalmasan felnyerített és férfiereje teljében a ménesbe vonult. A ló feledhetetlen búcsúztatását végignézte egy veterán amatőr sportoló is, aki néhány évvel ezelőtt még oly kiemelkedő sikereket ért el, mint távfutó, hogy lovat neveztek el róla az ügetőn. Miközben könnytől fátyolos szemét a tovatűnő Imperiálra függesztette, így sóhajtott fel a derék atléta: „Ilyen szépet még soha nem láttam. Kíváncsi vagyok, az én búcsúztatásom megközelíti-e majd az ittenit?” BARRY ÉS A PESTIEK Az élet nem áll meg. Alig távozott el közülünk Imperiál, a szilaj mén, máris feltűnt a láthatáron Goldwater. Harcias alakja betöltötte az érdeklődésünkön támadt űrt és enyhe árnyékot vetett a nemzetközi politikára. Ilyen általános figyelmet még nem vívott ki amerikai elnökválasztás, mint most, Barry jóvoltából. Akár azt a kijelentést is megkockáztathatnám, hogy Barry Goldwater felért egy Warren-jelentéssel. Csak az keltett némi feltűnést, hogy míg a Warren-jelentést úgyszólván ellenvetés nélkül elfogadták, Barry nézeteinek nem tudtak maradéktalanul örülni Amerikában. Sőt, amidőn a nyomasztó vereség után így kesergett: „Csak tudnám, hol követtem el a döntő hibát?“ — a válasz cinikusan kíméletlen volt: „Azzal, hogy egyáltalán elindult". Bonyolult dolgok ezek. Nem mondom, Goldwater impozáns veresége egy ideig minket is foglalkoztatott, bár különösebb vihart nem kavart. Túlságosan nagy a távolság köztünk és a United States között, s ez a távolság, ha lehetséges, Barry miatt még növekedett. Másrészt időközben felépült az Erzsébethíd, és ez a körülmény Sávoly Pált állította az ifjúság érdeklődésének homlokterébe. ,Ha volt egy kis időnk, elballagtunk a hídhoz, és eldiskuráltunk a világszínvonalról. A legmagasabb elismerés hangján beszéltünk a hídépítők munkájáról, s magunk közt elismertük, hogy még ennél csodálatosabb dolgokra is képesek lennénk, ha mondjuk, egyszer mindenki ledolgozná a nyolc órát, vagy legalább a hatot. Ó, igen, a híd teljesen meghódított bennünket Általános és középiskolák, zárt oszopokban látogatták a hidat, és amikor a pedagógus be akarta fejezni a nézelődést, úgy sivalkodtak, mintha békára léptek volna. Nem állítom, hogy az Erzsébet-híd a legszebb híd a világon — bár az ellenkezőjét is nehéz elismerni —, de hogy népszerűbb nincs nála, arra tízmillió ember a tanú. Ha már a jogos nemzeti büszkeségről beszélünk, megemlítem azt is, hogy az idén ismét felépült az Astoriaaluljáró és szebb lett, mint valaha. Persze, ha a Fővárosi Tanács úgy látja, én nem bánom, jövőre megpróbálhatjuk harmadszor is ... A SZURKOLÓ SZESZÉLYESSÉGE Az 1964-es esztendő komoly erőpróbája volt a szurkolók rokonszenves táborának. Hősiesen túlélt két izgalmakban bővelkedő olimpiát, februárban a télit, és októberben a nyárit. Az innsbrucki még csak hagyján, ott mindent láthattunk a tévén, egyenes adásban, sőt, a magyarok eredményeit mér jóval a verseny előtt, így lényegében a várakozásnak megfelelően szerepeltünk, nem ért bennünket csalódás. Amint beköszöntött az ősz, megkezdődött a nyári olimpia is Tokióban. Attól kezdve az ember két hétig frászban volt, hogy elmulaszt valami eredményt, mert éjfélkor feküdt le a tévé miatt, és nem ébred fel hajnali fél ötkor az első hírekre. Még szerencse, hogy kora délután szundíthattunk egyet a hivatalban, amikor nem volt közvetítés, és mindenki lepihent. Persze, akadtak egészen megható esetek is. Egyik ismerősöm — magányos fiatalember — egy reggel arra ébredt, hogy Hammeri Laci aranyérmet nyert. Tébolyultan száguldozott a szobában és úgy érezte, megőrül, ha nem oszthatja meg határtalan örömét valakivel. Nem volt mit tenni, magára kapkodta a ruháit és átrohant a szomszédban lakó fogorvoshoz. Az a jó hírért cserébe, tüstént kihúzott a szájából két odvas gyökeret, és a pótlást is ingyen csinálta, csupán a technikusnak kellett fizetni valami bagatell összeget, az ízléses fogakért. A fiatalember azóta, ha csak teheti, szélesen mosolyog. Ki merné vállalni, hogy felidézze az ország akkori hangulatát! Minden egyes aranyérem olaj volt a tűzre, és súlyos csapás a munkafegyelemre. A mámoros szurkolók elfelejtettek mindent: Londont, Helsinkit, Rómát és Mohácsot, sőt miután a tizedik, a labdarúgóké is megszületett — egy elfogulatlan sportember szerint —, még a Ferencváros idei bajnoksága is feledésbe merült. Ha viszont a tizediket nem sikerült volna megszerezni, a jólelkű szurkoló talán , már a többi kilencre sem emlékezne. ★ Ha most, a Komolytalan Krónika végére érve azt kérdezné tőlem az olvasó, végeredményben milyenek voltak a fiatalok 1964-ben, azt válaszolnám, de hiszen ezt már két héttel ezelőtt eldöntöttük, s azóta semmi olyan nem törttént, hogy okom lenne ellentmondani. Feleslegesen meg minek beszéljen az ember. IVANICS ISTVÁN HARCBAN SZÜLETETT SZABADSÁG Felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából a Magyar Televízió, a „Néphadsereg” című hetilap és a „Magyar Ifjúság” szerkesztősége nagyszabású REJTVÉNYPÁLYÁZATOT ÉS VETÉLKEDŐT indít. Ennek keretében felidézzük szabadságunk születésének emlékezetes napjait, a felszabadító szovjet hadsereg és a román, bolgár harcosok magyarországi küzdelmeit, a partizánharcok és az ellenállási mozgalom hőstetteit. Olvasóink közül mindazok, akik részt vesznek rejtvénypályázatunkon, majd pedig a Magyar Televízió nyilvános vetélkedőjén, játékos keretek között eleveníthetik fel a felszabadulás történetét, kulturális, irodalmi, művészeti és egyéb vonatkozásait. A REJTVÉNYPÁLYÁZAT FELTÉTELEI A „Néphadsereg” című hetilap és a „Magyar Ifjúság” szerkesztősége, egyidőben 7 hetes, 7 fordulós rejtvénypályázatot indít. Az első feladvány mindkét újság JANUÁR 16-I SZÁMÁBAN jelenik meg. A két újságban hetenként közölt rejtvények azonos témakörűek, de a megfejtőknek más-más kérdésekre kell válaszolniuk. A feladványokat hetenként kell megfejteni és „Rejtvényes krónika” felirattal, nyílt levelezőlapon beküldeni a szerkesztőségek címére. Mindkét lap olvasói, előfizetői minden héten a saját Lanjuk szerkesztőségébe küldték be a megfejtéseket. Előre felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a 7 fordulós rejtvénypályázat pontozásos rendszerre épül. KÉTSZERES AZ ESÉLYE annak, aki mind a két újság, a „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjúság” heti rejtvényfeladványait rendszeresen megfejti, ők több pontot szerezhetnek és közülük sorsolják ki a TV-döntő résztvevőit. A „Néphadsereg” című katonai hetilapot, január 16-tól minden szombaton a területi KISZ-bizottságok útján, készpénzfizetés ellenében megvásárolhatják a fiatalok. FIGYELEM...! FIGYELEM ... ! FIGYELEM ...! 7 fordulós rejtvénypályázatunkkal egyidőben FELSZABADULÁSI VETÉLKEDŐT rendeznek az ország több városában, a fegyveres erők klubjaiban. Ezeken részt vehetnek a helyőrség tisztjei, katonái, valamint a helyi laktanyákkal, klubokkal kapcsolatban levő üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények, iskolák fiataljai. A Magyar Televízió, a „Néphadsereg” hetilap és a „Magyar Ifjúság” szerkesztősége 1965 MÁRCIUS 21-ÉN megrendezi a nagyszabású felszabadulási vetélkedő nyilvános döntőjét. A döntőbe a „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjúság” 7 fordulós rejtvényversenyén a legnagyobb pontszámot elérő megfejtők közül 14 fiatal, továbbá a fegyveres erők klubjaiban, a középdöntőkön legsikeresebben szereplő 6 versenyző jut. 14 + 6 / 20 A 20. évforduló alkalmából rendezett nyilvános TV-vetélkedőn 20 JÁTÉKOS méri össze tudását! FIATALOK! Vegyetek részt a „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjúság” 7 fordulós rejtvénypályázatán! Érdemes a rejtvényeinket megfejteni, mert a rejtvényfejtők között ÉRTÉKES DÍJAKAT sorsolunk ki. A „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjúság” rejtvénypályázatán a helyes megfejtők között hetenként 10—10 darab, 100 forint értékű könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, a két szerkesztőségben, 7 hét alatt összesen 7000-7000 FORINT ÖSSZÉRTÉKBEN Azok között, akik mind a 7 fordulóban sikeresen szerepeltek, a pályázat befejezése után, szerkesztőségenként 5—5 darab 1000 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, összesen 10 000 FORINT ÉRTÉKBEN A Magyar Televízió nyilvános döntéjében a legsikeresebben szereplők számára a szerkesztőségek közösen az alábbi fő díjakat tűzik ki: 1. díj: kétszemélyes külföldi út 2. díj: legújabb típusú televíziós készülék 3 díj: 5000 forintos autónyeremény betétkönyv 4. díj: egyszemélyes külföldi út 5. díj Calypso-magnetofon A döntő 15 további résztvevője személyenként 500—500 forintos vásárlási utalványt kap. FIATALOK! JANUÁR 16-ÁN INDUL A REJTVÉNYES KRÓNIKA! VEGYETEK RÉSZT A MAGYAR TELEVÍZIÓ, A „NÉPHADSEREG” ÉS A „MAGYAR IFJÚSÁG” NAGYSZABÁSÚ REJTVÉNYVERSENYÉN! szerencsével! Vegyen Szerencse-sorsjegyet 4 forintért. Főbb nyeremények: Családi ház garázzsal, gépkocsival. Különböző személyautók. Külföldi utazások stb., stb., stb. Az ÉM Csőszerelőipari Vállalat azonnali belépésre felvesz központifűtés-szerelő, víz-, gázszerelő, villanyhegesztő, szerelőkőmüves, valamint szerkezeti és lemezlakatos szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat budapesti és vidéki munkahelyedre. Szállást adunk! Jelentkezés: Budapest VII., Garay u. 10. központi munkaerőgazdálkodáson. Elektromos mérésekben gyakorlott technikust azonnali belépésre felveszünk. Jelentkezés’ ÉM 31. sz. Építőipar? Vállalat, személyzeti osztályán, Budapest V., Petőfi Sándor u. 7. • Pilvax közben.) Könnyűipari Szerelő és Étületkarban tartó Váll. VH., Nefelejts, u 6. azonnali belépésre FELVESZ áss. vasbeton• szerelő, fűtés-, víz-, villanyszerelő, szerkezeti, híves-, géplakatos, hegesztő szakmunkásokut, valamint szerelő- és építőipari segédmunkásokat Jelentkezés minkaelngazdalyodásán Ammóniákos hűtőgép-kompresszor vizsgával rendelkező gépészt, továbbá kályhafűtőket és férfi segédmunkásokat azonnali belépésre felveszünk. Jelentkezés: Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat, Budapest VIII., Népszínház u. 22. munkaügyi osztályon. A Földmunkát Gépesítő Vállalat felvesz építőipari gyakorlattal rendelkező mélyépítőipari mérnököket, technikusokat építésvezetőnek, továbbá érettségizett, katonaidőt letöltött fiatalokat segédmunkavezetőknekrészükre 2—3 hónapos tanfolyamot rendezünk) dömpervezetőket — kezdőt is —, kotromestereket, dózerkezelőket, kenőket (részükre 2X 3 hónapos gyakorlat után 1965. február hóban gépkezelő tanfolyamot indítunk, amin szakmát tanulhatnak. Jelentkezés személyesen vagy írásban Budapest V., Vigyázó Ferenc u. 3. Munkaügyi osztály. Sürgős felvételi: keresünk lakatos, esztergályos szakmunkásokat. Jelentkezés: Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Budapest III., Polgár u. 8—10. munkaügyi osztály. FŐVÁROSI AUTÓBUSZÜZEM felvesz gépkocsivezetőket (gyakorlati idő nélkül is) kalauzokat, autószerelőket, lakatosokat, segédmunkásokat. Felvételhez budapesti lakás szükséges. Jelentkezés 8—12 óráig (szombat, vasárnap kivételével). Cím: Budapest V., Curla u. 3. sz. Felvételi Iroda. Felvételre keresünk budapesti és vidéki munkahelyeinkre lakatos, hegesztő, villanyszerelő, kovács szakmunkásokat és segédmunkásokat. Dolgozóink részére munkásszállást biztosítunk. Vidéki helyeinken 15,5 Ft napidíjat fizetünk. Jelentkezés: ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat, munkaügyi osztály. Budapest VI., Rippl Rónai u. 28. Sürgős belépésre FELVESZÜNK műszaki rajzolót, gyakorlott gépkocsivezetőt, valamint ács, állványozó* asztalos, villanyszerelő* bádogos, kőműves, parkettás, festő-mázoló* burkoló* kályhás szakmunkásokat és segédmunkásokat, továbbá konyhalányt. Szállás van. Jelentkezés: Aá.,ilzeti É Építő és Műszaki Vállalat, Budapest V., Beloiannisz u. 6. munkaügyi osztályon. Az ÉM 25. sz. Építőipari Vállalat XXI. ker. (Csepel) Kiss János altábornagy utca 19—21. felvesz villanyszerelő. Tízes központit mos-szerelőt, festőt, üvegest, bádogost, műkövest és hideg burkolót. Jelentkezés: XXI., Rákóczi Ferenc utca 197. Szak- és segédipari részleg. Láng Gépgyár felvételre keres géplakatos, szerkezeti lakatos, lemezlakatos, csőszerelő lakatos, esztergályos, horizontal esztergályos, marós, tekercselő, villanyszerelő, hegesztő, fúrós szakmunkásokat, villanytargoncavezetőket, anyagmozgató és erőtelep! segédmunkásokat. XIII., Váci út 152—156 FELVESZÜNK sürgős belépéssel ács, állványozó szakmunkásokat és női, férfi segédmunkásokat Szállást biztosítunk. Jelentkezés: Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat, Budapest VII., T.: 279—280/193. mell. Budapest Főváros Elektromos Művei azonnali belépéssel felvesz elektrotechnikusokat, hálózati villanyszerelőket és segédmunkásokat Jelentkezés: Budapest XIII., Váci út 72—74. munkaügyi osztályon, I. eva. 105. sz. Budapesten szálláslehetőséggel rendelkező, VIII. általános iskolát végzett LEÁNYOKAT felveszünk. 1 éves fonó-szövőipari tanulóknak Jelentkezés: Magyar Pamutipar, Bp. IV., Erkel utca 30. Fővárosi Villamosvasút FELVÉTELRE KERES kalauzi, váltóőri, homokozói munkára (17 évtől) férfi és női dolgozókat, továbbá géplakatosokat, általános lakatosokat, elektroműszerészeket, segédmunkásokat. Pályaépítési és javítási munkára (18 évtől) férfi munkásokat. Szakmunkások, pályaépítést, javítási munkások részére szükség szerint a vállalat munkásszállást biztosít. Vidéki és ideiglenes budapesti lakással rendelkezők részére a felvételükhöz, 30 napnál nem régebbi keletű tanácsi igazolás feltétlenül szükséges. Jelentkezés munkanapokon (szombat kivételével) 8 óra és 14 óra között Budapest VII., Akácfa u. 15. fszt. 17. Keresünk sürgős felvételre férfi segédmunkásokat. Munkásszállás van! Alkalmazunk könnyű fizikai munkára fiatal lányokat és fiúkat, valamint magasnyomású kazánfűtőket. Jelentkezés: BM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat Parkettagyára. Budapest XIII., Pozsonyi út 63. KERESÜNK sürgős felvételre budapesti munkahelyeinkre kőműves, ács, állványozó, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, bádogos, szobafestő-mázoló, szakmunkásokat, valamint női és férfi segédmunkásokat és kubikosokat. Szállást biztosítunk. Jelentkezés: Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat, Budapest V., Kozma F. utca 3. (Báthori u. sarok.) munkaerőgazdálkodás. Állami Diétásnővérképző Iskolában (Bp. Vil., Makarenko u. 24) a tanítás 1965. március 1-én kezdődik, érettségizett nők részére. Korhatár 18—30 év. A képzés kétéves. Jelentkezési határidő 1965. jan. 15. Bővebb felvilágosítást , az iskola ad. Az ÉM Építőipari Gépesítő Vállalat az 1965. február 1-én beinduló 5 hónapos toronydarukezelő iskolára hallgatókat vesz fel. Feltételek: 8 általános iskola, életkor 22—44 évig. Lehetőleg vasipari szakma szükséges. Az iskola vidékiek számára bentlakásos. Fizetés a tanfolyam időtartamára az előző munkahelyen levő személyi órabér alapján történik. Jelentkezés levélben vagy személyesen a vállalat központjában, (ÉM Építőipari Gépesítő Vállalat, Budapest XX., Soroksár, Marx Károly út 251.) az oktatási felelősnél. A jelentkezéskor rövid önéletrajzot kérünk beadni. A Kisipari Szövetkezetek OKISZ, Erkel Ferenc Művészegyütteseinek énekkara (karnagy: Maklári József) öntevékeny női és férfi énekesek részére tagfelvételt hirdet. Jelentkezni lehet minden szerdán és pénteken este fél 7-től 9 óráig Bp. VI., Gorkij fasor 40 sz. alatt. Figyelem! Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat. Bp. XXI. ker. (Csepel) Kiss János alt. u. 19—21. felhívja a 14—16 éves, 8 ált. istk. végzettséggel rendelkezők (jelenlegi 8-ik osztályosokat is) Ifjú munkások figyelmét, hogy a következő szakmákra jelentkezzenek a vállalatnál ipari tanulónak központifűtés-szerelő, villanyszerelő, ács-állványozó, épületburkoló (hideg), kőműves, műanyagburkoló, vízszigetelő, szobafestő-mázoló, épületlakatos, épületasztalos, műköves, vasbetonszerelő szakmákra. A jelentkezést írásban kérjük, csak olyan fiatalok jelentkezzenek, akik Nagy-Budapest területén állandó bejelentett lakással rendelkeznek. Jelentkezési határidő folyamatos. Keresünk sürgős felvételre mérnök közgazdászt szervezési munkakörbe. Jelentkezés: Kismotor és Gépgyár, Budapest XI., Fehérvári út 50. személyzeti osztályon. 15—16 éves, 8 általánost végzett budapesti vagy Budapest környéki állandó lakással rendelkező leányokat egyéves fonó és szövőipari tanulónak felveszünk. A tanítás 1965. február 1-én kezdődik Jelentkezni az alábbi címen kell: Pamuttextilművek Központi Gyára, személyzeti osztály, Budapest XI., Hauszmann Alajos utca 20. úton közlekedő villamosokkal a Bánfai utcai megállótól, sürgős felvételre kemenceépítőkőművest, géplakatosokat, autógénés villanyhegesztőket, alacsony nyomású kazánhoz fűtőket, valamint forgácsoló és sajtoló gépmunkásokat, továbbá takarítónőket. Jelentkezés: Fővárosi Gázkészülék gyártó Vállalat, Budapest XIII., Révész utca 27—31. munkaügyi osztályon. Keresünk sürgős felvételre gyakorlott gyors gépírónőt, műhely adminisztrátort, gyakorlott gépkönyvelőt, továbbá szerszámélező, karosszérialakatos, autószerelő, esztergályos, lakatos, alvázkovács szakmunkásokat és betanított gépmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: Teherautójavító V. Budapest XIII., Váci út 45. Munkaügyi olarcálg... !