Magyar Ifjúság, 1981. január-április (25. évfolyam, 1-17. szám)
1981-04-17 / 16. szám
!Volt egyszer egy koncert „Maradjatok együtt!” ... — kiáltották többen a villanásnyi csendben. Ebben a mondatban, és kérlelő hangsúlyában minden benne volt. Aztán a több ezer ember helyéről felállva — már akinek volt ülőhelye — a régi időkre emlékeztető ütemes tapsba, és „Illés, Illés” kiáltásba kezdett. A színpad fölött kialudtak a reflektorok, és a zenekar játszani kezdte: „Miért hagytuk, hogy így legyen?...” A közönség együtt énekel a zenekarral: „Újra összeáll a régi Illés.” Aztán a találgatások: lesz-e folytatás. Ezek a szóbeszédek a koncert óta csak fokozódtak. S talán éppen azért, mert amit ők öten ezen az estén csináltak, az nemcsak egy darab volt a beat őskorából, az nemcsak öt fiatalember újbóli találkozása volt. Több ennél: bizonyosság. „Újra itt van a nagy csapat!” Akik dalaikkal évekig vezették a különböző slágerlistákat, akik dalaikban mindig azonosultak nemzedékükkel. Persze, itt vannak mások is, a régi és az új időkből. Tolcsvayék és Koncz Zsuzsa, akik akkor a legközelebb álltak hozzájuk ... Most ismét osztoznak az örömben. És itt van a Fonográf is. De most ők a legfontosabbak, ők a legérdekesebbek. Ezen az estén rájuk — az Illésékre — kíváncsi mindenki, a magyar beat már-már klasszikussá vált alakjaira. Tizenévesek — akik csak hírből ismerhetik őket —, fiatalok, a harminc és negyven közötti korosztály, és a negyvenen túliak. Mindenki látni és hallani akarja őket. Az Illést... Fél hétkor már egy gombostűt sem lehet leejteni. Taps, fütty, „Illés, Illés” kiáltások. Magnóról szól valami zene, de ki hallja azt. Remek a hangulat. Rendezők cirkálnak, nehogy egy-két néző megfeledkezzék magáról. Nem feledkeznek meg. Vastaps, fütty, fegyelem. A közönség már bizonyított. (Jó öreg Sportcsarnok, mikor láttál ilyet utoljára?) Még mindig jönnek. Hová férnek? A Fonográfé az első rész. Levente ragadtatja tapsra a több ezres tömeget puszta megjelenésével. Azon végigtapsolják, végigéneklik vele az Utazást. A Levél a távolból, a Jöjj kedvesem, a Vidéki kislány, a Dal az ártatlanságról megalapozza a hangulatot. Tolcsvayék aratnak szép sikert régi számaikkal. A megzenésített Nemzeti dal eljátszásakor vibrál a levegő ... Majd ismét a Fonográf jött igényes, tiszta, átgondolt előadásával, és velük Koncz Zsuzsa. Az első dalok — Elvesztettem a legjobb barátom, Kertész leszek — még könnyen, elegánsan, a tőle megszokottan mentek. A Mama, költeknél elérzékenyült, később, a Ha én rózsa volnék-at pedig nem tudja befejezni. Bródy siet segítségére. „Nem tudok tovább énekelni.” „Muszáj!” „De tényleg nem megy.” „Akkor éneklem én” — fejezi be az alig hallható színpadi párbeszédet Bródy. És énekel, gitározik, folytatja a dalt. Az utolsó versszaknál egy emberként énekel a közönség, már gitárkíséret sem kell: „Nem lennék játéka mindenféle szélnek .. Azért amikor Zsuzsa visszajön, nagy tapsot kap. Egy ilyen rendkívüli napon minden belefér a hangulatba... Ma itt az Illés fog játszani. „De mikor?” Lassan telik a szünet. Félidőben már mindenki ismét a helyén. Vastaps, „Illés, Illés” kiáltások. Egy alkalmi kórus elkezdi: „Újra itt van, újra itt van a nagy csapat”... És összecsapják mancsaikat. Aztán hirtelen elsötétül a Sportcsarnok, és öt fiatalember, öt régi barát áll a színpadon. Egyszerűen, megilletődötten. Egymásra hárítják, hogy kinek szól a taps. Percekig V Háromnapos mérkőzés Három napon , és három éjszakán keresztül tárgyalt a szabadfoglalkozású előadóművészek vadonatúj szakszervezete a tagokkal kapcsolatos problémákról a meghívott illetékesekkel. A házigazda a KISZ Budapesti Bizottsága volt, a helyszín Tata, KISZ-iskola. ez. Furcsa egy szakszervezet Táncosok, diszkósok, technikusok, énekesek, zenészek. Ülünk szemben az illetékesekkel. Fiatalember, fehér fülhallgatóval a fején gesztikulál. Hosszú bot végén mikrofon. Nagy ívben a beszélő szája elé lendül. A filmfelvevőben csendben ketyeg a motor. S. Nagy István beszél. Nem keresgéli a szavakat. „Az ember leadja a szöveget a Sanzonbizottságnak, ott egy illető rányomja a pecsétet, akkor a Rádióban egy másik bizottság változtatásokat kér, aztán a Tévében egy harmadik felelős változtatásokat kér, majd a lemezgyár illetékese megint mást változtat. Így aztán más szól a rádióban, a tévében, a lemezen, és megint más jelenik meg a kottás-dalos füzetben.” A zöld táblánál dr. Kőszegi Gyula áll és az adóügyekbe igyekszik beavatni az érdeklődőket. Négy számjegy a táblán, amikor valaki megszólal: — Már most nem értem! Páran pisszegnek. Ők értik, a bőrükre megy. Konkrét kérdés: egy négyperces dal elhangzása után mennyit fizet a Jogvédő? Dr. Pálos György válaszol. Körülbelül 8—9 forintot. De ez nem ilyen egyszerű, mert pontértéktáblázat van. Konkrét kérdésekre konkrét válasz. Hány pontos egy könnyűzenei alkotás három perc időtartamra? Huszonnégy. És egy ugyanennyi időtartamú komoly zenei? Száznegyvennégy. Néznek egymásra a zenészek. Újabb kérdés. Miért kell adót fizetni az után a tizenöt százalék után, melyet a Szerző Jogvédő kezelési költség címén levon? Peregnek kérdések, a válaszok. Itt a most nehéz mellébeszélni. A kérdezők maguk is szakemberek, kényszerből váltak azzá. Egy diszkós áll fel. Működési engedélyében az áll: műsorvezető. Ettől függetlenül keresgéli a szavakat, gyakran egyáltalán nem találja. Többen mégis értik. A rockzenészeik ellen beszél. Hogy mit üvöltöznek. Kende Péter, a házigazda a KISZ részéről. Választékos öltözék, választékos beszéd. Miért is vagytok ti itt? Mert propagandisták vagytok, és szeretnénk veletek együttműködni. Lendvai Ildikó, KISZ KB kulturális osztály. „A felnőttek nem tudnak szót érteni a tinikkel. A zenészek szót tudnak érteni velük. Vagy nem felejtették el, vagy újra megtanulták. A KISZ-nek tehát szüksége lehet a zenészekre, és ha szükség van rájuk, akkor segíteni is fog, hogy a problémáikat megoldják. Mit kell tisztázni? Hogy ez a műfaj művészet, a legnagyobb tömegkapcsolatú, sajátos műfaj. Megoldandók a továbbképzés, a szervezés és az érdekképviselet problémái. Mindezekre lépések történtek, a KISZ, az ÁIB és a szakszervezet előkészítő munkája alapján a Minisztertanács elé kerül a téma.” (Vagyis lehet, hogy nem is olyan sokára lesz Poplap, Téli Ifjúsági Park, Ifjúsági Műsorellátó Központ, esetleg néhány műsorszervező munkaközösség, vagyis menedzseriroda?) Zorán fáradtnak látszik. Lassan, és rekedten beszél. Kétezer-ötszáz érvényes működési engedély van az országban... A kérdés, hogy érdemes-e duzzasztani ezt a létszámot? Pataki Attila mást mond. Neki a srácokkal van egy kidolgozott ötlete. Miskolcon csinálnának egy olcsó, könnyűszerkezetes csarnokot Van, aki lelkes, van, aki pesszimista. Zorán nagyon higgadt szemléletváltozásra szerinte lenne szükség. A rockzenészek nem „hivatásos társadalomellenesek”. Egy szociológus egy koncerten többet tanulhatna, mint hatszáz családlátogatáson. Frenreisz Károly konkrét javaslatot 34