Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)
1984-01-20 / 3. szám
TELEVÍZIÓ tíz előd utóda Bizonyos — részben talán szakmainak tekinthető körökben — az Előttem az utódom című műsort úgy nevezik: utálom az elődöm. Vagy: ellőttem az utódom. Szóval: nehéz ügy ez az elődlés-utódlás. A legutóbbi adásban az egykori bajnok Nagy testvérpár például szabadon választhatott utódot mindazok közül, akik viszonylag biztosan mozognak a jégen, leendő bajnokok, ketten vannak, egyszerre korcsolyáznak, és testvérek. További feltételek: a fiú legyen idősebb néhány évvel, és magasabb néhány centivel. A több tízezer esélyes közül képernyőre jutott testvérpárt látva ki-ki maga jósolhatja meg, milyen jövő előtt állunk e sportban. A gyerekek egyébként aranyosak. Tabányi Mihály harmonikaművész is feltehetően egy hadseregnyi harmonikás közül választotta a szívének legkedvesebbet. Hogy mi, nézők még nemigen ismerjük? Nos, minden utód így kezdi... Baksay Árpád maga is említette, hogy tenorban aszályos évek járnak manapság. Virág József, a kiszemelt utód egyrészt tenor, másrészt képviselte azt az operett-műfajt, ami nélkül ilyen műsor pedig nincs. Kállai Ferenc utódja Kállai felesége szerint Kalocsay Miklós. Igaz, a feleség jól emlékszik arra, amikor Kállai hasonlóan jóképű fiú volt. Kállai egyébként sok elgondolkoztatót is mondott a kár, hogy a műsor szempontjából mellékesen. Neményi Lili választott a legjobban: Császár Angélát ismerik, szeretik, szívesen nézik-hallgatják az érdeklődők. Ilyen utód kell. .. És kellene egy szerkesztő, akinek magának is van valamelyes elképzelése egy ilyen utódműsorról; kellenének „embertelen” szerkesztési elvek, melyek szerint az kerüljön képernyőre, aki a szubjektív és „emberi” szempontokon túl is odavaló, közismert elődök mögé ismert utódok. Kezdetnek ennyi ... Csáki Judit II hatalmas színrabló Tor Age Bringsvaerd A hatalmas színrabló című művének plakátján ez áll: játék gyerekeknek, 4-től 94 éves korig. Előadás közben néha egy-egy pillantást vetettem a jelenlevő korosabb — huszon- és harmincvalahány esztendős — nézőkre, és úgy tűnt, valóban gyerekek, a plakát játékos szövege helyénvaló. Talán a többiek, az (egészen) kiskorú közönség áldottsága, a jó és rossz fordulatokkal való gyors azonosulása segíti őket színházszerűtlenül viselkedni. Befogni fülüket vagy szemüket, fölnyúlni a levegőben kígyózó szerpentinszalagért. Főleg, hogy ezúttal egyenjogúsítva is vannak — a plakáton igazolva — a gyermekelőadások szokásos közönségével. A Gropius Társulat előadása — a rendező és a darab fordítója Katona Imre — színvonalas, s ez szerencsére ma már nem ritka kivétel a gyermekelőadások sorában. Az eredeti bemutató Gyulán volt, szabadtéren, ahol nyilván a nézők között játszódtak az események. A színházi körülmények nehezítik a szereplők dolgát, de végül is a közreműködők — elsősorban a két főszereplő, a Bohócot játszó Szilágyi Maya és a varázsló Macskát alakító Tóth Zsuzsanna — képesek elérni, hogy a színpad és a nézőtér közötti szintkülönbség eltűnjön. Ami különös, az inkább maga a darab. Magyar szerző le nem merne írni ilyen történetet: a dérrelaúrral megjelenő, a színeket, a jókedvet és a muzsikát elrejtő Hatalmas Színrabló, vagyis maga a Gonosz, a játék végére elpusztul. Sőt: megölik. Meghal és nem támad föl, hogy megjavulva éljen tovább. Márpedig a mi mesedramaturgiánk — a pszichológiára hivatkozva — a legrosszabb esetben is így oldja meg a játék végét. Miközben a gyermekpszichológusok egyáltalán nem lelkendeznek e jóakaraton, mondván, hogy a gyerekeknek a bennük levő feszültségek feloldásához igenis szükségük van az ilyesfajta élményekre. Lásd az — igazi — népmesét. .. A svéd szerző, úgy látszik, mindezt tudja, a Gropius Társulat pedig Budapesten aratja le felismerése sikerét, legelsősorban persze a tízen aluliak körében. {vté) Portrévázlat Sebestyén Andrásról A keskeny arc harmóniáját hatalmas orr bontja meg, a mosolyra szabott szájat, keménységet, magabiztosságot sugárzó zöld szemek ellensúlyozzák. Hollywoodban minden bizonnyal sztár lenne, már pusztán a figurájáért. Magyarországon egyszerűen „csak” színész. A figyelmet a Népszínház, Imádok férjhez menni című előadásán fordította maga felé, ahol a darab hősnőjének második férjét alakította arisztokratikus fölénynyel, angol faarcai, szűnni nem akaró kacagásra ingerelve a közönséget. Ez után az emlékezetes szerep után eltűnt a szemünk elől, azaz itt-ott bukkant fel, mert egy évig szabadúszóként dolgozott. Ebben az időben a Radnóti Színpadra hívták a legtöbbször vendégnek, és 1983 májusában le is szerződött a színházhoz. Azóta egymást követik a szerepek. Az Angyalarcú és a Wiener walzer epizódszerepei után most a Farkas szempillái című mesejátékban a Borzot, Kolin Péter Sziszi és Fuszi című abszurdjában a címszerepet játssza Moravetz Leventével. Egyik sem könnyű szerep, Sebestyénnek bőven van alkalma megmutatni tehetségét. A mesejáték nemcsak műfaját tekintve hálásabb e téren. Mindenki több szerepet játszik egyszerre. Így egy darabon belül megismerhetjük Sebestyén András remek humorát, szép énekhangját, gitártudását. A Kolin Péter-darab élvezhetőségéhez is sokban hozzájárul az a színészi plusz, amit a szerepen jóval túlnőve mutat: a Fuszi nevű kőrakodó figuráját öniróniával, helyenként „buta augusztis drámával és igazi, szenvedélyes, mármár megrázó kitörésekkel építi fel. Sebestyén András szereti a küzdelmeket. Akkor érzi elemében magát, ha annyi munkája van, hogy éppen csak az alvásra marad ideje. Huszonhét éves, tele ambíciókkal, kétségekkel, vágyakkal. Ambíciója, hogy nagyon jó színész legyen; kétsége, lesz-e elég módja képességeit bizonyítani; vágya, minél több és minél jobb szerepeket játszani. Pálfalvi Dorottya Fantáziatulajdonosok, figyelem! A science-fiction világdivat, különösen a fiatalok fogékonyak iránta. Nemcsak olvassák, de sokan aktívan művelik is valamelyik válfaját, például a sci-fi-zenét, képzőművészetet, könyveket gyűjtenek, cserélnek és így tovább. Sci-fi klubok eddig is működtek az országban. A most megalakult Magyar Sci-fi Társaság, amely egyesületként, és nem klubként működik, meg kívánja adni tagjainak a fantasztikummal való aktív foglalkozás lehetőségét. Természetesen az eddigi klubok tagjaira is számítanak terveikben, ők is megtalálhatják az érdeklődési körüknek megfelelő egyesületi tagsági formát. Hogy hogyan? Részletesebb választ bárki kaphat, aki felbélyegzett válaszboríték mellékelésével ír az új egyesület címére: Budapest 5. Postafiók 514, 1364. Sz. Vendégrendezés December 7-én mutatták be a veszprémi Petőfi Színházban Shakespeare Ahogy tetszik című drámáját, melyet a román Dan Micu állított színpadra. Képünkön a vígjáték előadása közben Töreky Zsuzsa, Rupnik Károly és Bartal Zsuzsa látható. Könyv a táncról A Corvina kiadó új kötete, amely a Magyar Táncművészet címmel jelent meg, nagy alakú, szép borítású, remek minőségű papírra nyomott, esztétikusan tördelt, gazdag képanyaggal illusztrált könyv, az utóbbi időszak egyik legszebb szerkesztőségi és nyomdai munkája. Témájában pedig hiánypótló, adatközlő, történeti és összefoglaló munka, amely tudományos értékei ellenére is olvasmányos és valószínűleg nagy közönségsikert ér majd el. A Kaposi Edit és Pesovár Ernő szerkesztette kötet szemléletében is korszerű, mert teljességre törekszik és azonos értékűnek tartja a tánc valamennyi ágazatát. A tánctörténeti előzmények gazdagon dokumentált ismertetése után a tánckutatás és néptánc, valamint a néptáncművészet és a néptáncmozgalom, majd a balettművészet, a táncpedagógia, sőt a táncpedagógus-képzés történetével ismerkedhet az olvasó. Olyan szakemberek, mint Pesovár Ernő, Dienes Gedeon, Merényi Zsuzsa, Kaposi Edit, Pesovár Ferenc jegyzik az egyes fejezeteket. Több mint kettőszáz fénykép illusztrálja a szöveget, olyan fotósoktól többekközött, mint Eifert János, Fridmann Endre, Keleti Éva, Mezey Béla, Korniss Péter. Ebben az esetben nem maradhat ki a felsorolásból a, felelős szerkesztő, Rappai Zsuzsa, a kötet tervezője, műszaki szerkesztője, Szabados Erzsébet, valamint Szilassy János, a műszaki vezető sem, az ő gondos munkájuk is figyelmet érdemlően kitűnik a könyvszakmában. Böjte József 5