Fittler Kamill szerk.: Magyar Iparművészet 11. évfolyam 1908

8. szám - Radisics Jenő: Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményének gyarapodása

307 AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉNEK GYARAPODÁSA 307 kiállításon, egy egyébként is feltűnést keltett kis csésze-gyűjteményben. A 300 darabot meg­haladó baranyai főkötő-gyűjtemény, a magyar tűművészet legbájosabb és fejlesztésre igen alkalmas csoportja, szintén nagyon örvendetes gyarapodásnak tekinthető. Külön fejezetet kellene szentelnünk a ki­állításon bemutatott ötvösmunkáknak, hazánk műipara e nevezetes ágának, amikből szokatlan mennyiségű, igen jó minőségű példányokat sikerült megkapnunk az utóbbi időben, sajnos azért, mert a rossz közgazdasági viszonyok nyomasztó terhe alatt s az élet drágasága folytán mind többen válnak meg a családi ereklyéktől. A Múzeum tisztán a művészeti szempontot tartja irányadónak ötvösművek s ékszerek véte­lénél. Ez a tény egyébiránt a szóban forgó tár­gyak megtekintésénél világosan kitűnik, mert valamennyi edény főleg formailag szép és ízléses. A legkiválóbbak a vésett füzérekkel díszített XVI-ik századbeli serleg, a sodrony-zománcos pohár s a pántokba foglalt hordóalakú üveg gyömbértartó. Az utóbbi a XVII-ik században készült. Kiválóbb darabok gyanánt jelezhetők még a fekete gyémánttal ékes, zománcos arany-és a sokszínű domborművű festett zománcnálfa, lomb közé rejtett madárral. Az előbbi magyar a XVII-ik század elejéről, az utóbbi délnémet­nek látszik s ugyanezen század végéről való. Az intézet tekintettel a folyton ismétlődő keresletre, magyar gombok gyűjtéséhez fogott s most mutatja ez irányú törekvésének első eredményét A külföldi műipar múltjának feltünteté­sére szolgáló vásárlások között is a keramika dominál, aminek szintén az az oka, hogy egy-két darab kivételével hazánk területén szereztettek, ahol a bécsi császári gyár termékei hihetetlen mennyiségben léteztek hajdan és vannak még most is. Három rendkívül ritka és jó Wien vor der Marke terríne-nek neve­zett fedeles tál tünteti fel az említett gyár első kísérleteit. Minket, magyarokat, a rózsák­kal díszített érdekel a legjobban, mert ugyan­ezeket a rózsákat, tulipánokat és bokrétákat ugyanilyen kivitelben találjuk meg a holícsí majolika átlagán, jeléül annak, hogy a bécsi gyár kezdettől fogva, tehát még mielőtt döntő befolyással volt a holicsi gyárra, császári intézménnyé vált volna. Ugyancsak a bécsi gyár első korszakából származik egy hat személyre való teáskészlet, melyet Elias Ádám, augsburgi ötvösmester egészített ki két kerek­ded, vésett fedelű, aranyozott ezüstdobozzal, 6 kanállal és csészebélésekkel, bizonyságául annak az értéknek, melyet akkortájt e porcel­lánnak tulajdonítottak. Az amateur szempont­jából örülök, hogy e készlet eredeti, bársony­nyal bélelt, bőrrel bevont tokjával együtt került a Múzeum birtokába. E készlet magyar családból származik, amelyben azt Rákóczy­örökség gyanánt őrizték. Valamely nagy úr részére készülhetett egy másik, emennél sze­rényebb kivitelű, de válogatott minőségű parcellán útikészlet; két fedeles lábasból és két fedeles csészéből áll, szintén az eredeti tokban. A lágy cserepek között említést érde­mel egy hatoldalú kínai váza formájára csinált, fedeles delfti edény, melynek sötétkék és tüzes vörös díszítménye jóval fölötte áll a kereske­désben található hollandi fayence-ok átlagánál. A régi azték kultúra emlékei szórványosan találhatók hazai gyűjteményeinkben, holott rendkívül érdekesek látszólagos furcsaságuk dacára, amelyből a kevéssé gyakorlott szem csak lassan tudja a művészi mozzanatot ki­hámozni. A gyakorlott néző azonban azonnal észreveszi azt s akárhányszor élvezettel követi elyik edény szinte klasszikus vonalait, vagy faragott fejnek szinte monumentális felfogását. Horti Pál korán elhalt művészünk Ame­rikában való tartózkodása alkalmával sok, részben ásatásokból származó mexikói tárgyat, fazekasmunkák s szobrászati emlék gipszmáso­latot szerzett meg. Ezeket vette meg özvegyé­től a Múzeum, abban a meggyőződésben, hogy elkövetkezik az idő, mikor a földszínéről rég letűnt ama nemzet művészetét érdeklődéssel fogják vizsgálat tárgyává tenni világszerte s akkor meglesz az elégtételünk, hogy mi is belekapcsolódhatunk a mozgalomba, még pedig közvetlen tapasztalatok alapján. Jelenleg, amikor a műipart az angol ízlés uralja, célszerű gyarapodásnak volt tekinthető a mahagónifából faragott 8 darab szék, amelyeket a Múzeum londoni képviselője­ ­s

Next