Magyar Ifjúság, 1987. január-április (31. évfolyam, 1-17. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Őrségváltás Vietnamban A vietnami főváros büsz­ke a Ba Dinh térre. Meg­annyi fordulat színtere volt. Itt kiáltotta ki Ho Si Minh a független demokratikus köztársaságot. Itt díszeleg Ho apó márványm­auzóleu­­ma. Ide néz a gyarmati idők hírneves Sarrault-lí­­ceuma, amelynek épületé­ben immár „felsőbb osztály­ba lépett” káderek serege, a Vietnami Kommunista Párt központi apparátusa székel. És itt látható a szintén „ko­lóniás” stílusban emelt el­nökségi palota is. Szemközt, a parlament épületében tartják a nagyobb gyűlése­ket — itt ülésezett a viet­nami kommunisták sorsfor­máló novemberi plénuma, majd december idusán itt tartották a hatodik kong­resszus nyilvánosságra szánt fordulatos ülésszakát. A hónapok óta tartó bírá­­lati-önbírálati kampány olykor éles szele többször is végigsöpört Vietnamon és most „belengte” a Ba Dinh téri nagytermet. Még a for­dulatokon edződött párt­munkásoknak is elakadt olykor a lélegzete. Új han­gok, új stílus, új hozzáállás jellemezte az elmúlt hetek tanácskozásait. .Viharos vi­ták” után hozott egyhangú döntések készítették elő a novemberi plénumon a de­cemberi „előadást”. A hangvételen azonban néha még a legharcedzettebb vietnamológusok is meg­döbbentek. A­z MTI és a Népszabad­ság tudósítója idézte egy Ho Si Minh-városi pártkör­zet vezetőjének hozzászólá­sát: „Pártunk történetében először fordul elő, hogy csaknem elveszítette a nép bizalmát. Csak akkor lehe­tünk képesek a megújulás­ra, ha valóban egész tevé­kenységünket a nép szolgá­latába állítjuk. Ne a párt próbáljon minden szem rizsről, vagy minden deka húsról gondoskodni. Ez kép­telenség. A pártnak arról kell gondoskodnia, hogy mindenki ereje szerint dol­gozhasson. Ha a lakosság boldogul, az ország is gaz­dagabb lesz. Nem szabad attól félni, hogy az, aki munkája révén meggazda­godik, kapitalista lesz. A tisztes gyarapodás révén a szocializmus csak erősebb lehet. De az új szemléletre csakis új vezetők képesek” — mondta a délről jött fér­fiú, nyolcvan súlyos eszten­dő tapasztalataival tarso­lyában ... Igazat adtak neki. A viet­nami vezetésben megkezdő­dött a „vérátömlesztés”. A politikai megújulás nyitá­nyaként radikálisan hozzá­láttak a vezetés megújítá­sához. A veteránok „első sora” élen járt a jó példá­val. A három alighanem legismertebb vezető — m­a­gas kora és egészségi álla­pota miatt — kérte a kong­resszust, hogy már ne jelöl­jék őket a központi bizott­ság tagjának. Truong Chinh államfő, aki Le Duan nyá­ron bekövetkezett halála óta töltötte be a pártfőtitkár tisztségét is, befejezte „hosszú menetelését” (föl­vett neve ugyanis szó sze­rint ezt jelenti!). Lelép a politika porondjáról a hosi­­minhi nemzedék alighanem legnépszerűbb figurája, Pham Van Dong, aki több mint három évtizeden át irányította a hanoi kormány munkáját. És távozik Le Due Tho, a Nobel-díjat visszautasító kulcsember, aki a Kissingerrel folytatott párviadala során szerzett békét hazájának és nemzet­közi hírnevet önmagának. A kongresszus természe­tesen egyhangúlag eleget tett kérésüknek. Ezentúl mindhárman a vezetés ta­nácsadóiként hasznosítják évtizedes tapasztalataikat. (A politikai bizottság többi visszavonuló tagja nem tartozik ebbe a „vonulat­ba”. Csöndben távozott Van Tien Dung tábornok, a sai­­goni győző, Chu Huy Man politikai főcsoportfőnök és To Huu volt első miniszter­elnök-helyettes, akinek ne­vét alighanem inkább a vietnami irodalomtörténet verselemzéseiben jegyzik majd arany betűkkel.) A­z új vezető testületek névsorának ismertetése kapc­sán hangsúlyozták a kollektív vezetés és a nem­zedéki folytonosság hagyo­mányos szerepét. A fele­részt megújuló politikai bi­zottság és a központi bi­zottság titkársága élén az elődjénél nyolc évvel fiata­labb Nguyen Van Linh-t találjuk. Az új főtitkár hosszú pályafutásának for­dulataival manapság foglal­kozik igazán behatóan a nemzetközi szakirodalom. N­guyen Van Linh 1915- ben látta meg a napvilágot Hanoitól nem messze. A szegényparaszti családból származó ifjú 14 esztendős korától vesz részt a forra­dalmi mozgalomban. (Ere­deti neve Nguyen Van Cue, a kényszerű konspirációban ismert mozgalmi neve Muoi Cue.) A középiskolások for­radalmi szervezetének akti­vistájaként már 1930-ban letartóztatták, és röpcédu­­lázásért életfogytiglani bör­tönbüntetésre ítélték. E­kkor ismerkedett meg a hírhedt Con Dao-i börtön­sziget megannyi kommunis­ta foglyával, akikkel évti­zedek múltán együtt irányí­totta a vietnami forradal­mat és a déli országrész felszabadításáért vívott harcokat. Amikor a gyar­mattartó Franciaországban 1936-ban hatalomra jutott a népfrontkormány, társai­val együtt Linh is kiszaba­dult a börtönből. Ugyaneb­ben az évben lépett be a pártba (akkor még Indokí­nai Kommunista Pártnak hívták), s folytatta az ille­gális mozgalom szervezését. Pályafutásának talán leg­jellemzőbb sajátossága, hogy — Vietnam egységét és összeforrottságát bizo­nyítandó — az északi for­radalmár főleg az ország déli részén serénykedett sikerrel. A saigoni és danangi pártsejtek sorainak rende­zését bízták rá. Ezután 1941- ben a francia gyarmati ha­tóságok újfent letartóztat­ták. Ismét hosszú éveket töl­tött a jól ismert Con Dao-i környezetben ... (Ez a szi­getbörtön később szerzett kétes hírnevet magának, amikor amerikai ihletésre fölépítették rajta a rettegett „tigrisketreceket”.) Itt, az „Ördögszigeten” teremtet­ték meg a kommunista fog­ lyok a „Ho Si Minh-egye­­temnek” elkeresztelt káder­kohót, ahol Le Duan és Pham Van Dong is hosszú éveken át vértette magát a későbbi feladatokra! 1945-ben az augusztusi forradalom kiszabadítja börtönéből Linh-t, aki az elkövetkező évtizedeket el­sősorban a déli pártmunka és a felszabadítás irányítá­sával tölti. Jó negyedszáza­da, a párt harmadik kong­resszusán választják meg a központi bizottság tagjává. Az illegális körülmények közepette működő déli párt­iroda irányítója (csakúgy, mint az új hanoi vezetésben fontos szerepet játszó Vo Chi Cong és Vo Van Kiét, akik a reformfolyamatok kimunkálásában is partne­reinek látszanak.) A győzelem és az ország politikai újraegyesítése után változatlanul délen lát el sorsformáló feladatokat. 1976-ban kerül be a politi­kai bizottságba és a titkár­­­ságba is, majd az időköz­ben Saigonból Ho Si Minh­­várossá átkeresztelt metro­polis pártmár író nyitja. (Közben amü­letileg a szakszervezet élén talál­juk.) A ma már országszerte pozitívan értékelt déli re­formok mellett olyan hatá­rozottan elkötelezte magát, hogy nyugati megfigyelők erre vezették vissza, amikor a belső pártharcok eredmé­nyeképpen 1982-ben „egész­ségügyi okok miatt” távo­zott a vezetésből. Három évvel később már ismét tagja a párt politikai bi­zottságának, Le Duan távo­zása után már a KB titká­ra, sőt mind gyakrabban emlegették — kissé szokat­lan titulussal — a központi bizottság „vezető titkára­ként”. M­ár a megválasztása előt­ti hónapokban minden fon­tos eseményen ott látni. Felszólalásai tág teret kap­nak a vietnami sajtóban, hangvételükre egyre na­gyobb figyelmet fordítanak külföldön is. A gazdasági megújulást és a reform ki­­teljesítését hangsúlyozza minden megnyilatkozásá­ban, de kiemeli: a régi bü­­rokratikus-adminisztratív irányítási módszerek kor­szerűsítése korántsem lesz könnyű feladat, össznépi egységet sürget, nyílt kriti­kai szemléletet követel. A rendszerrel szembenálló erőket (a régi rend híveit, az elidegenített kínai ki­sebbséget stb.) politikai eszközökkel kívánja meg­nyerni az országépítés ügyé­nek. V­ietnam nemzetközi kap­csolataiban változatlanul számít a szocialista közös­ség támogatására (a Szov­jetunió a következő öt esz­tendőre olyan támogatást tervez, amely az elmúlt há­rom évtized teljes mennyi­ségével ér föl), Hanoiban föltárták a segélyek elher­dálásának hibás gyakorla­tát, és reálisabb beruházás­politikát helyeztek kilátás­ba. Linh ugyanakkor több­ször leszögezte: a vietna­miak továbbra is nagyra értékelik a kínai néphez fű­ződő hagyományos barátsá­got, és minden tőlük telhe­tőt megtesznek ennek hely­reállítása érdekében. (Ez pedig alighanem a kam­bodzsai kérdés hosszútávú rendezését is jótékonyan befolyásolhatja.) A vietnami párt új főtit­kára — és az egész kong­resszus — új légkört, új korszakot, új szemléletet ígér. Ha a megújult veze­tésnek sikerül tettekre vál­tani az új programot, a ha­noi Ba Dinh tér kongresz­­szusi csarnokában ismét korszakhatárhoz érkeztek a vietnami kommunisták. B. L. Nguyen Van Linh

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék