Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 29. évfolyam 1926

1-2. szám - Ybl Ervin: A Corvin-árúház

a jelenség, mint ami a festészetben is megfigyelhető, hol az impresszionista, sza­bad természetkivágást szintén a kompo­nálás kezdi felváltani. Most már nemcsak a zárt sorban levő épületek, hanem igen gyakran a szabad helyen épült villák, csa­ládi házak is kötött rendszer szerint épül­nek ismét. Architektusaink, akiket felfris­sített a szabadság, de akik megcsömörlöttek a szabadosságoktól, visszakanyarodtak a régi stílusok szabályaihoz, melyek tér- és formaköltészete ismét követésre talál. Ter­mészetesen a hagyományok megszakadása túl erős és igen régi keletű volt ahhoz, hogy építészeink nagy elődeik biztos érzé­kével és tudatosságával versenyezhessenek. Már a romantikus és az utána követ­kező stílus-recipiáló korszakban is kevesen voltak az építészek között, akikben a régiek kultúrája ösztönösen élt és így a mai generáció is csak fokozatosan fog ezen az úton megerősödni. Nem szükséges az, hogy építészeink — mint néhány régi nagy­mester — aranyozásokkal és mértani szer­kesztésekkel keressék a homlokzatok vagy helyiségek harmóniáját, mégis komoly mér­legelés szükséges ahhoz, hogy kifogás­talanul ható architektonikus megoldásokhoz jussanak el. Bármennyire fontos is, hogy az előírt gyakorlati szükségleteket helyesen elégítsék ki, városokban a homlokzat mű­vészeti jelentőségét úgy önmagában, mint a környezethez viszonyítva nem szabad el­hanyagolni. A szükséglet itt csak kötött építészeti formában jelentkezhetik. Zárt utcasorban az építész versben, határozott ritmusban ír, csak a perifériákon, a villák­ban és a vidéken szabad prózát írni,­­ ha akar. Ezek a gondolatok merülhetnek fel előt­tünk, midőn a most megnyíló Corvin-Áru­ház palotáját, elsősorban ennek főhom­lokzatát vizsgáljuk. Igazi díszhomlokzatot tervezett itt Reiss Zoltán, az áruház építője, mely egyfelől nincs ellentétben a mögötte lévő helyiségek célszerűségi követelményei­vel, másfelől pedig önálló artisztikus életet él. Hogy áruház és nem múzeum az épület, azt a földszintnek és félemeletnek igen jól megoldott ívei hangsúlyozzák alul a kirakatokkal. Arra is rájöttek, hogy az áru­házak a felső emeleteken nem kívánnak óriási, a falsíkokat felemésztő ablakokat. A felső emeletek ablakai nem kirakatok, csak olyan nagyoknak kell lenniök, hogy a helyiségeket kellő világossággal táplálják. Sőt az áruval teli szekrények, állványok megfelelő falakat kívánnak és így nem egy nagyablakos külföldi áruháznál tapasz­talhatjuk, hogy a szekrényekkel és állva- A Corvin-áruh­áz főlépcsője korlátté­mák részlete. Kovács Erzsébet rajza.

Next