Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)

1881-05-05 / 101. szám

VI. évfolyam 881. 1OI. szám. Budapest, csütörtök május 5. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP kiadóhivatal: Budapest, bgjk ............... ■ o*S ha minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — 1 Fél évre............10 „ — Negyed évre. ... 6 „ -Egy hónapra.... 1 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy- j szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 1 16 kr., és többszöri hirdetéséért 1 IS kr., minden beigtatásnál A bélyegdij külön minden beigtatás , • . ) után 30 kr. osztr. ért. ftme --------— A WAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A perrendnovella méltó sorsa. A főrendiházban történtek méltó izgatottságot idéztek elő a kormánykörökben és úgy, mint a képviselőházban. A főrendiház a képviselőházhoz intézett átiratában, tekintve, hogy ezúttal a perrendnovellaris codificatiójáról van szó, igen helyesen hangsúlyozza, hogy ajavaslatot vegye újabb megfontolás alá, azon irányban, hogy váljon a fennálló rendszer keretében nem lehetne a bírósági szervezet érintetlen hagyása mellett, a legégetőbb hátrányokat orvosolni. Természetes dolog, mert valamely novelláris reform feladata nem abban áll, hogy rendszeresen alkottassák, hanem, hogy bizonyos részek, melyekre nézve a reform szükségessége érezhető, kijavíttassanak, esetleg újabb jogszabályokkal pótoltassanak. Midőn tehát jelenlegi perrendünk novelláris javítása s nem új perrendcodex készítése vétetett munkába, a dolog természeténél fogva, csak az lehetett a czél s feladat, hogy a létező perrend ott s csakis ott, hol a joggyakorlatban szükségesnek tűnt fel, változtattassék s javíttassák. A joggyakorlat a judicaturában ép úgy, mint a törvénykezésben, két irányban jelezte a szükségessé vált reform-teendőket, eltekintve természetesen a novellám útra nem terelhető ama kérdéstől, hogy váljon mik legyenek tulajdonképen a gyökeres reformok. Szükségesek a javítások, mert tagadhatlan, hogy az 1568-as perrendben igen sok hiány tűnt fel, számos jogviszonyról s törvénykezési kérdésről nem intézkedett ; továbbá, mert másrészt számos intézkedése a perrendnek nem eléggé világos s határozott. Vége-hossza nem volna, ha elősorolni akarnók mindama hézagot s hiányt, melyeket a joggyakorlat felszínre hozott; csak némelyeket fogunk fölemlíteni, hogy tulajdonképen mily téren s mily határok között kellene mozognia a novelláris reformnak. Hiszen lapunk egyik legutóbbi (99.) számában közlöttünk jogesetet, melyből kitűnik, hogy a legtöbb szélőszék mai nap sincs tisztában még az egyetemleges adósok perlése kérdésével sem (trt. 75. §.). Első irányban nem csekély tévedések, összeütközéseks megsemmisítésekre szolgált alkalmul a megszüntetett perek újra felélesztése, idegen könyvkivonati követelések illetősége, közjegyzői díjak s költségek megállapítása, a perrend 10. §-ának alkalmazásása, a nazarénusok eskütétele; a hagyatéki jogviszonyból származó perlés; a 304. §. alkalmazása, különösen pazarlási zárlatnál; régi megyei bíróságok határozatainak hatálya; határőrvidéki semmiségi panaszai; a kincstárt terhelő követelések, p. o. nyugdíj, fizetés elvonásból származott kártérítések fóruma; bányabirtok-keresetek, a bírói letét tárgyainak minősége; pénzügyi határozatok ellen való jogorvoslatok; katholikus főpapok hagyatékának tárgyalása; tiszti ügyészek képviseleti jogosultsága; vízi munkálatokra vonatkozó keresetek; az úrbéres községek képviseltetése; önálló üzlettel bíró kiskorúak jogviszonya; házassági válóperek más vallásra áttérésnél; az ügygondnok rendelésének esetei, vasúti birtokháborítások illetősége stb. Míg másrészt nem világos, s nem eléggé tüzetes perrendünk, hogy meddig terjed az iparhatóságok hatásköre, nevezetesen, kik értendők a segédek alatt, mikép járjanak el bíróságaink külhatóságokkal szemben; a külföldön létező eltérő eljárási szabályok mennyiben respectáltassanak az igazolásnak melyek bizonyítékai, milyenek az elháríthatlan akadályok , közgyámok, zárgondnosok, árvaszéki elnökök képviseleti jogosultsága s a beavatkozási alkereset tárgyalása minő ? Továbbá eltérő s ingadozó nézetek tárgyai: a függő termés lefoglalhatása; a tulajdoni igény s elsőbbségi bejelentmények közt való különbség; az előleges biztosítás feltételei; az ügyvéd által való képviseltetés telekk. járásbíróságok előtt; bírói tollal kiigazítható hibák minősége; a 472. §-ban érintett foglalás értelmezése; a keresetlevelek szükséges kellékei; különösen az azokban megnevezendő személyek; az egész felhívási eljárás — alig fordulván elő ily eset, melyben semmiség nem követtetnék el; valamint a nyelvkérdés is, úgy a törvénykezési beadványoknál, mint mellékletüknél stb. stb., nem említvén itt tüzetesen a hagyatéki s végrehajtási eljárás tömérdek zavarát s akadályát a jelen perrend hibás szerkezete folytán. Ily irányban vélnők mi a perrend ez után való kiigazítását eszközöltetni. És mit tesznek e helyett a mi codificatoraink, nem törődve a novelláris codificatió feladatával ? Nekimennek a birósági szervezetnek Megszüntetnek áldásos intézményeket. Felforgatják a felebbviteli rendszert s ez annyira igénybe veszi őket, hogy a tulajdonképeni bajok orvoslását teljesen elhanyagolják. A főrendiház eme enunciátuma, hogy „a fennálló eddigi rendszer teljes megváltoztatásával tervezett és ideiglenesnek jelzett novella előnyeit nem látja arányban lenni azon hátrányokkal, melyek a perrendtartás szabványainak teljes megváltoztatásával szükségképen egybe lennének kötve, szent igazság. El is várjuk a képviselőháztól, hogy nem fog a főrendiházzal újat hozni s belátva botlásait, a novelláris codificatióra fog szorítkozni. Az országgyűlés mindkét háza ma egy-egy rövid ülést tartott. A képviselőházban Bánhidy Béla b.indokolta a vízszabályozás ügyében beadott indítványát, melyet a ház a bécsi ünnepélyek után tárgyalni fog A főrendiház vita nélkül elfogadta a szegedi választókerületek újabb beosztásáról és a kivándorlási ügynökségekről szóló törvényjavaslatokat. Ugyanez ülésben jelentetett be a főrendiház határozata a perrendtartási novella tárgyában. Egyik vidéki gyámhatóság felhívási keresetet és biztosítást rendelt el a Budapesten lakó, és számolni nem akaró gyámgondnok ellen, az általa felszedett és a gyámhatóság által megállapított s visszatartott kiskorú jövedelmei iránt, a biztosítás foganatosítása végett megkeresvén Budapest egyik járásbíróságát. A biztosítás annak módja szerint foganatosíttatván, később a kir. jbiróság biztosítónak zárgondnok javaslatba hozatalát hagyta meg. Minek folytán 12810. sz. alatt pesti ügyvédet hozott javaslatba, azon kéréssel, hogy neki az erre vonatkozó iratok adassanak ki, s feljogosíttassék arra is, hogy az esedékes és önként le nem fizetett, vagy a lezárulás ellenére illetéktelenül lefizetett összegeket bírósági úton is behajthassa. Ugyanazon szám alatt október 30-án az ajánlott zárgondnok az iratok kiadásával kineveztetik, azon kérelem azonban, hogy a per útján való behajtásra is feljogosíttassék, hallgatással mellőzteték. Erre a gondnok, mivel kirendeléséről a bérlők nem értesittettek és nem utasíttattak, hogy a haszonbért az ő kezeibe fizessék le, folyamodik a kirájbirósághoz, hogy zárgondnoki állásába vezesse be, a bérlőket utasítsa, s egyszersmint jogosítsa fel őt, a netalán megtagadandó bérösszegeknek per utján leendő behajtására. A királyibiróság a bevezetést elrendeli és foganatosíttatja, a per útján való behajtás jogát pedig elutasítólag intézi el. Ezen eljárásnak következménye az, hogy miután a bérlők a nekik is kézbesített végzés tartalmából tudják, hogy a zárgondnok őket perrel nem kényszerítheti a fizetésre, másnak pedig fizetni nem kötelesek, egyátalában nem tesznek eleget kötelezettségüknek, s miután Budapesten egyik külvárosban lévő ház bérlői többnyire olyanok, kiktől, ha a házbér kellő időben be nem szedetik, bajosan hajtható be, tehát csaknem elveszett. Ennélfogva az annyi költséggel keresztül vitt biztosítási eljárás eredményét maga a bíróság hiúsítja meg. Ha már most is elismerem, hogy nincs speciális törvény, mely a zárgondnoknak a perlési jogot megadja, azt határozottan merem állítani, hogy e részben tiltó törvény sem létezik. Márpedig, mit a törvény nem tilt, a jogbiztonság pedig követel, a bírónak mellőzni nem szabad, mert neki legeminensebb hivatása ép abból áll, hogy a jogot biztosítsa ott, ahol arról a törvény megfeledkezett. Nem akarom a budapesti kirábíróság ezen eljárásának képzelhető okait kutatni, annál kevésbbé azt a maga nevén nevezni, mert a bíróság tekintélye és iránta köteles tisztelettel meg nem egyeztethető; azt azonban határozottan ki merem mondani, hogy az a bíró, ki hosszú és költséges biztosítási eljárást így vezet zátonyra, annak eredményét teljesen akadályozza, az birói hatalmával visszaél, vagy azért, mert magasztos hivatását felfogni nem képes, vagy azért, mert tudja, hogy az 1871: VIII. tczikk 66. §-a által minden felelősség ellen biztosittatik. Ha már most a biróságok szine-javáról,a budapesti birákról, ily eljárást lehet constatálni, elképzelhető, hogy minőek fordulhatnak elő a t®**------- ------- Szerkesztőség és F. József tér .9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési hirdetési díjak, nemkülönben a beigtatandó hirdet- I mények is küldendők. Kéziratok. [ csak ismert kezektől fogadtatjak el. « • Igazságügyi miseriák. II. (B. P.) A közvélemény szerint a Budapest fővárosi birói állomások, a biróságok szinejavával töltetett be. Én tehát ezen birósági gárdának eljárásából hozok fel legelőször is pár jogesetet.