Magyar Ifjúság, 1967. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-01 / 26. szám
Vendégek és vendéglátók A kongresszusra érkező 626 vidéki küldöttet szinte elhalmozták figyelmességükkel a pestiek. Kifogyhatatlanok voltak a gondoskodásban, a programokban, szerettek volna mindent megmutatni és mindent elmondani az elmúlt két és fél esztendőről. Valamennyi baráti gesztusról nem adhatunk hírt. Három megye küldöttségét kísértük el, az ő élményeikről számolunk most be olvasóinknak. GYŐRIEK A LŐRINCI IFJÚSÁGI LAKÓTELEPEN Csak álltak az ifjúsági lakótelep erkélyei alatt a győriek, nem törődve a tűző nappal, árnyékot egyáltalán nem keresve, s hallgatták Ódor Tamást, a kerület KISZ-titikárát. — A VI. kongresszuson, 1964-ben, még nem hozhattunk ide benneteket, mert csak álmainkban léteztek ezek a lakások. Azóta 208 otthonba beköltöztek a fiatalok és 76 lakást idén is átadunk. — Szép, nagyon szép! — mondta Márta Katalin, magyaróvári küldött. — De jövőre már nálunk is költöznek. 36 ifjúsági lakásba, a magyaróvári városi tanács segítségével, mert a tanács közművesített telket juttatott a fiataloknak. Márta Katalin megnézett mindent alaposan, és mikor az utolsó épületet is körbejárták, megköszönte a lőrincieknek ezt a biztatásaik oly remek, kongresszus előtti ajándékot ... menye. A mi fiataljainkra mindig lehet számítani ... A zalaiak csak hallgatták az elismerő szavakat Keglovics Gabriella, nagykanizsai úttörővezető, a műhely 50 fokos melegében, a vörösen izzó csövek látványától megbabonázva, így sóhajtott: — Bárcsak itt lehetnének a gyerekek! Micsoda élményt jelentene ez a pajtásoknak! CSEPEL KITETT MAGÁÉRT Zala megye 26 kongresszusi küldöttét a Csepel Vasmű fiataljai, fogadták. De nem maradt ez a látogatás csak az ifjúság belső ügye, a Csőgyárat maga Spitkó Ernő főmérnök mutatta be a KISZ-kongresszus küldötteinek. „ Tavaly 74 ezer tonna csövet termeltünk, ötezer tonnával, többet a tervezettnél. Gyárunk 18 ifjúsági brigádjának nagy része van ebben. A 19 fiatalból álló Május 1. brigád egyenesen a zalai olajmezőkre szállít és jelenleg is 103,5 százaléka teljesít Zászlódíszben a pályaudvarok Zászlódíszben fogadta a Déli pályaudvar is a hét megyéből ide befutó kongresszusa küldöttségeket. A hangszóróból a szokásosnál kedvesebben szólt az üdvözlet: „Szeretettel köszöntjük a KISZ VII. kongresszusára érkező fiatalokat, érezzék jól magukat, végezzenek eredményes munkát”. Aztán véget nem érő ölelkezés következett. „Szevasz, de jól nézel ki... Hoztam neked virágot ...” így köszöntötték a budapesti testvérkerületek fogadóbizottságai a győri, tolnai, zalai, somogyi, baranyai, veszprémi és fejér megyei fiatalokat. A KISZ Központi Bizottságának titkárai — Szabó János, Kárpáti Sándor és Nádasdi József — is megjelentek a küldöttek fogadásán, s az ünnepi szavak után felcsendült a peronon a KISZ-induló: „Fél kommunista ifjú sereg, higgy terveidben, jóka(Fotó: Csuzi) Jobban bízz.. Megérkeznek Baranya megye küldöttei KERTÉSZ ÁGNES A SZABADSÁG-SZOBORNÁL A Tolnából érkezők feldíszített vonattal jöttek, s a kalauzkislány gomblyukában ott díszelgett az ISZM-jelvény. A KISZ XI. kerületi Bizottsága, a lágymányosi és a kelenföldi lakótelepre kalauzolta el tolnai barátait. Megnézhettek itt több lakást is, láthatták, mire képes a házgyár, s bizony alig tudtak betelni a látvánnyal. A délutáni városnézést a Gellérthegyen fejezték be, s a Szabadság-szobrot csak fényképről ismerő Kertész Ágnes, az 1500 lelkes Cikó község küldötte, csak állt a korlátnál és nézett a napfényben csillogó Budapestre: — Most már értem, miért csodálja a mi fővárosunkat egész Európa! Kedves Olvasó! A szerkesztő most nagy gondban van, mert a szerkesztő bizottság döntése értelmében levelet kell írnia az olvasóhoz. Mondhatják, hol itt a gond? Hiszen a riportok százait alkotó újságírók tolla alól csak úgy kicsúszik egy kis levél. Mi az neki? Igen ám, csakhogy a szerkesztő nem annyira ír, mint inkább olvas rengeteget, és ez bizony nagyon fárasztó. Azt hiszem, erről éppen az olvasót nem kell meggyőzni, az olvasót, aki sorstársa a szerkesztőnek. Úgy, hogy elnézést kérünk, amiért most még a szerkesztő is fárasztja az olvasó figyelmét, meg kell ezt tennie és nemcsak azért, mert így döntött a szerkesztő bizottság. Új formájú Magyar Ifjúságot kap kézhez ma az olvasó. Szeretnénk, ha tetszene, mert hosszú vívódás, gondolkozás előzte meg az új lap születését. Miért nem volt könnyű elhatározni a változást? A régi, a nagy, a „lepedő”, ahogy mi magunk között becéztük, szívünkhöz nőtt, mert azt is mi teremtettük új sajtószínt, formát honosítva meg hazánkban. A búcsú tehát nehéz volt, de vállalnunk kellett, mert erre sarkaltak bennünket az olvasók, akik nehezen kezelhetőnek tartották a régi formájú lapot, riportjaink és cikkeink is gyakran túlságosan hosszúra sikerültek, volt hely, hát terjengőssé duzzadhattak. A kis forma, mely a réginek fele, most lehetővé teszi, hogy rövidebben, de több mindenről írjunk, sőt, hogy arra törekedjünk, mindenről írjunk, ami fiatal olvasóinkat érdekli. Ez az első kis újság már ezt a törekvésünket is kifejezi, reméljük, észrevehetően. Mert ez a lényeg, ez volt a fő ok, amiért változtattunk. Érdekesebb, változatosabb lapot szeretnénk ezentúl kibocsátani és ezt az is lehetővé teszi, hogy állandóan 24 oldalon jelenhetünk meg. De „mentségünkre” talán többet nem is hozhatunk fel.izgulunk és drukkolva várjuk, mint lépi az elsőt „újszülöttünk” az olvasók felé, hogyan férkőzik majd olvasóink bizalmába, hogyan szeretteti meg magát. És ebből egy kérés következik. Szeretnénk, ha olvasóink az eddiginél többet segítenének nekünk a lap szerkesztésében, ha megírnák véleményüket az új formátumú Magyar Ifjúságról. Nem haragudnánk meg, ha tetszést is közölnének a levelek, nem mintha hiúságunkat szeretnénk legyezgetni, de hogy tudjuk, mit csinálunk jól, mit kell folytatnunk. És ha őszintén megvallva — nem is rajongunk túlságosan a bírálatért, kíváncsian várnánk a kritikát is, most és mindenkor, hogy egy hullámhosszon beszélhessünk a nemes érdeklődésű, sokat tudni akaró, a lapunkat barátjának tekintő olvasóval. ígérhetjük: a kritikát megfogadjuk. Ezért bizton kezeskedhet a szerkesztő Címzett: 30 ezer táborozó ! Tíz évvel ezelőtt, amikor a hansági lápon letanyáztak az elsők, legtöbben azt gondoltuk, futó kis kalandról, egy-két nyárira szóló fellángolásról van szó csupán. Aztán jöttek a hírek a Csatornákba szelídített vadvizekről, a hólyagos tenyérrel is kitartó diákokról. A lányok évekig nem jutottak szóhoz, és tessék, idén már tik vezetnek: 19 190-en indulnak a szőlőkbe, gyümölcsösökbe. A fiúk több, mint tízezres csapata utakat és vasutat épít, vagy egyetemi kollégiumi férőhelyeket bővít, és négy évi szünet után idén a Hanságba is visszatér. A jubileumi esztendőben 1200 középiskolás fogadására rendezkedett be itt a KISZ Építőtáborok Bizottsága. A szigorúan megszabott keretszámok ellenére 150-nel többen jelentkeztek. Július 3-án, az ország 33 központi táborában megkezdődik a munka. Köszöntjük mind a harmincezer ide készülő diákyot, s ha már évforduló van, a hanságiakat külön is.