A magyar irodalom története 3. (Budapest, 1978)

IRODALMUNK A FELVILÁGOSODÁS ÉS A MEGÚJULÓ NEMZETI MOZGALOM KORÁBAN (1772-től az 1820-as évekig) - A FELVILÁGOSODÁSTÓL A ROMANTIKÁIG (1795-1825) - A FELVILÁGOSODÁS ÉS A NÉPIESSÉG TALÁLKOZÁSA - 37. Csokonai Vitéz Mihály

Nem lebecsülendő az a világnézeti hatás, amelyet ez a hosszú ideig hézag­pótló könyv olvasóira gyakorolhatott. Deizmusa, ha helyenként a teleologikus felfogás maradványaival is, biológiai vitatizmusa, az állatvilág körül különösen sűrűn burjánzó babonákat oszlató buzgósága, valamint az, hogy az ember fizikai lényét a fauna részeként tárgyalja, hatékonyan járult hozzá a hagyo­mányos bibliai természetszemlélet szétrombolásához. Ez a hatása annál is inkább érvényesülhetett, mert Földi sikeresen valósította meg az előszavában maga elé tűzött népművelő célt, a közérthetőséget. Ma is bámulatos, mi­lyen sikeresen iktatta ki a tudományos nyelvből az idegen szavakat, anélkül, hogy torz szóalkotásokra szorult volna. Csokonai meg akarta írni Földi életrajzát, de az özvegytől nem kapta meg mestere kéziratait, levelezését. Kiadások F. J. költeményei. Kiad. és bev. Mixich Lajos. 1910. (RMKt 25.) — F. J. magyar grammati­kája. Kiad. Gulyás Károly. Előszó: Szily Kálmán. 1912. (RMKt 28.) — F. J.: A versírásról. 1962. Irodalom Nagy Sándor: F. J. a grammatikus és a nyelvújító. Hajdúhadház 1929. — Horváth János: Csokonai. Csokonai költőbarátai. F. és Fazekas. 1936. 72—84. — Rapaics Rajmund: A magyar biológia története. 1953. — Beke Albert: F. és Csokonai verselmélete. ItK 1955. 62—75. — Bán Imre: Adalékok F. J. életrajzához. ItK 1957. 262—272. — Fenyő István: F. J. a honfog­lalási eposz szükségességéről. ItK 1957. 404—407. 37. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773—1805) A magyar nyelvű irodalom második világirodalmi rangú egyénisége — Balassi után — Csokonai Vitéz Mihály. A felvilágosodás költői közül rangban és körül­ményeiben nagy rokona: Robert Burns. Magyarország s a távoli Skócia, minden különbség ellenére is, annyiban megegyezett, hogy szegénység sújtotta, idegen impérium alatt nyögött, kultúrája emiatt elmaradott, parlagias volt, de egyben a földhöz közeli, folklorisztikus maradt. Ezért különös érzékenység­gel reagált a rousseau-izmusban és a rokokóban másként­ másként, de egya­ránt fellelhető népies tendenciákra. A felvilágosodás itt szervesen összeolvad­hatott a fejlettebb nemzeteknél már időszerűtlen stílusokkal, antikizáló klasszicizmussal, barokkal, rokokóval, sajátságos, sokszínű, izgalmas válto­zatokat hozva létre. Főképp pedig összekapcsolódott a népi felszabadító indu­latokkal, a nemzeti felemelkedés vágyával, s olyan gazdag érzelmi töltést kapott, amelyből igazi líra, nagy költészet születhetett. 213

Next