Magyar Iparművészet, 2007 (14. új folyam, 1-4. szám)

2007 / 2. szám

Tóthné Horányi Bus, a népművészet mestere a magyar néphagyományból merített tanításokat bábos tevékenységéhez. Témaválasztásban, szem­léletben és képzőművészeti megformáltságban egyaránt arra nevelte tanítványait, hogy bátran forduljanak a „tiszta forráshoz”. Nevéhez fűződik ‘...convince me that what seems is there’ Thirty years of the Vojtina Puppet Theatre, Debrecen The company was founded in 1975 by eight young artists with the aim to set Hungarian folk tales, myths and legends on stage, exposing the archaic organic system of folk art, as revealed by art historian Gábor Pap. They regard the stage as a spiritually controlled mythical space of rituals, with actors, directors, artists and applied artists, musicians, dramaturges and the technical staff all having equal significance in the production. The pelican, their emblem, is an ancient symbol of silent, selfless love and, as the sign of the summer solstice in the eastern Zodiac, also of light. The Vojtina Puppet Theatre (named after the hero of a poem by the 19th-century Hungarian poet János Arany, defining the obligatory relationship of truth and reality in poetry), established by the members of the company in Debrecen in 1993, have been working in their modem permanent base in the centre of the town since 2001. The consistently developing activity of the studio includes exhibitions and interactive performances for families, exploring eternal moral values to help the orientation of the young audience in our world. az 1963-tól 1971-ig működő Lúdas Matyi Báb­színház, melynek társulatát általános iskolai ta­nítványai alkották. Az itt formálódó baráti kör, a „lúdasosok”, Ilus néni bábos lelkesedésén felnőve, hozták létre később a Vojtinát. 1973-ban ismerték meg Giovannini Kornélt. Giovannini Budapesten élt és keramikusként dol­gozott, elég fiatalon kezdett pantomimezni is, mindenekfelett győzött viszont a színpad, a báb­játék. Minden érdekelte a bábszínházban: a szín­padi mozgás, az irodalom, a gyermekek lelki ereje, a társak együttes játéka, a zene... Miután hetente két-három alkalommal találkozott a társulattal, egy dinamikus, művészi irányzatokat, új utakat kereső közösséget épített maga köré. Formabon­tó előadások egész sorát alkották meg (Neoptole­­mosz, 1976; Toldi, 1978; Tékozló fiú 1980), ame­lyekre az élő zene, a rendhagyó látványvilág, az animációs-oratorikus forma, az anyaghasználat sokszínűsége, az irodalmi szöveg mély tisztelete volt jellemző. Ezekben az években sokszor kerültek szakmai viták kereszttüzébe, de egyre jobban megerősöd­tek művészi hitvallásukban: a színpadon a szép magyar szó, a népmese tiszta ereje, a zene élő je­lenléte jelentse az esszenciát. Az alapot a magyar organikus műveltség adja, amely mentén haladva kitágulhat a színpadkép, égbolt-köpennyé alakul- Fekete Dóra: Bunraku típusú báb - Mark Twain- Kaszás Villö—Rumi László: Bonifác, a figurász, Vojtina Bábszínház, Debrecen, 2004 / Dóra Fekete: Bunraku puppet. Mark Twain—Villö Kaszás— László Rumi: The Prince and the Pauper. Vojtina Puppet Theatre, Debrecen, 2004

Next