Magyar Játékszin, 1944 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1944-07-27 / 1. szám
Diogenes-lámpával az eltűnt Cletpad Mxrcqit nyomában — Mondja, kedves Árpád Mar Kit, miért nem látjuk sűrűbben szerepelni? Olyan sok a haragosa? Érthető a meglepetés furcsa, keletiesnek titulált arcán, de azért, egy pillanatig sem tétovázik a válasszal. — Haragosom? Nincs, nem tudok róla, de azt hiszem, természetemből következik, hogy kilométerekről elkerülöm még az erre vezető alkalmat is. Nézze, be kell vallanom: ézt kényelmes nő vagyok és ennélfogva mindennél jobban óvom a magam kényelmét. Egyszerűen és tudom, szinte szemtelenül hangzik ez önzően abban az elképzelésben neveltem magam: én vagyok a világ közepe. S annál inkább én, minél inkább valami lehető súrlódás van készülőben... S így mindenen tudok mosolyogni, minden távol van ettől az egocentrumtól, nem érdekel semmi más, csak a magam jól megszervezett békéje, egyensúlya, amiért mindig sikerrel kerülöm el a kellemetlen dolgokat és embereket. — Tehát? — Tehát, mire haragosom lenne valaki, úgy vélem, nincs lehetősége, hogy az is legyen jobb kisiklani az ilyesmi elől, különösen a mi szakmánkban . . Azonkívül szerettem mindig távol tartani magam a törtetésnek még a látszatától is, tudja nagyon jól, hogy vannak színésznők, akik igen jól „adminisztrálják”" magukat: hát én nem tartozom azok közétt azt is tudja, mennyi protekciós színésznő van a világon (ez a világ jelen esetben: Budapest), kevés és ritka az a producer, aki azt is nézi, mennyire testre szabott egy szerep, mennyire jó annak a színésznőnek, vagy mennyire jó lesz az abban. Azonkívül én sosem dolgoztam semmiféle ügynökkel sem: ha tehát valaki szerződtetni akart, annak nem ajánlott engem senki, annak saját magától jutottam eszébe, egyéb közvetítő nélkül. Az egésznek mindig csak egy a konklúziója: szeretek kiegyensúlyozottan, és csak kiegyensúlyozottan élni, tehát nem is udvarolok ki szerepet. Jut azért így is . .. — Meséljen hát akkor arról, milyen is az, ami „jut?“ Tetszenek-e a szerepei, avagy milyent szeretne? — Ha végignézik a szerepeimet, egytől-egyig mind más. Például: a „Harmincadiké ban bővérű vidéki asszony voltam, a „Kadétszerelem“-ben jóságos tanárnő, a „Gyurkovics fiúk" ban zsentri úri asszony, a „Magdolna“-ban nagyvilági arisztokrata dáma s egyet a jövőből is a legközelebbi Deésy—Ambrus filmben az utolsó pillanatban férjhez menő vénlányt (avagy csak öreg leányt, hogy finomabb?) fogok játszani. Ezekből már láthatja, mennyire nem „kedvenc" szerep szerint választok, egyszerűen azért, mert nincs is. Nem tudom azt mondani, hogy ezt, vagy azt szeretném, hiszen az élet változatos, énnekem pedig mindig az az ambícióm, hogy egy darab élet, ha csak tenyérnyi is, legyen a szerepemben, egy darab életet akarok is tehát mindig játszani, amely színes és változatos. Mint ahogy ilyennek kell lennie a nőnek az életben is: megállnia helyét minden poszton: otthon feleségnek, konyhában háziasszonynak, estélyen dámának, kisebb társaságban csevegő, diszkrét jelenségnek, ismét másutt odaadó asszonynak kell lenni. 8 amennyi szerepet még végig kell játszanunk! Magukért, tudja, ó férfiak, de vegyék tudomásul: magunkért is! És mert így, változatosan, minél dúsabb skálán szép az élet is, mindenféle szerepet szeretek. — Még egyet: mit csinál szabad idejében legszívesebben? — Háziasszony ködöm! — kiáltja vidáman és úgy, hogy csak a gesztustól és hangtól is összefut szájunkban a nyál. — Most, hogy az Andrássy Színházban már vége a szezonnak, több is az időm rá. Meg itt a kislányom. Galambka. Tudja, milyen pompásan és kellemesen telik nap mind nap az idő gyermekneveléssel és háziasszonyi munkával. — Galambka persze követi édesanyja, sőt szülei példáját? — Isten őrizzt Én tudom, mit és mi mindent jelent az... mennyi küzdelmet és nem érzékeny gyereknek valót. Én tudom, hogy nem lehet — csak a legerősebb erőfeszítésekkel — két úrnak szolgálni, hogy nem lehet igazán nő és igazán színésznő valaki egyszerre,hogy mennyire nehezen összeegyeztethető ez a feleség hivatásával, pedig csak az a legszebb női hivatás, nem? Legyen feleség, sok gyermekkel, nekem sok unokával majd! A családi tűzhelyt semmi sem pótolja, megfigyelheti: a sztárok élete sosem boldog igazán, nincs megadva nékik az a meleg családi, családi otthon... Sztárokról jut eszembe: a jövőben ugy-e, nem lesznek sztárok? — Miből gondolja? — Páger Antal igen szépen beszélt erről. Vagy nem olvasta a Páger-nyilatkozatot? — kérdi megütődve. — Én írtam ... — válaszolom szerényen s már búcsúzom is. Kováts Attila EGY HÉT MUZSIKÁJA A Székesfővárosi Zenekar hangversenyei közül időrendben elsőnek „A könnyűzene mesterei“ címet viselő műsorról kell beszámolnunk. Eördögh János kifogástalanul vezényelte a lenge műveket. Barabás Sári énekszámait hosszú és lelkes tapsok fogadták; a kitűnő művésznőnek ismételnie is kellett. A szimfonikus est karmestere Failoni Sergio határozottságával és nagy kultúrájával biztosan irányította a zenekart. Az est szólistája, Martzy Johanna, szép tónussal és kifogástalan technikával adta elő Bach a-moll hegedűversenyét. E csillogó külsőségek sem terelhették el azonban figyelmünket arról, hogy a Bach mü szellemének és monumentalitásának tolmácsolására a zenei életünk komoly ígéretének számító ifjú művésznőt még nem tartjuk eléggé érettnek. A műsor legsikerültebb száma Brahms IV. szimfóniája volt, amelynek elégikus hangulatát stílusosan hangsúlyozta az ősziesen elszürkült égből lehulló néhány hűvös esőcsepp. Egyetlen ülőhely sem maradt üres a Székesfővárosi Zenekar Wagner-estjén, jelezvén, hogy a keresztény magyar közönség nem csupán a „Cserebogár, sárga cserebogár" dallamaiban talál gyönyörűséget s nemcsak a legkönnyebb műfajjal foglalkozó intézményeket tölti meg, hanem jut elegendő érdeklődő a komoly és nívós hangversenyek nézőterére is. Báthy Anna közreműködése valósággal ünnepivé varázsolta a szép műsorú Wagnerestet, amelyet Ferencsik János vezényelt körültekintő gondossággal és friss lendülettel. A rádió műsorából örömmel és elismeréssel emeljük ki Kernes Rózsa kellemesen csengő hangon előadott, sikerült énekszámait. Hasonlóképpen dicséretet érdemel egy másik jóhangú és rokonszenves énekesnő, Petényi Gabriella is. Ferencsik János vezényletével Francia-estet adott a rádió a július 14-i francia nemzeti ünnep alkalmából. A műsorból a ritkán hallható Frank d-moll szimfónia előadását emeljük ki. Ábrányi Emil műveiből értékes szemelvényeket kaptunk a szerző vezényletével. Reméljük, hogy a Liliomos herceg című operával rövidesen közelebbről is megismerkedhetünk. A Szécsi zongoratrió kedvező előjelekkel mutatkozott be a rádió nyilvánossága előtt. Gondos és alapos munkával (egyéni képeségeik fejlesztésével, de ugyanakkor az együttes összehangolásával is) bizonyára gyorsan eljutnak a tolmácsolás természetesebben, könnyedebben és biztosabban hangzó magaslataira Gigliről, a nemrég elhunyt világhírű olasz tenoristáról, érdekes megemlékezést íratott a rádió (miért nem mondták be A-t a szerzőjét), amelyet Fáy Béla olvasott fel igen jól. Köszönet és elismerés a szép lemezekért. A párisi magyar zenei ünnepségek műsorából ismét kaptunk hangfelvételre rögzített részleteket. A Hunyadi-nyitány utáni kedves műsorszerkesztés, ez a mi2 négy napon belül harmadszor szerepelt a műsoron!) Veres- Végh Nógrádi verbunkosát és Bartók hegedűre és zenekarra írt rapszódiáját hallottuk. A közvetítés érdekes volt és jól sikerült. Dr. Lementis Ervin IDEAL NAPPALI CREME