Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-01-16 / 2. szám

A HÉT VICCE őszinteség — Tudja, hogy tíz évig tartott, amíg rájöttem, hogy nem tu­dok írni? — jelentette ki egy­szer Balzac, Victor Hugónak. — Miért nem választott akkor más hivatást? — csodálkozott, el Victor Hugo. — Már késő volt. Akkor már híres író voltam. Libaszerelem UTAZZUNK! Aki szeret utazni, biztosan örömmel csatlakozik az IBUSZ téli-tavaszi jubileumi ország­járó túráihoz. A 2-3 napos utak részvételi díja általában 100 és 350 forint között van. Érdekes program, jó szórako­zás. Érdeklődni lehet az IBUSZ irodánál (Budapest, Tanács körút 17.) Szőrme­teorológia Kutya hideg van. Sőt mi több kutya-macska hideg! Ami pontosabban úgy értendő, hogy amíg a hőmérő mínusz 10 fok körül kalandoz, ők ketten is hajlandók az átmeneti fegy­verszünetre. Mégiscsak mele­gebb egy ládában összebújni. Ragasztott kosztüm Csipkeblúz a cérnából, ra­­gasztott női kosztüm, kalap­pal kiegészített ruhakomplek és frottír, frottír, frottír, min­den mennyiségben. Ez lesz a nyár konfekció slágere. Aggo­dalomra nincsen ok, hiszen ez nemcsak papíron érvényes. A felsorolt cikkeket már gyártja, 200 egyéb új termék­kel együtt, a Békéscsabai Kö­töttárugyár. Puskagolyók made in USA A New York Times című lap­ból, az amerikai hadviselés újabb, humánus újításáról sze­rezhettünk tudomást. Az Ar­kansas államban gyártott mér­gezett puskagolyók ugyanis nem csupán megsebesítenek, hanem a méreg segítségével húsmérgezéshez hasonló tüne­teket idéznek elő. Az ötletet — mint a lap írja — az adta, hogy az ételmérgezésben szen­vedők mintegy 65 százaléka meghal. Az elgondolás valóban humá­nus. A pontatlanul célzó katonák miatt miért maradjon a sebe­sült rokkant, egész életére? Inkább haljon bele­­ az étel­­mérgezésbe ! Kutyaélet Bruce Rusens miami egyete­mista hallgatónak eredeti öt­lete támadt: házasságközve­títő irodát nyitott. Bruce ki­zárólag a magányos kutyusok­­nak keres élettársat, ügyelve természetesen a pedigrére. Csúnya Éva Rosemary Cattrell már régen utált egy képet otthon, ezért Londonban árverésre bocsá­totta. Úgy nyilatkozott: min­dig csúnyának tartotta, jó len­ne ha sikerülne túladni rajta. A képről — legnagyobb meg­lepetésére — kiderült, hogy Hans Baldung-Grientől, Dürer tanítványától származik és a címe „Éva megkísértése”. 224 ezer font sterlingért vették meg tőle. Forró szerelem A képen látható két moszkvai fiatal nemcsak egymást szereti, hanem az úgynevezett lékfürdőzést is. Ez abból áll, hogy lé­ket ütnek a befagyott folyó jegén, és fittyet hányva a mínusz 10—20 fokos hőmérsékletnek, megmerülnek a jeges vízben. Stíl­szerűen, esküvőjüket is a lék mellett ünnepelték. Ez aztán a forró szerelem! HÓJELENTÉS KÉSZÜL Gyémánt hizlalda Van egy kis darab gyémántja? Arra is köthet „gyémánt hiz­­lalási” szerződést! A cleve­landi tudósok ugyanis érde­kes felfedezést tettek. A heví­tett gázsugár egy kis darab gyémánt felett áthaladva szénre és hidrogénre bomlik, a felszabaduló szénatomok pedig rárakódnak a gyémánt kristályrácsára, így a gyémánt szó szerint „meghízik”, íme az olcsó meggazdagodás! Tessék kipróbálni! JÓ APÓKNAK Irigyelheti a pókokat Gitter Juli és Horváth Erzsiké meg a töb­bi 276 szövőipari tanuló, hiszen nekik veleszületett tehetségük a szövés tudománya. A Magyar Posztógyár tanulói viszont ügye­sek és szorgalmasak, egykettőre elsajátítják a modern gépek ke­zelési technikáját, úgy hogy azt a pók is megirigyelhetné! A modell rózsaszín, a sál hosszú és fehér, a siker óriási! Leg­alábbis az ernyő mögött... KILÁTÁSAINK BELÁTHATATLANOK Kilátásaink beláthatatlanok. A mini makacs, a maxi elszánt és így nem jutunk semmire. Mellesleg kifejezetten pénzkérdés az egész. A minap a buszon egy mama így oktatta középiskolás gyermekét: „Három méter egy szoknyára? Majd ha magad ke­resed a pénzt. Addig miniben jársz és kész!” Szóval, a Lajka utcai megállóban még így állt a divathelyzet! panoráma ÚJABB FÓRUM A Hazafias Népfront budapesti elnökségének legutóbbi ülé­sén a munkásszülők tehetséges fiainak, lányainak tovább­tanulásával foglalkoztak. Kurtára fogva így szólt a jelentés, amely tudtul adta: újabb fórumot késztetett tanácskozásra az­­ a tény, hogy a középiskolákban és a felsőoktatási intézmények­ben csökken a kétkezi dolgozók gyermekeinek aránya. A folyamat nem újkeletű, s én még azt is megkockáztatom: ez nem is kizárólag a származás szerinti kategorizálás meg­szüntetéséhez kapcsolódik. A Hazafias Népfront budapesti elnöksége elé terjesztett je­lentés a legérdekeltebbek véleményét, észrevételeit summázta. A különböző városrészekben megtartott ankétokon 500 munkás­szülővel találkoztak és beszélgettek a népfrontbizottságok tag­jai és a budapesti országgyűlési képviselők. A tapasztalatok­ból kiderült, hogy jelenleg is a szülők akarata, szava, gondolko­dásmódja dönti el legtöbbször az általános iskolák végzős diák­jainak sorsát. Gyakori, hogy a szülők még kivételes képességű gyermeküket sem kívánják taníttatni, s elhatározásukban a pe­dagógus közbenjárása sem tudja megingatni őket. Arról is szól esett a beszélgetéseken, hogy az iskolai szakkö­rökben alacsony a munkás gyerekek száma, pedig ezekben a közösségekben alaposabb ismeretek elsajátítására is lehetőség nyílik. Gondot okoz, hogy a tanulószoba rendszer általában nem ad lehetőséget az egyéni foglalkozásra, néha még az alapos tanulásra sem. Nincs meg a kellő fokozatosság, az általános- és a középiskolák tananyaga, követelményei között... Drágák az egyetemi előkészítő tanfolyamok, s nagy anyagi megterheléssel jár a tankönyvek beszerzése... Az egyetemek első évfolyamán kapjon nagyobb hangsúlyt az egyéni foglalkozás... Ilyen és ehhez hasonló észrevételek egész sora kapott helyet a budapesti népfront elnökség elé terjesztett jelentésben, ösz­­szegyűjtésükkel és a további javaslatok megfogalmazásával, jó­részt le is zárult ebben az ügyben a népfront feladata. A tanács­kozás azonban jó szolgálatot tett a tehetséges munkás-paraszt gyermekek továbbtanulásának. Nem is elsősorban azzal, hogy újból a közvélemény érdeklődésének középpontjába állította a jelenlegi helyzetet és a további tennivalókat, hanem inkább az illetékes állami szervekhez címzett figyelmeztetéssel. A mun­kásszülők fiainak, lányainak sorsa, a legrátermettebbek út­jának egyengetése olyan átfogó és sokrétű feladat, amelynek megoldása csak valóban széles körű társadalmi összefogással, s s nem csupán általános művelődéspolitikai elvekkel, hanem­­ egyértelmű intézkedésekkel és anyagi áldozatokkal képzelhető el Dosztányi Imre A VILÁG NYOLCADIK CSODÁJA? Velem együtt — gondolom — sokaknak szemet szúrt a kö­zelmúlt két híre. Az első: két év késéssel végre megnyílt Zala­egerszegen a Patyolat gyorstisztító műhelye. A beruházás mé­reteit tekintve, világviszonylatban is kiemelkedő a határidő tologatásának ez a teljesítménye. Hát még ha hozzávesszük, hogy a tervezők tájékozatlansága volt a késés előidézője. Go­romba szó, dehát az történt, hogy a Zala megyei tervező és be­ruházó vállalat olyan külföldi tisztító berendezéssel számolt, amelynek gyártását egész Európában már megszüntették. Kínos. Nem ismerem a tervezők tájékoztatásának, tájékozódásának me­chanizmusát ... De hirtelen annyi minden jut eszembe elfogad­ható megoldásként! Mégis hiba volna a késést kizárólag a ter- i­vezők nyakába varrni. Ebben az ügyben a kereskedelem sem tündökölt. A hozzáférhető gépek közül két év alatt sikerült kiválasztaniuk a megfelelőt. Még egyszer jelzem, a Patyo­lat gyorstisztító műhelyéről van szó, s nem a világ nyolcadik csodája készült ilyen lassan. A másik, a sajtó nyilvánosságát élvező ügynek a siklósi ke­nyérgyár a színhelye. Tavaly augusztusban — nem sokkal a gyáravatás előtt — megsüllyedt a manipulációs épület. A húsz­millió forintért épített gyár gépeit, berendezéseit leszerelték, kitelepítették. A süllyedést nem természeti csapás okozta. A szakértői vizsgálat a terveket készítő Élelmiszeripari Tervező Vállalatot marasztalta el. Most ennek kontójára ismét meg­kezdődtek a munkálatok, remélhetőleg újabb fennakadás nél­kül be is fejeződnek. Nem kívánok mások dolgába kontárkodni. De nem hagyha­tom szó nélkül az Európa figyelmét felkeltő, műszaki-techno­­­­­lógiai újdonságokat megvalósító létesítményeink szomszédsá­gában újra meg újra feltűnő melléfogásokat. Hangsúlyo­zom: végtére is rutinmunkák közben előforduló tévedések ezek. Jól tudom, hogy az eredményeket és kudarcokat nem általá­ban a kereskedelem vagy a tervező éri, illetve szenvedi el. Más­mn­ás személyekhez, csoportokhoz, esetenként más lehetőségek­hez kapcsolódik az egyik is és a másik is. De a mesterség be­­ ­|| csülete közös. Egykoron — még a céhek idejében — vándorolva tanulták a mesterséget a legények. Szigorú próbáknak vetet­ték alá a jelölteket mielőtt a mesteri titulusra érdemesítették volna őket. A próbák a mesterség védelmét is szolgálták. Ami a régi szokásokból elavult, elvetjük, elfeledjük. A mesterségek rangja, megbecsülése és önbecsülése azonban nem tartozik az el-­­ avult szokások közé. Megérdemli, hogy a szakma legjobbjainak példáját követve őrködjenek felette és megköveteli a legjobbak szakmai mércéjének általános alkalmazását. A kisebb feladatok megoldásakor is. Maros Dénes ÉRTÉK ÉS HASZON A budapesti Bem rakpart egyik impozáns épületében van az I. kerületi tanács művelődési háza. Az ide vezető utat jól ismerik a kerület, a környék fiataljai és nyugdíjasai — e két korosztály­­ból tevődik össze csaknem minden művelődési ház közönsége. Az esemény, amely most felhívta a­ figyelmet a csendben és hasznosan munkálkodó művelődési házra, nem látványos, de annál érdekesebb és fontosabb. Egy januárban útjára indult iro­dalmi sorozatról van szó, amelynek a címe is egyszerű: „Rak­parti esték”. A plakáton ez áll: „A sorozatot szerkeszti: Gabnai Katalin”... A művelődési ház fiatal művészeti előadójának ez az első ön­álló munkája. Nagy fába vágta a fejszéjét, eltervezte, hogy a művelődési ház köré gyűjti az ország fiatal költőit és íróit. Személyesen, telefonon és levélben kereste meg őket, kérte a segítségüket, s felajánlotta nekik — kicsi, de nem lebecsülendő fórumként — a művelődési ház pódiumát. Mindenkitől lehető­leg friss, új anyagot kért, s tanácsot is, hogy a már publikált művek közül melyikből válogasson... MAGYAR IFJÚSÁG370/2

Next