Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)

1983-07-29 / 30. szám

A Veszprémi Tévétalál­kozó nagy találmánya sokak szerint idén a szauna volt. Vagyis a vendégek szálláshelyén, Bala­tonalmádiban az Auróra szálló­ban megépült szép új uszoda, tiszta, kifeszített vizével, szolá­riummal és mindenekelőtt a szaunával. Ahol végre sikerült néhány televíziós személyiséggel személyesen is megismerkedni, együtt főni az elnökhelyettessel meg a jóképű stúdiós riporter­rel, együtt aszalódni az elsőfil­mes rendezővel meg a népszerű bemondónővel. És kitárgyalni és elhumorizálni mindazt, amiről plusz nyolcvanfokos hőségben senkinek nincs kedve vitatkoz­ni. Jó, hogy ilyen demokratikus légkör alakult ki a XIII. Veszp­rémi Tévétalálkozón. Még neves zsűritagokat is lehetett pirosra égetve látni. Koreográfiák Persze igazából mindez nem tartozik sem az olvasóra, sem a nézőre. Főleg, mert egy stúdió­beszélgetésből kiderült, azt kép­zelik, hogy egy ilyen találkozón csak eszik, iszik, beszélget és semmit nem dolgozik az ember. Pedig aki olyan szakmát válasz­tott, hogy részt vehet egy ilyen fesztiválon, nemcsak a szauná­ban, de még a táncparketten is jól meggondolja, hogy kivel akar együtt lenni. Inni, enni, beszél­getni. Pontos ábrát lehetne fel­állítani arról, ki kivel érzi jól magát és kihez csapódik, ám a szkeptikus néző talán el sem tudja képzelni, hogy rá milyen közvetlen hatást gyakorolhat az ilyen együttlét. Eredményezhet mindez például tévéjátékot. Esetleg tévéfilmet. Szociográfiai felmérést a tévénézés lehetősé­geiről. Újságcikket. A tudatos és öntudatos szaunázó mindezt pontosan bekalkulálja, és így megy be és lép ki a gőzből. Mondjuk, elmegy a zsűri prog­ramban meghirdetett nyilvános ülésére, hátha ott majd sok okos embertől érdekeseket fog halla­ni. De — mint ezt bizonyára az Esti Hírlapból és bennfentes is­merősöktől tudni vélik — leg­feljebb azt hallja, ki miért nem vitázik.­­Egy-egy elejtett meg­jegyzést, hogy a televíziós mű­sorok olyanok akár a harmincas években készült magyar filmek, vagyis a jók. Megokolásokat ar­ról, hogy miért nosztalgikusak a nosztalgiaműsorok. Végignézheti a zsűrit, hogy hiányos létszám­mal, de az előző évekhez hason­lóan mosolyogva és egy-két szó­val vigasztalva átadja a heren­diket meg a balatoni szobrokat az erre érdemeseknek, kezet fog és valószínűleg bánatos, hogy köztük most egy nő sem ül. Ki­véve az ismerős Kudlik Júliát, ő viszont mint mindig, áll. És gratulál. Díjak Nem lehetett könnyű eldönte­ni, hogy a huszonkét produkció közül a három díjat plusz a fő­díjat kinek ítéljék oda. Főleg, mert az elmúlt éviben Fiatal Az út vége. Rendezte: Esztergályos Károly. A képen Iglódi István, Ivancsics Ilona Művészek Stúdiója gondozásá­ban készült művet alig lehetett látni, és mert azok között leg­alább mindig akad valami jó. Ezúttal éppen az idős emberek­ről szóló Társkeresés II. 1463 bi­zonyította, hogy az emberekből még nem veszett ki a szeretet és a jó érzés, hisz ez kapta a Veszp­rém Város díját, sőt, Horváth Péter, talán az egyik legszimpa­tikusabb, kamaszkorunkat idéző színész-író megkapta a dialógu­sokért járó különdíjat. A másik jutalmat elnyert mű a Rettene­tes szülők, Jean Cocteau műve sem volt rossz, de az igazi örö­möt az ugyancsak fődíjas Akar velem játszani? jelentette, a Molnár György rendezte össze­állítás, ami azt sugallta a gya­korlott tévénéző számára, hogy úgy tetszik, még lehet műfaji változásokat kitalálni. Már nem kell örökké nyűgös tévéjátéko­kon és buta scifiken nyűglődni, nézhetjük akár a fanyar Bene­deket is, napjaink szórakoztató­ját, aki bár vakító elegáns öltö­nyében, fehér ingében és panyó­­kára vetett kabátjában akár egy funkcionárius is lehetne, még­sem az. Sőt, éppenhogy ő a más. No és Molnár György, aki bár joggal mondhatta volna, mégsem hajtogatta olyan meg­szállottan és kényesen, mint más tévések a kritikusoknak, hogy őt aztán nem érdekli a té­vékritika. A botrányt kavaró Laden Show, meg a díjat nyert Akar velem játszani? rendezője, úgy tetszik, koncepcióval érzi és érti a 30-as, 40-es generáció éle­tét, és maga köré kíván gyűjte­ni egy gárdát, amelynek tagjai ugyancsak értik és érzik a jel­zéseit. A jelzőrendszer talán ugyanígy elmondható a Csente­­rics Ágnes rendezte és két díjat is elvitt Fényes estre, meg a kö­zönség tetszését kivívó Zsurzs Éva Glóriájára, amiket az újság­író már régen végignézett és ré- Veszprém, szauna és a­ Glória. Rendezte: Zsurzs Éva. A képen Zsurzs Kati, Lukács Margit Nagy Anna, Kis Anna. Rendezte: Havas Péter. A képen Kránitz La­jos, Pécsi Ildikó, Fonyó István

Next