Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-05-16 / 112. szám
Második évfolyam. 1877. 112. 87. Budapest, szerda, május 16. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjeleli minden nap, hétfőt kivéve, Előfizetési év: Egész évre . . 15 frt - j Fel évre ... 7 n 50 Negyed évre . . 4 ., — Hirdetések : Ejt Utodhuibor petitor ejtveri hirdetésein 19 hr„ kétazer IS kr„ és többszöri hirdetésein IS hr., mindez beetetésnél. A bélyegdij külön minden beigzetés után 30 kr. osztr. értMAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁS! NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGét kiadó hivatal: Pest, Erzsébet tér 14. sz. II. emelet, hovt a lap wellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési díjak, nemkülönben a beiktatandó hirdetmények l küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. Az ügyvédi visszaélés. Tegnapi czikkünkben kimutattuk, mennyire nem helyes dolgot művelt sem a büntető törvényjavaslat összeállítója, midőn az ügyvédi visszaélésnek külön fejezetet szentelt, sem a képviselőház jogügyi bizottsága, midőn ama fölületes indokolást, mely szerint, a XLIII. fejezet intézkedései alá fogott vétségeket csak ügyvéd követheti el, könnyelműen elfogadva, meghagyta a külön fejezetet, mégpedig anélkül, hogy annak intézkedéseit kiterjesztette volna azokra is, kiknek foglalkozása szintén a bizalmon alapszik, (mint a közjegyző, orvos, gyógyszerész, bába sat.) s így az ügyvédi vétséggel azonos vétséget követhetnek el. A jogügyi bizottság szombati zárülésében különben merültek föl eme külön fejezet intézkedéseire nézve különböző javaslatok, így az előadó, Pauler azt kívánta, hogy eme fejezetben csak oly esetekről foglaltassák intézkedés, midőn az ügyvéd egy és ugyanazon perben mindkét félnek szolgálatot tesz, vagy az ellenféllel egyet ért. (Mellesleg megjegyezzük, mikép az 1874. XXXIV. t. sz. 47. §-a hasonló esetről rendelkezést foglal magában). — Szilágyi Dezső pedig intézkedést kíván még oly esetről is, midőn bünperben az ügyvéd megvesztegetteti magát, s ügyfelének ezáltal kárt okoz. A bizottság eme javaslatokat elfogadta. Mielőtt ezek érdemleges méltatásába bocsátkoznánk, helyén látjuk annak fölemlítését, hogy a porosz büntető törvénykönyv 155. §-a a magántitkok elárulását a becsület kockáztatás fogalma alá helyezi. Némely más törvények e mellett a károsítás vagy nyereséghúzás szándékát is megkívánják, azonban a legtöbb ily esetet könnyelműség idézi ugyan elő, de a károsult érdekére nézve a szándék közönyös. Az észak-német szövetség büntető törvénykönyvének 300. §-ában érintett segédek alatt különösen a gyógyszerészek, orvosok és bábák, valamint az ügyvédek segédei értendők. Ezek mellékes közreműködésük daczára is ép annyira beavatvák a dolgokba, mint maguk a főnökök s ezeknek, valamint a segélykeresőknek számítaniok kell amazok titoktartására. Ezeket előre bocsátva áttérünk a jogügyi bizottság által elfogadott föntebbi javaslatok méltatására Pauler javaslatára már föntebb megjegyeztük, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló törvény intézkedik hasonló esetekről, tehát az új intézkedés legalább is fölösleges, vagy a föntebbi törvény intézkedését teszi fölöslegessé. Szilágyi javaslatára nézve megjegyezzük, mikép az ismét csak intézkedést foglal magában , pedig nekünk nem szabályok hanem elvek kellenek; mondja ki a törvény azt, hogy az ügyvéd szigorúan büntettessék a reá bízott titok elárulása miatt, ne csak akkor, ha abból a félre vagy az államra kár (kevesebben : jogsérelem) háramlanék. A kár fenvagy fen nem forgása egyébiránt a büntetés kiszabásánál enyhítő vagy súlyosító körülmény gyanánt irányadó lehet. A magyar ügyvédi kar sohasem félt szigorúintézkedésektől ott, hol becsületbeli dolgokról van szó. A jelen törvényhozásunkat jellemző félszeg intézkedések helyett alapos munkálatot kérünk önöktől, törvényhozó tudós uraink. TÁRCZA. Gyilkossági kísérlet. A vádlott Gallner János 65—70 éves ember. Arcza szelíd s magatartása rokonszenves. Rálőtt neje kedvesére, kivel az tőle Párisba szökött volt. A lövés szerencsére nem okozott jelentékeny sérülést, a csábító egy pár kitört fog árán megszabadult. Galluet gyilkosság vádja miatt a szajnai esküttszék elé állíttatott. Neje kedvesével együtt már elítéltetett házasságtörés miatt. Vádlott védője Puthod ügyvéd. A vádirat következőleg adja elő a tényállást: Vádlott korcsmáros volt Pont-de-Vauxban, Ain departementban. 1849-ben özvegygyé lett, s 1870- ben nőül vette szolgálóját Barres Antóniát. Házasságuk szerencsétlenül ütött ki. Az asszony erkölcstelen magaviseletét mindenki ismerte és e miatt a házastársak között gyakran támadt veszekedés. 1876 november 2-án az asszony bizonyos Dorigny nevű pont-de-vauxi kézműves társaságában elhagyta a házat. Vádlottat e tett roppantul felizgatta. Panaszt emelt a bourgi törvényszék előtt s febr. 22-én megtudván, hogy neje kedvesével együtt Párisban, rue de Nantes 30 sz. házban tartózkodik, utánuk indult. Február, 24-én megjelent a rendőrségnél, s a két bűnös elfogatását kérte; itt azt felelték, hogy be kell várni az utasításokat; e tagadó válasz folytán elhatározta, hogy boszujával nem vár tovább, s önmaga fog igazsá-got szolgáltatni magának. Revolvert vásárolt, azt öt golyóra megtöltötte, s e fegyverrel a Viliette negyed felé indult. Este 9 órakor Delhayene borkereskedésében volt nantesi utcza 28. sz. a. és kérdezősködött a Dorigny házaspár felől, azok nagybátyjának monda Iván magát. A korcsmárosnő elvezette őt ezek lakásához, s kopogtatott az ajtón, választ azonban nem nyert. Két órával később a vádlott kérelmére ismét vele ment, de akkor is eredménytelenül. A záróra elérkezvén, elhagyta a 11 - es Delhayné üzleti helyiségét, s azután egész éjen át kóborolt a negyedben, korcsmáról korcsmára, többekkel beszélvén állítólagos rokonairól. Kétszer is elment a Dorignyék lakásának környékét megvizsgálni. Reggel visszatért Delhaynéhez; a vendégekkel beszélgetve, megtudta Grignardnétől, hogy az állítólagos Dorignyné novemberben idő előtt szült. Úgy látszott, hogy e hit nagy benyomást tett reá. Viselete annyira feltűnt, hogy a jelenlevők kezdték sejteni az igazság egy részét, s azt mondták neki, hogy nem unokahugát, hanem alkalmasint hűtlen kedvesét keresi. Nemsokára azonban visszanyerte nyugalmát, s Kilencz óra felé felkérte Grignardnét, hogy kisérje f fel őt Dorignyhez, s az ajtóhoz érve, ismét meg is kérte, hogy kopogtasson helyette. Dorigny csak egyedül volt otthon egy munkástársával. Előtte való este hallotta, Delhayne kiáltásait, s a szomszédoktól kérdezősködve, sejtette, hogy vádlott nyomukban van. Kedvesét ekkor rögtön elküldte, s ez a Carilleux házaspárhoz menekült, minden holmijával együtt. A kopogtatást hallván Dorigny az ajtó felé indult, melyet Piquet épen akkor nyitott ki; alig pillantotta meg őt a vádlott, kivonta bal kezével zsebéből a pisztolyt, s azután jobbjába vévén azt, egy lövést tett Dorignyra. A golyó ezt arczban találta, s négy fogát kitörve megakadt a nyakizmokban. A seb nem volt veszélyes s három hét múlva tökéletes gyógyulás következett be. Piquet a vádlottra rohant, kivonta az utczára, ahol ez ellentállás nélkül elfogatott. Eleintén azt vallotta Galluet, hogy meg akarta Dorignyt ölni, de e vallomását később viszszavonta. Azt állítja jelenleg, hogy azon rendkívüli felháborodás befolyása alatt állt,melyet neje viselős állapotáról való értesülése okozott. A revolvert állítólag azért vette, hogy Doligny ellen védhesse magát. Az elnök kérdésére Galluet előadja az eseményeket. Igen lehangolták őt a történtek, s a neje viselős állapotáról való értesülése egészen felháborította. Párisba azért jött, hogy őket felkeresse, a vetélytársával szemben kénytelen volt elővigyázattal élni. Nem birt uralkodni magán. A tanuk kihallgatása s a közvádló vádja után Puthod védő ügyvéd kezdett beszélni. Vádlott felmentetését szorgalmazta s beszédét egy levél felolvasásával végezte, melyet egy tiszteletreméltó jegyzőtől kapott, s a mely, állítása szerint, legjobb bizonyítvány vádlott érdekében. E levél igy hangzik: Galluet, ki eleinte kőfaragó volt, e vidéken, s azt hiszem joggal, mindenütt olyannak tekintetik, mint a ki, ha nem is munkaközben, valamelyik dolgozó szomszédjától, a ki a vésőt kalapé- Semmitőszéki döntvények. 8650/87 7sz. Sajtóvétségi ügyben a lapszerkesztő a vád tárgyául, szolgált czikkért a felelősséget magára vállalván azon esetre, ha annak szerzője a felelősséget el nem vállalná, vagy a bíróság előtt meg nem jelennék, a magánvádlónak a szerkesztő elleni kereshetőségi joga megállapítandó, midőn a czikk állítólagos írója maga részéről a szerzőséget határozottan tagadásba vette. 8793/877 sz. A jogelvekkel s a sajtóügyi rendeletek szellemével merően ellenkezik, hogy a hírlapi czikk valódi szerzője személyének kitudása végett minden további nyomozát megszüntettessék, ha a lap szerkesztője a vád cikkért a felelősséget magára vállalja. Sajtóügyi vizsgálat folyama alatt hozott közbeszóló végzések ellen külön semmi panasznak helye nincs. 17074/877 sz. A közszerzeményi jog biztosítására azon alapon, mert az ellenfél a közszerzeményt elprédálja, zárlat elrendelésének helye nincs. 7059/877. Annak, ki más nevében, mint felperes föllép, vagy törvényes képviselőnek kell lennie, vagy a föllépésre meghatalmazással bírnia. Legfőbbitélőszéki döntvények: 2407/817. bűnt. sz. A bűnvádi után letárgyalt erőszakoskodásnak megtorlására ítéletileg kiszabott birságbüntetés a bevett törvénykezési gyakorlat szerint egészben az illető helyi szegény alap javára szolgál. 2379/877. bűnt. sz. Beismerésben levő vádlottnak állítólagos bűntársát terhelő vallomása törvényszerű bizonyítékot nem képez.