Magyar Ifjúság, 1972. május-augusztus (16. évfolyam, 18-34. szám)

1972-05-05 / 18. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR IFJÚSÁG A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA ÁRA 2,50 Ft XVI. ÉVFOLYAM ÖSSZEÜL A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NAPIRENDEN A BERLINI VIT Május 10-re összehívták a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség központi bizottságát. Az ülés napirendje: 1. A X. Világifjúsági Találkozó előkészítésének időszerű felada­tai. Előadó: dr. Gombár József, a KISZ KB titkára. 2. Javaslat a KISZ KB rétegtanácsainak tagjaira. Előadó: Főcze Lajos, a KISZ KB titkára. 3. Csoportos beszélgetés a központi bizottságnak és szerveinek m­u­n­ka mód­szeréről. MEGBÍZÓLEVÉLLEL A HARANGOK MINDIG ZÚGNAK A különleges „to­­ronyerdőben" elhe­lyezett harangok majd három évtized elmúltával is figyel­meztetnek 9. OLDAL A feladatot valamennyien szívesen vállalták. A meg­bízólevelet átvették, aztán irány az új úttörőváros. A kőművesek már az első napon munkába kezdtek (4. oldal) MÁJUS ELSŐ VASÁRNAPJÁN ŐKET KÖSZÖNTJÜK, AZ ÉDESANYÁKAT, AKIK FÉLTŐ GONDDAL ÓVJÁK, NEVELIK GYERMEKEIKET ANYÁK NAPJÁN KIKÖTŐBEN RIPORT AZ NDK KERESKEDELMI FLOTTÁJÁRÓL A 20-21. OLDALON ÉS A TENGEREKEN A FILMSZÍNÉSZ­ PORTRÉK SZEREPLŐJE: DARVAS IVAN T3. OLDAL LENGYELORSZÁG IFJÚSÁGI LAPSZERKESZTŐK EUROPAER!­ A Varsó melletti Rozalinban ren­dezték meg lengyel testvérlapunk, a Sztandar Mlodych kezdeményezé­sére az európai ifjúsági újságírók első konferenciáját. Április végén 14 ország ifjúsági lapjainak szer­kesztői - köztük a Magyar Ifjúság munkatársa - négy napon keresztül vitatták, mit tehetnek az ifjúsági la­pok Európa tartós békéjéért és biz­tonságáért. Az összegyűlt újságírók egyetér­tettek abban, hogy a jelenlegi sza­kaszban a legfontosabb a Szovjet­unió és az NSZK, illetve a Lengyel­­ország és az NSZK közötti szerződé­sek mielőbbi ratifikálása, ami utat nyithat Nyugat-Berlin helyzetének rendezéséhez is. A konferenciát követően a rész­vevők országjáráson vettek részt, amire később visszatérünk. CSAK A REMÉNY Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy a magyar játéko­sok arra képesek, amit a ro­mánok ellen a Népstadion­ban nyújtottak; erkölcsi ere­jük kevés ahhoz, hogy - a divatos kifejezéssel élve - „felnőjenek a feladathoz". Rengeteg szó esett már erő­állapotukról, küzdőképessé­gükről, m­orális tulajdonsá­gaikról, talán már unalmas is, de mégis újból meg kell álla­pítanunk: nem rendelkeznek a legfontosabb sportemberi tulajdonságokkal, és így egy­­egy részsikerük csupán jóté­kony kisiklásnak tekinthető. Idén még nem nyert a ma­gyar válogatott, most a ro­mánok ellen sem tudott, pe­dig szerény játékot nyújtott a vendégcsapat is. A magyarok azonban még szerényebb lab­darúgó tulajdonságokkal ren­delkeztek, így alakult a vere­séggel felérő döntetlen. Régi igazság az is, hogy mindig az a jó, aki éppen nem játszik, tehát egy ilyen kínos kudarc után szinte ter­mészetes, hogy új nevek után kiáltozik mindenki. Most sincs ez másként, és talán ebben az esetben a sokszor elfogult közvéleménynek igaza is van. Most a Málta elleni mér­kőzés következik, senkit sem téveszthet meg majd az ered­mény, mert az várhatóan kel­lemes arányú lesz. Május 14-én Bukarestben kell produkálni. Most már csak a remény van hátra, de szomorú, hogy csak ez éltetheti a szurkoló­kat. (Sz. F.) Párducbemutató: Raducanu, a románok kapusa, óriási len­dülettel, szó szerint elsöprő stílusban szerzik meg a labdát a félős Dunai II. elöl, míg játékostársa letaglózva a földre hull -------------------------------------------------------------­

Next