Magyar Ipar, 1939 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
LX. kötet. Budapest, 1939 január 1.1. szám. MAGYAR IPAR »IPARÜGYEK« — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET LAPJA ------- ---■- ■ ■ ■ ■ ■ •■ - - - - - - - - - - - - ------ - - ". Megjelenik évenként tízszer. Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijakért jár. (.ЯТиТЙЕТ Felelős szerkesztő: NEUHOLD KORNÉL I ‹ |птг-7гг . Szerkesztőségi és kiadóhivatal ? „ ) Szerkesztőség és kiadóhivatal: • Országos Iparegyesület Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő u. 4. Telefon: 1-226-75 és 1-212-75. A magyar birtokos-nemes ossztály jelentősége és Hivatása. Irta: Kenés Béla, m. kir. titkos tanácsos, az Országos Iparegyesület elnöke. (A Gyűrűsök és Gyárigazgatók Klubja Tolnay-serlegvacsorásom, tartott ünnepi beszéd.) Őszintén köszönöm azt a megtiszteltetést, amelyben részesíteni kegyesek voltak, amikor a mai ünnepi este szónokául kijelölni méltóztattak. És talán hálátlannak látszom e kitüntetéssel szemben, ha beszédem főtémáját olyan tárgykörből merítem, amely ugyan minden magyar embert vonz, aki nemzetünk múltját és nemes hagyományait megbecsüli s fejlődésünk célhoz vezető, biztos menetű útját a történelmi alapokon továbbépítésben látja, de amely tárgykör kissé mégis távolabb esik iparunk itt egybegyűlt kimagasló reprezentánsainak szokásos érdeklődési horizontjától. A magyar birtokos-nemesosztály jelentőségéről és hivatásáról szeretnék ugyanis néhány szót szólni. És ne méltóztassanak logikátlanságot, az imént előrebocsátottakkal szembehelyezkedést látni abban az állításomban, hogy mégis van alkalom- és időszerűség éppen itt és éppen ma az e kérdésről való elmélkedésben. Sehol a Nyugaton nem látni azt a széles és mély szakadékot, amely nálunk a földbirtokos arisztokráciát az úgynevezett „ipari mágnás“-októl elválasztja. Németországban, Angliában, Franciaországban és Olaszországban is mindennapos dolog, hogy a nagybirtokos egyúttal ipari nagyhatalmasság is, vagy legalább is vagyona egy része ipari érdekeltségben fekszik. Ez a materiális érdekközösség természetesen — hogy úgy mondjam — érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a termelés két hatalmas ágát: a mezőgazdaságot és az ipart, megkönnyíti a megértést és elejét veszi sok fájdalmas és veszteséges és a közügyre is káros harcnak, ami viszont — sajnos — elég sűrű jelenség ott, ahol a mezőgazdaság és ipar megtestesítői egymástól úgyszólván teljesen külön életet élnek. Nem ismerik egymást, közömbösen, sőt — mivel az emberi lélek a közömbösség színtelen érzésére tartósan nincsen berendezve — idegenkedve, majdnem ellenségesen tekintenek egymásra, így vezet az osztályok ellentétére és ez ellentétek állandósítására és kiélesítésére az a tény, hogy nálunk a földbirtokos osztály nem kapcsolódott be eléggé az iparba. És ha kivételesen látunk is ilyen összekapcsolódást, ennek menete éppen ellenkezője a nyugatinak. Nyugaton a nagybirtokos fordul érdeklődéssel — esetleg a mezőgazdasági ipar útján át — az indusztria felé. Nálunk ellenkezőleg: az ipari vagy kereskedelmi vállalkozásban szerzett vagyon egy részét fektetik földbirtokba s teremtik meg annak ma vajmi kevéssé rokonszenves fajtáját: a részvénytársasági birtokot. Köteteket lehetni írni arról: miért oly csekély a magyar föld érdekeltsége az iparban? Én itt természetesen csak igen vázlatosan beszélhetek arról: miben látom én ennek objektív és szubjektív okait? A tárgyi magyarázat legfőképpen abban van, hogy a földművelés nálunk ezeresztendős ősi foglalkozás — a nagyipar ellenben egészen újkeletű: alig egy-két emberöltőnyi múltra tekinthet vissza. Előbb azért nem fejlődhetett, mert örökös háborúban éltünk — az ipar pedig a maga finom, könnyen összerombolható műszereivel és gépeivel menekül a hadszíntérről (boldogult nagyapám iparos létére is mindig azt tanácsolta: „fiaim csak földet vegyetek, mert a föld dúlás esetén is megmarad“). Később pedig nem lendülhetett fel a magyar ipar az osztrák ipar egyenlőtlen fegyverekkel folytatott versenye miatt, aminek kezdetei elég messze nyúlnak vissza a múltba (elég, ha csak Mária Terézia regulamentumaira emlékeztetek). Az ipari tevékenységtől való tartózkodás szubjektív természetű okai közt első helyen említhetem azt, hogy a magyar áhitatos, szinte példátlan szerelemmel ragaszkodott a földhöz, amely nemcsak anyagi létének volt az alapja, de társadalmi és politikai szerepének, jelentőségének és vármegyei meg országos köztisztség .