Magyar Iparművészet, 2021 (28. új folyam, 1-8. szám)
2021 / 4. szám
és szemléleti lehatároltsága miatt. Azon túl, hogy további magyar szerepvállalásról említés sem történt a kötetben, és — ugyancsak politikai okoknál fogva — a valóban nemzetközi rangú szovjet-orosz avantgárd még a horizontjáról is hiányzik, de az iparművészet is mindvégig díszítőművészetté szűkített felfogás alapján szerepel a válogatásban. Sem a régi, sem az új orosz használati tárgyak formatörténetével nem foglalkoztak a szerzők. Pedig Moszkvában már az 1920-as évek legelején lázas sorokban írtak a termelési művészetről, sőt, megkezdődött intézményi, oktatási szervezeteinek kialakítása, majd - igazán csak hellyel-közzel, de - szintén megindult az új szellemű ipari termékek gyártása. Mindezek híre pedig olykor eljutott Budapestre is. A kötet szerzői viszont sem a ismeretlen szerző felvétele: Moszkva a Kreml-parttal 1900 körül Unknown photographer: Moscow with the Kremlin Embankment around 1900 Forrás: Irina Antonova - Jörn Merkert (Hrsg ): Berlin, Moskau 1900-1950. München, 1995,14. 1. Pogány Ö. Gábor (teljes nevén Pogány Ödön Gábor [1916-1998]) művészettörténész, 1953 és 1955 között, majd 1956-tól 1957-ig a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, 1957-től 1980-ig a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, valamint számos periodika szerkesztője, a művészeti élet elismert szervezője volt. 2. Dobrovits Aladár (1909-1970) egyiptológus, egyetemi tanár, 1950- től 1961-ig volt az Iparművészeti Múzeum főigazgatója. Az ötvenes évek derekától sokat tett írásaiban és személyesen is az ipari formatervezés, vagy ahogyan akkoriban általánosan nevezték: az ipari művészet elterjesztéséért. 3. Pogány Ödön Gábor (szerk.): A magyar és az orosz iparművészet történeti kapcsolatairól. Magyar-Szovjet Társaság, Budapest, 1954, 6. 4. A két szerző a korszak ismert szakírója: Weiner Mihályné (Weiner Piroska [1909-1989]) művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum munkatársa, majd 1961-től 1970-ig a múzeum főigazgatója volt. Pataky Dénesné (P. Brestyánszky Ilona [1922-2008]) művészettörténész, könyvtáros. 1953 és 1970 között tanított a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia és ötvös szakján szaktörténetet. 5.1. m. (lásd 3. jegyzet), Pataky Dénesné: 172. 6.1. m. (lásd 3. jegyzet), Pataky Dénesné: 173. A Pozsony megyei Somorján létesített orosz hadifogolytábort „az utolsó nagy polihisztorok egyikének” nevezett Seemayer Vilmos (1879-1940, geológus, néprajzkutató és népzenegyűjtő) szervezte meg a művészi érzékű és faragni tudó orosz katonák számára. A hadifoglyok a közeli Bécs bútorgyáraiban olcsó pénzen A cikk képanyagát a szerző bocsátotta rendelkezésünkre, régi, sem az új orosz használati tárgyak formatörténetével nem foglalkoztak, sőt, még csak említést sem tettek írásaikban róluk. Elsősorban ezekről a mindennapokban — többnyire tervezők nélkül — szereplő, majd a külföldi sajtóban gyakran szenzációként tárgyalt 20. századi eredményekről szeretnék szólni a továbbiakban. Az egykori összegzésből kimaradt (vagy csak elhallgatott) húszas évek szovjet-orosz avantgárd eseményei, és a csak többnyire tervekben megőrzött — köztük magyar részvétellel született — használati tárgykultúra, e voltaképpen rövid időszak nemzetközi figyelemmel és elismeréssel követett művészmérnöki teljesítménye mellett azonban foglalkozni kívánok a harmincas évektől megindult és súllyal a hetvenes-nyolcvanas években fellendült gyáripari terméktervezéssel is. Az egyetemes szakirodalomban sokáig lebecsült, de ma már érdeklődéssel kísért és publikált időszak mindennapi eredményei számunkra — másokkal, de ugyanúgy, sőt még inkább — fontos, következményeivel együtt kutatásra váró feladat. Úgyszintén tanulmányozandó az állami terméktervezés és a tervezőintézetek munkája, majd a tervezők nemzetközi együttműködésének új korszaka egészen a rendszerváltásig, ma is élő tanulságaival. Másképpen fogalmazva azt is mondhatnám, hogy az avantgárdtól egészen a neoavantgárdig terjedő időszak. ERNYEY Gyula designtörténész összevásárolt egzotikus bútorfák és más nemes faanyagok hulladékaiból készítették a faragott cigarettatartókat, dobozokat, merítőedényeket (Fettich Nándor: Magyar stílus az iparművészetben. II. Budapest, 1944, 17.; idézi továbbá: Perger Gyula: A fegyverek megszelídültek. Honismeret, 2014/6, 60.). 7.1. m. (lásd 3. jegyzet), Weiner Mihályné: 148-151. 8. Ráth György (1828-1905) jogász, jogi és művészeti író, műgyűjtő és donátor, az Iparművészeti Múzeum megszervezője és igazgatója volt 1881-től 1897-ig. Utódja Radisics (Radisich) Jenő (1856-1917) művészeti író, 1882- től volt az Iparművészeti Múzeum munkatársa, 1897-től haláláig pedig igazgatója. Idézi Weiner Mihályné: i. m. (lásd 3. jegyzet), 149. 9. Idézi Weiner Mihályné: i. m. (lásd 3. jegyzet), 152. 10. Catalogue de I'Exposition Austro-Hongroise. B. Hongrie. I. Section: Beaux Arts, II. Section: Arts Industriels. St. Petersburg, 1899. Iparművészeti Múzeum Könyvtára, Itsz.: 8441. A katalógussal és az Iparművészeti Múzeum képeivel kapcsolatos információkért Prékopa Ágnesnek tartozom köszönettel. 11. Magyar Ipar (1899. 44. sz., 1053., 50. sz., 1229.), Magyar Iparművészet (1900/1-2. sz., 32-40.), Radisics jelentése az Iparművészeti Múzeum Adattárában található (440/1899). 12.1. m. (lásd 3. jegyzet), Weiner Mihályné: 158. 13. A Szovjetuniónak az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron történt bemutatkozásával a későbbiekben még bővebben foglalkozunk. TATLINTÓL ZSENNYÉIG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET 2021/4 -ral