Magyar Iparművészet, 2015 (22. új folyam, 1-10. szám)
2015 / 10. szám
Bánffy Miklós: Jelmezterv - Gyermek, az Éj királynője (W. A. Mozart: A varázsfuvola) / Miklós Bánffy: Costume design - Child-spirit; The Queen of the Night (W. A. Mozart: The Magic Flute) [1913] papír, akvarell (Ráday Levéltár, Budapest) /paper, watercolour (Ráday Archives, Budapest) [26,5x34,5 cm] Utóbbi művésznek a Turandot produkciójához készült szarkasztikus torzfejei ugyanazt a csúfondáros szellemet képviselik, amivel Bánffy később az Európa sorsát intéző politikusokat láttatta. A háború kezdetével ez a csillogó kozmopolita világ egész Európában véget ért, a budapesti Operaház is anyagi nehézségekkel küzdött. Bánffy Miklós figyelme Bartók Béla táncjátékának, A fából faragott királyfinak a bemutatásával a kortárs magyar zenére irányult. Tervrajzait egyaránt inspirálta a mesés-népies ihletés, vagy a Tündér alakját jellemző finom erotika. A díszlet elvont játékos, a két toronyépítménynek, de még a tájnak is személyisége, karaktere van. Jól tükrözi, hogy a művészt leginkább az emberi jellemek érdekelték, ezért jelmeztervezőként, karikaturistaként volt igazán elemében. A magyar operatörténet a Bánffy-korszak legnagyobb érdemeként Bartók művének, A kékszakállú herceg várának bemutatását értékeli. Az általa tervezett díszlet monumentális és kopár szürke építmény, a két oldalról lépcsősen emelkedő szinteken elhelyezett hét ajtóval. Judit kosztümje históriai asszociációkat is kelt, ugyanakkor a hősnőt divatos színárnyalatú „artisztikus ruhába” öltözött, érzékeny szecessziós hölgyként jeleníti meg. A herceg figurája is kettős: karakteres-férfias, ám elegáns tartása, fejdísze és dekoratív ruhaujjai a 17. századi francia balett jelmezes szereplőivel rokonítják.10 Az 1910-es évek fénykora után 1934-ben még egy alkalom nyílt, hogy a rendező Bánffy méltó feladatban mutatkozzon meg. Szegedre hívták, hogy az előző évi - Elent Ferenc és Buday György fémjelezte - Az ember tragédiájának bemutatója után ő rendezte meg a Dóm téren Madách drámáját. Bánffy annak idején, az Operaház 1913-as Aidája kapcsán már kísérletezett hasonló tömegrendezéssel. Törekvése akkor nagyszabású, ám hagyományosan részletező díszletképet eredményezett, 1934-ben azonban az impozáns, absztrakt lépcsőrendszer, a vetítés, a fénykezelés a kor legjobb színvonalát képviselte. A színpadkép Oláh Gusztáv 1926-os Tragédia-tervének „misztériumszínpadát” fejlesztette monumentálissá, de magába olvasztott olyan hatásokat is, mint például Norman Bel Geddes Isteni színjáték-elképzelésének 2015/10 lépcsős architektúrája és expresszív, színes fényzuhataga. Az előadás emblematikus jelenete a Falansztérkép, melynek felhőkarcoló-sziluettje látomásos voltában rokon az amerikai tervező másik híres díszletével, a Jeanne d’Arc színpadával. E rendezése révén munkatársaival, Oláh Gusztávval és Fülöp Zoltánnal voltaképpen Bánffy alakította ki a Szegedi Szabadtéri Játékok valódi karakterét, megteremtve a nagyszabású, látványos tömegjáték tradícióját. Ez a felfogás egyben a Madách-mű színpadra vitelének is az egyik legelfogadottabb formájává vált. ISTVÁN MÁRIA művészettörténész Jegyzetek 1. F. Dózsa Katalin: Bánffy Miklós gróf, a színházi látványtervező. Tanulmányok Budapest múltjából, 25. (1996) 337-347.; Marosi Ildikó: Kis/Bán/Ffy könyv. Bonchidai Prospero. Pallas-Akadémia, 1997; Szinetár Miklós: A Nagyúr - gróf Bánffy Miklós. TV-filia, 2001; Papp Endre (szerk.): Bánffy Miklós-emlékkonferencia. Magyar Művészeti Akadémia, 2014. A vándorkiállítás kurátora Szebeni Zsuzsa, a Bánffy Miklós Emlékkönyv (2013) szerkesztője. 2. Ez irányú munkásságát már korán elismeri a színházi szakma és jelentőségének megfelelően méltatja (Keresztury Dezső - Staud Géza - Fülöp Zoltán: A magyar opera- és balettszcenika. Magvető, 1975). 3. F. Dózsa Katalin: i. m. 343. idézi a Magyar Színpadnak adott nyilatkozatot. 4. Bálint Aladár: Klasszikusok az operában. Nyugat, VI. (1913) 7. sz. 565-567. 5. A realisztikus, részletező színpadkép meghaladására törekvő reformmozgalom, mely a művészi stilizálásra, a leegyszerűsített díszletelemekre épít. Német teoretikusai és képviselői elsősorban Peter Behrens, Georg Fuchs és a müncheni Künstlertheater. Tágabb értelemben a 20. század elejének más európai antinaturalista rendezőire, tervezőire is alkalmazzák, pl. Edward Gordon Craig, Alekszandr Tairov és mások. 6. Illés Endre: Krétarajzok. Magvető, 1970, 55. 7. A varázsfuvola tervei A kékszakállú herceg vára megmaradt anyagához hasonlóan a Ráday Levéltár birtokában vannak. A szerző köszönetet mond az intézménynek a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért. 8. 1911: London, 1912: Párizs, USA. Tervező: Ernst Stern. 9. A folyóirat lapjain egymás mellett szerepeltek a kortárs magyar tervezők, köztük Bánffy, illetve Poiret, Roller, Stern, Bakst, sőt Edward Gordon Craig. 10. Jean Bérain terve Lully: Le triomphe de Vamour c. balettjéhez, 1681. A barokk jelmezek iránti érdeklődést A fából faragott királyfi karakterei is tükrözik. 21. oldal ÉRTÉKŐRZÉS-ÉRTÉKMENTÉS