Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-05-16 / 112. szám
IV. évfolyam 1879. 113. sz. Budapest, péntek május 16. I1 1 I..MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hitfit kivive. › S Egész évre . . . 15 frt. — ' Fél évre .... 7 „ 50 , ̋ Negyed évre . . 4 „ — ? Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: › Egy hatodhasábos petitsor egy ) ̋ szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 1 / 16 kr., és többszöri hirdetéséért ' / 13 kr., minden beigtatásnál. Ár bélyegdij külön minden beigtatás s után 80 kr. osztr. ért.■ — —------------------- Előfizetési ár: — MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó hivatal: rB a.dapest, V. József tér 3. sz, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is külödendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat- nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az örökség megnyílása és elfogadása, na az elfogadás megtagadása által. Ily kegyeletlenségre nem tartották képesnek a családgyermeket s még kevésbé hatalmazták fel rá a szabadságra hivott rabszolgát, legfölebb az adóssággal túlterhelt örökség tekintetéből engedett a praetor némi enyhítést a családgyermek javára a tartózkodás kedvezményének (beneficium abstinendi) s a szabadost megillető vagyon-elkülönzés (bonorum separatio) behozatala által. A római jog tehát csak a családgyermekek és szabadsággal végrendeletileg megajándékozott rabszolgák számára teszi az örökség megnyílását azonossá annak elfogadásával. Minden más örököstől megkívánja az elfogadás kifejezését. Az elfogadás kifejezése előtt elhunyt örökös az elfogadási jogot magával s sírba vitte és örököseire át nem szállíthatta. Még a remek jog is követelte a megszerzéshez a megnyílást (delatio) követő elfogadást (aditio, pro herede gestio). Sok remény ment veszendőbe az által, hogy az örökös elfogadási nyilatkozat nélkül halt meg s egyetemes jogutódaira ráolvasták e rideg szabályt hereditas non adita non transmittitur. A méltányosság alapján kivételesen czélszerűnek találta a kereszténység (II. Theodosius, Justinianus) megengedni, hogy megnyílt, de az elfogadásig még nem jutott örökség átszállittassék [transmissio] a meghívottnak örökösére. Si quis, mond Justinianus, ex testamento vei ab intestate vocatus non tamen succession renunciaverit, — — — praedictum arbitriura in successionem suam transmittat [cod. VI. 30—19.] Sőt megengedték az átszállítást akkor is, midőn a meghívott már nincs hivatva, mivel nem élt a meghivatással, azonban elegendő ok létezik az előbbi állapotba való visszahelyezés [in integrum restitutio] kérelmezésére, továbbá akkor is megengedték az átszállítást , ha tárgyilag ugyan bizonyos a meghivatás a mi jogelődünkre nézve, ő azonban még az akadályok elhárítása előtt meghalt, ilyen eset p. o. ha oly végrendeleti örökösnek (scriptus heres) nyílt meg az örökség, kit az örökhagyónak szeretetellenesen mellőzött fia a biztos győzelem reményével panaszolt be [querela inofficiosi testament!] s ezen fia a kedvező ítélet kihirdetése előtt meghalt, örökösök hátrahagyásával, ezen örökösökre átszáll az alperesnek [scriptus heres] megnyílt örökség [transmissio querelae inofficiosi testamenti]. Szóval már Rómában megengedték, hogy más jogutód szerezhesse meg az örökséget, mint az, aki legközelebb volt hivatva örökössé lenni. Ez az átszállítás [transmissio] helyes értelmezése. Eféle pótintézményre nem szorulnak azon törvények, amelyek a megnyílás [delatio] után külön elfogadás [aditio pro herede gestio] tényét nem követelik. Dr. Vécsey Tamás bpesti egyetemi tanár, tiszaszabályozási társulatoknak adandó állami előlegről szóló javaslatnál támadt, a kisajátításról s a külföldi szakférfiaknak hazánkba meghívásával járó költségek mikénti fedezéséről szóló javaslatok ellenben vita nélkül elfogadtattak. A képviselőház mai ülésén az elnöki bejelentések s néhány folyó ügy dolgában a bizottsági jelentések előterjesztése után folytatták az erdőtörvényjavaslat részletes tárgyalását. A vita lefolyása nélkülözött minden érdekeltséget vagy gyakorlati belbecset. Elintézték a következő alcímeket - a legeltetési kihágások esetén fizetendő bírságok fokozatát, a hajtópénzeket és károsítások esetén kirovandó kártérítési összegeket, a veszélyes cselekmények és mulasztások fejezetében a tüzelést, erdőégések oltását, az erdőkben engedély nélküli járáskelést, továbbá a kivételes intézkedések fejezete alatt a faeladási igazolványokat, a bíróságokról, illetékességről és az eljárásról erdei kihágások eseteiben szóló fejezetnél az elsőfokú erdei kihágási bíróság megállapítását, a községi bíró hatásköréről, a másodfokú bíróságról, semmiségi panaszról stb. szóló szakaszokat. A javaslat letárgyalásában a ház délután 3 óráig a 165. §-ig haladt. I. Az örökség megnyílása (delatio) az örökhagyó utósó cselekvényének t. i. meghalásának pillanatára esik. Római felfogás szerint jelzi az öröklés lehetőségét, jogot ad a meghívottnak az örökség elfogadására vagy visszautasítására. Delata hereditas intelligitur mond Terentius Clemens, quas quis possit adeundo consequi (Dig. L. XVI. 151.). A megnyílt örökség a remek jog szerint vagy a) azonnal minden szerzési cselekedet és nyilatkozat hiányában is, a jog erejénél fogva (ipso jure) illeti az örököst, még tudtán s akaratán kívül is (necessarius heres) vagy b) a meghívott elfogadási akaratának (voluntas) szóbeli vagy tettleges kifejezése következtében (voluntarius heres). Ez utóbbi esetben a megnyílás (delatio) által lehetővé, a meghivatás elfogadása (aditio pro herede gestio) által valósággá válik az öröklés. A megnyílás következtében megtörtént elfogadás eredményezi a megszerzést (acquisitio). Római jog szerint aki csak saját akaratával (voluntate) válik örökössé, az a neki megnyílt, de általa még el nem fogadott örökségre nézve tulajdonosnak nem tekintetik s a megnyílt örökséget az elfogadás kijelentése (aditio) előtt az ő vagyonához nem számítják. A megnyílt örökség még nem tekintetvén a meghívott vagyonához tartozónak: ha az elfogadási szándéknak kifejezése elmarad, a meghívottnak vagyona ezen elmaradás által nem kevesbíztetik. Tehát a megnyílt örökség el nem fogadása a meghívott részéről nem elidegenítés, nem tékozlás, nem ajándékozás s nem a hitelezők kijátszására (in fraudem creditorum) történő átruházás. A meghívottnak elfogadási joga annyira személyes, hogy egyedül neki van fentartva és saját örököseire át nem szállíthatja (hereditas non adita non transmittitur. Cod. VI. 51. 1. §. 5.). A történelem előtti korszakból maradhatott a családiság eszméjének azon kifolyása, hogy némely örökös saját elhatározásának bárminő kifejezése nélkül is belép a neki megnyílt örökségbe A megnyílás ránézve egyúttal megszerzés. Nyilatkozat vagy szerzési cselekvény nélkül is vagyonába olvad a megnyílt örökrész, a megnyílás és megszerzés időbeli különbsége hiányozván, az örökség perczig sem nyugszik, hanem a megnyílással egyidejűleg átszáll és így itten sem idő sem tér nincs a nyugvó örök- ség (hereditas lacens) mint jogi személy sze- replésére. Az örökség megnyílásának és elfogadásának éles elkülönítése újabb a XII. táblánál. A régiek vélelmezték az örökség elfogadásának szándékát. Míg adóssággal túlterhelt hagyaték (hereditas damnosa) nem találtatott és a hagyatéki adósságokért az örökös nem tartozhatott az örökség értékén túl terjedő felelősséggel, nem tért ki senki az öröklés elől. A kegyelet és törvény követelte, hogy a gyermek vegye át apja családi áldozatainak folytatását (sacra privata perpetua sunto, XII. tábla.); a gyermek aki apja halála által önállóvá (sui juris) és a hagyaték urává lesz, saját érdeke s apja becsülete ellen vétett volBudapest, május 15. A főrendiháznak ma rövid ülése volt Mailáth György elnöklete alatt, melyen a Szegedre vonatkozólag még elintézetlenül maradt három törvényjavaslat tárgyaltatott. Némi vita csak a Egyetemleges telekkönyvi zálogjog. II. A gyakorlatban az a kérdés, hogy megszűnik-e az egyetemleges zálogal lekötött ingatlanok valamelyikének elárvereltetésekor a hitelezőnek azon joga, mikép kielégíttetését a zálogul lekötött ingatlanok bármelyikéből követelheti, leginkább akkor nyer jelentőséget, ha ugyanazon hitelező a lekötött ingatlanok közül akár csak egyre, akár többre vagy valemennyire más követelése biztosítására rangsorozatra nézve hátrább álló jelzáloggal is bír. A hitelező látja, hogy későbbi rangfokozatban álló követelése a felosztandó vételárból kielégítést nyerne akkor, ha egyetemleges jelzáloggal biztosított követelése, mely a zálogul lekötött többi ingatlanok által kellőleg fedezve van, nem soroltatnék. Míg tehát akkor, ha az elárverelt ingatlanra nézve egyetemleges zálogjogáról lemond, semmi kárt nem szenved, mert követelésére másutt kielégítést szerezhetett, tetemesen károsodhatik akkor, ha kényszeríthetik kielégíttetését az elárverelt ingatlanból elfogadni. A legfőbb ítélőszék azt tartja, hogy a hitelező köteles a kielégítést elfogadni, tehát köteles önmagát megkárosítani. Azzal azután nem törődik, hogy minő, consequentiákra vezet egy-egy téves jogelv s hogy mennyire ellenkezik a jogbölcselet által kifejtett fogalmakkal az, hogy valakinek megtiltassék a jogáról való lemondás. Azt hiszszük, hogy a fentebb említett mindennap előforduló eset elég élénken illustrálja, hogy a tkvirdtrs. 61. §-ának a legfőbb ítélőszék által hivatkozott intézkedése nem vonatkozik a kérdésre s épen nem hozható fel a legfőbbitélőszék nézetének támogatására. Egyik hitelező csak annyiban engedhet a másiknak elsőbbséget, mondja a szóbanforgó szakasz szószerinti szövege, amennyiben az által harmadik személyek jogai sérelmet nem szenvednek. Nem szükséges komolyan bizonyíttatni azt, hogy elsőbbség átengedéséről szó sincs a hitelező azon eljárásában, miszerint előnyösebb rangsorozatú zálogjogát, legyen az akár egyszerű, akár egyetemleges, az elárverelt ingatlanra vonatkozólag érvényesíteni nem akarja s a vételárból azon követelésére nézve kielégíttetni nem kíván.Az elsőbbség átengedése ugyanis nem egyéb, mint egyszerű helycsere. A későbbi hitelező megkapja az átengedett elsőbbséget, azonban csak harmadik személyek jogainak sérelme nélkül. S hogy ez a kifejezés mit jelent, az iránt a telekkönyvi intézménynyel foglalkozó minden kézikönyv részletes felvilágosítást nyújt annak, ki önmaga azon