Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)

1879-04-08 / 81. szám

IV. évfolyam 1879. 81. sz. Budapest, kedd április 8. „MAGYAR JOGÁSZ" megjeleli minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Égész évre ... 15 írt. — Fel evre .... 7 „ 50 F­egyed évre . . 4 „­­— Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy batodbasalyos pestsor egy­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden­ beigtatásnál. A bélyegdij kijön minden beigatás után 30 kr. oszk­. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP 1 A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadó­­ hivatal: S-a.d.a,pest, V. József tér 3. Az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívü­l, az előfizetési s hirdetési dí­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el. Jövedékcsonkítással járó cselekmény bűntett­ minősítésének ki illetékes bírája? A pénzügyigazgatóságok a jövedéki kihágással vádoltakkal szemben azt a gyakorlatot töreked­nek meghonosítani, hogy — a jövedéki vizsgálat folya­mán előfordulható zendülés és tettlegességen kívül is— minden cselekmény megtorlása miatt, melynek segedelmével a jövedéki kihágás elkövettetett, egye­nesen a polgári fenyítő-törvényszékekhez fordulnak. Nem akarjuk ezúttal azt vitatni, hogy ama cselekmény, legyen az csalás vagy hamisítás stb., mi a jövedéki csonkítást épen kihágássá minő­síti, külön büntetés alapjául szolgálhat-e vagy sem, hanem csupán azt teszszük kritika tárgyává, hogy váljon az az út, melyek némely pénzügyigazgatóság követ, midőn hasonló esetekben, a pénzügyi tör­vényszékek mellőzésével, egyenesen a polgári büntető­bírósághoz fordul, korrekt-e vagy sem. A pénzügyi törvények és rendeleteket, mint az állam jövedelmeinek tisztán biztosításra szántakat, nem lengi, nem is lengheti át más főelv, mint a jövedelemcsonkítás esetében a vagyoni megtorlás s ezért telve is vannak azokkal a specificus intéz­kedésekkel, melyek szerint a kincstár elégtételi joga, még a közönséges büntető­ törvény értelmében fenyítő tekintet alá eső cselekmények fen­forgásá­val is, csupán anyagi kárpótlásra szorítkozik, így például a csalást, a vámtárcza hamisítását a súlyo­sabb jövedéki kihágások közé sorolva, a bírság fokozódott mennnyiségében keresi a megtorlás esz­közét s csak ennek eredménytelensége esetében kö­vetel megfenyítést. A pénzügyi törvények és ren­deletek, a jövedékek kezelése körül, szintén oly szabályokat is sanktionálnak helyeseknek, melyek a közönséges bűntettek fogalma alá esnek, így a vámkárczoknak az ellenőrző hivatalnokok által, már az eredeti aláírás után kijavítása, de azt a jogot még a félnél sem teszi kétessé. Látszik mindezekből, hogy a kincstár oly ki­váltságos jogokat élvez és ezek alakzata annyira elüt a rendes formáktól, hogy a pénzügyi igazság­szolgáltatás terén felismerhetlenek a tudományos elvek segélyével megállapított fogalmak, ugyannyi­­ra, hogy a pénzügyekben fölmerülő dolgok elinté­zésére specificus pénzügyi bíróságokat kellett szervezni. Ilyen pénzügyi bíróságok nálunk a pénz­ügyi törvényszékek s féltörvényszékek hatáskörével felruházott első folyamodású törvényszékek egy ré­­sze és a királyi táblák. Kétséget sem szenvedhet tehát az, hogy a speciális szaktörvényt kezelő pénzügyi bíróságok értik és lehetnek hivatva meghatározni, hogy vál­jon a jövedéki vizsgálat folyamán fölmerült bizo­nyos cselekmény képez-e bűntényt vagy sem s ez a dolog természetében is rejlik, minthogy a bün­tető jogfogalom a pénzügyi törvények szerint lé­nyegesen eltérne az átalános büntető jogelvektől. Mindaddig tehát, míg a pénzügyi szakbíróság a jövedéki kihágási ügyben azt a cselekményt, mely­nek hozzájárulásával az államkincstár megrövidí­tése okoztatott, jogérvényes határozattal bűntetté nem qualifikálja— idő előtti az átalános bűnvádi eljá­rás, mert mikép már föntebb kijelentettük, a jöve­dék megrövidítésével párosult tények nem minősít­hetők a közönséges büntető igazságszolgáltatás áta­lános elvei szerint. Állításunkat nemcsak azon lényeges különb­ség, mely a jövedéki és az átalános büntető rend­szer között létezik, támogatja, hanem a positiv törvény is. Ugyanis az 1868 XXL­­.­czikknek pénzügyi törvényszékekről szóló IV. fejezete 97. §-ában világosan az mondatik, hogy a pénzügyek­ben felmerülő panaszok elintézésére a pénzügyi törvényszékek illetékesek- Következéskép, miután a panaszok tekintetében ez a szakasz kivételeket nem ismer, ugyancsak a pénz­ügyi bíróság van hivatva a jövedéki ügyben esetleg mutatkozó cselekmény bűntetti minősítésére. E né­zetünket megerősíti ugyanezen törvény 102. §-a, mely még az államkincstár megrövidítésére c­élzó szán­dék megállapítására is nem a pénzügyi közegeket, ha­nem tisztán a pénzügyi bíróságokat tartja hivatottaknak és ez szintén igen természetes dolog, mert valamely cselekménynek törvény értelmében való minősítése nem tartozhatik közigazgatási közeg hatáskörébe. A régebbi és nálunk részben hatály­ban is lévő német pénzügyi törvényeket magya­rázó kitűnőségek szintén egy véleményben vannak velünk.*) A mondottak után el nem vitatható az sem, hogy a jövedéki eljárás folyama alatt kell a kihá­gással párosult esetleges bűncselekményt kiderí­teni, következéskép a pénzügyi közegeknek a jö­vedéki vizsgálati ügyből felmerült bűncselekmény constatálására, a jövedéki bíróság kikerülésével, egyenesen a f­őtörvényszékhez intézendő panaszra joguk sincs, mert hiszen a speciális szakbíróság feladata a jövedékcsonkítással párosult állítólagos bűntényt minősíteni, mit egyrészt a kincstári kö­zeg, mint panaszos fél, a fenyitő-törvényszék pe­dig, mint nem szakbiróság, nem tehet. Budapest, ápril 7. Az országgyűlés mindkét háza ma délben ülést tartott s mindkét házban kihirdettettek a honvédelmi minisztérium palotájának építéséről, a budgetről, a mezőtúr-szarvasi vasút kiépítéséről és az északnyugati vasút óvadékának visszaadásáról szóló törvényczikkek. Gthyczy Kálmánt, a képviselőház volt elnö­két ő felsége, mint illetékes helyről értesülünk, va­lóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A kine­vezési okmány a legközelebbi napokban fog megje­lenni a hivatalos lapban. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére, Kriszt János győri törvényszéki elnököt, a budapesti e. f. törvényszékhez alelnökké neve­zem ki. Kelt Bécsben, 1879. évi április hó 2-án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar s. k. *) Dr. E d 1 a u e r Franz, Professor der G e f ä 1 lä­ge s e t z e sat. Erklärung des Strafgesetzes II. B. II. Abb. 55. lapján ezeket mondja : Das Strafverfah­ren in einer Gefällsübertretung kann nur im Laufe der Gefällsuutersuchung durch das Fachgericht angeordnet werden. Knopacsek k. k. ;Finanzrath, Professor der Finanzgesetzkunde és Viktor Kitter v. Mór Pro­fessor des Strafverfahrens etc. Finanzgesetzkun­­d e des österr. Kaiserstaates III. B. 258. lapon ezeket fejezi ki: Wird im Laufe der zollamtlichen Untersuchung eine Unrichtigkeit der Erklärung entdeckt, so liegt dem Amte ob, mit Einstellung der weiteren Gefällsuntersu­­chnng, das competente Gefällsgericht anzugehen. Dr. Stein Lörinz bécsi egyetemi tanárunk lapunk szerkesztőjéhez intézett s a „Magyar Jogász“ 1876. évi egyik számában közlött levelében ezt mondja : Dem competenten Gefällsgerichte liegt es stets ob, das bürger­liche Strafverfahren einzuleiten. Párhuzam az angol, franczia, germán és magyar népbiróságok közt. 1. Valamint Angliában és Francziao­r­sz­ág­ban, úgy Germániában (régi Némethonban) a birodalom illetőleg az országok, bizonyos vidékek, tájak, területi egységéből származott. Ezen egysé­ges vidéki területek az előbb nevezett két ország­ban átalában comitatus - oknak neveztettek (ná­lunk vármegyéknek, minthogy a várak alatt elterülő egységes vidék megyének hivatott). Amaz angol s franczia comitatusok azonban külszervezetükre nézve nagyon, sőt gyökeresen kü­lönböztek egymástól. A merovingi és karolingi úgy­nevezett Gault Gauc­k, jóllehet, hogy bizonyos tekintetben a földirati elhatárolásokra nézve egy­más közt hasonlatosoknak látszanak, lényegükben mégis a közigazgatási czélok s érdekek tekintetében nagyobb területű ország­tartomány önkényleg elha­tárolt vidéki osztályait képezik. Nem így a régi magyar birodalomban. Itt a községek alakulása szoros összefüggésben áll a várak és váruradalmak keletkezésével. A vár­szerkezet képezte az első magyar monarchia állam­rendének egyik legkiválóbb alkatelemét, melynek tagjai a nemesség s a tulajdonképeni szolgák között álló s ismét több csoportra osztott rendet fejtet­tek ki. A várszerkezet létesítése első­sorban honvédelmi czélból történt, mert szükséges volt, hogy a nemesség mellett legyen a királynak oly közege, melynek segélyével bármikor fölkelni kész s a kizárólag erre hivatott haderő fölött rendel­kezhessék. A várszerkezet az országnak várkerüle­tekre való felosztásán alapult. Elemeit azok ké­pezték, kik a vár védelméhez és föntartásához akár személyes, akár pénzbeli szolgálatokkal tartoztak járulni. Társadalmi állásuk különböző volt, ahhoz ké­pest, amily mérvben a várszerkezet czélai fogana­tosításához járultak. Első helyet a várjobbágyok foglalták el, kiknek a várbirtokból bizonyos földek oly kötele­zettséggel adományoztattak, hogy bármikor kíván­tatik, fegyverbe szálljanak. A várszerkezet második elemét képezték azok, kik egyes szolgálatok telje­sítése fejében szintén várföldeket kaptak birtokul. Ezek foglalkozásaik szerint különböző osztálybeli egyének valának u. m. udvarnokok, szőlő­­mivesek, földművelő szántóvető emberek, juhászok, méhészek, halászok, lová­szok, fuvarosok, kovácsok, kádárok, sütők sat. A harmadik osztályt képezték a sza­bad parasztok, kik szintén földműveléssel fog­lalkoztak, de saját földjük nem volt, végre a ne­gyedik s legfontosabb elem a polgáriság volt, melynek szintén a várszerkezetben volt bölcsője, mihelyt azonban megerősödött, elvált attól s ön­álló fejlődést nyert. A mondottakból észrevehető, hogy nálunk magyaroknál a községek első keletkezésekor jog­területi s politikai egység nem volt, azok valami politikai s jogi szerves egészet éppen nem képeztek. Ilyforma alakulással birtak a N­a­g­y Károly birodalmában létező községek s Gatk még abban az időben is, midőn magyar elődeink a Tisza s Duna virányos partjain hazát állított

Next