Magyar Ifjúság, 1987. január-április (31. évfolyam, 1-17. szám)
1987-01-02 / 1. szám
Őrségváltás Vietnamban A vietnami főváros büszke a Ba Dinh térre. Megannyi fordulat színtere volt. Itt kiáltotta ki Ho Si Minh a független demokratikus köztársaságot. Itt díszeleg Ho apó márványmauzóleuma. Ide néz a gyarmati idők hírneves Sarrault-líceuma, amelynek épületében immár „felsőbb osztályba lépett” káderek serege, a Vietnami Kommunista Párt központi apparátusa székel. És itt látható a szintén „kolóniás” stílusban emelt elnökségi palota is. Szemközt, a parlament épületében tartják a nagyobb gyűléseket — itt ülésezett a vietnami kommunisták sorsformáló novemberi plénuma, majd december idusán itt tartották a hatodik kongresszus nyilvánosságra szánt fordulatos ülésszakát. A hónapok óta tartó bírálati-önbírálati kampány olykor éles szele többször is végigsöpört Vietnamon és most „belengte” a Ba Dinh téri nagytermet. Még a fordulatokon edződött pártmunkásoknak is elakadt olykor a lélegzete. Új hangok, új stílus, új hozzáállás jellemezte az elmúlt hetek tanácskozásait. .Viharos viták” után hozott egyhangú döntések készítették elő a novemberi plénumon a decemberi „előadást”. A hangvételen azonban néha még a legharcedzettebb vietnamológusok is megdöbbentek. Az MTI és a Népszabadság tudósítója idézte egy Ho Si Minh-városi pártkörzet vezetőjének hozzászólását: „Pártunk történetében először fordul elő, hogy csaknem elveszítette a nép bizalmát. Csak akkor lehetünk képesek a megújulásra, ha valóban egész tevékenységünket a nép szolgálatába állítjuk. Ne a párt próbáljon minden szem rizsről, vagy minden deka húsról gondoskodni. Ez képtelenség. A pártnak arról kell gondoskodnia, hogy mindenki ereje szerint dolgozhasson. Ha a lakosság boldogul, az ország is gazdagabb lesz. Nem szabad attól félni, hogy az, aki munkája révén meggazdagodik, kapitalista lesz. A tisztes gyarapodás révén a szocializmus csak erősebb lehet. De az új szemléletre csakis új vezetők képesek” — mondta a délről jött férfiú, nyolcvan súlyos esztendő tapasztalataival tarsolyában ... Igazat adtak neki. A vietnami vezetésben megkezdődött a „vérátömlesztés”. A politikai megújulás nyitányaként radikálisan hozzáláttak a vezetés megújításához. A veteránok „első sora” élen járt a jó példával. A három alighanem legismertebb vezető — magas kora és egészségi állapota miatt — kérte a kongresszust, hogy már ne jelöljék őket a központi bizottság tagjának. Truong Chinh államfő, aki Le Duan nyáron bekövetkezett halála óta töltötte be a pártfőtitkár tisztségét is, befejezte „hosszú menetelését” (fölvett neve ugyanis szó szerint ezt jelenti!). Lelép a politika porondjáról a hosiminhi nemzedék alighanem legnépszerűbb figurája, Pham Van Dong, aki több mint három évtizeden át irányította a hanoi kormány munkáját. És távozik Le Due Tho, a Nobel-díjat visszautasító kulcsember, aki a Kissingerrel folytatott párviadala során szerzett békét hazájának és nemzetközi hírnevet önmagának. A kongresszus természetesen egyhangúlag eleget tett kérésüknek. Ezentúl mindhárman a vezetés tanácsadóiként hasznosítják évtizedes tapasztalataikat. (A politikai bizottság többi visszavonuló tagja nem tartozik ebbe a „vonulatba”. Csöndben távozott Van Tien Dung tábornok, a saigoni győző, Chu Huy Man politikai főcsoportfőnök és To Huu volt első miniszterelnök-helyettes, akinek nevét alighanem inkább a vietnami irodalomtörténet verselemzéseiben jegyzik majd arany betűkkel.) Az új vezető testületek névsorának ismertetése kapcsán hangsúlyozták a kollektív vezetés és a nemzedéki folytonosság hagyományos szerepét. A felerészt megújuló politikai bizottság és a központi bizottság titkársága élén az elődjénél nyolc évvel fiatalabb Nguyen Van Linh-t találjuk. Az új főtitkár hosszú pályafutásának fordulataival manapság foglalkozik igazán behatóan a nemzetközi szakirodalom. Nguyen Van Linh 1915- ben látta meg a napvilágot Hanoitól nem messze. A szegényparaszti családból származó ifjú 14 esztendős korától vesz részt a forradalmi mozgalomban. (Eredeti neve Nguyen Van Cue, a kényszerű konspirációban ismert mozgalmi neve Muoi Cue.) A középiskolások forradalmi szervezetének aktivistájaként már 1930-ban letartóztatták, és röpcédulázásért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ekkor ismerkedett meg a hírhedt Con Dao-i börtönsziget megannyi kommunista foglyával, akikkel évtizedek múltán együtt irányította a vietnami forradalmat és a déli országrész felszabadításáért vívott harcokat. Amikor a gyarmattartó Franciaországban 1936-ban hatalomra jutott a népfrontkormány, társaival együtt Linh is kiszabadult a börtönből. Ugyanebben az évben lépett be a pártba (akkor még Indokínai Kommunista Pártnak hívták), s folytatta az illegális mozgalom szervezését. Pályafutásának talán legjellemzőbb sajátossága, hogy — Vietnam egységét és összeforrottságát bizonyítandó — az északi forradalmár főleg az ország déli részén serénykedett sikerrel. A saigoni és danangi pártsejtek sorainak rendezését bízták rá. Ezután 1941- ben a francia gyarmati hatóságok újfent letartóztatták. Ismét hosszú éveket töltött a jól ismert Con Dao-i környezetben ... (Ez a szigetbörtön később szerzett kétes hírnevet magának, amikor amerikai ihletésre fölépítették rajta a rettegett „tigrisketreceket”.) Itt, az „Ördögszigeten” teremtették meg a kommunista fog lyok a „Ho Si Minh-egyetemnek” elkeresztelt káderkohót, ahol Le Duan és Pham Van Dong is hosszú éveken át vértette magát a későbbi feladatokra! 1945-ben az augusztusi forradalom kiszabadítja börtönéből Linh-t, aki az elkövetkező évtizedeket elsősorban a déli pártmunka és a felszabadítás irányításával tölti. Jó negyedszázada, a párt harmadik kongresszusán választják meg a központi bizottság tagjává. Az illegális körülmények közepette működő déli pártiroda irányítója (csakúgy, mint az új hanoi vezetésben fontos szerepet játszó Vo Chi Cong és Vo Van Kiét, akik a reformfolyamatok kimunkálásában is partnereinek látszanak.) A győzelem és az ország politikai újraegyesítése után változatlanul délen lát el sorsformáló feladatokat. 1976-ban kerül be a politikai bizottságba és a titkárságba is, majd az időközben Saigonból Ho Si Minhvárossá átkeresztelt metropolis pártmár író nyitja. (Közben amületileg a szakszervezet élén találjuk.) A ma már országszerte pozitívan értékelt déli reformok mellett olyan határozottan elkötelezte magát, hogy nyugati megfigyelők erre vezették vissza, amikor a belső pártharcok eredményeképpen 1982-ben „egészségügyi okok miatt” távozott a vezetésből. Három évvel később már ismét tagja a párt politikai bizottságának, Le Duan távozása után már a KB titkára, sőt mind gyakrabban emlegették — kissé szokatlan titulussal — a központi bizottság „vezető titkáraként”. Már a megválasztása előtti hónapokban minden fontos eseményen ott látni. Felszólalásai tág teret kapnak a vietnami sajtóban, hangvételükre egyre nagyobb figyelmet fordítanak külföldön is. A gazdasági megújulást és a reform kiteljesítését hangsúlyozza minden megnyilatkozásában, de kiemeli: a régi bürokratikus-adminisztratív irányítási módszerek korszerűsítése korántsem lesz könnyű feladat, össznépi egységet sürget, nyílt kritikai szemléletet követel. A rendszerrel szembenálló erőket (a régi rend híveit, az elidegenített kínai kisebbséget stb.) politikai eszközökkel kívánja megnyerni az országépítés ügyének. Vietnam nemzetközi kapcsolataiban változatlanul számít a szocialista közösség támogatására (a Szovjetunió a következő öt esztendőre olyan támogatást tervez, amely az elmúlt három évtized teljes mennyiségével ér föl), Hanoiban föltárták a segélyek elherdálásának hibás gyakorlatát, és reálisabb beruházáspolitikát helyeztek kilátásba. Linh ugyanakkor többször leszögezte: a vietnamiak továbbra is nagyra értékelik a kínai néphez fűződő hagyományos barátságot, és minden tőlük telhetőt megtesznek ennek helyreállítása érdekében. (Ez pedig alighanem a kambodzsai kérdés hosszútávú rendezését is jótékonyan befolyásolhatja.) A vietnami párt új főtitkára — és az egész kongresszus — új légkört, új korszakot, új szemléletet ígér. Ha a megújult vezetésnek sikerül tettekre váltani az új programot, a hanoi Ba Dinh tér kongreszszusi csarnokában ismét korszakhatárhoz érkeztek a vietnami kommunisták. B. L. Nguyen Van Linh