Magyar Ifjúság, 1985. január-április (29. évfolyam, 1-17. szám)

1985-01-04 / 1. szám

Magyarország történelme legújabb kori szakaszának kezdetét hajlamosak va­gyunk 1945-re, egész pon­tosan 1945. április 4-re lenni. Különösen így va­gyunk ezzel mi, az ötve­nes évek végén született fiatalok, akiknek teljes egészében könyvből olva­sott történelem az utóbbi negyvenéves fejlődés első két évtizede is. Egynémely leegyszerűsítést ráadásul még az oktatás is „támogatott”. Emlékszem, hogy történelemből jelesre érettségizetten, ráadásul a tantárgyból az osztályban az egyik legjobb diákként milyen értetlenül vettem a kezembe később egy köny­vet, amely a magyar népi demokráciának a történe­tét 1944-től számította. El­olvasása óta tudom, hogy helyesen, de előtte egysze­rűen nem értettem a dol­got. Hiszen 1944 kortár­saimmal együtt úgy él a képzeletemben, mint vala­mi iszonyatosan kegyetlen, véres, az egész emberiség szégyenére váló, Magyar­­országra pedig különösen rossz fényt vető tizenkét hónap. Ami úgy vélem igaz is. Hisz­en 1944-ben a németek még meg is szállták csatlósukat, 1944- ben kiderült, hogy mégis­csak valóság, s nem egy­szerűen a minden emberi értelmet meghaladó torz képzelgés a „végső meg­oldás”, 1944-ben újra per­zselő trónra ültette Dózsa Györgyöt, 1944-ben újra kivégeztetett az aradi ti­zenhárom, 1944-ben má­sodszor is elvesztettük a mohácsi csatát. De hívjuk csak elő a be­lénk táplált memóriából az 1945-ös esztendőt! Ugye, hogy a tavasz jut eszünk­be először, a napsugár? Valami megfoghatatlan optimizmus, valami távol­ról, ősi erővel áradó re­ménykedés , mennyország, a pokol után. S a kettő között? Nos, éppen ez az, amiről csak bizonytalan elképze­léseink vannak valójában. S ha közelebbről szemügy­re vesszük ezeket, akkor felismerjük, hogy egy-egy filmjelenet, novellafigura arca az, ami a tényleges valóság, a tények helyett „emlékként” a zsigereink­­ben él. Mindez Debrecenben tu­datosodott bennem, 1984. december 21-én, a való­ságos, s nem film-, vagy könyvbeli események szín­helyén, 40 évvel azután, hogy a debreceni Refor­mátus Kollégium oratóriu­mában szimbolikusan és valóságosan is megterem­tődött a népi demokráciá­nak nevezett új történel­mi korszak. A „mi korunk”. A kor, amelyé mi vagyunk. Amely 1944 sötét árnyai­val egyidőben született meg. Úgy, hogy szeptem­ber 23-án a Vörös Had­sereg immár a magyar határon innen folytatta a harcot a fasiszta német haderővel, úgy, hogy de­cember 3-án létrejött a Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front, amely meg­hirdette legendássá lett jelmondatát: „Lesz ma­gyar újjászületés.” Decem­ber 12-én pedig megérke­zett a néhány héttel ko­rábban felszabadult Deb­recenbe a Kijevből indult vonat, amely hazahozta azt a húszfős delegációt, amely Moszkvában meg­tárgyalta a nemzetgyűlés és a kormányalakítás ter­vét, valamint azokat a szovjet személyeket, aki­ket a létrehozandó magyar kormány segítésére kül­dött a Szovjetunió. Debrecenhez több nagy­szerű, haladó nemzeti cse­lekvés fűződik. Debrecenben, szintén ép­pen a Református Kollé­gium oratóriumában tar­totta képviselőházi üléseit a Magyar Országgyűlés 1849. január 9. és május 31. között, s a közeli Nagy­templomban mondták ki a Habsburg uralkodóháztól történő elszakadást, így tehát Révész Imre re­formátus püspök javasla­tára a nemzetgyűlést 1944. decemberében a magyar szabadságharc egykori di­csőséges színhelyén hívták össze újra, azokba a dí­szesen faragott padsorok­ba, amelyeknek 1849-es hangulatáról így számolt be naplójegyzeteiben Jó­kai Mór: „egy tágas, nagy terem, két karzattal, szá­mos padokkal és egy ma­gas mennyezetes szószék­kel ... Egykor vidám, jó­kedvű lakosai voltak e te­remnek. Hosszú fekete tó­gákba öltözött ifjak ... he­lyüket azonban ott a pa­dokon és szószéken ko­moly, gondterhelte férfiak foglalták el — a nemzet életének és halálának urai, a nemzet képviselői.” 1944-ben sem kisebb teher nyomta a 226 képviselő vállát, akik a felszabadult országrészből összegyűlve azokba a padokba ültek be, amelyeken kis réztáb­lákon egykori elődjeik ne­ve volt olvasható, töb­bek között Kossuth Lajosé, Vasvári Pálé. Kossuth helyét­­— a terem bejáratával szemközt — üresen hagyták, oda egy virágcsokor került — ép­pen úgy, mint most, 1984- ben is. 1944-ben egy má­sik széksor is üresen ma­radt: az, amelyet a bejá­rattól jobbra, külön pódiu­mon helyeztek el az eset­leges szovjet katonai meg­hívottak részére. S hogy kik képviselték 40 évvel ezelőtt Magyarorszá­got, arról ünnepi beszédé­ben Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke szó­lott: „Az Ideiglenes Nem­zetgyűlés összetételében is, tevékenységével is a nem­zet összefogását testesítette meg. Részese volt a népi hatalomnak a munkásosz­tály képviseletében a Ma­gyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezeti mozga­lom, a nincstelen paraszt­ság nevében a Nemzeti Parasztpárt, a kisbirtokos­­ság és az értelmiség Füg­getlen Kisgazdapártja, va­lamint a Polgári Demok­rata Párt. Volt a képvise­lők között mérnök és vas­esztergályos, nyomdász és bankigazgató, ügyvéd és cukrász, főispán és tégla­gyári munkás, író, föld­műves, plébános és vezér­­ezredes. Minden antifasisz­ta erő mandátumhoz és szóhoz jutott.” Akkori szóhasználattal él­ve a „kiküldöttek” két nap alatt alapjában változtat­ták meg az ország céljait, életét. Erről így emléke­zett meg Losonczi Pál: „Az Ideiglenes Nemzet­­gyűlés, létrejöttének első perceitől kezdve, döntő be­folyással volt a nemzet akkori jelenére és máig megvalósult jövőjére egya­ránt. Lendületet adott az átalakulásnak a felszaba­dított országrészben, és reményt nyújtott a még megszállt területeken élők­nek. Szentesítette a hitler­­izmussal, a nyilas uralom­mal szemben állók törek­véseit és az állami politi­kai, az alkotmányos hata­lom rangján szakított és fordult szembe — immár az egész nép nevében — a hitleri Németországgal és az embertelen eszmék­kel. Felszámolta a haladó emberek üldözésének, be­börtönzésének, kivégzésé­nek kétes jogi alapjait. Ettől a pillanattól kezdve nem a hazafias, az ország sorsáért felelősséget érző és vállaló ellenállók, nem a csatlós hadsereg katona­­szökevényei voltak törvé­nyen kívül, hanem a nyi­las terroristák, a háborús bűnösök, a besúgók és a feljelentők. Az egész nép támogatásától övezve ta­gadta meg a Horthy-rend­­szer külpolitikáját, ítélte el a Szálasi-csőcselék rém­tetteit, az egész nép aka­ratának megfelelően tett hitet a független és de­mokratikus Magyarország megteremtése mellett. ... Legsürgősebb feladatá­nak tekintette a fegyver­­szünet megkötését az anti­fasiszta hatalmakkal, a hadba lépést Németország ellen, az új magyar had­sereg megszervezését, a közigazgatási tisztségek betöltését, a közigazgatás megtisztítását a fasiszták kiszolgálóitól. Hatályon kí­vül helyezett minden nép­ellenes törvényt és rende­letet, feloszlatta a nyilas szervezeteket. A Kommunista Párt és a Parasztpárt kezdeménye­zésére történelmi jelentő­ségű rendeletet alkotott a kormány a nagybirtok­rendszer megszüntetéséről és a földműves nép, föld­höz juttatásáról... Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Nemzeti Kormány működése jelentős volt ab­ból a szempontból is, hogy új alapokra helyezte ha­zánk nemzetközi kapcsola­tait. Magyarország a Szov­jetunió baráti segítségével törhetett ki a nemzetközi elszigeteltségből.” Az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlésbe egy képvi­selőt küldött a magyar if­júság egységes szervezete, a szintén Debrecenben, december 6-án megalakult MADISZ is. A mai ifjúság nevében Koósné Török Erzsébet, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára mondott nagy hatású be­szédet, amelyben a követ­kező hangzott el: „A múlt, az eddig elvégzett feladat mindannyiunkat, minket fiatalokat is kötelez. Az önök újat és jobbat aka­rása nem veszett el, nem veszhet el számunkra, az önök meggyőződése ben­nünk tovább él. Népünk történelmi akarata, egész országunk érdeke, s egy­ben szocialista jelenünk és jövőnk nagy vállalko­zása, hogy előbbre lépjünk a munkában, az alkotás­ban, az anyagi és szellemi javak gyarapításában, az emberi kapcsolatok erősí­tésében, a szabadság rend­jének gazdagításában. Mi, fiatalok, önökkel együtt hisszük, hogy tu­dunk egyértelmű, felelős, a szocialista haladás ügyét szolgáló programot kidol­gozni, s azt megvalósítani. Képesek vagyunk annak a történelmi igazságnak az igazolására, hogy csak a szocializmus adhat választ és eredményes megoldást minden valós társadalmi gondra, problémára. Min­dent megteszünk azért, hogy szocialista értékeink valódi természete tapasz­talati igazságként ivódjon mindannyiunk életébe.” S hogy mindez milyen új teendőkkel jár, arról Bog­nár József akadémikus beszédéből egy ízelítő „Az utolérés, a lemaradót behozása lebegett cél gya­nánt előttünk, de ma már tudjuk, hogy nemcsak a nyugati társadalmak és gazdaságok 10—12 nemze­déken át felhalmozott anyagi eszközeinek mai ha­tásaival kell számolnunk hanem egy új tudomá­nyos-műszaki forradalom és a világverseny új té­nyezőivel is.” Nos valahogy így kezdő­dött a „jelenkor” 1944. de­cember 21-én Debrecen­ben, a Református Kollé­gium oratóriumában, és így folytatódik 1985-ben is egész Magyarországon, immár a jelenkor jövője. Mola György Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet a debreceni Református Kollégium oratóriumában. Az ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Sarlós István, az ország­­gyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a kormány több tagja, politikai és társadalmi életünk sok neves képviselője. Ifjúság A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja Főszerkesztő: Gubcsi Lajos Főszerkesztő-helyettes: T. András Emil, Kocsis L. Mihály Felelős kiadó: dr. Petrus György Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460 Telex: 226423. Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vál­lalat. Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660 Készült a Zrí­nyi Nyomdában, rotációs ofszetnyomással. Felelős vezető: Vágó Sándorné (85.2309/20­01) Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivatalokban, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodában (KHI Buda­pest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalva- Inyon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelző­számra. Előfizetési díj: havonta 27 Ft, negyedévre 81 Ft, fél évre 162 Ft, egy évre 324 Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 539 ISSN 0460-5551 2

Next