Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 26. évfolyam 1923
1. szám - Szakirodalom
hímzések stb. végtelen változatai. A rendületlen kitartás egy nagy cél kitűzése mellett — ez a ki nem mondott akarat sugárzik az egész füzetből. A huszonharmadik évébe lépő Stickereien und Spitzen c. folyóirat a női kézimunka egész területét öleli fel éppen olyan változatossággal, mint az előbbi a művészet egyetemét. Tüllhímzés, filet-munka, magyaros hímzések, tűfestés, a szinek és anyaghatások finomságában tobzódnak lapjain. Az egyszerű házi szükségletektől az expresszionista műremekig mindenfajta s minden ízlésű igény kielégítést talál itt. A könnyed apró csevegések a női munka történeti öntudatát tartják ébren az asszonyokban, a tudósítások pedig e munkák kiállítási sikereiről számolnak be. AZ IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖRÉBŐL AZ Ú..M. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA szeptember hó 21-én Alpár Ignác elnöklésével ülést tartott, amelyen Róth Miksa napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy alelnöki tisztségéről lemondott. Egyidejűleg írásba foglalt Iő nyilatkozatot olvasott fel, amelyben lemondását azzal okolta meg, hogy a tagsági díjak felemelése és a társulati alkalmazottak fizetésrendezése kérdéseiben az igazgatóság négy tagja és Györgyi Kálmán igazgató közt olyan elvi ellentétek támadtak, amelyek a további együttműködést lehetetlenné teszik. Fokozta még az ellentéteket az, hogy az igazgató kezdeményezésére 56 tag aláírásával beadvány érkezett az elnökséghez, amelyben a tagdíjemelési javaslat keresztülvitele céljából rendkívüli közgyűlés össze-s hívását kérik. A nyilatkozat ezután felsorakoztatja az érveket, amelyekkel Róth Miksa alelnök a maga álláspontjának helyességét kívánja igazolni és arra a következtetésre jut, hogy sem a Társulat mostani anyagi helyzete nem engedi meg az alkalmazottak fizetésének emelését, sem ezt az időpontot nem tartja megfelelőnek a tagsági díjak emelésére. Ezek az okok késztették őt arra, hogy alelnöki tisztségéről lemond-Irjon, annak hangsúlyozása mellett, hogy működése folyamán mindenkor a társulat erkölcsi és anyagi érdekeit tartotta szem előtt. Györgyi Kálmán igazgató készséggel elismeri a lemondott alelnök érdemeit, de kénytelen a maga álláspontjának igazolására , rámutatni arra, hogy az alkalmazottak egy része javadalmazásának emelését megokoltnak és a Társulat elengedhetetlen kötelezettségének tekintette, amelynek elmulasztása a Társulat további munkálkodását teljesen megakasztotta volna. A helyzet ugyanis az volt, hogy munkatársai a mai viszonyoknak egyáltalában meg nem felelő, nagyon szűkre szabott fizetésükből legszerényebb életstandardjukat fentartani nem tudták s ezért kénytelenek lettek volna a Társulat szolgálatából kilépni, így tehát a Társulat munkaerők nélkül maradt volna. Ezért ő nem vállalhatta a felelősséget és ragaszkodnia kellett munkatársai méltánylást érdemlő kérésének teljesítéséhez. A fizetésrendezés fedezetéül igazgató elsősorban a tagsági díjak emeléséből származó jövedelemtöbbletet jelölte meg és javasolta a tagdíjemelés elhatározására rendkívüli közgyűlés összehívását, előre bejelentvén, hogy javaslatának visszautasítása esetén az alapszabályokban előírt módon, mint az igazgatóságnak egyenlő jogú tagja, gondoskodni kíván a rendkívüli közgyűlés összehívásáról. Eljárását szabályszerűnek tartja annál is inkább, mert ő a tagdíjemelésre és a rendkívüli közgyűlés összehívására irányuló szándékát a Társulat elnökének bejelentette, ki azt tudomásul vette. Az ezután felszólalt választmányi tagok egyértelműleg sajnálattal látták a felmerült ellentétet és ennek következtében az alelnök távozásét. Elnök kijelenti, hogy Róth alelnököt neki nem sikerült elhatározásétól eltéríteni, amiért is javaslatára a választmány Róth Miksa lemondását őszinte sajnálattal tudomásul vette. Elhatározta továbbá a választmány, hogy október hó 8-ára rendkívüli közgyűlést hív össze, amelynek napirendjére felveszi a tagsági díjak emelését, az alapszabályok megfelelő módosítását és az alelnöki tisztség betöltését. Ezután letárgyalta a választmány a gazdasági bizottságnak a rendes tagsági díjaknak évi 300 koronára való és a pártolói és alapítói tagsági díjaknak ezzel arányos emelésére vonatkozó javaslatot és azt némi módosítással elfogadta, megbízván az elnökséget azoknak a közgyűlés elé terjesztésével. Györgyi Kálmán igazgató jelentéseit a legutóbbi ülés óta előfordult fontosabb ügyekről, valamint a tett intézkedésekről a választmány vita nélkül tudomásul vette. A tervbe vett lakásművészeti kiállítás előkészítő munkálatairól tájékoztatta ezután az igazgató a választmányt, amely a tett intézkedésekhez hozzájárult, kívánja azonban, hogy a kiállítással kapcsolatos pénzügyi kérdéseknél a gazdasági bizottság véleménye is meghallgattassák. A gazdasági bizottság javaslatát az alkalmazottak egy része javadalmazásának rendezésére a választmány elfogadta, majd belső ügyek elintézése és 1 alapító és 26 új rendes tag felvétele után az ülés véget ért. A TÁRSULAT RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat 1922. évi október hó 8-án Alpár Ignác elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen jelen volt Nagy Sándor alelnökön kívül a választmány 26 tagja, továbbá 40 társulati tag. A tisztikar részéről jelen volt Györgyi Kálmán igazgató és Szécsén Ferenc titkár, aki a jegyzőkönyvet vezette. Elnök a megjelentek üdvözlése és a határozatképesség megállapítása után bejelentette, hogy 56 társulati tag, az alapszabályok 20. §-ára hivatkozva,írásos beadványban kérte az elnökséget rendkívüli közgyűlés összehívására, amelynek napirendjére a Társulat anyagi helyzetének megjavítása érdekében a tagsági díjak emelésére, valamint az alapszabályok egyes pontjainak ezzel kapcsolatos és a mai gazdasági viszonyok folytán szükségessé vált módosításra vonatkozó javaslatok tárgyalását és ezek feletti határozathozatalt kívánták kitüzetni. A választmány tárgyalta ezt a beadványt és magáévá téve az abban foglaltakat, elhatározta a rendkívüli közgyűlés összehívását, hozzájárult a tagsági díjak emeléséhez, az alapszabályok megfelelő módosításához és megbízta az elnökséget az erre vonatkozó részletes javaslatoknak a rendkívüli közgyűlés elé terjesztésével. Titkár felolvassa a választmánynak a tagsági díjak emelésére és az alapszabályok egyes pontjainak módosítására vonatkozó javaslatát. Jellenz Béla elvben hozzájárul a tagdíjemeléshez, de annak mértékére nézve külön javaslatot tesz. A Társulat fentartásának kérdését a javasolt 300 koronás tagsági díj csak néhány hónapra oldaná meg, ezért olyan módot kell találni, amely legalább egy évre biztosítana anyagi alapot a Társulat továbbműködéséhez. A kérdést úgy állítja J 25 ()