Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)

1986-10-10 / 41. szám

­ KATI és az eltört PEREC is így 1977 őszén kezdtünk felfigyelni a már nevében is különös popegyüttesre. A „Kati és a Kerek perec” rövid idő alatt népszerűvé vált, különösen a „Hin­ta” és az „Egy dal ne­ked” című számaik sze­repeltek gyakran a kü­lönböző slágerlistákon. Az „Üvegszív” és a „Szerpen­tin” című nagylemezeik sem porosodtak sokáig a hanglemezboltokban. Mind­kettőt elkapkodták, arany­lemez lett belőlük. Sűrűn feltűntek a televízió kép­ernyőjén, koncertjeiket za­jos siker kísérte. Az együttes legszínesebb egyénisége „Kati”, azaz Nagy Katalin volt. Egy tu­catnyi hangszeren játszott, énekelt, ő szerezte a banda számait. Egyetlen nő volt a hazai rock-pop életben, aki férfias hangszeren, szaxofo­non is remekül játszott. Aztán teltek-múltak az évek „Kati és a Kerek pe­rec” egyre több külföldi turnén vett részt, és mint ilyenkor lenni szokott, szép lassan el is felejtették őket. Popberkeken belül tudni vélték, hogy időközben „eltört” a Perec. Kati és a fiúk útjai elváltak. Nagy Katival jó pár esz­tendeje nem találkoztam. Valószínűtlenül karcsú, hosszú barna hajú, rendkí­vül csinos lányként élt az emlékezetemben. Az idő furcsa szobrász. Megváltoztatja az ember arcát, külsejét. Ha Kati nem köszön rám, és nem fedi fel a ki­létét, nem egykönnyen jöt­tem volna rá, hogy ő az. Az „új” Nagy Kati szőke, és mit szépítsük: teltkar­csú ... A kölcsönös „mi újság?” kérdésre mondja a ma­gáét: — Hét évet — egyáltalán nem hét szűk esztendőt — töltöttünk együtt a zene­karral. Bejártuk közben Kelet- és Nyugat-Európát. Rengeteget koncerteztünk, nem panaszkodhattunk, a sikerek sem maradtak el. Mindenütt szívesen fogad­tak minket. Ennek ellené­re, 1984 nyarán elbúcsúz­tam a fiúktól. Azóta ön­állóan dolgozom. — Mi volt az oka a ke­nyértörésnek? — Ne gondolj összeve­­szésre, cívódásra. A töb­biek egyszerűen arra sza­vaztak, hogy hosszú távú vendéglátóipari szerződést kössünk nyugaton, amivel nem értettem egyet. Semmi esetre sem akartam évekre elkötelezni magam távol az otthonomtól. Barátságosan elváltunk egymástól. — Mihez kezeltél a „Pe­rec” nélkül? — Kiváltottam az önálló előadóművészi engedélyt. Kuvaitban, Egyiptomban és Angliában vállaltam 1—1 hónapos szerződést. Magyar közönség előtt még nem léptem fel, de erre is sor kerül majd, ha egy kicsit ráérek. Kati ugyanis nemigen ér rá. Nagy vállalkozásba fo­gott, a József körúton meg­nyitotta az ország legna­gyobb állatkereskedését. Ez a tevékenység, mint kezdő üzletembert teljesen leköti. — Hogyan jutott eszedbe, hogy a hangszereknek, kot­táknak hátat fordítva, dísz­halakkal, fehéregerekkel, tengeri malacokkal foglal­kozzál? Mosolyog: — Gondoltam, hogy nem hagyod ki ezt a kérdést. Kislány korom óta imádom az állatokat. Mindig volt kutyám, macskám, mada­ram. Titkos vágyam azon­ban az volt, hogy nagyon sok állatom legyen. Két évvel ezelőtt határoztam el, hogy állatkereskedést nyitok. De nem akármilyen kis boltocskára gondoltam, hanem arra, hogy enyém lesz az ország legszebb, leg­nagyobb, legszélesebb vá­lasztékú üzlete. Nem aka­rom most részletezni, hogy mi kell ahhoz, hogy végül is összeálljon minden. Hi­vatalokból hivatalokba fut­kostam, állatkereskedőkkel, iparosokkal tárgyaltam. Közben szorgalmasan ta­nulmányoztam a szakiro­dalmat, állandó vendége voltam az állatkertnek, ahol rengeteget segítettek hasznos tanácsokkal. — Mit szólt a környeze­ted, egykori kollégáid? — Képzelheted! — Nem kérdem, mibe került mindez, de vajon mikor térül meg, amit be­fektettél? — Viccelsz? Soha! Ha jó boltot akartam volna csi­nálni, butikot vagy pecse­nyesütőt nyitottam volna. Kukacból és madáreledel­ből nem könnyen jönnek össze ezrek. Az állatkereskedés való­ban egyedülálló. Ízléses be­rendezés, légkondicionálás és óriási választék. Díszha­lak, madarak, hüllők, kí­gyó, sikló, teknősbéka, ten­geri malac, hörcsög, kutya macska, majom. — Meg, amit akartok ... — fűzi hozzá Kati. — Ké­résre bármilyen állatot megszerzek a kedves vevő­nek. — Akár egy elefántot is? — Ha megszerzi az enge­délyt, hogy a házában tart­hassa, akkor miért is ne. — A tulajnak melyik a kedvenc állata? — A bernáthegyi­ Kati állatkereskedésében még egy szolgáltatást nyújt a vevőknek. Nemcsak elad, vesz és cserél is. — Merőben megváltozott az életem. Ha ezentúl kül­földre megyek, elsősorban nem ruhákat és szépítő szereket vásárolok magam­nak, hanem állattápszert és vitaminokat. — S mondd, az állatok nem ihlettek meg, mint ze­neszerzőt? — De igen! Készül a nagylemezem, amelynek minden száma egy-egy ál­latról szól. Nyugodtan le­írhatod: állati lesz. Csak a szakma ne kiált­son majd rá kígyót-bé­­kát... Kemény György­ ­ HM 32

Next