Magyar Ipar, 1939 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

LX. kötet. Budapest, 1939 január 1.­1. szám. MAGYAR IPAR »IPARÜGYEK« — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET LAPJA ------- ---■- ■ ■ ■ ■ ■ •■ - - - - - - - - - - - - ------ - - ". Megjelenik évenként tízszer. Az Ipar­egyesület tagjainak tagsági dijakért jár. (.ЯТиТЙЕТ Felelős szerkesztő: NEUHOLD KORNÉ­L I ‹ |птг-7гг .­­ Szerkesztőségi és kiadóhivatal ? „ ) Szerkesztőség és kiadóhivatal: •­ Országos Iparegyesület Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő­ u. 4. Telefon: 1-226-75 és 1-212-75. A magyar birtokos-nemes ossztály jelentősége és Hivatása. Irta: Kenés Béla, m. kir. titkos tanácsos, az Országos Iparegyesület elnöke. (A Gyűrűsök és Gyárigazgatók Klubja T­olnay-serle­gvacsorásom, tartott ünnepi beszéd.) Őszintén köszönöm azt a megtiszteltetést, amely­ben részesíteni kegyesek voltak, amikor a mai ün­nepi este szónokául kijelölni méltóztattak. És talán hálátlannak látszom e kitüntetéssel szemben, ha be­szédem főtémáját olyan tárgykörből merítem, amely ugyan minden magyar embert vonz, aki nemzetünk múltját és nemes hagyományait megbecsüli s fejlő­désünk célhoz vezető, biztos menetű útját a törté­nelmi alapokon továbbépítésben látja,­­ de amely tárgykör kissé mégis távolabb esik iparunk itt egy­­begyűlt kimagasló reprezentánsainak szokásos ér­deklődési horizontjától. A magyar birtokos-nemes­­osztály jelentőségéről és hivatásáról szeretnék ugyanis néhány szót szólni. És ne méltóztassanak lo­gikátlanságot, az imént előrebocsátottakkal szembe­­helyezkedést látni abban az állításomban, hogy mégis van alkalom- és időszerűség éppen itt és éppen ma az e kérdésről való elmélkedésben. Sehol a Nyu­gaton nem látni azt a széles és mély szakadékot, amely nálunk a földbirtokos arisztokráciát az úgy­nevezett „ipari mágnás“-októl elválasztja. Német­országban, Angliában, Franciaországban és Olasz­országban is mindennapos dolog, hogy a nagybir­tokos egyúttal ipari nagyhatalmasság is, vagy leg­alább is vagyona egy része ipari érdekeltségben fek­szik. Ez a materiális érdekközösség természetesen — hogy úgy mondjam — érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a termelés két hatalmas ágát: a mezőgazdaságot és az ipart, megkönnyíti a megér­tést és elejét veszi sok fájdalmas és veszteséges és a közügyre is káros harcnak, ami viszont — sajnos — elég sűrű jelenség ott, ahol a mezőgazdaság és ipar megtestesítői egymástól úgyszólván teljesen kü­lön életet élnek. Nem ismerik egymást, közömbösen, sőt — mivel az emberi lélek a közömbösség színte­len érzésére tartósan nincsen berendezve — idegen­kedve, majdnem ellenségesen tekintenek egymásra, így vezet az osztályok ellentétére és ez ellentétek állandósítására és kiélesítésére az a tény, hogy ná­lunk a földbirtokos osztály nem kapcsolódott be eléggé az iparba. És ha kivételesen látunk is ilyen összekapcsolódást,­­ ennek menete éppen ellenke­zője a nyugatinak. Nyugaton a nagybirtokos fordul érdeklődéssel — esetleg a mezőgazdasági ipar útján át — az indusztria felé. Nálunk ellenkezőleg: az ipari vagy kereskedelmi vállalkozásban szerzett va­gyon egy részét fektetik földbirtokba s teremtik meg annak ma vajmi kevéssé rokonszenves fajtáját: a részvénytársasági birtokot. Köteteket lehetni írni arról: miért oly csekély a magyar föld érdekeltsége az iparban? Én itt természetesen csak igen vázla­tosan beszélhetek arról: miben látom én ennek ob­jektív és szubjektív okait? A tárgyi magyarázat legfőképpen abban van, hogy a földművelés nálunk ezeresztendős ősi foglalkozás — a nagyipar ellenben egészen újkeletű: alig egy-két emberöltőnyi múltra tekinthet vissza. Előbb azért nem fejlődhetett, mert örökös háborúban éltünk — az ipar pedig a maga finom, könnyen összerombolható műszereivel és gé­peivel menekül a hadszíntérről (boldogult nagyapám iparos létére is mindig azt tanácsolta: „fiaim csak földet vegyetek, mert a föld dúlás esetén is megma­rad“). Később pedig nem lendülhetett fel a magyar ipar az osztrák ipar egyenlőtlen fegyverekkel foly­tatott versenye miatt, aminek kezdetei elég messze nyúlnak vissza a múltba (elég, ha csak Mária Te­rézia regulamentumaira emlékeztetek). Az ipari te­vékenységtől való tartózkodás szubjektív természetű okai közt első helyen említhetem azt, hogy a magyar áhitatos, szinte példátlan szerelemmel ragaszkodott a földhöz, amely nemcsak anyagi létének volt az alapja, de társadalmi és politikai szerepének, jelen­tőségének és vármegyei meg országos köztisztség .

Next