Művészi Ipar 1. évfolyam 1885-1886
1. szám - Diszkancsó
20 DÍSZKANCSÓ: a népvándorlások korszakáig nyúlik vissza, annak mintegy késő utóhangját képezik. Kiegészíti az eddig említetteket egy kerek talónból, melyet a tékozló fiú történetének jelenetei díszítenek; XVI. századbeli, s valószínűleg német munka. Továbbá sárgarézből öntött, egy pár gyertyatartó, és ugyanezen anyagból kovácsolt mosdó medencze. Az ón tálon a középet kitöltő lombok s maskara arczok szerfölött kecses rajza, valamint az öntés és utánvésés befejezett tökélye tanúskodik mestere ügyességéről. A gyertyatartónak nem annyira munkája, mert felülete egészen sima, mint inkább alakja kölcsönöz becset. Talpát és szárát t. i. kisebb és nagyobb, hosszú nyakú hólyagok lepik el, hasonlók azokhoz, melyeket a Mátyás korabeli ezüst edényeken, például a bécsújhelyi városi tanácsnak, s Esterházy herczegnek birtokában levő serlegen, ugyanannak kiváló szépségű ezüst kulacsán, s sok más ötvösművön láthatunk. De ezek a gyertyatartók egyébként is utánzásra méltó minták ; állítólag Észak-Németországból származnak. Az új szerzemény legkiválóbb darabja egy múlt századbeli ferancz kemencze, amennyiben a XVIII. század művészetének, az akkor dívott miniatűrszerű fejancz-festésnek nemcsak jellemző, de egyúttal kiváló példánya. Tagolt párkányok által elválasztott két emeletének minden oldalán, fehér alapon, úgynevezett pásztorjelenetek, gazdagon öltözött enyelgő párok festvék. A kivitel, mint említők, a lehető legfinomabb, a zománcz színek pedig, átlátszóság és csillám tekintetében, a lehető legsikerültebbek. A most leírt tárgyakat az iparművészeti múzeum rövid idő múlva elhelyezi gyűjteményeiben. DÍSZKANCSÓ: Színes kőnyomatú lap a szövegen kívül. Zsolnay Vilmos az agyagnak földolgozásában és a zománczczal való díszítésben nagy tökélyt ért el, technikailag és művészileg egyaránt befejezett műveket alkotott. Sikerei kivívták a külföld teljes elismerését, neki világhírt, a magyar névnek pedig dicsőséget szereztek és a kerámiát az ez idő szerinti magyar művészi ipar világává és büszkeségévé teszik. A folyóirat feladatához mérten a pályát nem kezdheti méltóbban, mintha a hazai művészi ipar szép eredményének elismeréséhez szintén hozzájárul a maga módja szerint. Ennélfogva az első számhoz külön lapon csatoljuk Zsolnai pécsi műhelyeiből kikerült legszebb művek egyikének színes kőnyomatú másolatát. A díszkancsó Sikorski-Zsolnay Julia asszony által rajzolt és festett terv szerint készült. Az egésznek összbenyo-