Magyar Ifjúság, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-02 / 1. szám

Tavaly ilyenkor ugyanezen a helyen tettük közzé ko­molytalan krónikánkat, ily­­módon járulva a szilveszter ünnepi pompájához. Miután megállapítást nyert, hogy tö­rekvésünk nagyobb példány­­számcsökkenést nem idézett elő, ezúttal is­mét belevegyít­­jük a szatíra szemérmes húr­jainak dallamos pengését a tömzsi pezsgősüvegek diadal­mas durrogásába. Egy vezetéstől örökre el­tiltott gép­j­árművezető így fogalmazta meg szilveszter helyét a történelemben: — Szilveszter olyan, min­t a gépkocsin a visszapillantó­­tükör. A pohár fenekére néz az ember, és látja a megtett Utat. Mire valaki csendesen, meg­jegyezte: — Valamint az áldozato­kat, akiket útközben el­hagytál. Azt hiszem, e közbevetett m­egjegyzés alkalma® lehet alább következő észrevétele­ink jellemzésére is. GÖRABÖLYDED NÉP VAGYUNK A napokban felfigyeltem egy táblázatra, amely érthe­tően feltárta előttem a föld lakosságának testsúly-helyze­tét e naptári évben, orszá­gonként mutatva rá a rideg valósság érdekességeire. E célszerű kis dokumentum pe­tit fett (legerőteljesebb) be­tűtípussal szedett rubrikáját elolvasva, megtudtam, hogy momentán, mi magyarok va­gyunk az emberiség legkö­vérebb nemzete. Átlagos test­súly tekintetében messze ma­gunk mögé utasítottuk Nyu­gatot és Keletet egyaránt. Ha mérlegre állnánk, sok ezer tonnára rúgna a kü­lönbség, amellyel a világ előtt járunk, persze arányo­san viszonyítva a számokat. Hozzá kell tennem, hogy e kimagasló eredményt nem a kivételes klasszisoknak kö­szönhetjük, akik a cukor­borsótól is tokát növesztenek, hanem az egyszerű emberek millióinak, akik lehetetlent nem ismerve terebélyesednek városon és falun, egyaránt. Kövérségünk okát én nem­csak az állati fehérjék mér­téktelen fogyasztásában lá­tom. A legfestményibb karaj sem javíthatna fel bennün­ket a világelsőségig, ha a fi­zikai és szellemi igénybevé­tel arányban állna a táplálko­zás mennyiségével. Csakhogy fordított arányban áll, ez itt a bökkenő. A SZAXOFON BUKÁSA­­ • •­­ • • A zene kedvelőinek nincs okuk panaszra, ifjúságunk érett ízléssel terjeszti a dzsessz-kultúrát. Sokan két­kedve figyelik az amatőr ze­nekarok elburjánzását a ma­gyar dzsesszéletben. Nincs igazuk. Az amatőr együttesek számát tekintve, még na­gyon messze vagyunk a világ­színvonaltól. Az UNESCO bizalmas adatai szerint pél­dául csak Angliában negy­venezer gitárzenekar pengeti hangszerét, holott a sziget­ország tudvalevőleg nem tar­tozik a zenei nagyhatalmaik közé. Ezzel szemben mi a helyzet nálunk? Budapesten mindössze­­kétszáznegyven amatőr társulat lappang, s akikor még a vidékről nem is beszéltünk. Hány olyan faluról tudunk (csak éppen nem büszkélkedünk vele), ahol még mindig a hegedű, a brácsa, vagy súlyosabb esetben a szaxofon szedi nap mint nap áldozatait. Ideje volna végre felismerni, hogy a konzervatív hangsze­rek felett eljárt az idő, és a piszton ma már ugyanolyan szánalmas anakronizmus, mintha valaki cimbalmon improvizálná a jó öreg Gon­­zalest. A gitáré a jövő! Mivel magyarázom én a gi­tár nagy­szerű diadalát? Min­denekelőtt azzal, hogy vi­szonylag olcsó és mégis lát­ványos. Mert szép hangszer mondjuk az orgona is, de h­a engedheti meg magának egy átlagdiák, hogy után­­futós gépkocsira szerelt or­­gonakolosszussal jelenjen meg a heti rendes házibulin! Más­részt ha a gitárt nyakba füg­geszti az ember, és bekapcsol­ja az erősítőt, azt képzel magáról, amit akar. Ha kel­lő fantáziával áldotta meg az ég, akár Beatlesnek is érezheti magát. SZAPORODÁSBÓL ELÉGTELEN Nemegyszer szemünkre ve­tették az idén, hogy nép­­szaporodási statisztikánk szé­gyenletes. Az irodalmi lapok fújták meg a riadót, majd az általános megdöbbenésbe sorra bekapcsolódott a többi orgánum is. Komoly b­írók, bábaasszonyok, pedagógusok és játékárusok szólították fel az ifjúságot, hogy csináljon va­­lamit, különben kivész a ma­gyar, és aztán nézhetünk. Nem kétséges, súlyos felelős­ség hárul a fiatalokra a nem­zeti lét nagy kérdéseinek megoldásában, de vajon he­lyesen járunk-e el, amikor egyértelműen elmarasztaljuk őket? Nem hinném. Fiatalokkal folytatott beszélgetéseim ar­ról győztek meg, hogy ked­vező légkörben, képesek len­nének túlszárnyalni a legsza­­porább ázsiai népeket is. Mire gondolok?­­ Elsősorban a közlekedés nyomasztó gondjaira. Jogos óhajnak tartom, hogy a gyer­mekáldással várjunk az első gépkocsiig. Hány meg hány érzelmekben gazdag házasság lendülete tört meg azon, hogy elhamarkodottan szapo­rodni kezdtek, s így az egy­más iránti szerelmet nem tudták átmenteni egy masz­­szív gépkocsiba. Ám tételez­zük fel, hogy nem kiált Octávia után az egész tár­sadalom. Akkor még min­dig megoldásra vár a ház­tartás gépesítése, Európa fel­fedezése hetven dolláros ala­pon, s más megannyi apró tétel, melyekről beszélni is röstell az ember. Fejtegetéseimből kiderül, hogy ifjúságunk nem a gyer­mekáldástól idegenkedik, ha­nem a villamostól. Hiszem, hogy a vázolt problémák meg­oldása után egyetlen fiatal sem ülne ölbe tett kézzel, ha a gyorsabb szaporodásra fel­szólítanánk. Arra persze a későbbiekben is választ kel­lene találnunk, hogy ki, hol és miből tartja majd el a szaporulatot. ÉRDEMES VOLT-E ZABOT HEGYEZNI? Januárban még úgy látszott, hogy a Magyar Irodalmi Lexi­kon első kötetének megjele­nése minden más eseményt háttérbe szorít a hazai iro­dalomban. Az A-tól K-ig ter­jedő irodalmi közvélemény feldúltan káromolta a lexikont és bűnös kezek aknamunká­járól seppegett. Az L és Zs közöttiek a várakozás állás­pontjára helyezkedtek — a második kötet még hátra vant — ámbár gúnyos félmosolyaik nem hagytak kétséget az iránt, hogy korántsem lesznek elége­dettek a szerkesztők munkájá­val. E gondterhes napokban ütötte fel fejét a könyvpiacon Salinger könyvecskéje, a Zab­hegyező. Először döbbent csend támadt, s a kritikusok közül többen elvesztették a fejüket Aztán megjelent az első glossza, s erre vérszomjas tigrisként felhördült az irodal­mi aréna, hogy egyetlen bor­zalmas harapással felfalja a szelíd fordítót ét okolták ugyanis a könyv páratlan si­keréért, holott gyaníthatóan az író keze is benne volt a dolog­ban. Állítólag fordítás közben olyan hatásvadászó trükkökre ragadtatta magát, hogy azok még Weöres Sándor Antik eclogájánál is olvasmányosab­bá teszik a Zabhegyezőt. Az év utolsó irodalmi fel­hördülését ugyancsak külföldi író okozta: Jean Paul Sartre, a Nobel-díjjal. Ha elfogadja, meghajtjuk az elismerés zász­laját és amennyiben alkalom­adtán erre jár, tisztelettel megkérjük, hogy ültessen ő is facsemetét, Rabindranath Ta­gore és Quasimodo fácskái mellé Balatonfüreden. Miután nem fogadta el, és később igen szimpatikusan megmagyarázta, hogy miért nem, elismerésünk még szembeszökőbb méreteket öltött és legott rávetettük ma­gunkat Sartre könyveire. „Brilliáns író! — mondogattuk egy-egy könyv, vagy dráma után. — Csak azt tudnánk megérteni, hogy képes egy ilyen kitűnő koponya annyi pénzt — kétszázötvenezer svéd koronát! — kidobni az ablakon.” És sziszegtünk, mint akinek a fogát fúrják egy rozsdás fúrógéppel. MIBŐL ÉLNEK? A napokban láttam egy sta­tisztikai kimutatást arról, hogy ki mivel foglalkozik az országban, hivatalosan. E ki­mutatás szerint 23 600 olyan munkaképes férfi él közöt­tünk, aki önszántából nem foglalkozik semmivel, azaz nem dolgozik. Ezen elgondol­koztam. Már hogyisne gondol­koztam volna el, amikor tu­dom, hogy nálunk a munka nem egyszerűen csak becsület és dicsőség dolga, hanem mel­lékesen a megélhetés forrása is. Kérdezem én: miből élhet az a férfi, aki már elmúlt tizennyolc éves, de még nem érte el a nyugdíjkorhatárt és nincs semmiféle munkaköre, még félállása sem? Először a lottóra gondoltam, de­­miután kiszámoltam, hogy 2016 őszén jutunk csak el a négyezredi­k ötös találatig, beláttam, hogy erről nem lehet szó. Négy ta­lálatból viszont nem dőzsölhet a nyertes, dologtalan. Csalásról, lopásról, sikkasz­tásról szintén nemigen lehet szó, mivel adott esetben a rendőrség gyanúja nyilván a foglalkozásnélküliekre terelőd­nék elsősorban. Csalásból, lo­pásból, sikkasztásból csak azok kovácsolhatnak tőkét, akik becsületes foglalkozással bírnak, s mint ilyenekre, a gyanú árnyéka sem vetődik. Számos friss példával tudnám igazolni, hogy egy-egy köz­tiszteletnek örvendő, ám rossz útra tévedt igazgató leleplezé­se milyen hallatlan gondot okoz a rendőrségnek. Mert a bűnüldözés természete már ilyen: elsősorban a kétes ele­meket vesszük sorra, a csak, ha már azokból kifogytunk, akkor nézünk szét a feddhe­tetlenek házatáján. Summa­ summárum, én a magyarázatot nem lelem, és mindmáig rejtély előttem, hogy mit csinálhat ez a 23 600 ember az idejével. Legalább vállalnának valami hivatalt, hogy jobban teljen az idő, ahogy mások is teszik. De ők nem vállalnak. Nem és nem. Pedig ha szudnák, mennyivel gyorsabban elrepül a nap bent a hivatalban, ahol mégiscsak elsakkozgat, kávézgat az em­ber, mint otthon, négy fal között, egyedül. Ezt bárki megmondhatja. PIGALLE­RA MAGYAROK! Hát ezt is megértük! Járja a külföldet a magyar, szinte zabolátlanul és roppant büsz­ke rá, hogy végre mi is kül­földiek vagyunk. Eddig mi bá­multuk a hozzánk érkező tu­risták luxuskocsijait a szállo­dák előtt, most ők bámulnak minket, ha valahol megjele­nünk és tornádóként süvítünk át az áruházakon. Mert ami másnak a Louvre, vagy az Er­­mitázs, az nekünk a Gum, a Lafayette, vagy éppen Darvas úr, itt a szomszédban. Ismerek egy fiatalembert, aki a nyáron két hetet töltött Rómában. A Capitóliumot ugyan nem látta, viszont ha­zaérkezése után kilencezer fo­rintot árult ki azokból a hol­mikból, amelyeket hetven dol­láros kontingenséből összevá­sárolt a római zsibpiacon. Szemtanúk állítják, hogy ami­kor alkudozni kezdett, a pia­con leállt az élet, s a káprá­zatos szókincsükről ismert olasz zsibárusok mind köréje tódultak és jegyzeteltek. Két­heti embertelen hajsza után hazatért, és most dolgozik to­vább valami hivatalban, s mi ezt tűrjük! Ahelyett, hogy megtennénk külkereskedő­nek. Persze, jönnek hozzánk is a népek, különösen nyár idején. A Balaton nagy vonzóerő még mindig, pedig mit meg nem teszünk azért, hogy ha nem is egyik napról a másikra, de fo­kozatosan leszámoljunk vele! Nagy adóssága ez még az or­szágos idegenforgalomnak! Egyelőre azonban különö­sebb megtorpanástól nem kell tartani. A külföldiek özönlő áradatán nem látni rést, téli­szalámit majszolva paskolják a vizet a kijelölt helyeken. Ó igen, a téliszalámi! Mennyit beszéltünk róla a nyáron, édes istenem, már-már olyan áhítattal, mint egykor a szent koronáról. Mintha bizony nemzeti ereklye volna minden dekája, s most falánk gyomrok martaléka lesz, holott mú­zeumban lenne a helye, leg­alább. Pedig nincs igazunk. A téliszalámi nem műemlék, ha­nem élelmiszer, amely egy bi­zonyos fajta igényt elégít ki, éppen úgy, mint, teszem azt, a ny­omfehérnemű, vagy akár a Skoda gépkocsiba beszerelhető praktikus rádió. EGY MESÉS BÚCSÚZTATÓ Isten a tanúm rá, hogy nem sírom vissza sportéletünkbe a züllött profizmust. De ha tör­ténetesen lappangott volna bennem valami halvány nosz­talgia az aljas profizmus iránt, azt is kiölte a Liston—Cassius Clay ökölvívó világbajnoki döntő, amely — a tv jóvoltá­ból — végleg lemeztelenítette előttem a professzionizmus si­vár világát. Ha az ott látotta­kat összevetem, m­ondjuk, egy Sebők II—Szabó találkozóval — ahol szirénázó mentő vár­ja a mérkőzés végét —, csak mosolyogni tudok a profizmus szánalmas megszállottjain.­­ Ezzel korántsem azt bizony­gatom, hogy tisztán látok, a profizmus—amatőrizmus bo­nyolult kérdéseiben. Itt van például Imperial, a csodamén. Neve bizonyára nem cseng ismeretlenül azok fülében, akik olvassák a lapokat, hall­gatják a rádiót, nézik a tele­víziót és a filmhíradót. Sike­reivel éveken­­ át bűvöletben tartotta a turf finomlelkű kö­zönségét és a Pénzügyminisz­tériumot. Nevét csak áhítattal volt szabad kiejteni a fogadó­­irodákban és a kabaré szín­padokon. S mindez olyan or­szágban, ahol a professzioniz­mus hitvány feje már rég a porba hullt. Márpedig ki ta­gadná, hogy Imperiál profi volt? Hajszolta a pénzt, amíg bírta, s miután a startpisztoly durranása nem tudta többé lázba hozni, fájdalmasan fel­nyerített és férfiereje teljé­ben a ménesbe vonult. A ló feledhetetlen búcsúz­tatását végignézte egy vete­rán amatőr sportoló is, aki néhány évvel ezelőtt még oly kiemelkedő sikereket ért el, mint távfutó, hogy lovat ne­veztek el róla az ügetőn. Mi­közben könnytől fátyolos sze­mét a tovatűnő Imperiálra függesztette, így sóhajtott fel a derék atléta: „Ilyen szépet még soha nem láttam. Kí­váncsi vagyok, az én búcsúz­tatásom megközelíti-e majd az ittenit?” BARRY ÉS A PESTIEK Az élet nem áll meg. Alig távozott el közülünk Impe­riál, a szilaj mén, máris fel­tűnt a láthatáron Goldwater. Harcias alakja betöltötte az érdeklődésünkön támadt űrt és enyhe árnyékot vetett a nemzetközi politikára. Ilyen általános figyelmet még nem vívott ki amerikai elnökvá­lasztás, mint most, Barry jó­voltából. Akár azt a kije­lentést is megkockáztathat­nám, hogy Barry Goldwater felért egy Warren-jelentéssel. Csak az keltett némi feltű­nést, hogy míg a Warren-je­lentést úgyszólván ellenvetés nélkül elfogadták, Barry né­zeteinek nem tudtak mara­déktalanul örülni Ameriká­ban. Sőt, amidőn a nyomasz­tó vereség után így kesergett: „Csak tudnám, hol követtem el a döntő hibát?“ — a vá­lasz cinikusan kíméletlen volt: „Azzal, hogy egyáltalán elindult". Bonyolult dolgok ezek. Nem mondom, Goldwater impozáns veresége egy ideig minket is foglalkoztatott, bár különösebb vihart nem ka­vart. Túlságosan nagy a tá­volság köztünk és a United States között, s ez a távolság, ha lehetséges, Barry miatt még növekedett. Másrészt idő­közben felépült az Erzsébet­­híd, és ez a körülmény Sá­voly Pált állította az ifjúság érdeklődésének homlokterébe. ,Ha volt egy kis időnk, elbal­lagtunk a hídhoz, és eldisku­ráltunk a világszínvonalról. A legmagasabb elismerés hang­ján beszéltünk a hídépítők munkájáról, s magunk közt elismertük, hogy még ennél csodálatosabb dolgokra is ké­pesek lennénk, ha mondjuk, egyszer mindenki ledolgozná a nyolc órát, vagy legalább a hatot. Ó, igen, a híd teljesen meg­hódított bennünket Általá­nos és középiskolák, zárt osz­­­opokban látogatták a hidat, és amikor a pedagógus be akarta fejezni a nézelődést, úgy sivalkodtak, mintha bé­kára léptek volna. Nem állí­tom, hogy az Erzsébet-híd a legszebb híd a világon — bár az ellenkezőjét is nehéz elis­merni —, de hogy népsze­rűbb nincs nála, arra tízmil­lió ember a tanú. Ha már a jogos nemzeti büszkeségről beszélünk, meg­említem azt is, hogy az idén ismét felépült az Astoria­­aluljáró és szebb lett, mint valaha. Persze, ha a Fővárosi Tanács úgy látja, én nem bá­nom, jövőre megpróbálhatjuk harmadszor is ... A SZURKOLÓ SZESZÉLYESSÉGE Az 1964-es esztendő komoly erőpróbája volt a szurkolók rokonszenves táborának. Hő­siesen túlélt két izgalmakban bővelkedő olimpiát, február­ban a télit, és októberben a nyárit. Az innsbrucki még csak hagyján, ott mindent lát­hattunk a tévén, egyenes adásban, sőt, a magyarok eredményeit mér jóval a ver­seny előtt, így lényegében a várakozásnak megfelelően szerepeltünk, nem ért ben­nünket csalódás. Amint beköszöntött az ősz, megkezdődött a nyári olimpia is Tokióban. Attól kezdve az ember két hétig frászban volt, hogy elmulaszt valami ered­ményt, mert éjfélkor feküdt le a tévé miatt, és nem ébred fel hajnali fél ötkor az első hírekre. Még szerencse, hogy kora délután szundíthattunk egyet a hivatalban, amikor nem volt közvetítés, és min­denki lepihent. Persze, akad­tak egészen megható esetek is. Egyik ismerősöm — magá­nyos fiatalember — egy reg­gel arra ébredt, hogy Ham­meri Laci aranyérmet nyert. Tébolyultan száguldozott a szobában és úgy érezte, meg­őrül, ha nem oszthatja meg határtalan örömét valakivel. Nem volt mit tenni, magára kapkodta a ruháit és átrohant a szomszédban lakó fogor­voshoz. Az a jó hírért cseré­be, tüstént kihúzott­ a szájá­ból két odvas gyökeret, és a pótlást is ingyen csinálta, csu­pán a technikusnak kellett fizetni valami bagatell össze­get, az ízléses fogakért. A fia­talember azóta, ha csak te­heti, szélesen mosolyog. Ki merné vállalni, hogy fel­idézze az ország akkori han­gulatát! Minden egyes arany­érem olaj volt a tűzre, és sú­lyos csapás a munkafegye­lemre. A mámoros szurkolók elfelejtettek mindent: Lon­dont, Helsinkit, Rómát és Mohácsot, sőt miután a tize­dik, a labdarúgóké is megszü­letett — egy elfogulatlan sportember szerint —, még a Ferencváros idei bajnoksága is feledésbe merült. Ha vi­szont a tizediket nem sikerült volna megszerezni, a jólelkű szurkoló talán , már a többi kilencre sem emlékezne. ★ Ha most, a Komolytalan Krónika végére érve azt kér­dezné tőlem az olvasó, vég­eredményben milyenek voltak a fiatalok 1964-ben, azt vála­szolnám, de hiszen ezt már két héttel­ ezelőtt eldöntöttük, s azóta semmi olyan nem tört­­tént, hogy okom lenne ellent­mondani. Feleslegesen meg minek beszéljen az ember. IVANICS ISTVÁN HARCBAN SZÜLETETT SZABADSÁG Felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából a Magyar Televízió, a „Néphadsereg” című hetilap és a „Magyar Ifjú­ság” szerkesztősége nagyszabású REJTVÉNYPÁLYÁZATOT ÉS VETÉLKEDŐT indít. Ennek keretében felidézzük szabadságunk születésének emlékezetes napjait, a felszabadító szovjet hadsereg és a ro­mán, bolgár harcosok magyarországi küzdelmeit, a partizán­­harcok és az ellenállási mozgalom hőstetteit. Olvasóink kö­zül mindazok, akik részt vesznek rejtvénypályázatunkon, majd pedig a Magyar Televízió nyilvános vetélkedőjén, játékos ke­retek között eleveníthetik fel a felszabadulás történetét, kul­turális, irodalmi, művészeti és egyéb vonatkozásait. A REJTVÉNYPÁLYÁZAT FELTÉTELEI A „Néphadsereg” című hetilap és a „Magyar Ifjúság” szerkesztősége, egyidőben 7 hetes, 7 fordulós rejtvénypályá­zatot indít. Az első feladvány mindkét újság JANUÁR 16-I SZÁMÁBAN jelenik meg. A két újságban hetenként közölt rejtvények azonos témakörűek, de a megfejtőknek más-más kérdésekre kell válaszolniuk. A feladványokat hetenként kell megfejteni és „Rejtvényes kró­nika” felirattal, nyílt levelezőlapon beküldeni a szerkesztőségek cí­­mére. Mindkét lap olvasói, előfizetői minden héten a saját Lanjuk szerkesztőségébe küldték be a megfejtéseket. Előre felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a 7 fordulós rejtvény­pályázat pontozásos rendszerre épül. KÉTSZERES AZ ESÉLYE annak, aki mind a két újság, a „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjú­ság” heti rejtvényfeladványait rendszeresen megfejti, ők több pontot szerezhetnek és közülük sorsolják ki a TV-döntő résztvevőit. A „Néphadsereg” című katonai hetilapot, január 16-tól minden szombaton a területi KISZ-bizottságok útján, készpénzfizetés ellené­ben megvásárolhatják a fiatalok. FIGYELEM...! FIGYELEM ... ! FIGYELEM ...! 7 fordulós rejtvénypályázatunkkal egyidőben FELSZABADULÁSI VETÉLKEDŐT rendeznek az ország több városában, a fegyveres erők klub­jaiban. Ezeken részt vehetnek a helyőrség tisztjei, katonái, valamint a helyi laktanyákkal, klubokkal kapcsolatban levő üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények, iskolák fiataljai. A Magyar Televízió, a „Néphadsereg” hetilap és a „Magyar Ifjúság” szerkesztősége­­ 1965 MÁRCIUS 21-ÉN megrendezi a nagyszabású felszabadulási vetélkedő nyilvános döntőjét. A döntőbe a „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjúság” 7 fordu­lós rejtvényversenyén a legnagyobb pontszámot elérő megfej­tők közül 14 fiatal, továbbá a fegyveres erők klubjaiban, a középdöntőkön legsikeresebben szereplő 6 versenyző jut. 14 + 6 / 20 A 20. évforduló alkalmából rendezett nyilvános TV-vetél­­kedőn 20 JÁTÉKOS méri össze tudását! FIATALOK! Vegyetek részt a „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjúság” 7 fordulós rejtvénypályázatán! Érdemes a rejtvényeinket megfej­teni, mert a rejtvényfej­tők között ÉRTÉKES DÍJAKAT sorsolunk ki. A „Néphadsereg” és a „Magyar Ifjúság” rejtvény­­pályázatán a helyes megfejtők között hetenként 10—10 darab, 100 forint értékű könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, a két szerkesztőségben, 7 hét alatt összesen 7000-7000 FORINT ÖSSZÉRTÉKBEN Azok között, akik mind a 7 fordulóban sikeresen szerepeltek, a pályázat befejezése után, szerkesztőségenként 5—5 darab 1000 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, összesen 10 000 FORINT ÉRTÉKBEN A Magyar Televízió nyilvános döntéjében a legsikereseb­ben szereplők számára a szerkesztőségek közösen az alábbi fő díjakat tűzik ki: 1. díj: kétszemélyes külföldi út 2. díj: legújabb típusú televíziós készülék 3 díj: 5000 forintos autónyeremény betétkönyv 4. díj­­: egyszemélyes külföldi út 5. díj Calypso-magnetofon A döntő 15 további résztvevője személyenként 500—500 forintos vásárlási utalványt kap. FIATALOK! JANUÁR 16-ÁN INDUL A REJTVÉNYES KRÓNIKA! VEGYETEK RÉSZT A MAGYAR TELEVÍZIÓ, A „NÉPHADSEREG” ÉS A „MAGYAR IFJÚSÁG” NAGY­­SZABÁSÚ REJTVÉNYVERSENYÉN! szerencsével! Vegyen Szerencse-sorsjegyet 4 forintért. Főbb nyeremények: Családi ház garázzsal, gépkocsival. Különböző személyautók. Külföldi utazások stb., stb., stb. Az ÉM Csőszerelőipari Vállalat azonnali belépésre felvesz központif­űtés-szerelő, víz-, gázszerelő, villany­hegesztő, szerelőkőmüves, valamint szerkezeti és lemezlakatos szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat budapesti és vidéki munkahelyedre. Szállást adunk! Jelen­tkezés: Budapest VII., Garay u. 10. központi munkaerő­­gazdálkodáson. Elektromos mérések­ben gyakorlott technikust azonnali belépésre felveszünk. Jelentkezés’ ÉM 31. sz. Építőipar? Vállalat, személyzeti osztályán, Budapest V., Petőfi Sándor u. 7. • Pilvax közben.) Könnyűipari Szerelő és Ét­ületkar­ban tartó Váll. VH., Nefelejts, u 6. azonnali belépésre FELVESZ áss. vasbeton• szerelő, fűtés-, víz-, villanyszerelő, szerkezeti, híves-, gépla­katos, hegesztő szakmunkásokut, valamint szerelő- és építőipari seg­édm­u­n­k­ásokat Jelentkezés min­kaelngazdalyod­ásán Ammóniákos hűtő­gép-kompresszor vizsgával rendelkező gépészt, továbbá kályhafűtőket és férfi segédmunkásokat azonnali belépésre felveszünk. Jelentkezés: Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat, Budapest VIII.,­ Népszínház u. 22. munkaügyi osztályon. A Földmunkát Gépesítő Vállalat felvesz építőipari gyakorlat­tal rendelkező mély­­építőipari mérnököket, technikusokat építésvezetőnek, továbbá érettségizett, katonaidőt letöltött fiatalokat segéd­munkavezetőknek­­részükre 2—3 hóna­pos tanfolyamot rendezünk) dömpervezetőket — kezdőt is —, kotromes­tereket, dózerkezelőket, kenőket (részükre 2X 3 hóna­pos gyakorlat után 1965. február hóban gépkezelő tanfolyamot indítunk, amin szakmát tanulhatnak. Jelentkezés személyesen vagy írásban Budapest V., Vigyázó Ferenc u. 3. Munkaügyi osztály. Sürgős felvételi: keresünk lakatos, esztergályos szakmunkásokat. Jelentkezés: Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Budapest III., Polgár u. 8—10. munkaügyi osztály. FŐVÁROSI AUTÓBUSZÜZEM felvesz gépkocsi­vezetőket (gyakorlati idő nélkül is) kalauzokat, autószerelőket, lakatosokat, segédmunkásokat. Felvételhez budapesti lakás szükséges. Jelentkezés 8—12 óráig (szombat, vasárnap kivételével). Cím: Budapest V., Curla u. 3. sz. Felvételi Iroda. Felvételre keresünk budapesti és vidéki munkahelyeinkre lakatos, hegesztő, villanyszerelő, kovács szakmunkásokat és segédmunkásokat. Dolgozóink részére mun­kásszállást biztosítunk. Vidéki helyeinken 15,5 Ft napidíjat fizetünk. Jelentkezés: ÉM Gép- és Felvonó­szerelő Vállalat, munkaügyi osztály. Budapest VI., Rippl Rónai u. 28. Sürgős belépésre FELVESZÜNK műszaki rajzolót, gyakorlott gépkocsivezetőt, valamint ács, állványozó* asztalos, villanyszerelő* bádogos, kőműves, parkettás, festő-mázoló* burkoló* kályhás szakmunkásokat és segédmunkásokat, továbbá konyhalányt. Szállás van. Jelentkezés: Aá.,ilzeti É Építő és Műszaki Vállalat, Budapest V., Beloiannisz u. 6. munkaügyi osztályon. Az ÉM 25. sz. Építőipari Vállalat XXI. ker. (Csepel) Kiss János altábor­nagy utca 19—21. felvesz villanyszerelő. Tíz­es központit mos-szerelőt, festőt, üvegest, bádogost, műkövest és hideg burkolót. Jelentkezés: XXI., Rákóczi Fe­renc utca 197. Szak- és segédipari részleg. Láng Gépgyár felvételre keres géplakatos, szerkezeti lakatos, lemezlakatos, csőszerelő lakatos, esztergályos, horizontal esztergályos, marós, tekercselő, villanyszerelő, hegesztő, fúrós szakmunkásokat, villan­ytargonca­­veze­tőket, anyagmozgató és erőtelep! segédmunkásokat. XIII., Váci út 152—156 FELVESZÜNK sürgős belépéssel ács, állványozó szakmunkásokat és női, férfi segédmunkásokat Szállást biztosítunk. Jelentkezés: Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat, Budapest VII., T.: 279—280/193. mell. Budapest Főváros Elektromos Művei azonnali­ belépéssel felvesz elektro­technikusokat, hálózati villany­szerelőket és segéd­munkásokat Jelentkezés: Budapest XIII., Váci út 72—74. munkaügyi osztályon, I. eva. 105. sz. Budapesten szálláslehe­tőséggel rendelkező, VIII. általános iskolát végzett LEÁNYOKAT felveszünk. 1 éves fonó-szövőipari tanulóknak Jelentkezés: Magyar Pamutipar, Bp. IV., Erkel utca 30. Fővárosi Villamosvasút FELVÉTELRE KERES kalauzi, váltóőri, homokozói munkára (17 évtől) férfi és női dolgozókat, továbbá géplakatosokat, általános lakatosokat, elektroműszerészeket, segédmunkásokat. Pályaépítési és javítási munkára (18 évtől) férfi munkásokat. Szakmunkások, pálya­építést, javítási munká­sok részére szükség sze­rint a vállalat munkás­­szállást biztosít. Vidéki és ideiglenes bu­dapesti lakással rendel­kezők részére a felvéte­lükhöz, 30 napnál nem régebbi keletű tanácsi igazolás feltétlenül szük­séges. Jelentkezés munkanapo­kon (szombat kivételé­vel) 8 óra és 14 óra között Budapest VII., Akácfa u. 15. fszt. 17. Keresünk sürgős felvételre férfi segédmunkásokat. Munkásszállás van! Alkalmazunk könnyű fizikai munkára fia­tal lányokat és fiú­kat, valamint ma­gasnyomású kazánfűtőket. Jelentkezés: BM Épületasztalos­­ipari és Faipari Vál­lalat Parkettagyára. Budapest XIII., Poz­sonyi út 63. KERESÜNK sürgős felvételre budapesti m­un­k­a­helyeinkre kőműves, ács, állványozó, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, bádogos, szobafestő-mázoló, szakmunkásokat, valamint női és férfi segédmunkásokat és kubikosokat. Szállást biztosítunk. Jelentkezés: Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat, Budapest V., Kozma F. utca 3. (Báthori u. sarok.) munkaerőgazdálkodás. Állami Diétásnővér­képző Iskolában (Bp. Vil­., Makarenko u. 24) a tanítás 1965. március 1-én kezdődik, érettségizett nők részére. Korhatár 18—30 év. A képzés kétéves. Jelentke­zési határidő 1965. jan. 15. Bővebb felvilágosítást , az iskola ad. Az ÉM Építőipari Gé­pesítő Vállalat az 1965. február 1-én beinduló 5 hónapos toronydarukezelő iskolára hallgatókat vesz fel. Feltételek: 8 általános iskola, életkor 22—44 évig. Lehetőleg vasipari szakma szükséges. Az iskola vidékiek szá­mára bentlakásos. Fize­tés a tanfolyam időtar­tamára az előző mun­kahelyen levő személyi órabér alapján történik. Jelentkezés levélben vagy személyesen a vállalat központjában, (ÉM Építőipari Gépesítő Vállalat, Budapest XX., Soroksár, Marx Károly út 251.) az oktatási felelősnél. A jelentkezéskor rövid önéletrajzot kérünk be­adni. A Kisipari Szövetkezetek OKISZ, Erkel Ferenc M­ű­vészegyütteseinek énekkara (karnagy: Maklári Jó­zsef) öntevékeny női és férfi énekesek részére tagfelvételt hirdet. Jelentkezni lehet minden szerdán és pénteken este fél 7-től 9 óráig Bp. VI., Gorkij fasor 40 sz. alatt. Figyelem! Az ÉM 25. sz. Állami Építőipa­ri Vállalat. Bp. XXI. ker. (Csepel) Kiss János alt. u. 19—21. felhívja a 14—16 éves, 8 ált. istk. végzettséggel rendelkezők (jelen­legi 8-ik osztályoso­kat is) Ifjú mun­kások figyelmét, hogy a következő szakmákra jelent­kezzenek a vállalat­nál ipari tanulónak központifűtés-szerelő, villanyszerelő, ács-állványozó, épületburkoló (hideg), kőműves, műanyagburkoló, vízszigetelő, szobafestő-mázoló, épületlakatos, épületasztalos, műköves, vasbetonszerelő szakmákra. A jelentkezést írás­ban kérjük, csak olyan fiatalok je­lentkezzenek, akik Nagy-Budapest te­rületén állandó be­jelentett lakással rendelkeznek. Jelent­kezési határidő fo­lyamatos. Keresünk sürgős felvételre mérnök közgazdászt szer­vezési munk­akör­­­be. Jelentkezés: Kismotor és Gépgyár, Budapest XI., Fehérvári út 50. személyzeti osztályon. 15—16 éves, 8 álta­lánost végzett bu­dapesti vagy Buda­pest környéki állan­dó lakással rendel­kező leányokat egyéves fonó és szövő­ipari tanulónak felveszünk. A tanítás 1965. feb­ruár 1-én kezdődik Jelentkezni az alábbi címen kell: Pamuttextilművek Központi Gyára, személyzeti osztály, Budapest XI., Hauszmann Alajos utca 20. úton közlekedő vil­lamosokkal a Bán­fai utcai megállótól, sürgős felvételre kemenceépítő­­kőművest, géplakatosokat, autógén­és villanyhegesztőket, alacsony nyomású kazánhoz fűtőket, valamint forgácsoló és sajtoló gépmunkásokat, továbbá takarítónőket. Jelentkezés: Fővárosi Gázkészülék gyártó Vállalat, Budapest XIII., Révész utca 27—31. munkaügyi osztályon. Keresünk sürgős felvételre gyakorlott gyors­ gépírónőt, műhely adminisztrátort, gyakorlott gépkönyvelőt, továbbá szerszámélező, karosszérialakatos, autószerelő, esztergályos, lakatos, alvázkovács szakmunkásokat és betanított gépmunká­sokat, valamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: Teherautójavító V. Budapest XIII., Váci út 45. Munkaügyi olarcálg... !

Next