Magyar Ipar, 1904. július-június (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
XXV. kötet. Budapest, 1904. julius hó 3. 27. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12. félévre 6 K. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., új utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő: Gelléri Mór. TARTALOM. 1. Általános rész. A st.-louisi világkiállítás. (Gelléri Mór.) Kamarai élet. A budapesti kamara megalakulása. Kolozsvár, június 24., Szeged, június 27. Ipari közigazgatás. Az iparigazolvány kiszolgáltatása független az üzlet berendezésétől. Gyári kémény nem esik a kéményseprési szabályok alá. Ki felelős a tanoncz iskolamulasztásáért ? Segélypénztárak. Pénztárak házvásárlása. Szakegyesületek. Fővárosi Malomegyesület. Szabókisiparosok szervezkedése. Szakoktatás. Az iparművészeti iskola 1903—4-ben. A felső ipariskola 25. éve. Munka és üzlet. Vegyes hirek. Hivatalos közlemények a keresk. minisztérium köréből. Állami kedvezmények. Pótvásárok. Vásáráthelyezés. Különfélék. A sztrájk vis major. Egyesületünk igazgatója Rooseveltnél. Az osztrákok ellenünk. A háziipar felkarolása. A kulcseladás rendezése Ausztriában. Munkaerővel űzött uzsora. Diplomások az ipari pályán. Rajzolók biztosítása és munkaszünete. Elhunyt szakiró. Szerbiai cégekről. A munkaközvetítő intézetből. II. Értesítések. M. kir. államvasutak. Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság. III. Hirdetések. A st.-louisi világkiállítás. St.-Louis, junius 15. Az amerikai nagyvárosok versengése az utolsó két évtizedben a kiállítások területére csapott át. Alig két évtized alatt Philadelfia, Buffalo, Chicago és St.Louis rendezett világraszóló kiállításokat. Ez a versengés természetesen nemcsak a dicsőségért folyik, erre talán épen az amerikai városok nem adnak sokat. De a kiállítások óriási forgalma sok pénzt hagy az illető nagyvárosokban. Hiszen a st.-louisi kiállítás maga 50 millió dollárba került. Ezt a pénzt a helybeli ipar és vállalkozás kapta. A kiállítás rendezősége által elköltött 50 millió dolláron felül a különböző államok, akik a kiállításra megjelentek, szintén elkölthettek egy pár csomó milliót, a kiállítás maga sok ezer embert foglalkoztat állandóan, akik szintén gyönyörű összeg pénzt hagynak itt s a látogatók sokasága — ha napi átlagul csak 50.000 embert számítunk — (a rendezőség eredetileg négyszer annyit irányzott elő) szintén csak költekezik, ami mind a helyi és közel vidéki vállalkozás javára esik. Kétségtelen tehát, hogy a nagyvárosok e legújabb versengése az épen aktuális városnak mindig javára és hasznára válik. Rengeteg számcsoportok megdönthetetlenül igazolják ezt. Nagy kérdés azonban, hogy a köznek van-e ebből általános, vagy speciális haszna és megérdemlik-e ezek a kiállítások, hogy az egész világ bolondjukat járja? Erre határozott nemmel kell felelni. Hiszen azért járták le magukat e nagy kiállítások Európában is, mert 10—15 évi időköz a termelés terén nem mutat föl oly óriási evolúcziót, melyet szemléltető módon kellene a világnak rengeteg költség árán bemutatni. Ma már az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra bármely más ágában jelentkező minden haladási momentumot irodalmi úton és a folyvást tökéletesedő hírszolgálat révén a világ legtávolabbi zugába is el lehet vinni; a költséges parádék a haladás terjesztése érdekében nem tesznek nagyobb szolgálatot, mint a szaklapok és a napi sajtó és a tudományok, végre a vívmányok terjesztésére szolgáló egyéb modern eszközök. Ideje volna tehát a világkiállítások rendezésének kérdését nemzetközi megállapodások útján szabályozni, nehogy minden 4-5 évben minden állam ki legyen téve annak az eshetőségnek, hogy vagy haszontalanul kidob ró egy pár milliót részvételének minél fényesebb biztosítása érdekében, vagy pedig kiteszi magát annak, hogy a kiállítás rendezősége — a távolmaradt államokat — legalább a kiállítás tartamára — kitörli a komolyan számottevő nemzetek sorából. Hogy szükség volt-e a st.-louisi világkiállításra ? Erre a kérdésre bajos röviden megfelelni. Most volt száz éve, hogy az Egyesült Államok Louisianát megvette a francziáktól. Ezt a százados jubileumot mindenesetre érdemes megünnepelni annak a 14 államnak, melyet Louisiana területén létesítettek. Egy intenzív és minden tekintetben nagyszabású szá