Magyar Iparművészet, 2019 (26. új folyam, 1-8. szám)
2019 / 6. szám
A magyar iparművészet fényes állócsillaga 100 ÉVVEL EZELŐTT HUNYT EL THÉK ENDRE (1842-1919) BÚTORGYÁROS Thék Endre alakjának személyes hangvételű felidézését Ruprich Károly dédunokájától közöljük. Ruprich (Rupprich) Károly műasztalos-dinasztia sarja, bútorgyáros volt, Thék Endre sógora, legjobb barátja és szakmai társa. Ez év június 8-án Orosházán meghatottan élhettem meg, hogy 67 év után a magyar iparművészet és iparszervezés egyik legnagyobb alakjának példaértékű munkásságát újra emléktábla hirdeti. A márványtábla megszentelése közben szinte magam előtt láttam nagyanyám törékeny, de büszke alakját, ahogy gyerekkoromban elhaló hangon újságolta nagyapámnak, Thék Endre keresztfiának és szakmai örökösének, hogy nem elég, hogy a Thék-házból ávósházat csináltak, most még az emléktábláját is eltávolították, így az akkor, 1952- ben Leonardo da Vinci nevére átkeresztelt józsefvárosi Thék Endre utca és az Üllői út sarkán lévő tábla helyett 67 év után mostantól Orosházán a Thék Endre utcában, az Evangélikus Egyházközség épületének falán elhelyezett emléktáblánál hajthat fejet a város nagyszerű szülöttének emléke előtt Thék minden erre járó tisztelője. Köszönet illeti elsősorban Verasztó Antal írót, kiváló orosházi helytörténészt, aki fáradhatatlanul harcolt ennek a régi adósságnak a törlesztése ügyében. Munkájában ő idézte találóan Székács Antal - a későbbi parlamenti felsőházi tag - Thék Endrét búcsúztató szavait: „[...] Vannak nevek, melyek, mint az eke vasa, a munkától fényesek. Thék Endre neve is ilyen. Egy ember, aki munkássorból nagyiparossá, az iparos világ egyik számottevő vezetőjévé küzdötte fel magát, névjegykártyájára ezt íratta: Thék Endre asztalosmester. A munkában találta meg élete célját, örömét. Visszavonhatatlan értékek maradtak utána, meg a történelem egy darabja, amelyhez ő maga is hozzátartozott. Thék Endre a mai ember számára örökség és emlékezet is egyben. [...] ” Thék Endre 1842. november 3-án Orosházán látta meg a napvilágot. Édesanyja, Urszuly Mária ősi székely család sarja volt, édesapja, id. Thék András pedig egy Angliából Vas megyében letelepedett iparoscsaládból származott. Mivel a családot az ősi Kisnardai előnévre kiállított nemeslevél sem mentette meg az elszegényedéstől, a kis Andris fiút 13 éves korában a taníttatásához szükséges pénz hiányában édesapja inasnak adta Daubner Pál orosházi asztalosmesterhez, akinél 17 évesen szabadult. Ekkor 1859-et írtak, a Bach-korszak elnyomása a magyar ipar fejlődését is alapjaiban fékezte. Bécs urai könyörtelenek voltak a magyar rebellisekkel szemben. Az az iparos, aki ismereteinek gyarapítására törekedett, az országon belül nem, legközelebb csak Bécsben tudott a fejlődéssel lépést tartani. A céhlegények előírt tapasztalatszerző vándorlását Théknek is követnie kellett, de ő azonnal még magasabb célt tűzött ki maga elé: az asztalosok Mekkájába, Párizsba akart egyszer eljutni. Ezért asztaloslegényként kivételes céltudatossággal dolgozott, először Békéscsabán, három évvel később Bécsben. Csak ezután, 1866 körül jutott el végre tervei színhelyére, Párizsba. Ebben az időben a művészi igényű bútorépítők leghőbb vágya volt Párizsban tapasztalatot szerezni. Itt művelték a legmagasabb szinten a bútorkészítés még nagyrészt egyedinek mondható, kézműipari művészetét. A kapitalizálódásnak ebben a fejlett szakaszában világszerte ugrásszerűen megnövekedett az építkezési láz, ami a bútoriparnak és az iparművészet többi ágának is döntő lökést adott. 38 A MAGYAR IPARMŰVÉSZET FÉNYES ÁLLÓCSILLAGA I MAGYAR IPARMŰVÉSZET 2019/6