Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)

1970-12-11 / 49. szám

FIATALOK FILMFESZTIVÁLJA LVI11. Om­in­ luKHIla r...ll»*l SZÉKESFEHÉRVÁR Székesfehérvárott tartot­ták három napon át a XVIII. Országos Amatőr­­film­ Fesztivált, amelyet tulajdon­képpen a fiatalok fesztiváljának kellene ne­veznünk, hiszen a részt ve­vő amatőrfilmesek életko­ra általában húsz és har­minc év között van. Sok volt a fiatalokkal, életük­kel foglalkozó film, s a dí­jakat is ezek az alkotások vitték el. Idén százhar­minchat filmet neveztek be, s ebből az előzsűrizé­­sek alapján a fesztiválon harminchetet be is mutat­tak. Népművelés, figyelem! Ami egy amatőrfilmnél fontos, az nem is annyira a technikai megoldás, ha­nem a friss, érdekes látás­mód. Ha ez hiányzik, lé­nyegtelen, milyen opera­tőri munkával készült a film, mert érdektelenné válik. Amint Bán Róbert filmrendező, a zsűri elnö­ke elmondotta, az eddigi szemléket többnyire az egy típusú, egy műfajú filmek jellemezték. Most először a legkülönbözőbb jellegű, dokumentum-, játék- és animációs filmek voltak láthatók, tizenhat másod­perces hosszúságtól kezd­ve húsz percig. Sok kihalófélben levő mesterséget is megörökí­tettek a filmesek, portré­filmeket készítettek sajá­tos életutakról, sokszor je­lentős néprajzi értékkel. Jó lenne, ha a népműve­lési mozgalom irányítói jobban odafigyelnének — erről beszélgettek a ta­nácskozás részvevői is —, és a népművelés szerves részének, fontos lehetősé­gének tekintenék az ama­tőrfilmezést. Misáék, Badarságaim A nagydíjas filmeket Kiss István, a balástyai községi művelődési otthon 31 éves vezetője készítette. Elsősorban népművelő, aki szűkebb szakmai munkára akarja felhasználni az amatőrfilmezést. Politika és humor — így fogal­mazza meg azt, ami leg­inkább meghatározza film­jeit, s azt, amit keres és megörökít a világból. A „Misáék” falusi, kis­városi fiatalokat, mutat be munka, szórakozás közben, akik önmagukról, munká­jukról, politikájukról vi­tatkoznak, s örülnek, bús­­lakodnak. Jobban tetszett a másik film, a „Badarságaim", mely apró poénokat sora­koztat egymás mellé, szel­lemes, kissé groteszk stí­lusban. Ahhoz, hogy „profiként” foglalkozzon filmmel, mint mondja, nem tudja, van-e elég tehetsége, ereje, al­kalmas-e erre a hivatásra. Hogy amatőrnek bevált, azt a nagydíj bizonyítja. Kamerás egyetemisták Az amatőrfilmklubok ver­senyét az ELTE filmklubja nyerte. Lassan tízéves lesz ez a klub­, amely­ben az egyetemistákon kí­vül más fiatalok is dol­goznak, s ötven a tagok száma. Évente húsz-har­minc filmet csinálnak, er­re a fesztiválra tizennégy filmmel neveztek, hét be is került a döntőbe és több díjat is elvitt. A te­matika többnyire az, ami naponta foglalkoztatja őket: saját életük, problé­máik. A dokumentarista stílusra, a részletek hite­lességére törekszenek. Úgy rendezik a filmeket, hogy természetesnek és rende­zetlennek hassanak. Az irónia szinte valamennyi­ben érezhető. Az első díjas „Olyan tá­vol”, Novák András film­etűdje egy hangulat, érzés képi megjelenítése. A má­sodik díjas „Egy bedobás 11 fillér”, György László— Péterffy András filmje egy újságkihordó egyete­mista egy napját mutatja be. Az ötlettel teli, szelle­mesen megoldott szituá­ciók sorozatával a feszti­vál egyik legjobb filmje volt. Novák András—Pé­terffy András „Lyuk a ci­pőmön" című filmje kapta a harmadik díjat. Külvá­rosi gyerekekről szól, ar­ról, hogy a családi körül­mények, a környezet be­folyása hogyan tehet tönk­re gyerekeket, szabhatja meg sorsukat már a gye­rekkorban. Ezeknek az egyetemis­táknak a filmezés egyfajta önkifejezési forma, szinte életkori sajátosság, mint valamikor a versírás volt. Ugyanez Hollandiában Holland egyetemisták­kal is találkozhattunk a fesztiválon, ők is amatőr­filmesek. Ki maga is fil­mez, ki pedig a Cinestad, az egyetemi és főiskolai filmek fesztiválját szerve­ző bizottság tagja. Hollan­diában számtalan függet­len diákfilmklub működik. Sokfajta filmet csinálnak. Egy részük a diákság hét­köznapjaival foglalkozik. Mások, a politikus filmek, a faji kérdés, a háború, a harmadik világ problémá­ját vizsgálják a megváltoz­tatás szándékával. A har­madik csoport, az „under­ground” filmek, a filmi formanyelv lehetőségeit próbálja. Székesfehérvárott nem hivatásos filmesek, rende­zők, operatőrök, mun­káit láthattuk, hanem azokét, akiknek a film olyan szó­rakozás, mint másnak a bélyeggyűjtés vagy a fény­képezés. Szórakozás? Több ennél. Szenvedély. (Székely) STOCKHOLM­ES NAGYLEMEZ Már a cím is kifejezi a Metró együt­tes 1970-es évének két legnagyobb eseményét: részvétel a svédországi és finnországi popfesztiválon és a má­sodik nagylemez megjelenése itthon. Ez a beszélgetés egy este, a Met­ró Klubban zajlik. Beszélgetőpartne­rem Frenreisz Károly. - Első magyar együttesként vet­tünk részt a svédországi és finnor­szági popfesztiválon, Stockholmban és Turkuban. Olyan világhíres együt­tesekkel, mint a Family, a Blue Mink és a Colosseum. Fellépett a fesztivá­lon az azóta tragikus körülmények között elhunyt kiváló amerikai énekes, Jimmy Hendrix is. Nagy élmény volt számunkra, hogy részt vettünk a Rol­ling Stones együttes egyik koncert­jén is. - Sikeres fesztiválszereplésünknek köszönhetjük, hogy stockholmi klub­szerződést kaptunk, ahol angol nyel­ven énekeltük a magyar számokat. Most megjelent nagylemezünk csak­nem valamennyi számát játszottuk, és igazán örülünk, hogy Svédországban is népszerűsíthettük a magyar beat­zenét. - A Metró együttes új nagylemeze az első magyarországi „élő" beat­­felvétel. Miért így készült? - Úgy éreztük, hogy az állandó klubközönség részvétele, egyidejű rea­gálása élőbb, közvetlenebb hangula­tot teremt a számoknak, és kifejez valamit a Metró Klub légköréből. Ol­dottabb, forróbb az előadás hangu­lata, mint egy száraz stúdiófelvétel­nél. Tavasszal vettük az új hang­­berendezéseinket, és úgy gondoltuk, hogy ezekkel már olyan hangminősé­get tudunk produkálni - Juhász Ist­ván zenei rendező segítségével -, amely alkalmas lemezfelvételre. Egyéb­ként a számok közül néhány szerepel a „Szép lányok, ne sírjatok” című új magyar filmben is. A tizenegy dalban, úgy érzem, tovább csiszolódott az egységes „Metró-stílus", reméljük, új dalainkat hamar megkedvelik a fia­talok. Külön köszönettel tartozunk Csák Miklósnak és Mester Miklósnak, akik a koncert hangulatát kifejező le­mezborítót készítették. - Utolsó kérdés: melyek a Metró együttes „távlati” tervei? - Karácsony után Zoránnal előzetes nagylemez-tárgyalásokra Stuttgartba utazunk, januárban itthon készítjük Zalatnay Sarolta újabb nagylemezét, és két Metró-kislemezt. Több meghí­vást kaptunk külföldi vendégszerep­lésekre, de ezekről bővebbet - ba­bonások lévén - majd csak a meg­valósult turné után nyilatkozunk ... Bár a napokban megjelent új nagy­lemez borítóján ez olvasható: „Ké­szült ez a felvétel azok számára, akik kint rekedtek”, bizonyára nagyon so­kan megvásárolják azok közül is, akik állandó látogatói a Metró Klubnak, s az új számok legalább annyira nép­szerűek lesznek, mint a „Citromízű banán" vagy az „ülök egy rózsaszínű kádban”. Csenterics Ágnes Lippay Ágnes felv. Turkui emlék: sza­badtéri hangver­seny. Balról jobb­ra: Brunner, Zorán, Dusán Hiba lenne a filmhíradó és a legnagyobb hatású tö­megtájékoztató, közvéle­ményformáló eszközünkké nőtt televíziós híradó kö­zötti különbséget csa­k a gyorsabb hírközlés lehető­ségében látni. A filmhír­adót a lakáson kívül, na­gyobb és idegen közösség­ben nézzük, míg a tele­vízió híradója naponta köz­vetlen hozzánk szól. Ez a különbözőség nem csupán a televízió számá­ra készített híradóriportok módszerbeli, technikai kér­déseinek tisztázását kí­vánja meg. Kérdéses pél­dául, hogy helyes irányban befolyásolja-e közvélemé­nyünket, hogy a tv-hír­­adókban a tőkésországok életéből úgyszólván kizá­rólag a tüntetéseket, a burzsoá dekadencia hajtá­sait és a technikai­ csodá­kat láthatjuk? És ugyancsak el kellene gondolkozni azon, hogy célravezetők-e a televízió­ban az egy személy által elmondott kommentárok? Bővebben kellene alkal­mazni inkább a vitákat (ahol a nézők a gondola­tok születésének lehetnek szellemileg aktív tanúi) és a kommentárok szerepét betöltő filmösszeállításo­kat. Éppen a X. pártkong­resszus sikeres közvetítés­sorozata mutatta meg azt az utat, amelyen televí­ziósainknak járniuk kelle­ne, hogy gyümölcsözően aknázzák ki a korszerű technika által megnyitott lehetőségeket. Ezeknek a közvetítéseknek fő erénye elsősorban nem gyorsasá­guk volt, hanem hogy he­lyesen informáltak. A leg­egyszerűbb néző számára is lehetővé tették, hogy ne érezze magát eltévedtnek a szavak tengerén, hanem az ismertetés és az élő közvetítés helyes arányú keverésével mindig a gon­dolatokat, a tartalmi lé­nyeget hangsúlyozták. És a vita végén, az ötödik nap délutánján, miközben be­mutatták a tájékoztatás mechanizmusát, könnyed természetességgel, szinte észrevétlenül összefoglal­ták a leglényegesebbeket. Ügyesen használták ki közben a kép hangulatte­remtő erejét is. A szünet­re kiürült teremben pél­dául egyszeriben közvet­len, meghitt kapcsolatba kerültünk a jegyzetfüzeté­ben tallózó Vályi Péter pénzügyminiszterrel. Hogy az egyidejűség és a gondolatokat az embert megértő, azzal azonosulni tudó képi megjelenítés együttesen milyen hatásos eszközzé válhat, azt éppen Kádár Jánosnak az egész országot felvillanyozó zár­szavánál érthettük meg. Pedig mindössze csak any­­nyi történt, hogy a rende­ző legtöbbször nem azt a kamerát keverte adásba, amelyik szemből, hanem azt, amelyik profilból fény­képezte a szónokot, és ez­által Kádár elvtárs köz­vetlensége, a beszéd ol­­dottsága szinte technikai áttétel nélkül juthatott el hozzánk. Bersényi Iván TV Híradófilmek Jó szórakozást kitt­an a JUSOKEP! Gyerekek II könnyűlovasság támadása Rendező: TONY RICHARDSON Színes, szélesvásznú angol történelmi filmdráma Főszereplők: David HEMMINGS és Vanessa REDGRAVE DECEMBER 17-I FILMBEMUTATÓK: kutyák ... betörök ... Néma barátok Színes, szinkronizált román-kanadai bűnügyi film Korhatár nélkül megtekinthető MAGYAR IFJÚSÁG 1370/49

Next