Magyar Ifjúság, 1977. január-április (21. évfolyam, 1-17. szám)
1977-02-04 / 5. szám
Nem fázós a kép tanúsága szerint Gall Downs kisasszony, akit a Massachusetts állambeli (USA) Franklin havas lejtőjén kapott lencsevégre a fotós. Valóságos áldás lehet egy ilyen lány, ha elromlik otthon a központi fűtés... Richard király Azaz: Richard Burton, aki a BBC rádióban készülő, huszonhat részes történelmi sorozat narrátora lesz. A sorozat címe: Vivat Rex! — azaz Éljen a király! —, és az angol történelem legvéresebb kétszáz esztendejét fogja át, II. Edward meggyilkolásától I. Erzsébet királynő szüleséig. Vigyázat! Az olaszországi női hivatalnokok szövetségének kezdeményezésére néhány hivatalban kifüggesztettek egy táblát a következő felirattal: „Aki levelet diktál, még nem okvetlenül diktátor!” Újjászületett remekmű A Szovjetunióban, Ljalinszk városában, egy régi ház padlásán megtalálták Rembrandt egyik késői remekművét. A kép sajnos súlyosan megrongálódott, mind a festék, mind a vászon jórészt tönkrement. A restaurálás művészetének csodája, hogy a megfelelő munkák elvégzése után a fény és árnyék királyának ez a remekműve ismét teljes szépségében ragyog, és elfoglalta megérdemelt díszhelyét a város múzeumában. HÉT VÉGE SPORTJA Ezüst a jégen Bármilyen szívszaggató tempóban is zúdul a mélybe Franz Klammer, bármennyire is tisztában vagyunk azzal, hogy Ingemar Stenmark kígyómozgásához hatezer óra edzésadagon kívül fantasztikus adottságok is kellenek — mégis nyugodtan hátradőlünk a karosszékben és nyugodtan nézelődünk a világban. Novy robbanhat ki a vörösmezes védők közül, Tretyak már nyúlhat is a háta mögé, tudjuk jól, hogy a jégkorong atomsport, a XXI. század játéka — mégis nyugodtan hátradőlünk és nézelődünk. Úgy is mondhatnánk: a sportkedvelő ilyen esetekben — legyen szó alpesi Világ Kupa futamról Kitzbühelben, téli olimpiáról Innsbruckban, világbajnoki korongtornáról, vagy bármi másról — afféle különleges, a nyugalom építette elefántcsonttoronyban üldögél. Szemlélődhet, ásíthat, felállhat, hátat fordíthat az egésznek. A vérnyomás milliméternyit is alig változik. A szurkoló nem ideges, az ember nem elfogult, nem szorul össze a keze és nem szorul össze a torka. Nem szurkol ádázul, jaj, csak most sikerüljön. Nyáron persze más a helyzet, hiszen a nyári sportágakban mi is érdekeltek vagyunk, legalább tízmilliónyian, amikor Németh Miklós veszi kézbe a gerelyt, amikor Magyar Zoli gyakorlata következik, amikor Tordasi Ildikó csak egy találatnyi távolságra van a győzelemtől, amikor a vízilabdázók emberhátrányba kerülnek. Amikor magyar öttusázó száll lera, amikor következik a kajak egyesek hajrája, amikor a pontozóbírák tanácskoznak és egy honfitárs kesztyűbe bújtatott keze lendülhet a magasba. De télen? Igazán elfogulatlanul lehet szemlélődni, amolyan „győzzön a jobbik” alapon. Sajnos, így van ez. Hiszen amióta 1971-ben a műkorcsolya Európabajnokságon egy második hely ... Helyben vagyunk! Tulajdonképpen hat esztendőnek kellett eltelnie, amíg újra jelentkezhetett az éremosztáskor magyar sportoló egy téli sportág világversenyén. 1971-ben a zágrábi Európa-bajnokságon Almássy Zsuzsa volt második , 1977-ben Helsinkiben pedig, a kontinensbajnokságon Regőczy Krisztina és Sallai András nyert ezüstérmet a jégtáncosok versengésében. Most összeszorítottuk az öklünket, a képernyőre meredve, oldalt tapogatóztunk és miközben a vizespoharat kerestük, feldöntöttünk egy sor cserepes virágot. Ha most egyet nyikordult a szék, már mi is reccsentünk egyet — csendet, figyeljetek! Maceráltuk a szobaantennát, előrébb költöztünk egy fél méterrel. Ezüst. Második hely. Hely a dobogón. Európa-bajnoki érem. De jó is leírni! Jó érzés fogalmazgatnialakítgatni a tényt, de hát képzeljük csak el, milyen lehetett ott kinn Krisztináéknak? Ha az első jeges lépésektől nem is — pöttöm emberkék voltak mindketten, amikor első ismereteiket szerezték a sportágból —, de az első komolyabb lépésektől kezdve jószerével végigkísérhettük útjukat. Az első komoly lépés: 1970, az első Európa-bajnoki szereplés, Leningrádban a tizenharmadik helyen végez a barna kislány meg a szőke fiú. Iskolások még, tanulnak az iskolapadban és persze tanulnak a jégen is. Tanulnak, szorgalmasak és tehetségesek, kitartóak és céltudatosak. 1971-ben tizennegyedikek az Európa-bajnokságon, egy évre rá tizenegyedikek. 1973: először szerepelnek világbajnokságon (13.), az EB-n újra egy hellyel feljebb lépnek és tizedikek. Egy kis ugrás 1974-ben, EB-n hetedik és VB-n hatodik hely. 1975-ben mindkét világversenyen már biztos pontszerzők hatodik helyükkel, tavaly már mindkét alkalommal negyedikek és az innsbrucki olimpián ötödikek. Egy újabb ugrás, és ezzel már a dobogón is találják magukat. Ilyen eredményt a magyar műkorcsolyasport egyetlen jégtánc-párosa sem produkált még. Pahomováék visszavonultak, helyüket honfitársaik, Irina Mojszejeva és Andrej Minyenkov vették át. De ne legyünk telhetetlenek: a szokásos műkorcsolyatelek közül hosszú-hosszú ideje ez a legszebb. Mi mást is kell még elmondani? Tulajdonképpen ehhez mérhető esemény nem örvendeztette meg a szurkolókat. A focisták mezeifutó-versenyét újra Pintér nyerte, aztán másnap, az MNK-találkozón a Bp. Honvéd le is győzte a Vasast. A teniszezők „asztaliteniszeztek” (ki is kaptak vasárnap Pécsett a svédek ellen), az asztaliteniszezők asztaliteniszeztek (hét közben Bratislavában), a korongozók korongoztak. A lényeg: Krisztina + András , ezüst. 47