Magyar Ipar, 1911. január-július (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-19 / 8. szám

Rézgyárát jelentékenyen meg­nagyobbította és modernné tette. Élénken érdeklődött az iparral összefüggő minden mozgalom iránt. Szontagh és az Iparegyesület. Szontagh Pál nemsokára az Iparegyesület újjáalakulása után, 1877-ben lépett be tagjaink közzé. Érdeklődése és közreműködése a fontosabb kérdésekben csakhamar az első sorokban nyitottak neki helyet. Buzgó munkatársa lett közlönyünknek, sokat irt az állami iparűzés ellen, a szénkérdésről, a bányatörvényről, a szabadalmi kérdésről és főleg az önálló vám­terület érdekében. 1880-ban az ő kezdésére jött létre a gyáriparo­sok országos kongresszusa, mely­nek elnöke lett s ebből kifolyó­lag ő szervezte egyesületünk kebelében az általános és számos specziális gyáripari osztályokat. 1882-ben az egyesület alelnökévé választatott s e tisztséget 1898-ig nagy buzgalommal töltötte be; ezután pedig a végrehajtó bizott­ság tagja lett s az volt élete fogy­táig. Működésének­ jellemzéseül szol­gál annak az albumnak szövege, melyet 80-ik születésnapja alkal­mából kapott s melyet alább közlünk. 1883 óta az Országos Ipar­egyesület képviseletében tagja volt a vasúti iparügyi bizottságnak, melynek albizottságában az elnöki széket töltötte be. E bizottsági jelentéseket, melyek azután sajtó alá kerültek, két évtizeden át ő szövegezte meg, a­mit hosszas, gondos kutató munka előzött meg, melynek révén minden indokolat­lan külföldi beszerzést szigorúan számon kért. Utolsó szereplése nálunk tavaly volt, a­mikor Fáik Zsigmond al­­elnököt 80-ik születésnapja alkal­mából üdvözöltük. Ekkor ő még délczegen ment föl a 11-ik emeletre és az elnök üdvözlő szavai után negédes kérkedéssel dörögte oda Fáiknak : — A 90-es üdvözli a 80-ast. Törtess csak utánam, 80-nal még nem lehet legénykedni ! 80-as jubileuma. Gömöri Szontagh Pál 1901-ben ünnepelte 80-ik születésenapját. Ez alkalomból tisztelői az Ipar­egyesület nevében díszalbumot nyújtottak át neki, melynek szö­vege a következő : Az Országos Iparegyesület veze­tősége örömmel ragadja meg az al­kalmat, hogy Önt folyó évi április hó 16-án elért 80-ik születésnapja alkalmából melegen üdvözölje. Hálásan emlékezünk meg ez al­kalomból egyesületünk kebelében kifejtett buzgó és lankadatlan tevé­kenységéről. Az a negyedszázad, melyet részben képviselőbizottsá­gunkban, részben gyáripari szak­osztályunk élén, tizenöt éven át mint egyesületünk alelnöke s évek óta mint végrehajtó bizottságunk buzgó és értékes tagja, végre pedig mint a vasúti iparügyi bizottság legmunkásabb tagja s albizottságá­nak elnöke kifejtett, örök emléket biztosítottak Önnek egyesületünk történetében. 80-ik születésnapja alkalmából átfutjuk az egyesületi életünk folya­mán kifejtett sokoldalú munkássá­gának nagyobb és kisebb eredmé­nyeit és úgy látjuk, hogy a­mit tett, az becsületes férfimunka volt, mely előtt tisztelettel kell meghajtanunk a magyar ipar zászlóját. Ez eredményeket egyenként nem ismertetjük, de megbecsüljük teljes egészükben és igaz értékük szerint. És megkoszorúzzuk a barátság, a tisztelet és a nagyrabecsülés virá­gaival. És jól esik konstatálnunk, hogy eredményekben gazdag mun­kássága mindig szeretettel karolta föl a magyar­­ ipar ügyeit, ezekért minden alkalommal önzetlenül, tiszta hazafiassággal fáradozott s lelkének ideálja e nagy munkában gazdasági önállóságunk előkészítése és majdan megteremtése volt. Az ilyen munkásság nem lehet meddő. Vagyunk és lesznek utánunk következők, a­kik az Ön elismerést érdemlő példáján buzdulni fognak és folytatva a munkát, sokszorozzák az eredményeket, míg a czél teljesülni fog, hogy a magyar ipar fejlődését vállvetett munkássággal és ernye­­detlen buzgalommal megszabadít­suk minden akadálytól s megsze­rezzünk számára minden helyesnek vélt módot és eszközt s ezzel meg­közelítsük azt a ma még távoli, de folyvást valószínűbbé váló végső czélt, hogy hazánk jövőjét viruló, fejlődő és úgy intenzív, mint exten­­zív erejében is kiváló magyar ipar által biztosítsuk. Mint e munkának egyik legrégibb és legérdemesebb úttörőjét üdvözöl­jük Önt ez évi közgyűlésünk nap­ján és kívánjuk, hogy a magyarok Istene önt eddigi számos érdemei­ért, hosszú zavartalanul boldog élet­tel és hazafiúi örömök bőséges élvezetével áldja meg­ Szontagh az egyházi életben. Ugyanezt az alkalmat felhasználta a gömöri ágost. hitv. evang. egyház­megye is, hogy régi, buzgó hívét és volt felügyelőjét ünnepelje. Az ünnep Csetneken folyt le, az egy­házmegyei közgyűlésen. A „Vasár­napi Újság“ ebből az alkalmából szép czikket irt az ünnepeikről, melynek­ főbb részeit, melyek az előbb közölt adatokat kiegészítik, a következőkben ismertetjük : A gömöri ágost. hitv. evang. egyházmegyének, mely folyó évi közgyűlését julius 29-én és 30-án Csetneken fogja megtartani, em­lékezetes napja és szép örömün­nepe lesz.­A közgyűlés megtartásá­nak idején egy oly férfiút akar 80-ik életévének betöltése alkalmából ün­nepelni, ki évtizedek óta a társa­dalmi, egyházi és politikai életben egyaránt kiváló helyet tölt be. Ügyvédségi őrgyakorlatra szülő­helyét, Dobsinát megfelelőnek nem találván, Madarász András csetneki gyárbirtokos meghívását elfogadta, a­ki már ez időtájban hazánkban úttörőként szerepelve, azon tervének létesítésén fárado­zott, hogy a felső magyarországi nyersvasat nem kellene-e a foko­zatosan dráguló faszénnel és ki­sebb vizierővel hajtott hámorok­ban, hanem olcsó kőszénnel és nagyobbszerű gőzerővel hajtandó hengerművekben, még pedig Pécs városa területén feldolgoztatni. — Dobsináról Csetnekre, meghívója házához költözött át, hol előbb jogi ügyeinek, később azonban, midőn Madarász családjával együtt Pécsre költözött át, gyári üzletei­nek vezetését is átvette. Új helyén tevékenységének és hivatásának új mezeje nyilt meg. Most mint teljhatalmú megbízott­ kezelte a csetneki rézhámort, léte­sítette a csetnek-völgyi „masz­­nikói“ gép­papírgyári részvény­­társaságot, melynek igazgatása is nemsokára reá szállott. 1856-ban az „Uj remény“ czimű vasolvasz­tót átvette, újra szervezte s 10 éven át nagy sikerrel igazgatta, alig véve észre, hogy megkezdett jogi pályájáról az ipar többnem­ű terére lépett át. Később tulajdo­nává lett a csetneki rézhámor, melynek gyári fokra való fejlesz­tése és jövedelmezőbbé tétele lett ezentúl főfeladata. Mily szép si­kert ért el törekvése, legszebben

Next