Művészi Ipar 6. évfolyam 1891
3. szám - Különfélék
KÜLÖNFÉLÉK. rajztanárképző, valamint a m. kir. iparművészeti iskola tanára ugyanis szakítva a rajzoktatásnál széltében lábra kapott félszeg iránynyal s természetellenes módszerekkel, teljesen önálló alapokon alkotta meg oktatási rendszerét, mely világossága, egyszerűsége, czélszerű motívumai és beosztásával válik ki. A minták, mint már a czímből is sejthető, nagyméretűek (63—90 és 90—124 centiméter), de a mellett könnyen kezelhetők, tetszetősek és Kellner és Mohrlüder műhelyében készülvén, sokszorosító iparunk haladottságáról is előnyös tanúságot tesznek. A szerző művének bevezető részében magyarázza és indokolja elfoglalt álláspontját, mégpedig oly érdekesen és tanulságosan, hogy azt, tekintettel az ügy kiváló fontosságára, kötelességünknek tartjuk, folyóiratunk jelen számában egész terjedelmében közölni. A modern franczia festők műveinek folyton emelkedő árairól tanúskodik a New- Yorkban ez év február 7-én tartott árverés, melyben Seney nevű űr képtára adatott el. Az árverés három napon át tartott és 3.331.675 frank folyt be. I. F. Millet Várakozás (Attente) czímű festményéért 202.500 frankot fizettek, Dupré Napnyugta czímű festményét 45.500 frankon vették meg. Az utóbbi Párisban a Drouot-hotelben egy év előtt 28.000 frankon adatott el. Továbbá Delacroix Tigris és Kígyó 55.000, Meissonier egy tanulmánya Tanácskozás 38.000, Diaz Nimfa és Ámor 43.000, Corot Tánczoló Nimfák 35.000, Fromentin Útrakelő arabok 30.500, Troyon Őszi táj 33.500, ugyanattól Kutyák 60.000, I. F. Millet krétafestménye Almaszüret 37.5o° frankon talált vevőre. * Fr. A. Kaulbach a müncheni művészeti akadémia igazgatója, ez állásáról végleg lemondott és kilépett az állami szolgálatból. Az akadémia igazgatóját egyelőre a rendes tanárok közül fogják kinevezni 2 — 3 évi időre. A legközelebbi két évre L. Löfftz neveztetvén ki s május 1-én elfoglalta hivatalát. A flandriai és olasz régi mesterek festési módja, mely képeiknek eddig utól nem ért üdeségét és tartósságát biztosító, már sokféle kutatás tárgya volt. A festék anyagában, melyet ama mesterek használtak, nem rejlett az oka e körülménynek, amennyiben jól ismert receptjeikben nincsenek tartós festékanyagok, sőt nagyon gyakran fordulnak elő növényi anyagok, melyeknek leghamarabb árt a világosság és nedvesség. Tehát egyedül az a föltevés látszott valószínűnek, hogy a festék készítésének és keverésének módja volt az, ami a képet a világosság és a nedvesség káros hatása ellen megóvta. Abney és Russel által megejtett vizsgálatok kétségtelenné tették, hogy leginkább a levegőben levő nedvesség van káros hatással a képekre, amenynyiben számos festéknek a színe a levegőben elhalaványul, míg száraz levegőben ellenáll a nap hatásának. E tényből kiindulva A. P. Laurie a nedvesség iránt nagyon érzékeny anyagot , izzított rézszulfátot különféle anyaggal (főzött olajjal, gyanta-, kopál- és borostyánkőfirniszszel) eresztette föl, hogy meggyőződjék, vájjon közülök melyik tartja leginkább távol a sótól a nedvességet. Kiderült, hogy a borostyánkőtrniszszel bizonyos módon föleresztett rézszulfát legjobban ellenáll a nedvességnek. Ebből A. P. Laurie azt következteti, hogy a régi mesterek, így pl. Van Eyck testvérek is, kik Németalföld nedves klímájában festették képeiket, valószínűleg borostyánkőfirniszszel eresztették föl a festéket. Zománczozott vas. Már régebben történtek kísérletek, miként lehetne különféle színű zománczot a vasra illeszteni. Minden kísérletek azonban eredmény nélkül maradtak. Das Atelier czímű folyóirat szerint Badenben a Gaggenau vasgyárnak sikerült a kérdés megoldása, úgy hogy agyag és festett majolika burkolatok pótlásául zománczozott vas lemezeket állít elő, melyeknek különös előnye a tartósság és az egyenletesség továbbá az, hogy szilárdan illeszthetők a felszínre, melynek burkolatául szolgálnak. Ennél-