Magyar Ipar, 1904. július-június (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

XXV. kötet. Budapest, 1904. julius hó 3. 27. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETI KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. — Az Orsz. Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Nem tagoknak az előfizetési dij egész évre 12­­. félévre 6 K. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., új­ utcza 4., az egyesület házában. — Felelős szerkesztő: Gelléri Mór. TARTALOM. 1. Általános rész. A st.-louisi világkiállítás. (Gelléri Mór.) Kamarai élet. A budapesti kamara meg­alakulása. Kolozsvár, június 24., Szeged, június 27. Ipari közigazgatás. Az iparigazolvány kiszolgáltatása független az üzlet beren­dezésétől. Gyári kémény nem esik a kéményseprési szabályok alá. Ki felelős a tanoncz iskolamulasztásáért ? Segélypénztárak. Pénztárak házvásár­lása. Szakegyesületek. Fővárosi Malomegye­sület. Szabókisiparosok szervezkedése. Szakoktatás. Az iparművészeti iskola 1903—4-ben. A felső ipariskola 25. éve. Munka és üzlet. Vegyes h­irek. Hivatalos közlemények a keresk. minisztérium köréből. Állami kedvezmények. Pótvásárok. Vásáráthelye­zés. Különfélék. A sztrájk vis major. Egye­sületünk igazgatója Rooseveltnél. Az osz­trákok ellenünk. A háziipar felkarolása. A kulcseladás rendezése Ausztriában. Munkaerővel űzött uzsora. Diplomások az ipari pályán. Rajzolók biztosítása és munkaszünete. Elhunyt szakiró. Szerbiai c­égekről. A munkaközvetítő intézetből. II. Értesítések. M. kir. államvasutak. Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság. III. Hirdetések. A st.-louisi világkiállítás. St.-Louis, junius 15. Az amerikai nagyvárosok ver­sengése az utolsó két évtizedben a kiállítások területére csapott át. Alig két évtized alatt Philadelfia, Buffalo, Chicago és St.­Louis ren­dezett világraszóló kiállításokat. Ez a versengés természetesen nemcsak a dicsőségért folyik, erre talán épen az amerikai városok nem adnak sokat. De a kiállítások óriási forgalma sok pénzt hagy az illető nagyvárosokban. Hiszen a st.-louisi kiállítás maga 50 millió dollárba került. Ezt a pénzt a helybeli ipar és vállalkozás kapta. A kiállítás rendezősége által el­költött 50 millió dolláron felül a különböző államok, a­kik a kiállí­tásra megjelentek, szintén elkölt­­hettek egy pár csomó milliót, a kiállítás maga sok ezer embert foglalkoztat állandóan, a­kik szintén gyönyörű összeg pénzt hagynak itt s a látogatók soka­sága — ha napi átlagul csak 50.000 embert számítunk — (a rendezőség eredetileg négyszer annyit irányzott elő) szintén csak költekezik, a­mi mind a helyi és közel vidéki vállalkozás javára esik. Kétségtelen tehát, hogy a nagyvárosok e legújabb versen­gése az épen aktuális városnak mindig javára és hasznára válik. Rengeteg számcsoportok megdönt­hetetlenül igazolják ezt. Nagy kérdés azonban, hogy a köznek van-e ebből általános, vagy spec­iális haszna és megérdemlik-e ezek a kiállítások, hogy az egész világ bolondjukat járja? Erre határozott nemmel kell felelni. Hiszen azért járták le ma­gukat e­ nagy kiállítások Európá­ban is, mert 10—15 évi időköz a termelés terén nem mutat föl oly óriási evolúcziót, melyet szem­léltető módon kellene a világnak rengeteg költség árán bemutatni. Ma már az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra bár­mely más ágában jelentkező min­den haladási momentumot irodal­mi úton és a folyvást tökéletesedő hírszolgálat révén a világ legtávo­labbi zugába is el lehet vinni; a költséges parádék a haladás ter­jesztése érdekében nem tesznek nagyobb szolgálatot, mint a szak­lapok és a napi sajtó és a tudo­mányok, végre a vívmányok ter­jesztésére szolgáló egyéb modern eszközök. Ideje volna tehát a világkiállí­tások rendezésének kérdését nem­zetközi megállapodások útján sza­bályozni, nehogy minden 4-5 évben minden állam ki legyen téve annak az eshetőségnek, hogy vagy haszontalanul kidob ró egy pár milliót részvételének minél fényesebb biztosítása érdekében, vagy pedig kiteszi magát annak, hogy a kiállítás rendezősége — a távolmaradt államokat — leg­alább a kiállítás tartamára —­ kitörli a komolyan számottevő nemzetek sorából. Hogy szükség volt-e a st.-louisi világkiállításra ? Erre a kérdésre bajos röviden megfelelni. Most volt száz éve, hogy az Egyesült­ Államok Louisianát megvette a francziáktól. Ezt a százados ju­bileumot mindenesetre érdemes megünnepelni annak a 14 állam­nak, melyet Louisiana területén létesítettek. Egy intenzív és min­den tekintetben nagyszabású szá­

Next