Magyar Ipar, 1902. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-16 / 7. szám

A kamara állandó szakbizottsá­gaiba a teljes ülés újra megvá­lasztotta a tavaly működött tago­kat. Végül több jelentéktelen ügyet intéztek el. Kiállítási ügyek. Magyarország a turini ipar­művészeti kiállításon. A turini nemzetközi iparművé­szeti kiállítás rendezési munkája serényen folyik. A magyar cso­port Turinban hét teljesen beren­dezett interieurt foglal magában, melyek legkiválóbb bútortervezőink és bútoriparosaink művei lesznek. A kiállítás költségeire Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter eddigelé 8000 koronát utalványo­zott. Ipari közigazgatás. Elvi határozatok. Az ipardíj lefizetésének és ren­des üzleti hely megjelölésének el­mulasztása miatt az iparigazol­vány kiadása meg nem tagadható. A kereskedelemügyi miniszter konkrét esetben hozott ilyen ér­telmű határozatát azzal indokolta, hogy egyrészt a folyamodó olasz­­országi illetőségű czukrásziparos az ipar önálló üzéséhez szükséges képesítését, valamint nagykorúsá­gát az ipartörvény rendelkezései­nek megfelelőleg beigazolta s igy az iparigazolvány kiadása meg nem tagadható, másrészt pedig a fagylaltnak és ehez való ostyának az utczán toló­kocsiról való áru­sítása házalásnak nem minősíthető. Az a körülmény pedig, hogy fo­lyamodó a szükséges ipardijat még le nem fizette s folyamod­ványában rendes üzleti helyet nem jelölt ki, nem jöhet figye­lembe, mivel egyrészt az ipar­dij előzetes lefizetésének el­mulasztása magában véve még nem szolgálhat elégséges indokul a kérelem elutasítására, másrészt pedig mivel az idézett törvény az iparosokat nyílt üzleti helyiség tartására nem kötelezi, miért is az iparigazolvány kiadása ez ok­ból sem tagadható meg. Köteles azonban folyamodó, a­mennyiben a város, illetve Ma­gyarország területén állandóan meg nem települne s így, mint külföldi illetőségű, az iparüzlete körében esetleg előforduló mulasz­tások miatt alig lenne felelősségre vonható, az esetleges mulasztá­sokért felelős üzletvezetőt alkal­mazni s azt az iparhatóságnál be­jelenteni. A települési engedély hiánya az iparigazolvány kiadásának meg­tagadására elegendő indokul nem szolgál. Bars vármegye alispánja R. I., a.-l.-i lakosnak a czipészipar űzéséhez szükséges iparigazolvány kiadását megtagadta. A kereskedelemügyi miniszter azonban ezt a határozatot az annak alapjául szolgáló I. fokú iparhatósági határozattal együtt megváltoztatta és elrendelte, hogy az 1. fokú iparhatóság a kért iparigazolványt az előírt díj lefi­zetése esetén haladéktalanul ál­lítsa ki. A határozat indokolása szerint az a körülmény, hogy R. I. ipa­rosnak A.-H. község a letelepülést megtagadta, nem szolgálhat aka­dályául annak, hogy a nevezett részére az általa kért iparigazol­vány ki ne adassék, mert az ipar­törvény 4. §. az iparigazolvány elnyerésére nézve nem köti ki felté­telül, hogy az ipart űzni szándékozó egyén, az illető községben telepü­lési engedélylyel bírjon. Továbbá, mert ha valamely magyar állampolgár a községi illetőségi jog megszerzését c­élzó és előre bejelentett letelepedési szándék nélkül kíván valamely belföldi községben hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodni, illető­leg lakni, őt ebben a község meg nem akadályozhatja s azon kér­dés, hogy egy ideiglenesen tar­tózkodó állampolgár a községben rendőri szempontból megtűrhető-e, vagy nem, nem a község, hanem az erre hivatott közigazgatási ha­tóságok által a toloncz rendszabá­lyok szerint bírálandó el. A települési engedélynel­ a köz­ség által való megvonásának jog­hatálya csakis arra szorítkozik, hogy az illető az 1886. évi XXII. t.-cz. 10. §. szerint négy évi ott lakása és a község terheihez való hozzájárulása dac­ára, az illetősé­get meg nem szerezheti. Végeladás akkor is engedélyez­hető, ha az árukészlet nem a czég tulajdona. Egy budapesti czég ü­zlet­­lebonyolítás czéljából végeladás en­gedélyezését kérte. A tanács az elsőfokú iparhatóság határozatával egybehangzólag a kérelmet eluta­sította. A kereskedelemügyi minisz­ter azonban mindkét határozat megváltoztatásával a végeladást engedélyezte, mert az alsófokú iparhatósági határozatok azon in­dokolása, hogy a folyamodó c­ég­­nek a végeladás azért nem enge­délyezhető, mert az árukészlet nem képezi a c­ég tulajdonát — meg nem állhat. Az ipartörvény 52. §-a ugyanis kifejezetten „üzle­tek részére“ engedélyezhető vég­eladásról szól s így egyáltalán nincsen tekintettel arra, hogy az üzletben felhalmozott czikkeket a kereskedő bizományban bírja-e, hitelbe vásárolta-e vagy azok beszer­zési árát kifizette-e stb. Az ipar­törvény 52. §-ban szabályozott hatósági végeladás nem egyéb, mint valamely üzletben felhalmo­zott árukészletnek valamely mél­tánylást érdemlő rendkívüli körül­mény következtében hatósági en­gedélylyel való értékesítése. A végeladási engedély tehát kedvez­mény, mely, ha a törvényben előírt feltételek fennforognak, az üzlet­nek adatik és a mely, ha az en­gedélyt kérő c­ég két év óta fennáll, ha az eladandó áruk ren­delkezése alatt vannak s kétség­telen az, hogy a végeladást az üzlet feloszlatása és lebonyolítása czéljából óhajtja, méltányosan meg nem tagadható, mert az en­gedélyezés szempontjából egészen mellékes az, hogy a végeladást azon a jogon eszközli-e, hogy az üzletében lévő czikkeket bizomány­ban bírja, vagy azon a jogon, hogy azok tényleg az ő tulajdo­nát képezik. Minthogy pedig a folyamodó czég az ipartörvény fentebb idé­zett 52. §-ban megjelölt egyéb­­kénti feltételeket, nevezetesen azt, hogy a kérdéses üzlet két év óta fennáll s hogy üzletével tényleg felhagyni, azt beszüntetni szándék — 200 —

Next