Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-10-14 / 235. szám
IV. évfolyam 1879. „MAGTÁR" JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hitfit kitéré. Egész évre . . . II írt. — Fél évre .... 7 „ 50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdij kfilín minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. Előfizetési ár: 235. es. Budapest, kedd október 14. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal: S-udapest, V. József tír 3. u. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, ' az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigta ttandó hirdetmények is kül- ndendők. — Kéziratok csak ' ismert kezektől fogadtat- í ' nak eL ! A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Postán beérkezett ügydarabok beigtatása. A gyakorlati kérdések megvitatása legyen a szaklapok legkiválóbb feladata. A gyakorlati életben fölmerült hibák megrovásával, szellőztetésével nagyobb érdemeket szerez magának bármely szaklap, mint az elcsépelt elméleti dolgok fölmelegítésével. *) Pár konkrét eset alkalmából bátorságot veszek magamnak az igazság érdekében nyilvánosságra hozni a debreczeni és bpesti kir. törvényszékeknél az igtatás körül tapasztalt ugyanegynemű szabálytalanságot, mely annyival inkább figyelemre méltó, mivel úgy látszik, hogy a nevezett törvényszékek belügykezelésében meghonosodott rendszabályok félszegségén alapul. Értem azon eljárást, hogy a debreczeni kir. törvényszéknél a délután 4 órai postával megérkezett egydarabok, a budapesti kir. törvényszéknél pedig, a délelőtt 10 órakor érkezettek aznap nem vezettetnek be az igtatóba. Hihetetlen, de megtörtént. Hogy eklatánsabbá tegyem a dolgot és hogy kitüntessem némely bíróságnak olykor indokolatlan eljárását, melylyel a jogkereső közönséget az igazság útjában mintegy megakasztják: előadom a tényállást a maga egyszerűségében. Múlt év aug. 22-én, a debreczeni kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság, intézkedése folytán bizonyos ingatlan adatott el Püspök-Ladány községében, a püspök-ladányi kir. közjegyző közvetítésével. Az eladott ingatlan kisebb csődtömeget képezvén, tömeggondnoka a nyolczadik napon, azaz aug. 30-án azon kérelemmel jött hozzám, hogy, miután a birtok potom áron adatott el és e miatt a hitelezők szerfelett károsodnak, azon indokból, mivel az árverési hirdetmény csak az árverést megelőző napon tétetett közzé a hivatalos lapban, próbáljam megsemmisíttetni az árverést és az iránt éljek kellő jogorvoslattal. Tehát a sérelmes árverés ellen 6448/78. sz alatt semmiségi panaszszal éltem és azt még délelőtt 11 órakor Karczagon a postára tettem, minek következtében az délután 1/14-kor Debreczenbe megérkezett a vasúton. Magánosok s üzletemberek délután 4 órakor megkapják leveleiket. Minélfogva joggal hittem, hogy beadványom még kellő időben, azaz a nyolcadik nap délutánján megérkezik a törvényszékhez és, mint kell, be is igtattatik. Semmiségi panaszom azonban csak másnap, azaz august 31-én igtattatott be és nehány nap múlva, elkésés indokából, visszautasittatott. A visszautasító végzés ellen 7082/78. szám alatt újból semmiségi panaszszal éltem, de az szintén visszautasittatott. E végzés ellen, most már harmadszor 7662. 1878. sz. alatt ismét semmiségi panaszt nyújtottam be s hivatkozván a semmitőszék 1872. évi június 27-én, 6656. szám alatt kelt teljes tanácsülési határozatára, mely szerint az elsőbiróság csak az elkésetten beadott semmiségi panaszt van jogosítva visszautasítani, a visszautasító végzés ellen kellő időben beadottakat pedig elfogadni tartozik: semmiségi panaszomat a debreczeni kir. törvényszék most már elfogadta. íme, egyszerű semmiségi panasz elfogadtatása mily sok küzdelembe, időbe és munkába került. És mégis azt mondják: az ügyvéd késlelteti a per befejezését. A semmitőszék pedig a panasz érdemében ekként határozott. „A kir. törvényszéknek folyó évi (1878) 7082 szám alatti ismételt viszszautasitó végzése, tekintve, hogy az elsőbiróság csak a törvényes idő lejárta után benyújtott semmiségi panaszt utasíthatja vissza a prts 282. §-a értelmében; ez esetben azonban a jogorvoslat nyílt határidőben adatott be, a prt. 397. §. 12. pontja alapján megsemmisíttetik és ennek folytán fentebbi semmiségi panasz vizsgálat alá vétetvén, az elvettetik, mert az árverési eljárás folyó évi augusztus 22-én tartatván meg, ezen bírói cselekmény ellen a panasz a prt. 298. §. a) pontja értelmében 8 nap alatt volna beadandó, következve, miután a postai közlekedésre szükséges idő be nem számítható és ezen jogorvoslat csak azon év és hó 31-én érkezett a bírósághoz, ez helyesen lett első bíróságilag megkésés indokából hivatalból viszszautasítva.“ E szerint hiába igazoltatott általam a semmiségi panaszhoz csatolt postavevénynyel annak kellő időben lett postára adása, a semmitőszék a beérkezés idejéül a beigtatás napját vette. Ez azonban téves, mert, mint föntebb említem, beadványom augusztus 30-án délután4 órakor már Debreczenben volt. S ha aznap, még a hivatalos időtartama alatt, sem szállíttatnak be a postán érkezett ügydarabok a törvényszékhez, ez a bírósági ügykezelés vagy a házirend hibája. Ha pedig beszállíttatnak, de be nem igrattatnak, az igtatóhivatal mulasztása. A következő esetben még szembeszökőbb a postai megérkezés és a beigtatás napja közötti különbség. Ugyanis Hlavathy Fausztinnak — az Angol- Magyar bank igazgatósága és Sepper János elleni perében hozott ítélet ellen, mely folyó évi augusztus 30-án kézbesittetett számomra, felperes részéről felebbezéssel élvén, azt augusztus 13-án Karczagról a délutáni postával a budapesti, kir. törvényszékhez beküldöttem. Mint tudjuk, a tiszai vaspálya éji vonata reggel */9 órakor érkezik meg Budapestre és 7*10 órakor a posta a vasútról már be van szállítva. Mindazáltal az én fölebbezésem csak aug. 15-én igtattatott be 31439/1879. szám alatt; minthogy azonban a későn történt beigtatás daczára is elfogadtatott, a fölterjesztést tudató végzést megnyugvással fogadtam. Azonban mi történik? Alperesi részről a fölebbezést elfogadó végzés ellen 33520/1879. szám alatt semmiségi panasz emeltetvén, ez a kir. tábla utján felterjesztetik a semmitőszékre, a nélkül, hogy az elsőbiróság a fölebbezés elfogadását legkevésbé is indokolná s megmagyarázná, mikép a fölebbezés kellő időben érkezett be, de elkésetten vezettetett az igtatóba. Ha meghonosodik ez eljárás, akkor a perek sorsa az igató könyvvezetők kezében leend s ha tetszik nekik 24 óra múlva beigtatni a beérkezett ügydarabokat, nagyon sok ügyben helyrehozhatatlan joghátrányt és abból kifolyó anyagi károsodást okozhatnak. S ha felső bíróságaink a beérkezés idejéül az igtatás napját veszik a nélkül, hogy kétes esetekben az iránt úgy a bíróságot, mint az érdekelt felet megkérdeznék, mivel az igtatóhivatal mulasztása miatt perrendtartásunk sem igazolást nem ismer, sem perújítást nem enged, a félreháromlott joghátrány még nem is orvosolható. Legnevezetesebb a dologban az, hogy az igtatás késedelmének oka iránt tudakozódván, közbenjáróm azon értesítést nyerte, mikép a budapesti kir. törvényszéknél napjában csak a délelőtti órákban szokás a postáról a megérkezett darabokat behordatni. Ha így van, e félszegségen segíteni kell. Mert szomorú dolog, ha az ország fővárosában levő egyik legnagyobb ügyforgalmú bírósággal posta után napjában csak egyszer érintkezhetik a jogszolgáltatást kereső közönség. Ha pedig az igtató csak saját kényelme tekintetéből tartogatja az érkezett ügydarabokat fiókjában, hogy 24 óra múlva igtassa be, akkor büntetendő. Bedő Lajos ügyvéd. A véderőről szóló törvény némely határozmányainak módosítása iránt a képviselőház elő legközelebb terjesztendő törvényjavaslat a védtörvény hét czikkének módosítását fogja csak tartalmazni. Ezenkívül — mint a Bud. Cor. közli — még második törvényjavaslat is fog a magyar országgyűlés elé terjesztetni, mely az erdélyi és horvátországi csendőrség szervezetét szabályozandja. Eddigelé ugyanis az önkénytesen jelentkezőkön kívül a csendőrszolgálatba csak közös hadseregbeli egyének vétettek fel, akik azonban mozgósítás esetére fegyver alá szólíttathattak. A beterjesztendő törvényjavaslat értelmében jövőre honvédhadkötelesek fognak a szükséges számban besoroztatni, kiknek azonban minden szolgálati évök három szolgálati évbe fog beszámíttatni. Ami a csendőrségi törvényjavaslatot illeti, az tisztán fordítása lesz az ausztriai hasonló törvénynek, mely fordítás a belügyminisztérium kodifikáczionális osztályában már nagy nehezen befejeztetett. Az ügyvédek helyzetéről ír az „Ellenőr.“ Sürgeti a szóbeliséget a törvénykezés minden ágában, mert — úgymond — ezen az uton lehet javítani az ügyvédek anyagi helyzetét és szerezhető vissza reputácziójuk. A szóbeliség és közvetlenségnek nagyon ismerjük az ügyvédi karra hatását s és ezért alig várjuk azt a perczet, melyben az ige testté válik. Ámde addig, míg ez a mindenesetre számos éveket igénybevevő rendszer életbeléptettetik, az ügyvédek a mostani viszonyok között erkölcsileg és anyagilag tönkrejutnak, sőt mondhatjuk, a fásultság is oly erőt vesz a karon, hogy kevés fogékonyságot fog ismét tanúsítni a szóbeliség iránt. Hiszen a kormánykörökben decentralizácziót is emlegetnek, a szóbeliség előhírnökéül bűnügyekben. Ez is, valamint amaz, számos évek műve lehet s most valószínűleg csak azért emlegetik a kormánylapok állandóan, hogy a provincziális nagyobb városokat megnyerjék a kormány részére. Ami pedig az ügyvédeket illeti, téved az „Eur“, ha azt hiszi, hogy csak hajdan lett volna tekintélyük, valamint téved abban is, hogy az absolutizmus által megdöntött táblabírósággal jutott volna tönkre az ügyvédi állás. A provisorium alatt is közbecsülés és tiszteletben részesült az ügyvéd. Alkotmányunk visszanyerése óta pedig egész a közelmúltig találjuk nyomait ama köztiszteletnek, mely az ügyvédeket környezte. Valóban megfoghatatlan előttünk, hogy az „ESr“, mely, mint félhivatalos lap, folytonosan pártolta azokat a törvényeket, melyeket a kormány *) Lapunk feladata lévén a gyakorlati kérdések megbeszélése, sietünk beküldő kartársunk kivonatának azonnal megfelelni. Szerk.