A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)
A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM DIFFERENCIÁLÓDÁSÁNAK MÁSODIK SZAKASZA: AZ UTOLSÓ SZÁZADNEGYED - A LÍRA MEGÚJULÁSA - 58. Komjáthy Jenő - Élete
hány darabja a tervezett misztérium részének látszik. Csakhogy az ő szerelme másként folytatódik, mint Vigny sátánjáé. Míg ez a kárhozatba rántja Éleát s utána szomorúbb, mint valaha, Komjáthy töredékében a tisztaszívű nő szerelme megváltja a démoni férfit. Gyönyöre sem puszta érzékiség vagy idill. Inkább boldogság — mi több: üdvözülés. A kiforrott Komjáthy hangján szól a korai, de művészileg meglepően érett. Csak töredék (1877), ez az elszánt hitvallás az önmagához való hűség és dicsőség mellett. A hipokritákhoz (1884?) gazdag és mégis egységes kompozíciójában Komjáthynak úgszólván összes motívumai felhangzanak, eltűnnek, majd megint visszatérnek: a köznapi emberek megvetése, a gőg és dac velük szemben, a maga viruló belső ifjúságának és lelki nemességének boldog átérzése; s főképp, hogy neki a szenvedés is gyönyör, mert létezését mélyen érzi benne: Szivem magasra földobog, Mert fönnen érzem, hogy vagyok! Ez a költemény fényt vet Schopenhauerhez való viszonyára is. Komjáthy ugyanis kezdetben e német filozófus hatása alatt állt, jóllehet egyik filozófiának sem volt szolgai követője, és Schopenhauer tanai is csak néhány költeményét ihlették. Erről tanúskodik már az is, hogy Komjáthy emberszerető egyénisége éppenséggel nem tagadja, hanem igenli az életet; gyönyört sóvárog, a szerelmet és a kéjt az élet lényegének tartja s a legszenvedélyesebb odaadással éli át, tehát valósággal ellen-schopenhaueri. Szüntelen eufóriában hirdeti: „Lehelni, élni óriási kéj!” Világa fényárban fürdik, istene a nap, évszaka a nyár. Ha Reviczkynél meghalt a „nagy Pán,” nála feltámadt. 1887 nyara éles fordulat Komjáthy életében. Ez a változás két községhez fűződik: Alsósztregovához és Szenichez. 1887 júliusában meghívást kap Madách Aladártól a Balassagyarmattal szomszédos Alsósztregovára. Ott van a filozófus Palágyi Menyhért is. Heteket töltenek együtt, naphosszat tartó filozofálással, amely a szellem új útját nyitja meg Komjáthy előtt. Ugyanitt ismeri meg Spinoza bölcseletét is, akiben e kor a misztikus panteistát csodálja. E hatások összessége aztán olyan irányba terelte Komjáthyt, hogy a világ lényegét a jelenségek mögött keresse s valami szellemiben, sőt isteniben lássa. Ezen a sztregovai nyáron még csak az ismerkedés első lépéseit tette e gondolkodásmód felé. De hamarosan eljött az idő, mikor az elviselhetetlen külső világ elől ennek segítségével gubózta bele magát egy magaszőtte világ álmaiba. A másik község, amelyhez szellemi fordulata fűződik: Szenic. Ide a következő hónap végén, két évi állástalanság után nevezik ki tanárnak. Szenic a hajdani Nyitra megyében, a morva határszélen van, három óra kocsijárásra a legközelebbi vasútállomáshoz. Komjáthy idejében 2922 lakosa volt, s ezek közül még a magyar statisztika szerint is 2050 szlovák. Idehelyeztetése a legnagyobb büntetés: el volt itt vágva Pesttől, az irodalmi és általában a szellemi élettől. Anyagi helyzete, szellemi társtalansága és a Szenien tapasztalt társadalmi igazságtalanságok egyaránt gyötörték. Magányában alig maradt számára egyéb vígasztalás,mint a filozófia és a versírás. Csakhogy pusztán asztalfiókja számára dolgozik. Kéziratos hagyatékában ezért találkozunk rengeteg