Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-10-14 / 236. szám
V. évfolyam 1880. 236. sz. Budapest, csütörtök október 14. iat* ■ ——A „MAGYAR JOGÁSZ“ “ minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — Fél évre............10 „ — Negyed évre.... S „ Egy hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések : Bory hstodhasábos petitsor egy fi szeki hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéseért 18 kr., minden beiktatásnál A « bélyegdij külön minden beigtatás» után 30 kr. osztr. ért. () megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető , közleményeken kivüll, as elefice- téai h hirdetési dijak, nemkülönben a veigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadta t- I tiak eL , BKgfr* » dl.i iSWsiiiill ■ ^ ... . i —4Sgg). A büntető-törvénykönyv némely intézkedései, gyakorlati szempontból. XIV. A cseléd által a gazdán elkövetett lopási esetek száma kétségenkivül nagy. De korántsem oly nagy, hogy statáriális intézkedésekre kellene gondolnunk. A kor szellemében rejlő corruptió jelentkezik a jogellenes merényletek eleménél is, de e jelenségek nem figyelemre méltóbbak, mint a nyereségvágyból eredő más bűnöknél. Az a cseléd, ki gazdájától néhány krajczár értékű irányt vetett tárgyat ellop, nincs komoly elhatározással, hogy a törvény tiltó rendeletét a bűntény határán túllépje. Tudja, hogy az a szalag vagy gomb gazdája sértetlen tulajdona és nekie azt nem szabad elvennie s gazdája más értékesebb vagyonát hűségesen is őrzi, de azt a csekélységet, épen azért, mert csekélység, mert érzi, hogy nagy kárt nem okoz s a jogrenddel sem jó nagyobb összeütközésbe, eltulajdonítja. Ily esetből csinálhat bűntényt a justic-politika, de a polgárok józan véleménye, a velük született jogérzet soha sem fogja annak tekinteni. És most ilyen esetek kétségkívül napirenden vannak, napirenden lehet a közérzületet bántó elmarasztaló ítéletek száma is. Még egy más tekintetnek is legalább háttérben kellett volna, hogy lebegjen. A theoria emberei meg vannak győződve s mondani fogják erre, hogy a codificatio gépezete hatalmas kerekeinek holmi apró göröngyök más irányt nem adhatnak, de azért a visszaéléseket is számba kellett volna venni, mik a gazdák részéről fognak nyilvánulni. Ezek főkép két okból fognak bajt okozni. Először, mert legkisebb értéket képviselő tárgy az üldözés alapját képezheti; másodszor, mert a törvényszék kezében lesz az ügy, mely, hivatásánál fogva, a cseléd és gazda közötti bűnügyi kérdésekben gyakran oly fontos személyi viszonyokkal nem oly ismeretes, mint a rendőrség, mely folytonos érintkezésben van a polgárokkal s igy e részben közvetlenebb tapasztalatai lettennek. Az újabb codexek igen nagy része ezeket , egészben vagy részben a minősített lopások közé fölvették, így például a szász büntető törvénykönyv 277. § 2. és 3-ik pontjai, a porosz büntető törvény 2117. §-ában más törvénykönyvekben látható. A jogászok igen jelentékeny része az éjjel elkövetett lopást, ha lakhelyen levő tárgygyal követtetik el, minősített lopásnak tekinti, míg mások csak súlyosító körülménynek tartják. Akármelyik ok szolgáljon alapul, mindenesetre a büntetést fokozó körülménynek tekintendő. Törvénykönyvünkben sem előbbi, sem utóbbi alapon nem vétetett fel a rendelkezések sorába, holott más helyeken a lelki állapot, a szenvedélyek különböző fokozatai, mint az emberölés és súlyos testi sértésnél külön rendelkezés tárgya. Itt is tehát a bíró belátásának nyittatott tág tér, mint sok más esetben, hol külön intézkedés lett volna szükséges. A mezőn szabadon álló tárgyak és az erdők ép oly intézkedések védelme alá helyezendők, mint a bezárt lakás, kerített telek és a cseléd kezelése, vagy felügyelete alatt álló ingóságok, sőt ha számba veszszük a viszonyokat, amelyekről különben már számos tekintélyes jogász elég kimerítően szólt, hogy a mezőn szabadon álló dolgok nehezebben őrizhetők, (főleg mezei rendőrség hiányában) a gazdasági, közlekedési eszközök egészben vagy részben elvitele sok esetben minő pótolhatatlan károkat okoz stb.; helyi viszonyainkra tekintettel pedig, minthogy az erdő-, gubics-, szurok- stb. lopás régi idő óta üzletszerűen gyakoroltatik, nézetünk szerint szigorúbb repressivák szükségesek ez irányban, mint például a bezárt telek megvédelmezésére, mely előbbieknél jóval közvetlenebb felvigyázat alatt áll. Az erdőtörvényben látunk ugyan rendelkezést az erdőlopásokra, de azok minden egyebek, csak nem repressivák. A 30 frt értéken alóli lopás csak kihágás és ha a tettes vagyontalan, legfölebb 10 napi fogsággal fej nyithető (69, 76. 78. §). Hol van itt az arány, ha szembe állítjuk ezzel azt az esetet, midőn valaki leugrik a kerítésen és ellop egy cserép virágot. Utóbbi ki volt téve a rajtaérkezés esélyének, ellenben előbbi után évekig űzi a lopásokat, mig valamikor egy-szer reábizonyul a dolog s akkor legfölebb 10 napi fogsággal suttatik. A qualificált lopások sorában óhajtottuk volna látni a különös vakmerőséggel elkövetett lopásokat is. Fordulnak elő lopási esetek, me-lyek igen közel állanak a sokkal súlyosabb beszámítás alá eső cselekvényhez, mint a rab- lás, vagy rablásként büntethető erőszakos lo-páshoz. Valaki fizetni akar például a vásár-ban, pénzes tárczáját kezében tartja, midőn a tettes megragadja a tárczát, azt erővel ki- veszi tulajdonosa kezéből és elmenekül. Ez eset csak azért nem rablás, mert a meglopott tulajdonosnak nem volt ideje a phisicai erő-szaknak ellentállni. Ily eset mindig nagy nyugalom-zavarást idéz elő, épen vakmerőségénél fogva. Sokan meg fognak félemleni, hogy vagyonuk még nyílt helyen, közvetlen felügyeletük alatt sincs biztonságban. Az a tudat, hogy a merénylettevő csak azért, mert a tárgy véletlenségből 50 frt értéket meg nem haladott, vétségért fenyíttetett meg, nem állítja helyre a támadt rendellenességet, a jogbiztonság érzetét. nan 31896/880. sz. keletkezett leirattal szintén elutasító választ kaptak. E határozat a municipiumok igazságszolgáltatási ténykedésében oly specialitás, mely mindenesetre nem mindennapi. Nem is azon csodálkozunk, hogy a megyei fórumok az erdélyi volt főkormányzók archívumában felszaporodott, már régóta hatályát is vesztett decrétumok alapján az embereket concubinátusért ítélgetik el, hanem, hogy a belügyminisztérium nem vette észre az óriási baklövést és így elvétve, minden pozitív törvénynyel összeütköző ítéletet helybenhagyott. Egyik miniszteri rendelet értelmében az irodai átalány terhére kötelesek vagyunk a törvények és rendeletek tárát hivatalos használatra meghozatni. Legújabban vett miniszteri rendelet értelmében pedig a „Büntetőjog tárát“ is meg kellett rendelnünk, ugyanazon alap terhére. Minthogy a „Büntetőjog tára“ egyszersmind a miniszteri rendeletek töredékes tára is, tudni óhajtanám, váljon jövőre a rendeletek tárát mindkét alakban meg kell-e szereznünk az államkincstár rovására? Becses válaszát kérve a tekintetes szerkesztő úrnak, megjegyzem, hogy a rendeletek tára, mely az összminisztériumok által kibocsátott rendeleteket tartalmazza, átlag évenként 3 forintba kerül és így azt a törvényszékek, ügyészségek és járásbíróságok körülbelül 1227 forintért beszerezhetik, míg a „Büntetőjog tára“ czímű keretelmény, mely az igazságügy - miniszteri rendeleteket csak részben közli, mégis 327,8 forintjába kerül az államnak. Az egyik mindenesetig felesleges s mert a döntvények kinyomatására mindig akad vállalkozó, ki vállalata érdekében jobban megfelel feladatának, tán nem nehéz kitalálni, hogy melyik: vályon évenkint 3272 frtnyi megtakarítással nem lehetne-e 10 év alatt középszerű javítóintézetet felállítani ? Egy törvényszéki biró. * * * A fentebbi sorok nyilt kérdés alakjában intéztettek hozzánk. A felelet felesleges Mindenki beláthatja azt, hogy Magyarország azért pusztul, mivel roppant nagy a demoralisatió, ép a kormánykörökben, hol egyesek érdekei miatt, az ország java harmadrangú kérdéssé törpül. Az igazságügyért nem tréfálunk, maga vásárolja a tintához szükséges gubacsőt s benn a minisztérium kebelében csinálják, kavarják reczept alapján a tintát, hogy pár krajcrár megtakarittassék ; de ez csak színjáték, mert ugyanaz a takarékos miniszter más oldalról ezrekben károsítja meg az országot, miként a fentebbi sorokból is kitűnik. Szerk. A büntetőjog tára. Házasságon kívüli együtt élő Tóth Gergely és Brehár Mária még a múlt évben panaszt tettek Kolozsvármegye, gyulai járás szolgabirája előtt Sípos Krisztina és társa ellen becsületsértés miatt. Tárgyalás közben tudomására jött a szolgabirónak, hogy panaszlók és panasztottak házasságon kívüli „együttlétben“ vannak s mellőzve a becsületsértési ügyet, mindkét felet concubinátus miatt 8—8 napi fogsággal fenyítette. Ez ítéletet Kolozsvármegye alispánja helybenhagyta , a megye közigazgatási bizottsága pedig a két egyhangú ítélettel ellátott ügy tárgyalásába nem bocsátkozva, panaszokat elutasította. Ezek felülvizsgálati folyamodványt nyújtottak be a belügyminiszterhez, hon Vegyes közlemények. Kinevezés: Szandtner Emil, Hammer Károly és Hatky Márton pénzügyi miniszteri tikárokk .; Oroszy Géza tszéki bíróvá a s.a.-ujhelyi tszékhez ; Filipich Jánosbiróvá a letenyeibirósághoz; Oelberg Ottó a szászvárosi, Majoros Mihály a szigeti és Velyánszky Gyula a kisvárdaibirósághoz albirákká; dr. Szontagh Ábrahám az országos közegészségi tanács rendes tagjává ; Hilbert Gusztáv I. oszt. p. ü. titkárrá a bpest fővárosi p. ü igazgatósághoz és Geracsek László p. ü. miniszteri fogalmazóvá ; Szallenbach Dezső II. oszt. p. ü. fogalmazóvá a Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye területén működő adófelügyelő mellé. Ingók foglalása: Hoffer Sámuel és Friedmann Dávid ell. P.Ladányban; Toka Sámuel ellen Sződemeteren; Sfetea O. Mária ell. Brassóban ; Ferner Henrik ell. .Petőházán ; Ekkert Mih. ell. Kis - Dorogon; Fáy Ármin ell. K.-Sóstón ; Bogdán Ján. ell. Czegléden ; Groszmann Simon ell. H.-Bagogon ; Nedeczky László és n. ell. Perbetén ; Horváth Istv. és t. ell Kerekdombon ; Herczeg Lajos ellen Kecskeméten; Tolmár Fer. ell. Bpesten (Vll.Ikerület aréna-út 84.): Schwarcz Sámuel ell Deszki-Karoczán ; Bizik Andr. ell Mosóczon ; Adler Etelka ell MTelegden; Ürményi Miksa ell. Bpesten, (XV. ker. hatvani utcza 3.); Bauer Ign. ell. T.Földvártt; Witiger Sám. s n. ell. Kisvárdán ; Bohmann Jak. és Ken-