Magyar Ifjúság, 1979. szeptember-december (23. évfolyam, 36-52. szám)

1979-11-16 / 46. szám

LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Tanácsadás (Megjelent a Magyar Ifjúság 38. számában, 1979. szeptember 21-én) A lapban bírálat jelent meg a házasság előtti kötelező tanács­adáson osztogatott, Az én gyer­mekem kívánt gyermek című kiadványról, amely a jegyzet szerint 1972-ben került nyomdá­ba és nem alkalmas arra, hogy korszerű ismereteket nyújtson a fogamzásgátlókról. A kiadványt az Egészségügyi Minisztérium 1973-ban készítet­te, s 1974-től került felhaszná­lásra az egész országban a há­zasság előtti tanácsadásokon. Mi­vel a kiadvány csak a „negatív” családtervezéssel foglalkozott, a főváros még 1974-ben Házasság előtt címmel saját anyagot íra­tott, melyet a Fővárosi Egész­ségnevelési Központ és a Ma­gyar Vöröskereszt Budapesti Titkársága adott ki 1974-ben. A kiádványt azóta többször átdol­gozták és korszerűsített formá­ban osztogatják a budapesti ta­nácsadásokon. Az Egészségügyi Minisztérium 1979-ben a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában új ki­adványt készíttetett, Fiatal házar soknak a felelős gyermekválla­láshoz címmel. Ez a „pozitív” családtervezés, a családokat tá­mogató szociálpolitikai kedvez­mények ismertetése mellett a legkorszerűbb tudnivalókat tar­talmazza a fogamzásgátlásról is. Feltehetően rövidesen forgalom­ba kerül. Dr. Körmendy István fővárosi tanácsos, csoportvezető főorvos Budapest Főv. Tanáiasia Végrehajtó Bizottságának egészségügyi főosztálya * Köszönettel vettük a tájékoz­tatást, hogy az illetékesek végre korszerű, írásos eligazítást ad­nak majd a házassági tanács­adáson. A fiatal házasoknak a fe­lelős gyérmekvállalásról címen 330 ezer példányban kinyomta­tott füzet a fogamzásgátló sze­rekről bőségesebb tájékoztatást ad, még azt is közli, hogy az özvegyek hogyan kerülhetik el a nem kívánt terhességet. De né­hány lényeges tájékoztatással ez a füzet is adós marad, így a fia­talok házasságánál igen sok gondot okozó szexuális zavarok­ról még csak említést sem tesz. Egyenruhás főiskolások (Megjelent a Magyar Ifjúság 39. számában, 1979. szeptember 28-án) Cikkünkre tÓbb levelet kap­tunk. íróik, akik pályaválasztás előtt állnak, érdeklődnek, ho­gyan jelentkezhetnek a Rendőr­­tiszti Főiskolára. Ügyükben fel­hívtuk az illetékeseket, akik a következőket válaszolták: a je­lentkezéssel a fővárosiak a Bu­dapesti Rendőr-főkapitányság személyzeti osztályához (Buda­pest V., Deák Ferenc u. 16—18.), a vidékiek pedig a megyei rendőr-főkapitányságok személy­zeti osztályához forduljanak. Kóbor dalosok (Megjelent a Magyar Ifjúság 39. számában, 1979. szeptember 28-án) Állandó olvasója vagyok a lap­nak. Kazincbarcikán élek és dol­gozom, a rendelkezésemre álló szabad időt pedig azzal töltöm, hogy a több éve sikeresen mű­ködő Varietas polbeat- és maidal­­együttes vezetője és aktív tagja­ként megpróbálok a zenekar tag­jaival együtt kellemes és tartal­mas órákat szerezni a fiatalok­nak. Szeptember 23-án jöttünk haza Csehszlovákiából, ahol 3 napig tartózkodtunk és két fellépésünk volt a trebdsovi politikaidal-fesz­­ttválon. Ezt a meghívást a múlt évi sikeres szlovákiai szereplé­sünknek köszönhettük, és az idén sem búcsúztunk kisebb si­kerrel a gálaesten. A Kóbor dalosok című cikkről az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha itthon is igényelnék fellépé­sünket? Mi megpróbáltuk. Szíve­sen megyünk el bárhova játsza­ni. De ez — a fiatalokon és egy­két jó szándékú vezetőn kívül — idáig itthon senkit sem érdekelt. Városunkban, ahol rengeteg if­júsági klub van és 'három műve­lődési otthon, ötéves fennállá­sunk alatt hatszor ha játszottunk. Most ismét két külföldi út van kilátásban az együttes előtt. Mi örülünk neki, de nem kevésbé örülnénk, ha itthon is énekelhet­nénk dalainkat, együtt a fiata­lokkal. Reiter Károly zenekarvezető, Kazincbarcika, BVK Radnóti Miklós Művelődési Ház A gönci testamentom (Megjelent a Magyar Ifjúság 43. számában, 1979. október 26-án) Nagy érdeklődéssel, sőt öröm­mel olvastam a cikket. Érdeklő­désemnek és örömömnek köny­­nyen kitalálható és érthető oka, hogy ott születtem és ott nőttem fel, de amikor az egyetemet el­végeztem, Pécsett telepedtem le. (Jelenleg is itt dolgozom, az egyetemen, • egyetemi tanárként az Állam- és Jogtudományi Ka­ron.) A cikkben megemlített neve­ket, halottakét és élőkét mind is­mertem és ismerem. Szeretném felhívná azonban a figyelmet egy körülményre, hogy Gönc történe­tét a keletkezésétől a múlt szá­zad közepéig terjedő időre már megírták, címe: Iványi Béla: Göncz szabadalmas mezőváros története. Karcag, 1926. Ami nincs feldolgozva, sem publikál­va, az a község legújabbkori tör­ténete. Mindenütt és mindig saj­náltam, ha egy település vagy egy intézmény közösségének múltja az ott élő és működő ge­neráció valamiféle mulasztásá­ból eltűnik, az ismeretlenség ho­mályába vész. Ezért nagyon fon­tos, hogy akik élnek és emlékez­nek, a tényeket, eseményeket ér­tékeljék és leírják. Iványi Béla könyve óta olyan jelentős válto­zások történtek a faluban, ame­lyek személyekhez, generációk­hoz és eseményekhez 'kötődnek, de vajon ki fog emlékezni ezekre két évtized múlva. Jó llenne együttesen biztatni a helyi ta­nács illetékeseit arra, hogy te­remtsék meg vagy keressék meg a község legújabb kori múltja megírásának tárgyi és személyi feltételeit. Éneikül éppen azok a változások vesznek el a múlt ho­mályában, amelyek e község la­kóinak életében a legjelentőseb­bek voltak. Közel harminc éve itt élek Ba­ranyában, s tapasztalataim sze­rint e tájon a helyi tanácsok, fő­leg városi tanácsok egyik köte­lessége az, hogy gondoskodjanak a község helyi krónikájának fo­lyamatos írásáról, az események rögzítéséről Ez ugyanis egyik előfeltétele lenne annak, hogy egy-egy település, kiindulásomra visszatérve: Gönc község leg­újabb kori történetét valaki meg­írhassa. Erre szüksége volna a község lakosságának is, mely azon kör­nyékbeli községek közé tartozik, ahonnan hallatlanul nagy az el­vándorlás, amelynek a gazdasági okokon kívül kézzelfogható má­sik oka a tudati kötődés hiánya, egyfajta eszmei talajtalanság. Jól ismerem szülőföldemet, a koráb­bit és a mait is, s az attól elsza­kíthatatlan érzéseim és ragasz­kodásom diktálja nekem ezeket a sorokat. Ne vegyék üres udvariasság­nak, hogy levelem végén elisme­réssel adózom a cikknek, amely színes és tartalmas, s jól beillik azon típusú cikkek sorába, ame­lyek a fiatalsággal kívánják meg­ismertetni azt a szűkebb vagy tágabb hazát, amelytől ők indít­tatást várnak és joggal remél­hetnek. Dr. Szotáczky Mihály Pécs Hogyan lehetek maneken ? Budapesttől távol, vidéki vá­rosban élek, pályaválasztás előtt állok. Maneken szeretnék lenni. Kérem tájékoztassanak arról, hova forduljak, kik az illetéke­sek abban, hogy elbírálják, al­kalmas vagyok-e erre a pályá­ra. Erdős Erika Kisvárda * Manekentanfölyaimra a 18—28 éves, legalább 170, illetve 180 centiméter magas, jó alakú és mozgású, kellemes megjelenésű nők és férfiak közül választ a felvételi bizottság. A tanfolyam 8 hetes, délután 2—6 közötti elfoglaltságot je­lent, díja 2000 forint. Az oktatás alkalmával szí­nészmesterség, dzsesszbalett, öl­tözködés, sminkelés, színpadi mozgás, művészi torna a tan­anyag. A szakmai vizsgán mi­nősítést kapnak a hallgatók. A felvétel alkalmából a bizottság elnöke külön is felhívja a je­lentkezők figyelmét arra, hogy a tanfolyam elvégzése nem nyújt biztos foglalkoztatást ebben a szakmában. A vidéki jelentkezőket külön is figyelmezteti az elnök, hogy ne adják fel biztos állásukat, szakmájukat, mert sem a tan­folyamot vezető Artistaképző Is­kola, sem' pedig a manökeneket foglalkoztató vállalatok nem biztosítanak rendszeres munka­­lehetőséget. Egyébként lehet valaki mane­ken — ha rátermett — a tan­folyam elvégzése nélkül is. Továbbá közöljük, hogy a je­lenlegi manekengárdával az igé­nyeket ki tudjuk elégíteni és a közeljövőben nem indítunk tan­folyamot. Székely Attiláné osztályvezető Magyar Hirdető, Művészi kivitelezés A komputer adta boldogság (Megjelent a Magyar Ifjúság 41. számában, 1979. október 12-én) • A cikk megjelenése után olva­sóink közül többen érdeklődtek a Négy Évszak társkereső szolgálat címe iránt. Kérésükre közöljük a címet: Négy Évszak, Budapest XI., Fadrusz u. 9/b. 1114 o c

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék