Magyar Iparművészet, 2012 (19. új folyam, 1-4. szám)
2012 / 2. szám
Divatüzletekhez, a „mit illik és mit nem viselni” bizonyos helyzetekben kérdéséhez, viselkedési és öltözési szokásokhoz, majd az utolsó Habsburgok, IV. Károly király és Zita királyné koronázási szertartásához, és máris átlapozhatunk a másik szerző, Szatmári Judit Budapest - divatváros című izgalmas fejezetébe. Ez a híres Nemzeti Szalon A nő című kiállításának színpompás plakátjával indít, majd bevezet a húszas évek régi és új szalonvilágába. A Magyar Divatipar című folyóirat meg a Színházi Élet által képviselt, szó szerint „divatcsinálók” világába. Megjelentek a nagy gyárak, az új vezető, nem csak arisztokrata származású társadalmi rétegek társasági eseményei, a kaszinók és fogadások stílusa, az új táncok és a korzózás szokása, egészen a gardróbberendezési leckékig. Mindazok az újgazdagoknak szokatlan helyek is megemlíttetnek, amelyeknek később fanyar kritikáját mutatta be a Hyppolit, a lakáj című, híressé vált magyar film. A szabadidősportok, a fürdőzés, a tenisz, és más, a felsőbb osztályok időmúlatása mellett, megjelent a hivatalokban, gyáripari helyeken dolgozó nő/férfi is, de ebben az időben az ő öltöztetésük épp csak hogy alakult, de még nem volt egyértelműen ipari húzóüzletág. A közben kitört első világháború körülményei (1914-1918), annak valamennyi politikai, gazdasági, életviteli és felsorolhatatlan következményeivel, drámai helyzeteivel, alig említtetnek, akárcsak az ország trianoni szétszabdalása, vagy a második világháború (1939-1945) további végzetes hatásai, mind a rendszerek alapvető megváltozására, az életformákra, mind az egész társadalmat gyökerestől felforgató diktatórikus rendszerek következményeire vonatkozóan. A viseletek, divatok és néha a nemzeti hagyományokat feléleszteni kívánó próbálkozások kecses hullámain keresztül - mint például Tüdős Klára nemzeti viseletét és a polgári divatot összehangoló, a harmincas években munkát is teremtő divatüzlete - érkezünk meg a harmadik szerző, Simonovics Ildikó fejezetéhez, amely az 1945-1989 közötti időszakot tekinti át. Szatmári Judit fejezetének utolsó, a Háborús évek című írásában ezt olvashatjuk: ,/A németek nem bíztak szövetségesükben, ezért 1944. március 19-én megszállták az országot. A megszállásig Budapest paradox módon a szórakozás számos lehetőségét kínálva a »béke szigete« maradt a háborús Európában, és a harmincas évek virágzó divatiparára alapozva divatirányító szerepet töltött be. [...] 1944 végéig jelentek meg divatlapok, a franciák helyett sok amerikai hírt közölve, mivel számos párizsi tervező is oda tette át székhelyét.” Hát igen. Nemcsak a divatról, hanem a kisemberek gyanútlanságáról, élni akarásáról, vagy Goró Lajos: Húsvéti korzó a Stefánián / Lajos Goró: Easter promenade along Stefánia Road [1900] tus, tempera | Indiaink, tempera « Pártoljuk a magyar ipart, képeslap / Let's support Hungarian industry! Picture postcard [1900] nyomat /print Fotó: Tihanyi-Bakos Fotóstúdió 62. olda □□ 2012/2 Könyv Dulácska: A no - Művészeti, kozmetikai, divatipari, fürdőpropaganda kiállítás, plakát / Dulácska: The Woman. Exhibition of arts, cosmetics fashion industry and bath propaganda. Poster [1925] litográfia / lithography