Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-06-26 / 145. szám
szolgáltatás valódi reformja lenne remélhető. Kétségtelen, hogy Zlinszky nézetével, ha a hazai talajra lép, tüzetesen fogunk foglalkozni. A jogirodalmi rovatban Stein Lőrincz munkájának bírálata folytattatik. A törvénykezési szemlében a kisebb polg peres ügy köréből közöl szemelvényeket Tóth Gáspár ügyvéd. Nem elvetendő ama terve, hogy bizassanak a bagatell-ügyek, az 1868. évi LIV. t.-czikknek a községi bíráskodásra vonatkozó intézkedései épségben tartása mellett, a kir. bíróságokra, mint ezelőtt s ha a felekre nézve az ügyvédi közbenjárás ily ügyekben hátrányosnak tekintetik, mondassák ki, hogy ily ügyekben ügyvédi közbenjárás nem szükséges és az ügyvédet valló fél ügy-védjének bíróilag megállapítandó díjait minden eset-ben önmaga viseli. Közöltetik továbbá, mint melléklet, a kisajátításról szólójavaslat egyik része. A telekkönyvezetők orsz. egyesülete tagjaihoz intéz levelet Voigt Ede az egyesület elnöke, mely szerint leköszön állásáról. Az egylet belsejében keletkezett viszálkodásoknak tulajdonítható s mindenesetre sajnálatra méltó Voigt úr viszszalépése. Vegyes közlemények. Adományozás. Sommer Ferencz kataszteri felmérési felügyelőnek, a koronás arany érdemkeresztet . Sipos Ferencz, a m. kir. erdélyi csendőrparancsnokság állományába tartozó örvezető czimzetes őrmesternek a koronás ezüst érdemkeresztet kinevezés. A vajdahunyadi állami elemi népiskolához, Battmann Pál vezértanítóvá és Böhm Róza tanítónővé. Bittó Gyula irodakezelési gyakornok, irodasegédtisztté. Áthelyezés: Sulyok Gyula segédtelekkönyvvezető Tolnay Péter és Körödy Károly Írnokok a nyíregyházi kir. törvényszéktől, a kisvárdai kir. járásbírósághoz ; Mattyasovszky Gyula nyitrai kir. járásbirósági Írnok a nyitrai kir. törvényszékhez; Adams Pál nyitrai jbir. törvényszéki Írnok pedig a nyitrai kir járásbírósághoz; László József nagyenyedi kir. járásbirósági Írnok a gyulafehérvári kir. törvényszékhez és Szentmártony Árpád gyulafehérvári kir. törvényszéki írnok, a nagyenyedi kir. járásbírósághoz. Névváltoztatás Königsfeld Bernát budapesti lakos vezetéknevét „Király“-ra változtatta. Az ügyvédi kamarákból: Petrus János, Farkas Lajos, Hamvai Kovács Lajos, dr. Steinbach Iván, Lippert József és Mihályi Károly budapesti ügyvédek a budapesti ügyvédi kamaránál bejelentett lakhelyükről ismeretlen helyre költözködvén, felhivatnak, hogy jelenlegi tartózkodási és illetőleg lakhelyüket a budapesti ügyvédi kamaránál jelen felhívásnak a „Budapesti Közlöny“ hivatalos lapban történt megjelenésétől számított 8 nap alatt annál bizonyosabban jelentsék be, minthogy ellenkező esetben a kamara lajstromából leendő kiterültetések iránti eljárás hivatalból fogna folymatba tétetni; a szabadkai ügyvédi kamara elmebeteg Bérics Sándor óbecsei lakos ügyvéd irodájára nézve gondnokul dr. Vlakovics Iván a becsei lakos ügyvédet nevezte ki; Scultéty János bezdáni ügyvéd Bajára, Malonyai Sándor topolyai ügyvéd pedig Kulára, a kamara területén belöltették át lakhelyüket ; Simonovics Elek zombori lakos ügyvédet, önkéntes lemondása folytán lajstromából kitörölte ; Strósz Ignácz adai lakos ügyvédet községi albiróvá lett megválasztatása, dr. Rottmann Miksa újvidék lakosi ügyvédet pedig a temesvári ügyvédi kamara területébe történt átköltözése folytán, lajstromából kitörülte. Gyurinovics Kálmán bajai lakos ügyvédet az ügyvédség gyakorlatától 1880 julius hó 15-től 1880. októ hó 15-ig terjedő 3 havi időtartamra felfüggesztette. Ingók foglalása: Neber Mihály e. N.Maroson ; Kohn Sámuel e. Bpesten(Vis király utcza 21); Weiss Lajos e. Petrozsényben ; Pechinszky Anna e. Újpesten ; Kohn Fülöp e. Aradon; Wimmer János e Némediben. Örökösök idézése. Hullai Józs., Lombárd Ján., Tuba Erzs. ör. (kecskeméti tsz.); Niesz Éva tör. (pestvidéki tsz.). ,Joszics Vásza, Fischer Henrik, Rails Stefán, Ádám Szimeon ör. (a becskereki tsz.) ; Éliás Andr. ör. (kassai tsz.); Dombi (Bognár) Istv, Tóth György, Dezső Sándorné, Szargl Kát, Horváth Borb. és Németh Ján. ör. (soproni tsz.); Fischer Krisztina, Csányi A dr., Agisits Vásza ör. (újvidéki tsz.); Balog Erzs., Gilán Jánosné, Tóth Á. Sándor és n., Lázár Mihályné ör. (b.-gyulai tsz.) ; Prokop Albert, Orcsánszky Istv., Janó Ferencz és Juhász Erzs. Móré Józs. ör (pozsonyi tsz); ■ Farkas Istv. ésn. Brezovszky Pál és n. ör. I (zombori tsz); A. Nagy Bálint ör. (karczagi tsz); Csizmazia Roz. és Illés György ör. (z.-egerszegi tsz.); Nagy Veron, Veszter Erzs. ör. (egri tsz.); Detoni Páter és n. ör. (n.-kanizsai tsz.) ; Égető Anna ör. (kunvásárhelyi tb.) ; Orbán Fer., Nácsa Gábor, Székes Sám ör. (nyíregyházi tsz.); Marton Zsuzs , Anderkó Pál, Máté (Kurátor) Ján. és Borb . Sebján Ján. id Droppa Márt., Geczej Andr. ör. ’((r -szombati tsz.); Pintér Istv., Gyekiczky Mih. ör. (ipolysági tsz); Horváth Ján. ör. (szombathelyi tsz.) Gondnokság. Becze Józs. göntérházi lakos ell. (z.-egerszegi tsz.) pazarlás, Már Anna taksonyi t. e. (pozsonyi tsz.), Bulla Mátyásné sz. kabini 1. e. (nyitrai tsz.) elmebetegség miatt, gr. Sigray Lázárné szemerei 1. e. (győri tsz.) saját kérelme folytán Csőd. Fövényi János bpesti keresk. és Duschák Henrik szintén bpesti keresk. (keresk. és váltó tsz.) csődje megszűnt. (A „Budapesti Közlöny“ 144. számából. Fegyelmi tárgyalás. A legfőbbitélőszék fegyelmi tanácsa ma tárgyalta Miskovits Száva békésgyulai kir. törvényszéki biró fegyelmi ügyét. A kir. főügyészség ellene 5 vádpontot formulázott s ezek a következők: 1. Még 1876. év ápril 4-én Fehértemplomon egy ügy osztatott ki neki, mely-hez kapcsolt házassági szerződést rövid uton kéz alatt visszaadta pótlás végett az illető feleknek. 2. Az ügyfelek s ezek képviselői irányában a hivatalos eljárásában az illem határait túllépte és a feleket durván megsértette. 3. Az elnök iránt az engedelmességet és tiszteletet durván megtagadta s iránta kihivó sértő magaviseletet tanúsított. 4. Egy párbaj feletti vizsgálatnál az egyik segéd kihallgatása alkalmával, midőn 3. kérdésére választ nem kapott, végzést hozott indokolás nélkül, melyben annak a külvilág téli elzáratását rendelte el s annak végrehajtását eszközölte is a nélkül, hogy a kir. ügyészséggel előlegesen közölte volna. 5. Az elnök kérelmére az iktatóba leendő bemutatását 2 ügynek durván megtagadta A kir. itélőtábla fegyelmi tanácsa folyó évi május 8-án tartott ülésében tárgyalta ezen ügyet, mely alkalommal vádlottat a 3-ik és 5-ik vádpontokra nézve találta fegyelmi vétségben vétkesnek s feddésre ítélte s 88 fit eljárási költségek megfizetésére. A legfőbbitélőszék, mint II. fokú fegyelmi hatóság a kir. tábla ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Bélyeghamisítás. Sohr Mórné született Schultheisz Lina azzal vádoltatik, hogy már betöltött és aláírásokkal is ellátott váltólapokról vegyi utón az aláiratokat ügyesen eltüntette s az ekként aláírás nélküli váltólapokat a bélyeg és váltó űrlap tőzséreknél új váltó-űrlapokkal kicserélte. B a 11 . Mátyás vegyész a megejtett vizsgálat nyomán konstatálja, hogy 70 darab váltó közül 60 darab 60 forint értékben valószínűleg karbolsavval hamisíttatott meg. Vádlott a bűntényt tagadja. Rózsaági Mártonné, Reizinger Adolf, Fridrich István, Boskovich Illés tőzsdetulajdonosok, mint tanuk kihallgattatván, egybehangzólag azt vallják, hogy vádlott hozta üzletükbe az űrlapokat. A törvényszék vádlottat a bélyeghamisítás vádja alól tényálladék hiányában felmenti , ellenben ezen űrlapok elárusításának módja miatt a csalás bűntényében bűnösnek mondja ki s eddigi vizsgálati fogságát büntetésnek betudja. Vádlott az ítéletben megnyugszik, a kir. ügyészség azonban fölebbez. Döntvények. Ha alperes, mint igér a fél, bebizonyítja, hogy az ígéret főtárgyára nézve tévedésben volt, de nem bizonyítja be azt, hogy bizonyos harmadik által lett volna megtévesztve, állítólagos tévedése szolgálhat-e javával Ha alperes beismeri, miszerint a per alapjául szolgáló okiratban kötelezett összegre felperesnek részletfizetéseket teljesített, a még hátralékban maradt összeg miatt, azon okirat érvényét, megelőző tettei ellenére, meg nem tagadhatja. (Legfobb stélőszék 4214 880. sz.) Nagy Károly ügyvéd által képviselt Bariba Ilka felperesnek Szabó Lajos elleni 100 frt. iránti perében a brassói királyi járásbíróság 1879. évi decz. 11. 11928 sz. a. következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Azon okmány, a melyre a keresetbeli követelés alapittatik, felperesnő által aláírva nem lévén, az erre alapított, kereset a ptk. 884. §-a értelmében elutasítandó volt. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla felperesnek fölebbezése folytán 1880. évi február hó 4. következőleg ítélt. A brassói kir. j biróságnak fentebbi keletű és számú ítélete megváltoztatik és alp. köteleztetik a 100 f. tőkét és ennek 1876. szept. 29-től járó 6°/0 kamatját felperesnek megfizetni. Indokok: Mert a valódiság tekintetében kétségbe nem vont C alatti okmány tartalma által be van bizonyítva, hogy alperes a közte és Kabos Károlyné között létrejött megállapodásnál fogva jogelődjük Endes Józsefné által felperesnő javára rendelt 400 frtnyi hagyomány kifizetését elvállalta és megígérte. Azon állítását pedig, hogy az említett hagyományozás utólag nyert értesülése szerint meg nem tétetett s ennélfogva a fizetési igéret-tétel alkalmával, maga az ígéret főtárgyára nézve tévedésben volt, semmivel sem bizonyította, de különben is, miután nem is állította, hogy harmadik személy által lett volna megtévesztve, állítólagos tévedése a ptk. 876-ik §-a szerint javára úgy sem szolgálhatna. A legfőbbitélőszék alperes által ezen ítélet elleni felebbezése folytán 1880. május hó 7. 4214 szám alatt következő ítéletet hozott: Alperes beismervén, hogy a jelen per alapjául szolgáló okiratban kötelezett 400 írtból már 300 frtot felperesnek megfizetett és igy csakis az utolsó szász sor. miatt azon okirat érvényét, megelőző tettei ellenére meg nem tagadhatván, ezen és a mellete felhozott vén, a következő két hónapra járó 200 pengő forintot férjem nevében fölvettem. Pest, junius 29. 1850. Petőfi Sándorné s. k. Ismét fölvettem 130 pengő forintot. Pest, julius 20. 1850. októberről maradt 70 pengő forintot fölvettem, szept. 19. Petőfi Sándorné s. k. Fölvettem 100 pengő forintot, október 10. 1850. Petőfi Sándorné s. k. Fölvettem 100 pengő forintot november 10. 1850. Petőfi Sándorné s. k. Fölvettem 100 azaz száz pengő forintot deczember 15. 1850. Petőfi Sándorné s. k. Az utósó két száz pengő forintot fölvettem. Január 9. 1851. Petőfi Sándorné s. k. Jelen okmányt minden jogok és kötelezettségekkel az „Athenaeum“ társaságra átruházom, kezeskedve ezen okmányon olvasható aláírások valódiságáért, de egyebekben minden más kötelezettség nélkül. Pest, 1868. julius 7-én. Tritsah Henrik s. k. mint tanú. Halász Dezső s. k. mint tanú. Ifj. Emich Gusztáv s. k. mint atyám id. Emich Gusztáv meghatalmazottja. A szerződés daczára Aigner ur ki akarta adni Petőfi költeményeit, mi ellen az Athenaeum-társulat felszólalván, Aigner ur meginditá a pert, egyrészt kifogásolván a szerződés aláírásának hitelességét, másrészt némely külföldi törvényhozás rendelkezéseit idézve, azt kéri kimondatni, hogy ha a szerződés hiteles is, tekintve, hogy a szerződés keltő, sőt Petőfi halála óta is harminc év elmúlt, mint amely időhatáron túl Németországon a szellemi tulajdon nem védetik, a Petőfi-féle szerződés daczára, mely "Emichnek, illetőleg jogutódjának, az Athenaeumnak a Petőfi-költemények tulajdonjogát biztosítja, azon utánnyomatása másoknak is megengedve legyen. Ma, mint említettük, csak a tanúkihallgatás ment végbe, a törvényszéki tárgyalás közelebb történik. A tanúk mind azt vallják, hogy a szerződés és az aláírás Petőfi Sándor sajátkezű írása. Arany János és Jókai Mór azt állítják, hogy magától Petőfitől halloták, hogy költeményeit örökáron eladta, aminek ő nagyon örült, mert biztosította ezzel házasodhatását. Bela ágh ugyanezt hallotta Petőfitől, de közvetlen tudomása van az ügyletről Emich útján is. Emich ugyanis, mielőtt Petőfi költeményei örök tulajdonjogát a szerződésbeli összegen, mely a mai pénzérték szerint, mintegy nyolczezer forintnak felel meg, megvette, több ügyvédtől s egy tanútól is véleményt kért, hogy ily örök áron való eladás és vétel törnyeink szerint lehetséges-e s ügyvédeinek igenlő nézete után kötötte meg a szerződést. További kérdés volt, váljon Petőfi élőnek vagy holtnak tekintessék-e s ha holtnak, halála mikor történt? E kérdés a föntebb előadottak következtében került a pörbe. Arany János így szólt: „Ez vitás kérdés, melyről pro és contra vitáznak. Hogy én mit vélek, tanúskodás és meghiteltetés tárgya nem lehet.“ Jókai Mór vallomása így hangzott: „Azok után, a miket a hírlapok közöltek és saját nejének utánjárásai nyomán azt vélem, hogy az 1849-diki segesvári csatában halt meg.“ Lauka Gusztáv is Petőfi halálát a segesvári csatában állítja bekövetkezettnek, Bellaágh József pedig, ki Petőfi bensőbb ismerősei közé tartozott, így szólt: „Juridice én is élőnek tartom.“ Még egy kérdésről kell szólanunk. Aigner úr ügyvédje fölveti a kérdést, hogy az Athenaeum által kiadott Petőfi-költemények között van-e olyan, amelyet a közönség hozott nyilvánosságra. A tanúk azt vallják, hogy lehet, de egyik se vette számba. Lauka megnevezett egy ilyen költeményt, amelyet azonban Jókai kétségbevont. Jókai azt valla, hogy sok költeményt Petőfi neje adott át Emichnek. Arany vallomásánál mindkét fél elállott az eskütől, Jókai, Lauka s Bellaugh meghitetettek. A hivatalos tanúvallomáson kívül, a tanuk több más érdekes nyilatkozatot is tettek. Jókai fölemlíté, hogy a szerződésem Petőfi aláírásai eltérnek egymástólez onnan ered, hogy Petőfi változtatni szokta volt aláírását, de írása mindig ugyanaz maradt A háromféle aláírását ismeri, olykor a Pát alulról kezdte fölfelé, úgy hogy tréfából egyszer nevét Petőfinek olvasta. Jókai megjegyezte azt is, hogy mi az írói tulajdonjogot illeti, ő, ha majd egykor ez ügyben nálunk törvény alkottatik, azon nézetet fogja védeni, hogy az író, művének tulajdonjoga felől szabadon rendelkezhessék, mint például a szőlőtulajdonos a szőlő felett, melyet saját birtokán maga ültetett. Ha az iró nem adhatná el örök időkre művét, az nagyon károsítaná az iró érdekeit. Az Athenaeum ügyvéde, Sigray Pál, egykor Arany János tanítványa lévén, Arany szívélyes kézszorítással s e szavakkal búcsúzott el tőle: „Egykor én czenzeáltam önt, ma ön kérdezett ki engem!“