Magyar Iparművészet, 2003 (10. új folyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám
KIÁLLÍTÁSOK kaprogramot, amellyel szerencsésebb országok muzeológusai, tudományos munkatársai érthetően alig találkoznak, mivel kevésbé alávetett helyzetből kellett/kell ideáikat megvalósítani. Az elmúlt esztendőben az egész Franciaországot megmozgató MagyArt című egész éves programban a BTM-nek a párizsi Városi Múzeummal közös reprezentációját is ő szervezte. Szempontjai akkor is azok voltak, amelyeket ezen a bécsi kiállításon még jobban érvényesített: a magyar gyűjteményekben található Corvinákhoz a párizsi Bibliothéque Nationale hasonlói, a Hunyadi-címeres műtárgyakhoz a párizsi múzeumokbeli anyagok társultak, akárcsak a francia mesterek által egykor a történelmi Magyarországon, a budai Várban faragott szobrok kiállítása, vagy az ásatásokban előkerült kerámiák, műfaji és szellemi rendezői rokonítása. A párizsi múzeumban is már ismerősként és bizalommal fogadták. Együttműködő kapcsolataira alapozva az idén nyáron (2003. május 30. és szeptember 28. között) a BTM budavári épületében fogadja és rendezi azt a párizsi Divatmúzeumból (Carnavalet Múzeum) és más gyűjteményekből válogatott divattörténeti kiállítást, amely az 1750-től 2000-ig terjedő időből 74 ruhát azok korabeli kiegészítőivel, valamint a környezetüket illusztráló festményeket, grafikákat és egyéb korszakidéző apróbb tárgyakat foglal magában. Mindezt, most már szinte természetesen az adott időszakból való magyar anyaggal egészítik ki szerény mértékben, de mindenképpen az állandó és folyamatos, egykortól máig tartó kapcsolatokat kiemelve. Ezért lesznek itt az elegáns pesti hölgyekről készült festmények Erzsébet királyné egykor híres párizsi szalonban készített reprezentatív ruhájával és lyoni selymekből varrott öltözékekkel együtt bemutatva. A bécsi Harrach-palotában látható, mintegy 50 évet átfogó bemutató 2003 tavaszán egyértelműen azt a felismert célt tartotta szem előtt, hogy az egykori monarchiabeli életben kialakult társadalmi, kereskedelmi és művészeti kapcsolatok összekötő pontjai kiemelkedhessenek. Az óriási, elismerő sajtófogadtatás mellett, amely mind Bécs, mind Budapest rangját méltatta, fontos és kultúrdiplomáciai, művészet- és múzeumtámogatási szempontból egyáltalán nem mellékes, hogy az ilyen jellegű kiállításokon politikusok, pénzemberek, a kultúra vezetői, képviselői találkozhassanak. Ez egyfajta, kissé amerikanizált, de egyértelműen szükséges érvényesülési módszer és lehetőség mindkét fél számára, miközben a kultúramentés és ismeretterjesztés új támogatási formákra szorul. Dózsa Katalin mint egy kiemelkedő rangú múzeum második embere azt is számításba vette és veszi ezen koncepciók megfogalmazásakor, hogy a szakterületen már megbízhatóan teljesítő művészettörténész kollégákkal együtt válogatott, európai mércével mért művészeti anyag minősége minden szempontból kifogástalan legyen. Az elmúlt évtizedben sikerült legyőzni azt a rossz idegenforgalmi képet, amely egyfajta ideológia mentén rárakódott az országra. A Bécs-Budapest, 1907 bécsi kiállításban éppen ezért az osztrák és magyar művészek közössége, a művészi megformálás hasonló hangsúlya maguknak az osztrák vendéglátóknak is meglepetést okozott önmagukról. Számos festmény, grafika, bútor, étkészlet, dísztárgy és egyéb mű számukra ismeretlen volt. Ezen a kiállításon azonban arra is fény derült, hogy Budapest is milyen sokat adott a nemzetközi kultúrának ebben a jelentős erjedő korszakban, amely a reneszánsz dinamizmusához hasonlítható. Budapest feltörekvő városként Bécs kiegyezés utáni segítse Könyvkötés. Gottermayer Nándor munkája / Book cover by Nándor Gottermayer Budapest, 1896 Estélyi ruha. Christoff von Drecoll és Fáy Dezső szalonja / Evening dress from the showroom of Christoff von Drecoll and Dezső Fáy 2003/2 ^ 36. oldal