Magyar Ifjúság, 1985. január-április (29. évfolyam, 1-17. szám)
1985-01-04 / 1. szám
Magyarország történelme legújabb kori szakaszának kezdetét hajlamosak vagyunk 1945-re, egész pontosan 1945. április 4-re lenni. Különösen így vagyunk ezzel mi, az ötvenes évek végén született fiatalok, akiknek teljes egészében könyvből olvasott történelem az utóbbi negyvenéves fejlődés első két évtizede is. Egynémely leegyszerűsítést ráadásul még az oktatás is „támogatott”. Emlékszem, hogy történelemből jelesre érettségizetten, ráadásul a tantárgyból az osztályban az egyik legjobb diákként milyen értetlenül vettem a kezembe később egy könyvet, amely a magyar népi demokráciának a történetét 1944-től számította. Elolvasása óta tudom, hogy helyesen, de előtte egyszerűen nem értettem a dolgot. Hiszen 1944 kortársaimmal együtt úgy él a képzeletemben, mint valami iszonyatosan kegyetlen, véres, az egész emberiség szégyenére váló, Magyarországra pedig különösen rossz fényt vető tizenkét hónap. Ami úgy vélem igaz is. Hiszen 1944-ben a németek még meg is szállták csatlósukat, 1944- ben kiderült, hogy mégiscsak valóság, s nem egyszerűen a minden emberi értelmet meghaladó torz képzelgés a „végső megoldás”, 1944-ben újra perzselő trónra ültette Dózsa Györgyöt, 1944-ben újra kivégeztetett az aradi tizenhárom, 1944-ben másodszor is elvesztettük a mohácsi csatát. De hívjuk csak elő a belénk táplált memóriából az 1945-ös esztendőt! Ugye, hogy a tavasz jut eszünkbe először, a napsugár? Valami megfoghatatlan optimizmus, valami távolról, ősi erővel áradó reménykedés , mennyország, a pokol után. S a kettő között? Nos, éppen ez az, amiről csak bizonytalan elképzeléseink vannak valójában. S ha közelebbről szemügyre vesszük ezeket, akkor felismerjük, hogy egy-egy filmjelenet, novellafigura arca az, ami a tényleges valóság, a tények helyett „emlékként” a zsigereinkben él. Mindez Debrecenben tudatosodott bennem, 1984. december 21-én, a valóságos, s nem film-, vagy könyvbeli események színhelyén, 40 évvel azután, hogy a debreceni Református Kollégium oratóriumában szimbolikusan és valóságosan is megteremtődött a népi demokráciának nevezett új történelmi korszak. A „mi korunk”. A kor, amelyé mi vagyunk. Amely 1944 sötét árnyaival egyidőben született meg. Úgy, hogy szeptember 23-án a Vörös Hadsereg immár a magyar határon innen folytatta a harcot a fasiszta német haderővel, úgy, hogy december 3-án létrejött a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely meghirdette legendássá lett jelmondatát: „Lesz magyar újjászületés.” December 12-én pedig megérkezett a néhány héttel korábban felszabadult Debrecenbe a Kijevből indult vonat, amely hazahozta azt a húszfős delegációt, amely Moszkvában megtárgyalta a nemzetgyűlés és a kormányalakítás tervét, valamint azokat a szovjet személyeket, akiket a létrehozandó magyar kormány segítésére küldött a Szovjetunió. Debrecenhez több nagyszerű, haladó nemzeti cselekvés fűződik. Debrecenben, szintén éppen a Református Kollégium oratóriumában tartotta képviselőházi üléseit a Magyar Országgyűlés 1849. január 9. és május 31. között, s a közeli Nagytemplomban mondták ki a Habsburg uralkodóháztól történő elszakadást, így tehát Révész Imre református püspök javaslatára a nemzetgyűlést 1944. decemberében a magyar szabadságharc egykori dicsőséges színhelyén hívták össze újra, azokba a díszesen faragott padsorokba, amelyeknek 1849-es hangulatáról így számolt be naplójegyzeteiben Jókai Mór: „egy tágas, nagy terem, két karzattal, számos padokkal és egy magas mennyezetes szószékkel ... Egykor vidám, jókedvű lakosai voltak e teremnek. Hosszú fekete tógákba öltözött ifjak ... helyüket azonban ott a padokon és szószéken komoly, gondterhelte férfiak foglalták el — a nemzet életének és halálának urai, a nemzet képviselői.” 1944-ben sem kisebb teher nyomta a 226 képviselő vállát, akik a felszabadult országrészből összegyűlve azokba a padokba ültek be, amelyeken kis réztáblákon egykori elődjeik neve volt olvasható, többek között Kossuth Lajosé, Vasvári Pálé. Kossuth helyét— a terem bejáratával szemközt — üresen hagyták, oda egy virágcsokor került — éppen úgy, mint most, 1984- ben is. 1944-ben egy másik széksor is üresen maradt: az, amelyet a bejárattól jobbra, külön pódiumon helyeztek el az esetleges szovjet katonai meghívottak részére. S hogy kik képviselték 40 évvel ezelőtt Magyarországot, arról ünnepi beszédében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szólott: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összetételében is, tevékenységével is a nemzet összefogását testesítette meg. Részese volt a népi hatalomnak a munkásosztály képviseletében a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezeti mozgalom, a nincstelen parasztság nevében a Nemzeti Parasztpárt, a kisbirtokosság és az értelmiség Független Kisgazdapártja, valamint a Polgári Demokrata Párt. Volt a képviselők között mérnök és vasesztergályos, nyomdász és bankigazgató, ügyvéd és cukrász, főispán és téglagyári munkás, író, földműves, plébános és vezérezredes. Minden antifasiszta erő mandátumhoz és szóhoz jutott.” Akkori szóhasználattal élve a „kiküldöttek” két nap alatt alapjában változtatták meg az ország céljait, életét. Erről így emlékezett meg Losonczi Pál: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, létrejöttének első perceitől kezdve, döntő befolyással volt a nemzet akkori jelenére és máig megvalósult jövőjére egyaránt. Lendületet adott az átalakulásnak a felszabadított országrészben, és reményt nyújtott a még megszállt területeken élőknek. Szentesítette a hitlerizmussal, a nyilas uralommal szemben állók törekvéseit és az állami politikai, az alkotmányos hatalom rangján szakított és fordult szembe — immár az egész nép nevében — a hitleri Németországgal és az embertelen eszmékkel. Felszámolta a haladó emberek üldözésének, bebörtönzésének, kivégzésének kétes jogi alapjait. Ettől a pillanattól kezdve nem a hazafias, az ország sorsáért felelősséget érző és vállaló ellenállók, nem a csatlós hadsereg katonaszökevényei voltak törvényen kívül, hanem a nyilas terroristák, a háborús bűnösök, a besúgók és a feljelentők. Az egész nép támogatásától övezve tagadta meg a Horthy-rendszer külpolitikáját, ítélte el a Szálasi-csőcselék rémtetteit, az egész nép akaratának megfelelően tett hitet a független és demokratikus Magyarország megteremtése mellett. ... Legsürgősebb feladatának tekintette a fegyverszünet megkötését az antifasiszta hatalmakkal, a hadba lépést Németország ellen, az új magyar hadsereg megszervezését, a közigazgatási tisztségek betöltését, a közigazgatás megtisztítását a fasiszták kiszolgálóitól. Hatályon kívül helyezett minden népellenes törvényt és rendeletet, feloszlatta a nyilas szervezeteket. A Kommunista Párt és a Parasztpárt kezdeményezésére történelmi jelentőségű rendeletet alkotott a kormány a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép, földhöz juttatásáról... Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Nemzeti Kormány működése jelentős volt abból a szempontból is, hogy új alapokra helyezte hazánk nemzetközi kapcsolatait. Magyarország a Szovjetunió baráti segítségével törhetett ki a nemzetközi elszigeteltségből.” Az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlésbe egy képviselőt küldött a magyar ifjúság egységes szervezete, a szintén Debrecenben, december 6-án megalakult MADISZ is. A mai ifjúság nevében Koósné Török Erzsébet, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára mondott nagy hatású beszédet, amelyben a következő hangzott el: „A múlt, az eddig elvégzett feladat mindannyiunkat, minket fiatalokat is kötelez. Az önök újat és jobbat akarása nem veszett el, nem veszhet el számunkra, az önök meggyőződése bennünk tovább él. Népünk történelmi akarata, egész országunk érdeke, s egyben szocialista jelenünk és jövőnk nagy vállalkozása, hogy előbbre lépjünk a munkában, az alkotásban, az anyagi és szellemi javak gyarapításában, az emberi kapcsolatok erősítésében, a szabadság rendjének gazdagításában. Mi, fiatalok, önökkel együtt hisszük, hogy tudunk egyértelmű, felelős, a szocialista haladás ügyét szolgáló programot kidolgozni, s azt megvalósítani. Képesek vagyunk annak a történelmi igazságnak az igazolására, hogy csak a szocializmus adhat választ és eredményes megoldást minden valós társadalmi gondra, problémára. Mindent megteszünk azért, hogy szocialista értékeink valódi természete tapasztalati igazságként ivódjon mindannyiunk életébe.” S hogy mindez milyen új teendőkkel jár, arról Bognár József akadémikus beszédéből egy ízelítő „Az utolérés, a lemaradót behozása lebegett cél gyanánt előttünk, de ma már tudjuk, hogy nemcsak a nyugati társadalmak és gazdaságok 10—12 nemzedéken át felhalmozott anyagi eszközeinek mai hatásaival kell számolnunk hanem egy új tudományos-műszaki forradalom és a világverseny új tényezőivel is.” Nos valahogy így kezdődött a „jelenkor” 1944. december 21-én Debrecenben, a Református Kollégium oratóriumában, és így folytatódik 1985-ben is egész Magyarországon, immár a jelenkor jövője. Mola György Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet a debreceni Református Kollégium oratóriumában. Az ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Sarlós István, az országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a kormány több tagja, politikai és társadalmi életünk sok neves képviselője. Ifjúság A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja Főszerkesztő: Gubcsi Lajos Főszerkesztő-helyettes: T. András Emil, Kocsis L. Mihály Felelős kiadó: dr. Petrus György Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460 Telex: 226423. Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660 Készült a Zrínyi Nyomdában, rotációs ofszetnyomással. Felelős vezető: Vágó Sándorné (85.2309/2001) Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivatalokban, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodában (KHI Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalva- Inyon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: havonta 27 Ft, negyedévre 81 Ft, fél évre 162 Ft, egy évre 324 Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 539 ISSN 0460-5551 2