Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-04-08 / 80. szám

A magyarországi alapítványok és alapok kezelését vizsgáló bizottság működéséről szóló elő­terjesztést ő felsége tudomásul vévén, a vallás- és közoktatásügyi magyar miniszter közvetlen fel­ügyelete és kezelése alatt álló kegyes alapítványok s különösen a vallás- és tanulmányi alap kezelésé­nek ellenőrzésére ideiglenes bizottságnak felállítá­sát jóváhagyta, mely bizottság szervezete s hatás­köre iránt ő felségének elhatározása külön követ­kezik. Felhatalmazta egyébiránt fennemlített mi­nisztert, hogy a múlt évi január 1- én kelt leg­felsőbb elhatározással kiküldött s ebbeli működését immár befejezett bizottságnak, a jelen előterjesz­téssel bemutatott szakszerű és beható munkálata­i buzgó működéséért, elismerés nyilváníttassék. Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy Trefort közoktatási miniszter ugyan­ebben a tárgyban Mailáth György ő excziájával, ki a magyarországi alapítványok s alapok kezelését vizsgáló bizottság elnöke, a mai napon hosszasabban értekezett. A vallás és közoktatásügyi m. ki­ minisz­ter részletes utasítást adott ki a közigazgatási bi­zottságok és ezek számvevő közegei számára, hogy mily eljárást kövessenek az állami és államilag se­­gélyzett községi és elemi-, felső-, nép- és polgári­iskolák fentartási, felszerelési, építkezési és egyéb számadásainak vizsgálatánál. A miniszter továbbá felhívta a tanfelügyelőket, hogy a gondozásukra bizott tankerületben létező népoktatási tanintézetek­ben, illetőleg szakiskolákban űzött iparágakra vo­natkozó adatokat minél előbb szerezzék be s ha­ladék nélkül terjeszszék föl. Sajtópörök. In­czédy László a „Függet­lenség“ munkatársának sajtópöre május 1. hó 16. fog megtartatni, K­á­s­z­o­n­y­i Dánielé pedig f. hó 30-án. Ha csak addig vissza nem vonja az ügyész­ség a vádakat. A nagykárusítások kérdésében — miként a Szabadság írja — igen életrevaló javaslatot nyújtott be Varga Gábor nagyváradi f. alügyész az árvaszékhez. Az eddigi gyakorlat szerint a kis­korúak nagykorusítása akkér történt, hogy szigo­rúan ragaszkodott az árvaszék a törvény betűjéhez anélkül , hogy a kiskorú érdekeit figyelemmel kísérte volna, föltétlenül helyet adott a nagykoru­­sítási kérelemnek, ha az a nagykorú rokonok, vagy életben levő szülők engedélyével elláttatott. A nagykorúsítások gyakran a legnemtelenebb vissza­élést idézték elő a nagykorú rokonokat terhelőleg, kik azon kiskorút javasolták a korengedélyre, kik­nél leginkább vélték érvényesíteni önző czéljaikat. A­z­ ügyészi javaslat a nagykorú rokonok és gyá­mok e visszaéléseit szándékolja lehetőleg megaka­dályozni az által, hogy a nagykorúsítási kérvé­nyekre ezután csak beható áttekintés és ügyészi véleményezés után hozattassék meg a határozat. Tabakovics Gusztáv, Torontál megye főjegy­zője s szörény megyei kormánybiztos öngyilkossági híre megerősíttetik. Állítólag a Szörényi sajnos dol­gokban részvéte s zilált anyagi viszonyok kény­­szerítették erre. Mindenesetre szomorú dolog, mely a délmagyarországi társadalmi nagyon szomorú dráma egyik kiváló epizódját képezi. Az öngyilkos a F­ü­g­g­e­tl­e­n­s­é­g­hez intézett levelében Toron­tál megye állapotáról is a legsötétebb képet tárja elénk. „Kérdezze meg — írja — a megye köz­­igazgatási bizottsága a főispánt, hogy mikor vizs­gálta meg a hivatalokat s a felelet az lesz, hogy soha­ kérdezze meg, hogy jónak tartja-e az admi­­nisztrác­iót, a felelet az lesz, hogy nem; kérdezze meg az alispánt, van-e nyilvántartása, ha igaz fe­leletet adand, azt mondja, hogy nincs; kérdezze meg, hogy mikor vizsgálta meg az irodákat, s hallgatni fog, hacsak nem hazudik. Vizsgálja meg a hivatalokat és tisztán fog látni, de el is fog szomorodni.“ Közokiratb­anillítás Nettzer János tatai szül, korábban czipész-segéd, 1871-től fogva Döntvények. Egy keresetlevélben egybe nem foglalhatók oly ügyvédi dijak s költségek iránti köve­telések, melyek biróilag megállapítottak, rész­ben meg nem állapíttattak, és perenkivüli eljá­rásból származnak. [Semmitőszék 25258 879.) Balogh Samu ügyvéd Krakler Antal e. 159 frt, 99 kr ügyvédi munkadij stb. iránt a ta­mási­­ bírósághoz keresetet adott be, melyben al­peres illetőségi kifogást használt. A­­biróság 1879. okt. 16.—1722. sz. végzésével illetőségét megalapitotta és az ügyet itéletileg eldöntötte. Alperes sem. panaszára a semmitőszék az egész eljárást megsemmisítette s a keresetlevelet visszaadatul rendelte. Mert a keresetlevélben oly ügyvédi dijak s költségek foglaltatnak össze, melyek részint a kaposvári tszék előtt lefolytatott perek­ben már megalapittattak részint, oly munkálatok s kiadások után követeltetnek, melyek ugyanazon perekben merültek fel s felperes által az alperes érdekében teljesítettek, de biróilag megállapítva nincsenek , részint végre perenkivüli eljárásokat tárgyaznak. Minthogy azonban az 1874. 34 t­ez. 58 §-sa szerint a peres eljárás után követelt dijak felett határozathozatal a perbírósághoz, mint kü­özö­sen kijelölt ügybirósághoz tartozik, a jelen esetben tehát azokat a sommás eljárás alá tartozó részint már megállapított, részint peren kívüli díjakkal s költségekkel ugyanazon keresetlevélben egybefoglalni nem lehetett. A megjelenési határidőnek ügyvéd általi té­ves feljegyzése nem tekinthető oly el nem há­ríthatott akadálynak, mely igazolás alapjául szolgálhatna. (Semmit: 256771879.) Reichenbach György, Bunth Mihály s neje e. a pestvidéki­­biróságnál 300 frt iránt pe­relvén, alperesek a tárgyalásra meg nem jelentek, s ennek folytán igazolással éltek azon alapon, mert a meg nem jelenés az ügyvéd tévedéséből keletke­zett, a mennyiben a megjelenési határidőt naplójá­ban, melyet alperesek felmutattak, egy nappal ké­sőbbre jegyezte be. A­­biróság 1879. nov. 8. kelt végzésével az igazolásnak helyt nem adott s ez ellen alperesek semmi panaszszal éltek. A semmitőszék azt elvetette, mert azon­felül, hogy a befejezett tárgyalás s a tanúvallomá­sok kivétele után, figyelemmel a perv. 120. §. ren­delkezésére, folytatólagos tárgyalás elrendelésének különben sem lett volna helye, az eljáró bíróság neheztelt végzését, 297. §. 17. p. alapján nem lehet megsemmisíteni azért, mert az ügy érdemi tárgyalásának, a perr. 308. §-a rendelkezéséhez képest csak az igazolás megengedése esetében lehet helye és mert a megjelenési határidő téves feljegy­zése az ügyvéd által nem tekinthető a perr. 306. §-a szabványa alá eső oly akadálynak, melyet kellő figyelem mellett el nem háríthatott volna. A nemesi és ehhez hasonló oklevelek kiada­tása iránti keresetek rendes eljárás utján eszközölhetők. [Semmitőszék 321880.) Kovács József, Csorba Jánosné szül. Ko­vács Juli­e. nemesi oklevél kiadatása iránt a fü­­leki­­biróság előtt 1878. évben sommás pert indí­tott, melynek illetékessége e. alperes kifogással élt. A­­biróság 1879. decz. 10. magát illetéktelen­nek mondotta ki s alperest 23 frt perköltségben marasztalta, mert jelen ügy a tszékhez s nem a 93. §. esetei közé s igy nem a sommás perusra tartozik. Felperes semmi panaszt adott be. A sem mí­tosz és azt elvetette, mert csak a meghatározott, de 300 frtot túl nem haladó összegről szóló ok­iratok kiadása iránti keresetek tartoznak a perv. 93. §. a. p. szerint sommás eljárás alá; nemesi és ehhez hasonló oklevél kiszolgáltatása azonban rendes eljárás útján eszközölhető és mert a bírói illetékesség meghatározásánál az okirat minősége, nem pedig a czél, melyre az használtatni kívánta­tik, irányadó. A rendeletre szóló utalványok a keresk. tör­vényszék illetékességéhez tartoznak, tekintet nélkül az összegre s arra, váljon a kiállító­­ vagy utalványozott kereskedő-e vagy sem? [Semmitőszék 1729,880.) Ni­ka G., Mark Samu c. kereskedelmi utal­vány alapján 79 frt 30 kr fizetésére a brassói tör­vényszék mint keresk. bíróság előtt 1878. julius 11-én pert indított, melyben az illetékesség kifo­gásoltatok. A törvényszék 1879. okt. 13. 8451. sz. a. magát illetéktelennek mondotta ki, mert a kere­seti utalvány kereskedelmi utalványnak nem te­kinthető, miután az nem lett kereskedők által ki­bocsátva vagy elfogadva (ker. tör. 393. §), az utal­ványt elfogadó alperes nem lévén kereskedő Felperes sem. panaszára a semmitőszék a­­szék végzését megsemmisítette (297. § 5. p.), mert a kereset alapját képező utalvány rendeletre szólván, a ker. törv. 291. § 11. p. szerint, tekintet nélkül arra, váljon a kiállító vagy utalványozott kereskedő-e vagy sem ? kereskedelmi utalványnak tekintendő és minthogy a keresk utalványból szár­mazó kereset a keresk. érj. 6. § 9. p. szerint, tekin­tet nélkül a kereset tárgyát képező összegre, a tör­vényszék mint keresk. bíróság illetékességéhez tar­tozik , alperes illetékességi kifogása alaptalan sat. Az értékpapíroknak jogérvényes ítéletekkel kö­telezett kiadatása iránt megkísértett végrehaj­tás keresztülvitelét nem gátolhatja azon kö­rülmény, hogy végrehajtást szenvedő a meg­tartási jog érvényesítésére keresetet és letiltási kérvényt adott be. [Semmitőszék 4141/880.) L­o­v­a­s­i Sándor, Molnár s társa csődtö­mege c. bizonyos értékpapírok kiadatása iránti ügyben a debreczeni tszéknél végrehajtást eszkö­zöltetett, minek folytatása iránt a tszék 1879. de­­czember 29. végzéssel intézkedett. Alperes csődtömeg részéről semmi panasz emeltetett. A semmitőszék azt elvetette, mert a jogérvényes ítéletek szerint alperesi csődtömeg a kérdéses értékpapíroknak, mint felperes tulajdonát képezőknek, kiadására föltétlenül s végrehajtás terhe alatt kötelezve lévén, az elrendelt s foganatosít­tatni megkisérlett végrehajtás keresztülvitelét azon körülmény, hogy alperes megtartási jogát érvénye­síteni kívánván, keresetét benyújtotta s ennek alapján letiltási kérvényt adott be, nem gátolhatja, pedig pénzügyőri felvigyázó, közokirat hamisítással vádoltatott. Vádlott Preszler Antaltól (ki számtiszt) midőn ez a vasútra ment a nevére érkezett tár­gyakat kiváltani, pénzt vett fel s magánál tar­totta s azonkívül nem vezette be a tétel-naplóba, de Preszlernek adott róla bárczát. A kir. tervszék vádlottat — tekintetbe véve, hogy hivatalos eskü­jét megszegte, a tétel­naplót meghamisította, a hivatali sikkasztás vádja alól tényálladék hiányá­ban fölmentette, de a közokirat hamisításában vét­kesnek mondotta ki s 2 havi börtönre ítélte. Vád­lott megnyugodott, de kir. ügyész minősítés tekin­tetében fölebbezett. CURIAI ÉRTESÍTŐ. A legii­itél díszélten április 7-én elintéztette.­ I. polgári tan. 2208 hely. 2209 rm. 2211 h. 2446 h. 2455 h. 2458 h. (Ocsvay) 13818 h. 14082 h. 14363 f. u. (Gyarmathy) 1017 m. 1213 h. 1344 h. 1345 h. 1346 h. 1349 h. 1353 m. 1362 h. 1363 h. 1365 h. 1370 v. u. 1422 h. (Beöthy) 589 h. 590 h. 806 v. u. (Ast) 14283 h. 14284 h. 14285 h. 14292 h. 14293 h. 14295 h. 14240 h 14242 h. 14243 h. 14244 h. 14246 h. 14253 h. 14254 h. 14280 h. 14281 h. 14313 h. 14309 h. 14312 h. (Do­bos) II. polgári tan. 2829 r. 3037 r. 3191 r. 3231 r. 3232 r. (Szent­­györgyi) 707 m. 96 helyb. (Halmosy) 13508 kiég. 13684 h. 13821 helyb. 13892 h. 14928 h. (Kossalkó) 12480 (nem 580) m. 12728 h. 12837 helyb. 12844 h. 12848 h. (Czorda) III. polg. tanács. 2773 h. 2815 f. o. 2874 m­. 2916 m. 2917 f. o. 2919 h. 2942 f. o. 2981 h. (Gál) 14323 helyb. 14368 (nem 58) f. o. 55 v. u. (Bovánkovics) 2363 h. 2377 h. 2379 f. o. 2380 föl v. u. 2383 h. 2402 h. 2406 h. 2407 h. 2420 s. sz. 2509 h. 2523 h. 2535 h. 2539 h. (Blaskovich) 1917 h 1928 h. 1929 h. 1930 h. 1931 h. 1933 r. 1934 h. 1948 m. 2039 rm. 2161 m. 2817 hely. (Haris) IV. polg. tanács. 72/v. h. (Lassel) 10755 b' (Wettstein) 73/v, rh. rm. (Breuer) Y. polg. tan. 1130 h. 1380 m. 2199 helybenhagyat. (Topler) 2271 helybenhagyat. (Gellén) I. bűnt. tan. 1625 csat. 1672 h. 1696 h. 1747 h. 1816 h. (Osztrovszky) 1811 h. 1813 h. 1815 h. 1824 h. 1825 h. 1870 h. 1915 h. (Baló) 1706 h. 1796 v. u. 1797 h. 1799 v. u 1800 v. u. 1804 megv. 1831 helybenhagyatott 1832 h. (Conrád M.) II. bűnt. tan. 1843 h. 1844 h. 1869 h. 1976 helyb. 2025 h. 2037 h. 2082 h. 2118 helyb. 2119 h. 2136 h. 2138 h. (Horváth) 2433 h. 2453 h. 2454 h. (Csillag B.) 2311 h. 2328 ms. (Rudiik) III. bűnt.

Next