A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)

A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM DIFFERENCIÁLÓDÁSÁNAK MÁSODIK SZAKASZA: AZ UTOLSÓ SZÁZADNEGYED - A LÍRA MEGÚJULÁSA - 58. Komjáthy Jenő - Élete

hány darabja a tervezett misztérium részének látszik. Csakhogy az ő szerelme másként folytatódik, mint Vigny sátánjáé. Míg ez a kárhozatba rántja Éleát s utána szomorúbb, mint valaha, Komjáthy töredékében a tisztaszívű nő szerelme megváltja a démoni férfit. Gyönyöre sem puszta érzékiség vagy idill. Inkább boldogság — mi több: üdvözülés. A kiforrott Komjáthy hangján szól a korai, de művészileg meglepően érett. Csak töredék (1877), ez az elszánt hitvallás az önmagához való hűség és dicső­ség mellett. A hipokritákhoz (1884?) gazdag és mégis egységes kompozíciójá­ban Komjáthynak úgszólván összes motívumai felhangzanak, eltűnnek, majd megint visszatérnek: a köznapi emberek megvetése, a gőg és dac velük szemben, a maga viruló belső ifjúságának és lelki nemességének boldog átérzése; s főképp, hogy neki a szenvedés is gyönyör, mert létezését mélyen érzi benne: Szivem magasra földobog, Mert fönnen érzem, hogy vagyok! Ez a költemény fényt vet Schopenhauerhez való viszonyára is. Komjáthy ugyanis kezdetben e német filozófus hatása alatt állt, jóllehet egyik filozó­fiának sem volt szolgai követője, és Schopenhauer tanai is csak néhány költe­ményét ihlették. Erről tanúskodik már az is, hogy Komjáthy ember­­szerető egyénisége éppenséggel nem tagadja, hanem igenli az életet; gyönyört sóvárog, a szerelmet és a kéjt az élet lényegének tartja s a legszenvedélyesebb odaadással éli át, tehát valósággal ellen-schopenhaueri. Szüntelen eufóriában hirdeti: „Lehelni, élni óriási kéj!” Világa fényárban fürdik, istene a nap, évszaka a nyár. Ha Reviczkynél meghalt a „nagy Pán,” nála feltámadt. 1887 nyara éles fordulat Komjáthy életében. Ez a változás két községhez fűződik: Alsósztregovához és Szenichez. 1887 júliusában meghívást kap Madách Aladártól a Balassagyarmattal szomszédos Alsósztregovára. Ott van a filozófus Palágyi Menyhért is. Heteket töltenek együtt, naphosszat tartó filozofálással, amely a szellem új útját nyitja meg Komjáthy előtt. Ugyan­itt ismeri meg Spinoza bölcseletét is, akiben e kor a misztikus panteistát csodálja. E hatások összessége aztán olyan irányba terelte Komjáthyt, hogy a világ lényegét a jelenségek mögött keresse s valami szellemiben, sőt isteni­ben lássa. Ezen a sztregovai nyáron még csak az ismerkedés első lépéseit tette e gondolkodásmód felé. De hamarosan eljött az idő, mikor az elviselhetetlen külső világ elől ennek segítségével gubózta bele magát egy magaszőtte világ álmaiba. A másik község, amelyhez szellemi fordulata fűződik: Szenic. Ide a követ­kező hónap végén, két évi állástalanság után nevezik ki tanárnak. Szenic a hajdani Nyitra megyében, a morva határszélen van, három óra kocsijárásra a legközelebbi vasútállomáshoz. Komjáthy idejében 2922 lakosa volt, s ezek közül még a magyar statisztika szerint is 2050 szlovák. Idehelyeztetése a leg­nagyobb büntetés: el volt itt vágva Pesttől, az irodalmi és általában a szellemi élettől. Anyagi helyzete, szellemi társtalansága és a Szeni­en tapasztalt társa­dalmi igazságtalanságok egyaránt gyötörték. Magányában alig maradt szá­mára egyéb vígasztalás,mint a filozófia és a versírás. Csakhogy pusztán asztalfi­ókja számára dolgozik. Kéziratos hagyatékában ezért találkozunk rengeteg

Next