Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)

1973-07-13 / 28. szám

A fantázia 0 ■ 0 ma­g­ui útjai A közelmúltban érdekes előadást tartott a TIT Természettudományi Stúdiójában, a TIT immár 600 tagú Tudományos Fantasztikus Klubjában Jan Howard Fincher Nyugat-Németor­­szágban élő amerikai kémiatanár. Egyi­ke a (sci-fi) műfaj „specialistáinak”, akinek területe még a műfajon belül is különleges: „Tolkien-szakértő”. E té­máról tartott Budapesten is előadást csakúgy, mint tavaly a trieszti európai sci-fi-konferencián. Előadásának tárgya Tolkien oxfordi nyelvész professzor közel 2000 oldalas regénye, a „Lord of Rings” (A gyűrűk ura) eddig 10 millió példányban jelent meg, negyven kiadásban. Lefordították 14 nyelvre, és kisiskolásoktól a meglett felnőttekig olvasmányélmény lett vi­lágszerte. A szerző 1936-tól kereken húsz évig írta könyvét. Ebből 14 évig tartott a mű megírása és hat évig a csiszolása. Ez persze önmagában még nem bizto­síték a sikerre, de a téma, ahogy az előadásából kitűnt, annál érdekesebb. Hogy mitől tudományos fantaszti­kus a regény, erre érdekes választ adott az előadó. — Tolkien professzor alkotott egy nyelvet. Ennek a nyelvnek külön írást és helyesírást teremtett. Igen ám, de egy nyelv, amit senki sem beszél, nem nyelv. Ezért alkotott egy népet, amely ezt a nyelvet beszéli, a népnek írt egy országot, az országnak határokat, hegy- és vízrajzot, és megírta történelmüket. A négy kötetet kiegészítette szabályos kronológiával, s mivel a nyelv, amit beszéltek, nem hasonlítható semmihez, ezért készített egy tündér-angol—an­gol-tündér szótárt. Kiegészítette a könyvet az ország pontos térképével, és elnevezte a vidéket Közép-Földnek, amely természetesen nem a földön és nem a föld alatt, de még csak nem is a föld felett található. Egy világ — or­szágokkal és népekkel — a fantázia bi­rodalmából. — E világot gonosz és jó tündérek és manók lakják, és a történetben sze­repel egy gyűrű, amely különböző va­rázserőkkel bír, és amelyet a gonoszok legfőbb varázslója elveszített. A jók megtalálják, de aki felhúzza az ujjára, az a varázserő birtokában fokozatosan elromlik. A jók, hogy megakadályoz­zák országuk romlását, vissza akarják juttatni a gyűrűt a gonoszok birodal­mába, és ott megsemmisíteni, mivel a gonoszok vezére, ennek a gyűrűnek a segítségével tör a hatalomra, ő akar Közép-Föld ura lenni. A jónak sike­rül ugyan visszajuttatni és elpusztíta­ni a gyűrűt, de közben a legjobbak fo­kozatosan elesnek. — Egy „fordított" küldetés történe­te ez a regény, melynek mind monda­nivalója, mind pedig erkölcsi tanításai megszívlelendők.­­ A sikerre mi sem jellemzőbb, hogy világszerte Tolkien-klubok ala­kultak, Tolkien-magazinok jelennek meg, és sok egyetemista bölcsészdokto­ri disszertációját is e témából írja. Jan Howard Fincher szerint elsősor­ban a regénynek köszönheti a sci-fi­­irodalom nyugaton, hogy már tudomá­nyos-fantasztikus irodalmi tanszékek működnek az egyetemeken, magasabb lett a művek színvonala, jobbak a kri­tikák. Az előadás tolmácsa Simóné Avaros­­sy Éva volt, aki maga is számos SF-mű szerkesztője, lektora és fordítója ha­zánkban. Három nyelven olvassa a műfajt: angolul, németül és lengyelül. Az ő nevéhez fűződik a nagy sikerű Franke-könyv, az Orchideák bolygója fordítása, és ő fordította a Pokolba tartó vonat című antológia számos no­velláját. Elmondta, hogy szándékában áll ezt a könyvet is lefordítani, de ez több éves VENDÉG A TI! TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS KLUBJÁBAN: JAN HOWARD FINCER Még amikor az első expedíció készült a nemrég felfedezett Földre az Alfa Centauriról, akkoriban történt, hogy Adonisz Amental kultúrtechnikus erélyesen fellépett a csillaghajók le­génységének soraiban fellelhető női személyzet ellen. Kísérletei — sok ex­pedícióban vett már részt — bebizo­nyították, hogy a nők, különösen a szép nők, a hosszú ideig tartó utazás­ban a férfiak számára rendkívül ve­szélyessé válhatnak... Hogy, hogy nem, a technikus tilta­kozását figyelmen kívül hagyva Elena Wartburgot mégis felvették. A pa­rancsnokságtól kapta az utasítást. El­végezte a feltétlenül szükséges tanfo­lyamot, és berendezkedett a térhajó aprócska bárjában. Helyükre tette a kávéscsészéket, a likőröspoharakat és az újságokat, amelyek a jövő évszázad­ban látnak majd napvilágot. Már az első fényév megtétele után bebizonyosodott, hogy jogos volt a technikus aggodalma. A női harag ki­törni készült! Még ma is megmagya­rázhatatlan okból kifolyólag az asz­­szony pontosan őt vette célba! Talán azért, mert valamennyi férfi közül ő látszott a leghajthatatlanabbnak? Egy idő múlva a térhajósok, hogy takarékoskodjanak az oxigénnel, rövi­­debb nevekre tértek át. Így lett Ado­nisz Amentálból Ád­ám, Elena Wart­­burgból pedig É­va. A stewardess egyre növekvő érdek­lődést tanúsított a kulturális tömeg­munka iránt, kiöntve a koncentrátu­­mot a csészéből, így szolgálta azt fel Ádámnak. Ádám­­ gondosan figyelte szkafanderét és órákig sóhajtozott a ki­bernetikus fülemüle éneke mellett. A Naprendszerbe érkezésükkor már minden bevégeztetett. Ádám követte Évát minden ürüggyel, és Éva elérke­zett ártalmas tevékenységének követ­kező felvonásához: felébreszteni a fér­fiban a féltékenységet... Valószínűleg jelentős sikereket ért volna­ el. Már felfigyelt rá a fodrász, az első osztály szakácsa, sőt a színjátszókor vezetője is. Többre már nem volt idő, mert a csillaghajó megérkezett a Földre. Elkezdődött a közönséges kutató­munka. Megfigyelték az atmoszférát, a vulkánok működését, megvizsgálták a mammutkoponyákat és jósoltak — mégpedig e vad bolygó jövőjét... Ezen­kívül elhelyeztek néhány világos és érthető jelet — Baalbekben és a Góbi sivatagban —, hogy még százezer év múlva is fel lehessen ismerni, ha vala­ki újra ide repülne. Már éppen felszál­lásra készültek, amikor Ádám és Éva jóvátehetetlen hibát követett el. Az első pillanatban egészen közön­séges dolognak tűnt. Unalmukban már nem tudtak mit csinálni, hát elmentek sétálni. Igen ám, de az erdőiben elté­vedtek. Mint a gyerekek, játszottak és hemperegtek a magas fűben, amikor egy csodálatos gyümölcsre lettek ii- ANTON DONEV IGAZSÁG AZ ELSŐ EMBERRŐL BALASSA MAGDOLNA RAJZA 28

Next