Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-04-08 / 81. szám
IV. évfolyam 1879. 81. sz. Budapest, kedd április 8. „MAGYAR JOGÁSZ" megjeleli minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Égész évre ... 15 írt. — Fel evre .... 7 „ 50 Fegyed évre . . 4 „— Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy batodbasalyos pestsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij kijön minden beigatás után 30 kr. oszk. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP 1 A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség kiadó hivatal: S-a.d.a,pest, V. József tér 3. Az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési díjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. Jövedékcsonkítással járó cselekmény bűntett minősítésének ki illetékes bírája? A pénzügyigazgatóságok a jövedéki kihágással vádoltakkal szemben azt a gyakorlatot törekednek meghonosítani, hogy — a jövedéki vizsgálat folyamán előfordulható zendülés és tettlegességen kívül is— minden cselekmény megtorlása miatt, melynek segedelmével a jövedéki kihágás elkövettetett, egyenesen a polgári fenyítő-törvényszékekhez fordulnak. Nem akarjuk ezúttal azt vitatni, hogy ama cselekmény, legyen az csalás vagy hamisítás stb., mi a jövedéki csonkítást épen kihágássá minősíti, külön büntetés alapjául szolgálhat-e vagy sem, hanem csupán azt teszszük kritika tárgyává, hogy váljon az az út, melyek némely pénzügyigazgatóság követ, midőn hasonló esetekben, a pénzügyi törvényszékek mellőzésével, egyenesen a polgári büntetőbírósághoz fordul, korrekt-e vagy sem. A pénzügyi törvények és rendeleteket, mint az állam jövedelmeinek tisztán biztosításra szántakat, nem lengi, nem is lengheti át más főelv, mint a jövedelemcsonkítás esetében a vagyoni megtorlás s ezért telve is vannak azokkal a specificus intézkedésekkel, melyek szerint a kincstár elégtételi joga, még a közönséges büntető törvény értelmében fenyítő tekintet alá eső cselekmények fenforgásával is, csupán anyagi kárpótlásra szorítkozik, így például a csalást, a vámtárcza hamisítását a súlyosabb jövedéki kihágások közé sorolva, a bírság fokozódott mennnyiségében keresi a megtorlás eszközét s csak ennek eredménytelensége esetében követel megfenyítést. A pénzügyi törvények és rendeletek, a jövedékek kezelése körül, szintén oly szabályokat is sanktionálnak helyeseknek, melyek a közönséges bűntettek fogalma alá esnek, így a vámkárczoknak az ellenőrző hivatalnokok által, már az eredeti aláírás után kijavítása, de azt a jogot még a félnél sem teszi kétessé. Látszik mindezekből, hogy a kincstár oly kiváltságos jogokat élvez és ezek alakzata annyira elüt a rendes formáktól, hogy a pénzügyi igazságszolgáltatás terén felismerhetlenek a tudományos elvek segélyével megállapított fogalmak, ugyannyira, hogy a pénzügyekben fölmerülő dolgok elintézésére specificus pénzügyi bíróságokat kellett szervezni. Ilyen pénzügyi bíróságok nálunk a pénzügyi törvényszékek s féltörvényszékek hatáskörével felruházott első folyamodású törvényszékek egy része és a királyi táblák. Kétséget sem szenvedhet tehát az, hogy a speciális szaktörvényt kezelő pénzügyi bíróságok értik és lehetnek hivatva meghatározni, hogy váljon a jövedéki vizsgálat folyamán fölmerült bizonyos cselekmény képez-e bűntényt vagy sem s ez a dolog természetében is rejlik, minthogy a büntető jogfogalom a pénzügyi törvények szerint lényegesen eltérne az átalános büntető jogelvektől. Mindaddig tehát, míg a pénzügyi szakbíróság a jövedéki kihágási ügyben azt a cselekményt, melynek hozzájárulásával az államkincstár megrövidítése okoztatott, jogérvényes határozattal bűntetté nem qualifikálja— idő előtti az átalános bűnvádi eljárás, mert mikép már föntebb kijelentettük, a jövedék megrövidítésével párosult tények nem minősíthetők a közönséges büntető igazságszolgáltatás átalános elvei szerint. Állításunkat nemcsak azon lényeges különbség, mely a jövedéki és az átalános büntető rendszer között létezik, támogatja, hanem a positiv törvény is. Ugyanis az 1868 XXL.czikknek pénzügyi törvényszékekről szóló IV. fejezete 97. §-ában világosan az mondatik, hogy a pénzügyekben felmerülő panaszok elintézésére a pénzügyi törvényszékek illetékesek- Következéskép, miután a panaszok tekintetében ez a szakasz kivételeket nem ismer, ugyancsak a pénzügyi bíróság van hivatva a jövedéki ügyben esetleg mutatkozó cselekmény bűntetti minősítésére. E nézetünket megerősíti ugyanezen törvény 102. §-a, mely még az államkincstár megrövidítésére célzó szándék megállapítására is nem a pénzügyi közegeket, hanem tisztán a pénzügyi bíróságokat tartja hivatottaknak és ez szintén igen természetes dolog, mert valamely cselekménynek törvény értelmében való minősítése nem tartozhatik közigazgatási közeg hatáskörébe. A régebbi és nálunk részben hatályban is lévő német pénzügyi törvényeket magyarázó kitűnőségek szintén egy véleményben vannak velünk.*) A mondottak után el nem vitatható az sem, hogy a jövedéki eljárás folyama alatt kell a kihágással párosult esetleges bűncselekményt kideríteni, következéskép a pénzügyi közegeknek a jövedéki vizsgálati ügyből felmerült bűncselekmény constatálására, a jövedéki bíróság kikerülésével, egyenesen a főtörvényszékhez intézendő panaszra joguk sincs, mert hiszen a speciális szakbíróság feladata a jövedékcsonkítással párosult állítólagos bűntényt minősíteni, mit egyrészt a kincstári közeg, mint panaszos fél, a fenyitő-törvényszék pedig, mint nem szakbiróság, nem tehet. Budapest, ápril 7. Az országgyűlés mindkét háza ma délben ülést tartott s mindkét házban kihirdettettek a honvédelmi minisztérium palotájának építéséről, a budgetről, a mezőtúr-szarvasi vasút kiépítéséről és az északnyugati vasút óvadékának visszaadásáról szóló törvényczikkek. Gthyczy Kálmánt, a képviselőház volt elnökét ő felsége, mint illetékes helyről értesülünk, valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A kinevezési okmány a legközelebbi napokban fog megjelenni a hivatalos lapban. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Kriszt János győri törvényszéki elnököt, a budapesti e. f. törvényszékhez alelnökké nevezem ki. Kelt Bécsben, 1879. évi április hó 2-án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar s. k. *) Dr. E d 1 a u e r Franz, Professor der G e f ä 1 läge s e t z e sat. Erklärung des Strafgesetzes II. B. II. Abb. 55. lapján ezeket mondja : Das Strafverfahren in einer Gefällsübertretung kann nur im Laufe der Gefällsuutersuchung durch das Fachgericht angeordnet werden. Knopacsek k. k. ;Finanzrath, Professor der Finanzgesetzkunde és Viktor Kitter v. Mór Professor des Strafverfahrens etc. Finanzgesetzkund e des österr. Kaiserstaates III. B. 258. lapon ezeket fejezi ki: Wird im Laufe der zollamtlichen Untersuchung eine Unrichtigkeit der Erklärung entdeckt, so liegt dem Amte ob, mit Einstellung der weiteren Gefällsuntersuchnng, das competente Gefällsgericht anzugehen. Dr. Stein Lörinz bécsi egyetemi tanárunk lapunk szerkesztőjéhez intézett s a „Magyar Jogász“ 1876. évi egyik számában közlött levelében ezt mondja : Dem competenten Gefällsgerichte liegt es stets ob, das bürgerliche Strafverfahren einzuleiten. Párhuzam az angol, franczia, germán és magyar népbiróságok közt. 1. Valamint Angliában és Francziaországban, úgy Germániában (régi Némethonban) a birodalom illetőleg az országok, bizonyos vidékek, tájak, területi egységéből származott. Ezen egységes vidéki területek az előbb nevezett két országban átalában comitatus - oknak neveztettek (nálunk vármegyéknek, minthogy a várak alatt elterülő egységes vidék megyének hivatott). Amaz angol s franczia comitatusok azonban külszervezetükre nézve nagyon, sőt gyökeresen különböztek egymástól. A merovingi és karolingi úgynevezett Gault Gauck, jóllehet, hogy bizonyos tekintetben a földirati elhatárolásokra nézve egymás közt hasonlatosoknak látszanak, lényegükben mégis a közigazgatási czélok s érdekek tekintetében nagyobb területű országtartomány önkényleg elhatárolt vidéki osztályait képezik. Nem így a régi magyar birodalomban. Itt a községek alakulása szoros összefüggésben áll a várak és váruradalmak keletkezésével. A várszerkezet képezte az első magyar monarchia államrendének egyik legkiválóbb alkatelemét, melynek tagjai a nemesség s a tulajdonképeni szolgák között álló s ismét több csoportra osztott rendet fejtettek ki. A várszerkezet létesítése elsősorban honvédelmi czélból történt, mert szükséges volt, hogy a nemesség mellett legyen a királynak oly közege, melynek segélyével bármikor fölkelni kész s a kizárólag erre hivatott haderő fölött rendelkezhessék. A várszerkezet az országnak várkerületekre való felosztásán alapult. Elemeit azok képezték, kik a vár védelméhez és föntartásához akár személyes, akár pénzbeli szolgálatokkal tartoztak járulni. Társadalmi állásuk különböző volt, ahhoz képest, amily mérvben a várszerkezet czélai foganatosításához járultak. Első helyet a várjobbágyok foglalták el, kiknek a várbirtokból bizonyos földek oly kötelezettséggel adományoztattak, hogy bármikor kívántatik, fegyverbe szálljanak. A várszerkezet második elemét képezték azok, kik egyes szolgálatok teljesítése fejében szintén várföldeket kaptak birtokul. Ezek foglalkozásaik szerint különböző osztálybeli egyének valának u. m. udvarnokok, szőlőmivesek, földművelő szántóvető emberek, juhászok, méhészek, halászok, lovászok, fuvarosok, kovácsok, kádárok, sütők sat. A harmadik osztályt képezték a szabad parasztok, kik szintén földműveléssel foglalkoztak, de saját földjük nem volt, végre a negyedik s legfontosabb elem a polgáriság volt, melynek szintén a várszerkezetben volt bölcsője, mihelyt azonban megerősödött, elvált attól s önálló fejlődést nyert. A mondottakból észrevehető, hogy nálunk magyaroknál a községek első keletkezésekor jogterületi s politikai egység nem volt, azok valami politikai s jogi szerves egészet éppen nem képeztek. Ilyforma alakulással birtak a Nagy Károly birodalmában létező községek s Gatk még abban az időben is, midőn magyar elődeink a Tisza s Duna virányos partjain hazát állított