Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 28. évfolyam 1925
3. szám - Györgyi Kálmán: Külföldi iparművészeti kiállítások - Bor Pál: A Párisi Iparművészeti Kiállítás stíluskritikája
angol üvegipar legtökéletesebb gyártmányai mellett Éppoly furcsák a magyar volt „Ma"-isták műveihez , mással tervezik a csodásan szép üvegeket, melyek hogy miként lehet e zavaros, idegenszerű miliőben ma az évszázados múltra visszatekintő cseh és rendes színdarabot előadni, is diadalmasan állják meg helyüket. Általában a figurális kompozíciókat ábrázoló vésett üvegeknek van a legtöbb bámulójuk. Nekem a teljesen dísznélküli, vagy csak igen diszkrét ornamentummal ékített zöldesszínű, kecsesformájú üvegek tetszettek legjobban. Nemes egyszerűségükben annyi báj és művészi érzék nyilvánult, hogy muzeális értékűvé válik minden egyes tárgy. A svéd háziipar most is példás eredményeket mutat be. Itt nincs tere a lelkiismeretlen üzéreknek. Nagytekintélyű, szakképzett szervezet tartja kezében a svéd háziipartermelés irányítását és értékesítését s ez meg is látszik a kiállított szőtteseken, hímzéseken, cserepeken. E tekintetben sokat tanulhatunk a svédektől. Az északi nemzetekről szólva, fel kell említenünk a Szovjetoroszország kiállítását is. A minden tagozás és dísz nélkül épített szabálytalan alakú orosz pavillon berendezése nem volt készen látogatásom idejében. Csak az egyik termében láthattam a népművészet és a háziipar csoportját. Ezt eddig még nem ronthatták el a szovjet hatalmasai. Változatos, mert hiszen nem egy nemzet, hanem Szovjetoroszország területén lakó sokféle (tunguz, morvin, osztják stb.) nép különkülön egyéniségét kifejező hímzések, cserepek, fafaragványok dús sorozatát mutatták itt be a népi munkát jellemző gondosságot, a hamisítatlan jó anyagot és színeket, a célszerűség és tartósság követelményeinek megfelelőt. Annál érthetetlenebb, szertelenebb és sokszor bizony a jóízlésbe ütköző dolgokat láttunk a Grand Palais emeletére helyezett boluseviki csoportban, melynek nagy részét a színpadművészet foglalja el. Egyes magnettek úgy hatnak itt, mint valamely gyár és a gyászos emlékű boluseviki uralom plakátjaihoz hasonló dekoratív festmények, grafikai munkák, sőt még a gyermekeknek szánt egyes játékok is. Az volt az érzésem, hogy a művészi fejlődés egy akut betegségének szimptómái ezek az akarva rosszat, csúnyát alkotó törekvések, melyeknek megvan a maga szabályszerű lefolyása: az inficiálás tünetei, a fokozatos fejlődés, a krízis, majd pedig a visszatérés az egészséges állapotra. Úgy látszik ez az őrület Oroszországban ma még nem érte el a tetőpontját, de bizonyos, hogy attól messze már nem lehet. Az osztrákok kiállításaikat a már említett Cours de la Reine-en épült pavillonban központosították, melynek szomszédságéban levő egy kis elárusító bódéban fürgén árusítják a Wiener Werkstätte tetszetős apróságait. A Grand Palais-ban csupán a hírneves bécsi iparművészeti iskola szerepel egy nagyobbszabású kiállítással, amely ennek a merészen előretörekvő intézetnek erősségét, de egyúttal gyengéit is mutatja. Maga az osztrák pavillon alaprajzi elrendezése és berendezése teljesen eredeti, mint Josef Hoffmann minden műve. Kétségtelen, hogy legmeglepőbb és mély hatást keltő a kollektív csoportot magába foglaló hosszú terem, a mennyezetig érő üvegszekrényeivel, melyek faszerkezetét valami sajátos bizarr szövettel vonták el. Az egész helyiségnek derült hangulatát még fokozzák az üvegtárlókat megtöltő groteszk kerámiák, a nevetségesen, de mindig művészi érzékkel torzított állat- és emberalakok (Powolny) és furcsa edények, gyermekjátékok, színes batikok és hímzések stb. A szomszédos termekben az osztrák iparművészet oszlopai: Hanak, géptermei és elképzelhetetlen, (Varsói Iparművészeti Iskola.) Kovács Erzsi rajza. Strnad, Behrens tanárok kaptak J 115 A párisi kiállításból. Jan Szczepkowski: Kápolna részlete. 5"