Magyar Iparművészet, 2006 (13. új folyam, 1-4. szám)
2006 / 2. szám
rave, Karlovy Vary), német (Freiburg), ukrán (Lviv) és lett (Dzintari) szimpóziumokon is. 2001-ben a kecskeméti szimpóziumon kipróbálhatta az úgynevezett raku technikát. Erről tanúskodik a budapesti Árkád Galériában 2005 decemberében kiállított két raku-vázája is. „Szerettem a Zsolnay-pirogránitot - mondja -, ahhoz hasonló samottos agyaggal, mázakkal és technológiával dolgozom, ezért is érdekelt a raku. Rakuégetésnél is a redukció mértéke - a visszahűtés üteme - határozza meg a színeket, a réztartalmú vegyületek például hasonlóan viselkednek a raku és a pirogránit égetésekor." Közel 25 éve készít természeti motívumokból, lenyomatokból pozitív és negatív reliefeket, melyeket sík lapon (pl. bútorbetétlapokon) és forgástesteken (pl. padlóvázákon) egyaránt alkalmaz. 2002-ben a Hódmezővásárhelyi Kerámiaszimpóziumon ezekkel a technikákkal és motívumokkal világítótestként is funkcionáló vékony falú mázas, reliefes porcelánszobraiból - körplasztikáiból - egész sorozat született: a Kékszakállú, az Angyal, a Glóriás, a Vándor, a Dóra, a Janus Pannonius és a Királyi pár. A szobrok falvastagsága hol vékonyabb, hol vastagabb, ennek megfelelően változik a felületük fényáteresztése is, ami a tárgyak belső megvilágításával egyedivé és meghitté varázsolja az enteriőrt. A 2004-es Hódmezővásárhelyi Kerámiaszimpóziumon máz alatti festéssel olyan porcelántárgyakat készített, amelyeken a kék árnyalatot a kobaltsó, a szürkéset a réz só, a barnásat a nikkelsó adta. „Nem mindegy - mondja -, hogy milyen színek kerülnek egymásra: kiolthatják vagy felerősíthetik egymást. A tárgyakat belülről világítva a színek a fény hatására megváltoznak." Ezen a szimpóziumon - a kínai rizsszemes technikához hasonló módszerrel - vékony falú, áttört csészéket is készített, az áttöréseket mázzal töltötte ki. Ezáltal légiesen elegáns tárgy született. A csészealj semleges és stabil maradt. „Most azon dolgozom - mondja -, hogy egy-egy edénycsaládot alakítsak ki ezzel a technikával: teáskészletet, mokkáskészletet. Sokkal szélesebb skálájú a tevékenységem, mint gyári tervező koromban, de nem tudtam és nem is akarom megtagadni fönn a tervezői szemléletemet.” A szélesebb spektrum persze abból is adódik, hogy szakmai tapasztalatai nagyobb alkotói szabadsággal párosulnak. Régóta izgatja, hogy miként lehet az anyag-funkció-forma egységét megtartva, a lehető legvékonyabb falvastagsággal porcelán használati tárgyakat készíteni. Mi az, ami még kivitelezhető, amit még elbír az anyag? A szakmai kihívás vezérli. (Az elérhető vékonyság-transzparencia az alapanyag minőségétől is függ.) Az érdekli, milyen lehetőségek vannak ebben a törékeny tartományban. Különleges hatást kelt két áttört falú, világítótestként is funkcionáló plasztikája: a Szaturnuszra emlékeztető Bolygó I. és a Bolygó II., amelyekre 2005-ben a Siklósi Szalon siklósi kiállításán különdíjat kapott. Saját tapasztalataira építve mázakkal is kísérletezik. Gáztüzelésű kemencéje van, s mivel ezen nincs automatika, irányítani tudja az égetési folyamatot. Eldöntheti, hogy mikor redukál, vagy mikor éget oxidációs atmoszférában. Kitűzőkön és hasonló apróságokon próbálja ki a mázakat, festékeket, mint ahogy Zsolnay Vilmos is mandzsettagombokon végezte mázpróbáit. Két évvel ezelőtt megválasztották a Pécs-Baranya Művészeinek Társasága elnökének. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Neve szerepel az Országos Szakértői Névjegyzékben, mint zsűror. Mókter Zsuzsanna gyakran szerepel kiállításokon. Ha csak a külföldi tárlatokat vesszük számba, bemutatkozott már - egyebek között - Valenciában, Faenzában, Gualdo Tadinóban, Zágrábban és Prágában is. Idén márciusban a Siklósi Szalon moszkvai kiállításán állították ki egyik - arannyal és platinával festett - mázas porcelán világító kisplasztikáját, a Vándort. E sorok írásakor - áprilisban - két pécsi kiállításon is láthatók munkái: a Futó László Pál festőművésszel rendezett tárlatán a Janus Pannonius, a Bolygó I. és a Bolygó II., a XIX. Országos Kerámiabiennálén pedig az áttört falú teáscsésze és a hozzá tartozó csészealj látható. Munkáinak ereje gondosan megtervezett rendszerükben rejlik. Ez a tudatosság kül- és beltéri kerámiáin egyaránt megfigyelhető. Kérész Gyula szakíró Móker Zsuzsanna: Teáscsésze aljjal / Zsuzsanna Móker: Teacup with saucer [2004] áttört falú, mázas porcelán / reticulated, glazed porcelain [6xol0,5 cm, 2xol6,5 cm] In the studio of ceramic artist Zsuzsanna Móker Ceramic artist Zsuzsanna Móker holds a degree in porcelain design from the College of Applied Arts in Budapest (1974), where she regarded the internationally reputed ceramic artist Imre Schrammel as her master. Between 1974—89 she worked as an industrial designer at the Zsolnay Porcelain Manufacture in Pécs, developing tableware for serial production, tableware decorations, prize cups, ornamental bowls, pyrogranite tiles, murals and sculptures. Since 1989 she has been a freelance artist, frequently participating at symposia and exhibiting widely in Hungary and abroad (Valencia, Faenza, Zagreb, Prague, Moscow). In her experiments with china tableware of minimum wall thickness and with sculptures of ultra-thin, translucent china she has been challenging the physical boundaries of the transparency of porcelain. 6/2 ^ Fotó: Jegenyés Martina