A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)

A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - A ROMANTIKA IRÁNYZATA - 27. Jókai Mór

27. JÓKAI MÓR (1825—1904) Jókai 1825. február 18-án született Komáromban, ahol apja ügyvéd és árva­gyám volt. Családja nem volt különösebben híres és vagyonos nemesi família, csak a megyei ,,kisurak” csoportjába tartozott. Puritán becsületesség, haza­­szeretet és vallásos kálvinista szellem uralkodott az apai házban, de nem hiányoztak belőle a népmesék, a közelmúltból, különösen a legendás napó­leoni háborúból vett történetek, sőt a féltve őrzött rebellis szellemű régi magyar versek és röpiratok sem, amelyek nagy hatással voltak a nyiladozó eszű gyermekre. A gyenge, ideges, féltett kisfiú csodagyermeknek számított, első versikéi hamarosan a nyilvánosság elé kerültek, hála Komárom élénk kulturális életének. A szülői ház mellett szülővárosának is igen sokat köszön­hetett: Komáromban nemcsak a nemesi porták életével ismerkedhetett meg, hanem láthatta a magyar iparos, kereskedő polgárság tarka világát is. Hajósok és a Fekete-tengerig lejáró gabonakereskedők, szekeresgazdák meg halászok lakták az élénk várost, melyben virult a telekspekuláció, mert a városszélen emelkedett Magyarország második legnagyobb katonai erődítménye. Szülő­városához képest elenyészően csekély hatást tett rá Pozsony (1835—37), majd Pápa városa, ahol 1841—42-ben járt a református kollégiumba. Annál többet jelentett számára a pápai kollégium, az évtized legjobb dunántúli önképzőkörével. Ennek a ,,képzőtársaságnak” hivatalosan is programja volt a hazafiság ápolása, a tanár­elnöki tisztet Tarczy Lajos, Hegel egyik első hazai propagálója töltötte be, a pályadíjakért Petőfi is versengett, aki Jókai osztálytársa volt. Igazában szorosra azonban csak Kecskeméten fonódott köztük a barátság, ahol Jókai két éven át (1842—44) jogi tanulmányokat folytatott, Petőfi pedig vándorszínészként lépett fel. Vörösmarty és Shakespeare meg a francia romantika voltak ekkor Jókai költői eszményei. Ezek hatása látszott első drá­mai kísérletén (A zsidó fiú, 1843). Itt érintette meg lelkét először az alföldi nép és táj varázsa, Komárom után itt találkozott ismét a népből jövő polgársággal. A rajz és festés ekkor még jobban érdekelte az írásnál. Grafikákat és festmé­nyeket kölcsönzött ki a főiskola gyűjteményéből másolásra, magántanít­ványokat oktatott rajzmesterként, portrékat készített házigazdája család­járól, néhány professzoráról, ismerős fiatal leányokról. Mindebből sok minden fenn is maradt napjainkig. Tehetsége bátortalanul nyilatkozott, a már korai novelláit is jellemző merészségnek nyoma sem volt képzőművészeti alkotá­saiban. Természetesen, nem is maradt meg az ecset mellett, ám a rajzolgatás­hoz való kedvét mindvégig megőrizte, s gyakran munkássága szolgálatába állította: ezt tanúsítják épületekről, tájakról rögtönzött friss vázlatai ránk ma­radt noteszaiban. Valószínűleg Petőfinek is nagy része lehetett abban, hogy Jókai, ámbár a kötelező joggyakorlaton is átesett, mégsem lett ügyvéd, hanem első regé­nyének általános sikere után (Hétköznapok, 1846) végleg az írói pálya mellett döntött, s tagja lett a Tizek Társaságának, majd 1847 júniusában átvette Frankenburgtól az Életképek szerkesztését. A Hétköznapokban a Felhők és a Hóhér kötele Petőfijének irodalmi pálya­társa áll előttünk. Jókai is lázadást hirdet a feudális kiskirályok és a várme­

Next