Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-01-06 / 1. szám

i ?: wi, SOS-gyerekek Kecskeméten, 1999-ben Az alapkövet szeptember 8-án tették le Kecskeméten. Battonya után itt épül a második SOS-falu, a szülők nélkül maradt gyerekek komfortos, családias lakóhelye. Ilyen falu jelen­leg 316 van a világon. Az eredeti tervek szerint a kecskemétit 1990-ben adnák át, de ismerve a battonyai épí­tési hercehurcát, amely pontosan há­rom évig tartott — ezalatt készült el a 12 családi ház, a közösségi épület és a faluvezető háza —, sokan kétel­kednek abban, hogy sikerül a határ­időt tartani. Hol tart most az építke­zés? — kérdeztem dr. Adorján Mi­hályt, Kecskemét tanácselnökét. — Az anyagbeszerzésnél és a szer­ződéskötéseknél — válaszolta. — Az alap tehát várat még egy kicsit ma­gára ... — Csak nem ismétlődik meg a bat­tonyai eset? — Reméljük, nem, hiszen még jó másfél év van az átadásig, s addig bőven elkészülhetnek a házak. Egyéb­ként nem a város feladata a felépí­tése, mi „csak” a területet biztosítot­tuk. A Nemzetközi SOS-gyermekfaluk Szövetségének magyarországi egyesü­lete intézkedik, szervez, építtet. — Miért nem a város vállalta ezt a munkát? — Bármilyen furcsának tűnik, nem általános jelenség, hogy az a város építteti fel az SOS-falut, ahol helyet kapott. Kecskemét lakói közül azon­ban sokan felvetették, hogy vállaljuk el a beruházást. Hamarosan megbe­széljük a részleteket az egyesület ve­zetőivel. , — A kecskemétiek tehát szívesen látják a segítségre szoruló gyereke­ket? — Igen. Amikor tudomást szereztek arról, hogy a város szülötte, Ferenczy József — aki a közelmúltban lett díszpolgár és aki évtizedek alatt te­kintélyt vívott ki a Német Szövetségi Köztársaságban mint tömegkommuni­kációs szakember — itt szeretné nagy álmát megvalósítani, hiszen ő régóta támogatója az SOS-mozgalomnak, ak­kor egy fals hangot sem hallattunk, mindenki egy emberként, jó szándékkal közelített a kérdéshez, és sokan fel­ajánlották segítségüket. Éppen ezért szeretnénk minél hamarabb számlát nyitni, amelyen bárki adomány vagy pénz formájában hozzájárulhat az építkezéshez. — A közművesített telken kívül a város miben kíván még segítséget nyújtani a gyermekfalu jövendő lakói­nak? — Az iskoláztatásuk feltételeit biz­tosítjuk, ezenkívül azt, hogy bekap­csolódjanak a helyi sport- és kultu­rális életbe. Természetesen ha nagy­korúakká válnak és itt kívánnák le­telepedni, szakmai képzettségüknek megfelelő munkahelyről gondosko­dunk és hozzásegítjük őket lehetősé­geinkhez képest a letelepedéshez, csa­ládalapításhoz nélkülözhetetlen telek­hez vagy lakáshoz. De eddig sem zár­kóztunk el az állami gondozott gye­rekek támogatásától, hiszen életkezdé­sükhöz minden segítséget megadtunk, megadunk. Ami talán számukra a legfontosabb, ma is tíz lakást tartunk fenn, hogy beköltözhessenek, ha há­zasságot kötnek és gyermekük szüle­tik. Annak örülünk, ha az idejött SOS-gyerekek megszeretik a várost, beilleszkednek és letelepednek, azaz otthonra lelnek Kecskeméten. A Nemzetközi SOS-gyermekfaluk Szö­vetsége magyarországi egyesületének elnöke, Púja Frigyes, telefonon a kö­vetkező információt adta: — Azért nem tudtunk még hozzá­kezdeni az alapozáshoz, mert a kü­lönféle szerződéskötések még most is tartanak, és a terveket is meg kellett várni. Ezen kívül az utóbbi hónapok­ban már az időjárás sem kedvezett ehhez a munkához. Ezért az alapozást mindenképpen csak tavasszal kezd­hetjük el. — Ki lesz a kivitelező? — A napokban eldől. Itt több mint százmillió forintos beruházásról van szó, nem mindegy, hogy melyik cég vállalja a nekünk megfelelő áron. — Kecskemét tanácselnöke azt mondta, szívesen vállalnák az SOS- gyermekfalu felépítését. — Erről eddig még nem értesítettek bennünket, de emiatt nem szeretnénk kicsúszni a határidőkből. Persze azért még várjuk ajánlatukat. — Milyen lesz a kecskeméti gyer­mekfalu, és mikor költözhetnek be oda a kis lakók? — Szinte ugyanúgy fog kinézni, mint a battonyai. Ebben is tizenkét ház lesz a családoknak és természete­sen a faluvezetőnek, a helyettesének, valamint a pótmamáknak is külön helyiségeket biztosítunk, ezenkívül lesz igazgatási és közösségi épület. Az átadást 1990 júniusában tervezzük, és szeptembertől már beköltözhetnek a gyerekek. Temesi László ünnepélyesen kijelentem, hogy — rugalmas gondol­kodású ember lévén, aki meghajlik a tények előtt; föladván eddigi anyagel­vű világnézetemet — már­pedig ördög (nyomdai) igenis létezik! Egyről leg­alábbis, mi több: tartózko­dási helyéről is (lásd Zrí­nyi Nyomda!) biztos tudo­másom van. Más magya­rázatot ugyanis aligha ta­lálnék arra a — mondjuk így — malőrre, melynek jóvoltából karácsonyi (52- es) lapszámunk 10. oldalán az alábbi szöveg jelent meg: A KISZ Központi Bizott­sága (...) javasolja, hogy a Magyarországon meghatá­rozott ideje letelepedett külföldi állampolgárságú nagykorú személyek kap­janak jogot arra, hogy — választó és választható polgárokként — részt ve­hessenek a helytartó­sági (sic!) választásokon. Bizonyára ösátánsága sugallta, szuggerálta el­lenállhatatlan erővel a T. Szedőnek, hogy a szeren­csétlen szót a megfelelő helyett szedje; s vajon micsoda sátáni praktikák­kal, ördöngösségekkel si­került elterelnie mindazok figyelmét, akiknek tisztük lett volna a hibát javíta­ni! Pedig mi, a szerkesz­tőség illetékesei — de jó, hogy minálunk éppen ak­kor nem vizitált a sátán­fattya! — jeleztük kétszer is: egyszer a kefelevona­ton, másodszor esti lap­zártakor, a nyomdában, az ún. blaukópián (más ne­vén: szalmiákon), hogy nem helytartósági, ha­nem -hatósági. Oda se neki! öürdüngsége tehát fölöttébb kitartónak és tántoríthatatlannak bizo­nyult; de — valljuk meg — mégsem a legjobb for­máját mutatta. Ez a tréfa ízetlen is. avítt is, sanda is volt. Éppenséggel java­solhatnánk : legközelebb épületes tréfáit a Zrínyi Nyomda üzemi lapjában süsse el. ne pedig nálunk, a Magyar Ifjúságban, amely — ne vegyék sze­rénytelenségnek — tett egyet és mást, hogy az efféle szóviccek elveszítsék Csúcs Tudna mit mesélni az ózdi gőzmasina! Pályafutását a múlt század derekán kezdte: ki­szolgált egy angol tengerjárót. Aztán a német in­­dusztria szolgálatába szegődött, türelmesen hajtott egy hengersort hosszú éveken át. Üjabb perspek­tíva tárult elé 1905-ben, amikor is a Rimamurá­nyi Vasmű vásárolta meg, és Salgótarjánba tele­pítette: az akkori falu kohászatát segítette 1917- ig a derék gép. Majd élérkezett az életpálya vég­ső állomása: Ózd. Kereken hetven esztendőn át dolgozott itt szorgalmasan, mígnem tavaly lesze­relték, hogy végre rég megérdemelt nyugalmát becses ipartörténeti emléktárgyként élvezze. Tudna mit mesélni a diósgyőri acélgyártó csarnok is! öt 107 évi szolgálat után helyezték nyugállo­mányba, mivel a Siemens—Martin technológia fölött réges-rég elszállt az idő. Az illetékesek azonban elfelejtettek új gyártásmódot meghono­sítani! Emléktábla díszeleg a hatalmas ipari mű­emlék egyik oszlopán, akaratlanul is jelezvén, hogy a hajdan daliás pillér immáron csak emlé­keztetni (képes. Még ha tartja is makacsul a roz­zant, néptelen épületet... Ám halad a világ! Űj követelményeknek néz­nek elébe Borsodban is. És válaszolni is akarnak a (kihívásokra, mégpedig korszerűen! Föllendítik a műszaki fejlődést, s ehhez egy fölöttébb ere­deti, máshol — különösen Magyarországon egyál­talán — nem ismert módszert alkalmaztak. Szék­hazat építettek a technikának!... Ugyan kellene-e más ebben a hazában? S benne is a csőddel küszködő borsodi régióban? Aligha. Azt a 150-200 millió forintot jobb célra semmi­képp sem küldhették volna el. Most végre mutatós épület jelzi a Magyar- Szovjet Barátság téren — közvetlenül a pompá­zatos pártszékház mögött —, hogy Miskolcon so­kat áldoznak a technikai haladásért! Van ebben a kicsicsásított házban minden! Vi­­deokivetítő, tolmácsberendezés, tévéhálózat, sőt duplex konferenciarendszer is, nem beszélve a napelemes fűtésről. Lesz végre irodatér és telefon­­vonal a MTESZ megyei apparátusának! És persze a műszakiak egyesületi életének is, mint arra a MTESZ tájékoztató lapja rámutat! Ennék az egyesületi életnek eddig nem volt hely­színe, hiszen a pártszékház óriási konferenciater­me, valamint az első emeleten lévő hatalmas előadótermek állandóan zsúfolásig voltak a fonto­sabbnál fontosabb fórumokkal! Képzeljük csak el, mi lett volna a borsodi ipádból, ha ezek a fele­lős fórumok nem üléseztek volna állandóan, s nem hoztak volna találóbb és még találóbb döntése­ket a megye gazdaságáról! Benne a megye kohá­szatáról, melyről nemrég — a korábbi évek meg­annyi felelős, szakszerű és fölöttébb jól fizetett tisztségviselők által hozott hallatlan jó döntések ellenére — svéd szakemberek állapították meg, hogy végérvényesen csőd ben van, „az ózdiak le­­késték a vonatot”. Most végre — 150-200 millió forint árán, me­lyet élvonalbeli technikára is költhettek volna — van otthonuk a műszakiaknak! Nem zavarják a fontos apparátust az összejöveteleikkel, s ámbár erkölcsi, anyagi elismerésük továbbra is kérdője­les marad, tevékenységük fontosságának szimbó­luma ott csúcsosodik az északi metropolis „szent­­háromság tere” mellett! Molnár Pál létalapjukat; javasolhat­nánk, mondom, ha nem tisztelnénk annyira nyom­dabéli kollégáinkat, mint ahogyan valójában tisztel­jük őket. Éppen ezért in­kább — ahogy illik, ilyen­kor új esztendő táján — megköszönjük az elmúlt évben végzett áldozatos munkájukat mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy lapunk hétről hétre megjelenhessen. S ha ne­tán kedvük szottyanna — például kommunista mű­szakban — egy kis ördög­űzésre, mi is szívesen se­gítünk. Z. Szabó Tibor Bizottsága a választójogi törvény reformjának .ólja, hogy a Magyarországon meghatározott ide­it külföldi állampolgárságú nagykorú szemé­­< jogot arra, hogy — választó és választható polgá­­(szt vehessenek a helytartósági választásokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék